Vivo X9 - vivatlan vendég

Bevezető, tartozékok

A Vivo nem kifejezetten ismert brand errefelé, viszont ezzel a tempóval ez így is fog maradni, noha a BBK Electronics érdekeltségébe tartozó márka nyitási törekvései egyértelműek. Az orosz piacra való belépés a 2018-as Labdarúgó-Világbajnokság főszponzoraként nem tűnik nehéz feladatnak, tekintve, hogy minden létező reklámfelületen a gyártó logója virít majd, a nemzetközi sikerhez ennél viszont több kell. Például megfelelő technikai és nyelvi lokalizáció. Ebből a szempontból pedig a Vivo X9 is legalább olyan érdektelen, mint a Vivo Y55, ami ugyan nem egy rossz készülék, csak ebben a formában, annyi pénzért aránylag kellemetlen a használata.

[+]

2017 végére a két legfontosabb mobilpiaccá a kínai és az indiai fejlődött, utóbbi az Egyesült Államokat taszította relevancia harmadik fokára. A két terület önmagában vett volumene is elégséges ahhoz, hogy a Távol-Keleten sikeres gyártók nemzetközi viszonylatban is szignifikáns szereplőként tűnjenek fel, így a piaci részesedés tekintetében Kínában és Indiában harmadik helyen álló Vivo világviszonylatban az ötödik helyen kezdte az évet. A gyártó egyébként több olyan innovációval is előállt már, ami mellesleg trendmeghatározó lett a mobilos iparágban (például QHD kijelző), feltehetően elsőként a kijelzőbe integrált ujjlenyomat-olvasót is a Vivo fogja megvalósítani a Qualcommal együttműködve.

[+]

Ezzel együtt, egy olyan készüléknek, amelyben nincs teljes hálózati kompatibilitás, tehát nem elérhető a B20-as LTE sáv, egyáltalán nincs magyar nyelv és a rendszerüzenetek java is kínaiul próbál közölni dolgokat, ahogy a szolgáltatások és alkalmazások túlnyomó többségének használatához is minimum 3000 kínai írásjel ismerete szükséges, errefelé nem sok létjogosultsága van. Akkor sem, ha a két előlapi kamera valóban együttműködik és állati menő, valódi portré módú szelfiket lehet készíteni és lehet kapni bevallottan rózsaszínben is. 150 ezer forintért meg főleg nem, noha a tavalyi hardver és a teljesítmény teljesen rendben van, de inkább erős középkategóriás, mint akár a felső alja.

[+]

A csomagolás ellenben elsőosztályú, bár kissé nagyvonalú a méretezése. A hófehér, négyzetes, texturált felületű doboz nagyon könnyen maszatos lesz, addig viszont kifejezetten elegáns a diszkrét ezüst típusmegjelöléssel és az oldalélre biggyesztett márkajelzéssel. Mondjuk azzal kezdhettek volna valamit, hogy a típus legalább olyan evidensen olvasható 6X-nek, mint X9-nek. De az utóbbi lesz a nyerő. Belül szintén az ezüst részletekkel harmonizáló fehér dominál. Balra a térelválasztóba integrált műanyag mélyedésbe került a telefon, amit kiemelve jobbról könyvszerűen nyílik a nem eltávolítható tálcás elem.

[+]

Alant két különálló dobozka tölti ki a teret, kivéve azt a fél centis, nem mozdítható elemet, amit műanyaggal burkoltak. A kisebb dobozban tökéletesen rendezett microUSB kábel és felvevőgombos, mikrofonos sztereó headset található, a másik oldalon pedig a kínai szabványnak megfelelő, 2 amperes gyorstöltőfej. A nagyobb, laposabb fakkban két darab víztiszta szilikon tok és némi dokumentáció lapul. Plusz SIM-tű és egy második szett kijelzővédő fólia, mivel a megjelenítőn már eleve van egy.

Külső, kijelző

Vivo X9 alapvetően szép. Még rózsaszínben is, pedig ez a két dolgot, mármint az ízléses megjelenést és a pink árnyalatot általában nehezen hozzák össze. Viszont a kifejezetten légies, vékony fémtest határozottan csajos. Nem rozéarany, vagy vöröspezsgő, hanem egyértelműen és határozottan rózsaszín, amihez a fehér előlapon elhelyezett home gomb szegélyezése is alkalmazkodik. Pánikba esni nem kell, lehet kapni aranyban is, ugyan nem sokkal maszkulinabb, de legalább nem ennyire feltűnően cuki. Az ergonómia amúgy annak ellenére is remek, hogy a készülék aránylag széles, cserébe figyelemreméltóan vékony és jó súlyeloszlású. A 152,6 x 74 x 6,99 milliméteres szerkezet 154 grammot nyom, a burkolat teljes egészében fém, a felületmegmunkálás viszont kellemes tapadást biztosít.

[+]

A hagyományos képarányú panelt magába foglaló előlap oldalt roppant keskeny kávákat mutat, alu és felül ez esetben viszont nem indokolatlan a tér. Az érintésérzékeny, de fizikailag is lenyomható home gomb integrálja a hibátlanul működő biometrikus azonosítót, ami talán kissé túl érzékeny is, használat közben nem nehéz visszateleportálni a főképernyőre véletlen érintés következtében. A jobb és bal oldalon szintén érintésérzékeny, háttérvilágítással is bíró navigációs gombok bujkálnak, alkalmazásváltó, home és vissza sorrendben. A felső tartományba nem csak a beszédhangszóró és a szenzorok kerültek, de két darab, egy 20 és egy 8 megapixeles szelfikamera és dedikált LED villanó is elfért a jobb sarokba pakolt RGB értesítő LED mellett. Spoiler: a két kamera tényleg működik, a portré mód elég klassz.

[+]

Az 5,5 hüvelykes, Full HD felbontású Super AMOLED kijelző kifogástalan, a kontraszt erős, a technológiának megfelelő értékeket mutat, így nem feltűnő, hogy a fényerő kissé elmarad a lehetőségektől, a minimum viszont dicséretes. A betekintési szögek nagyjából végtelenek, a kalibráció alapvetően kellemes, noha hűvös. A kékfény-szűrőt viszont sikerült kissé túltolni, plusz idiótán fordítani angolra. Mindenesetre a global eye protection nevű menüpont lesz az, amit a gyorskapcsoló panelről is elérhetünk, de az aktivitás akár időzíthető is, így automatikusan biztosítja a globális szemvédelmet.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Hirdetés

Az oldalélek a hátlap ráfutása miatt szintén rózsaszínek, minden lényeges elem alulra pozicionált, így a mikrofon, a 3,5 milliméteres jack csatlakozó, a monó multimádiás hangszóró és a microUSB port az alsó élen tömörül, két apró, Torx-fejű csavarral egyetemben. Jobb oldalon kiválóan elhelyezett bekapcsológomb és hangerőszabályzók érhetők el, a két nanoSIM kártyát pedig a bal felső tartományból előpiszkálható tálcába pakolhatjuk. Memóriakártyának sajnos nem jutott hely. A felső él teljesen üres és egynemű, az antennacsíkok kizárólag a hosszanti élekre futnak alul és felül.

[+]

A hátlap roppant minimalista, kizárólag a Vivo logója dominálja a szaténfényű, kellemes texturájú pink felületet, amelyet a diszkrét antennacsíkok kereteznek az alsó és felső él mentén. Az rozéarany díszszegéllyel körbevont 16 megapixeles kamera minimálisan emelkedik ki a síkból, mellette pedig egy kifejezetten hideg, de erős fényű, szimpla, egytónusú LED villanó szolgál zseblámpa és vaku munkakörben. Az egész eszköz nagyon integráns, ízléses, az anyagminőség kifogástalan, az összeszerelés minősége példás, a használat, fizikai illetve technikai értelemben kellemes.

Hardver, szoftver

A hardver korrekt, noha nem a legfrissebb, a 14 nanométeren gyártott Snapdragon 625 a tavalyi év felső-középkategóriájának potens ajánlata volt, és alapvetően továbbra is az. A nyolc, maximum 2 GHz-re skálázott Cortex-A53-as mag kielégítő és stabil teljesítményt nyújt, minimális melegedés mellett. Rendszermemóriából 4 GB áll rendelkezésre, a grafikát az Adreno 506 menedzseli. A szett tökéletesen alkalmas a hatékony, gördülékeny, fennakadásmentes, stabil működés biztosítására, mindezt igen visszafogott energiaigény mellett, ami kiegyensúlyozott teljesítményt jelent kedvező üzemidő mellett. A belső memória nem bővíthető, cserébe 64 GB-ot mellékeltek gyárilag, amivel azért el lehet lenni, plusz rendelkezésre áll a Vivo Cloud, ahol biztonsági mentéseket tárolhatunk, csak azt nem sikerült kideríteni, hogy mekkora terjedelemben.

[+]

Sajnos a rendszer továbbra is 6.0.1-es Androidon alapszik, tavaly decemberi biztonsági csomaggal, amely fölött a Vivo saját, mókás megnevezésű, de alapvetően tetszetős felhasználói felülete fut, egyébként ízléses, értelemszerű struktúrával, csak a java ugye még mindig kínai. A rendszer nyelvét angolra állítva sem biztosított, hogy a rendszerüzenetek, értesítések és egyes felületek ne míves krikszkraksznak tűnjenek, a történések nagy részéről így fogalmunk sincs, és csak bízhatunk benne, hogy nem bólintottunk rá valami olyasmire, amire biztos, hogy nagyon nem szerettünk volna. A FunTouch OS másik, számomra elképesztően idegesítő sajátossága, hogy az Oké és a Mégsem/Vissza/Elutasít gombok fordított sorrendben vannak, mint általában, így a beleegyezés mindig a bal oldali buborékban adható meg, míg elutasítani valamit a jobb oldali kontextuális buborékban kell. Az már irtó nagy mák, ha mindez angolul jelenik meg. De általában nem. Úgyhogy gyakran vaktában lövöldözünk.

[+]

A távol-keleti piacra szánt felületekre jellemzően itt sincs alkalmazásmenü, eszkábálni sem lehet, így minden a főképernyőkön került rendezésre, ahol természetesen rendet tehetünk mappákkal, illetve nekünk megfelelő logika mentén való szabad rendezéssel. Az értesítősáv felülről, egy ütemben gördül, ez általában tele van kínai nem tudjuk mivel, míg a gyorskapcsoló panel, roppant kényelmes és viszonylag szokatlan módon alulról gördíthető fel. A tartalom és az elrendezés testreszabható, valamint a hangerő, és a fényerő állításának lehetősége sem maradt el, instant váltogatási lehetőséggel a kézi, vagy automata vezérlés között. Portré módban a panel jobb oldalról besimítva, megfelelő tájolással fog előkerülni.

[+]

Aránylag sok extra funkció és kényelemfokozó megoldás áll rendelkezésre, kezdve azzal, hogy az állapotsáv tartalmát is módosítgathatjuk, bár az Icon Beautificationről lövésünk sincs, hogy pontosan mit csinál és miért kell az ikonokat megszépíteni, ha már lehetnének ugye eleve szépek, ha az alapbeállítást nem találták annak a fejlesztők. Szemmel láthatóan meg nem történik semmi, ha ezt aktiváljuk. Témából, betűtípusból és megjelenésből csillió variáció áll rendelkezésre, de az alapmegoldás is egész klassz, nem gyári Android, de összességében esztétikus, koherens és vállalható.

[+]

A More Settings többféle, nem kategorizált beállítási lehetőséget rejt, például az OTG funkció nem permanensen aktív, ezt konkrétan meg kell tenni, viszont, ha 5 percen belül nem kezdünk tevékenykedni, ismét kikapcsolja magát. Ugyanitt rendelkezhetünk az értesítő LED működéséről Indicator címszó alatt, valamint az inaktivitás esetén teljesen láthatatlan virtuális kezelőgombok háttérvilágításának időtartamát is magunk szabhatjuk meg. A Home gomb érintésre való reagálását is kiiktathatjuk, ami hasznos lehet, tekintve, hogy elég érzékeny, így ha valóban vissza akarunk térni a főképernyőre, fizikailag le kell nyomnunk majd a gombot.

[+]

A Vivoice biztos hasznos, de csak mandarinul tud, cserébe hajlandó Donald kacsa hangján is kommunikálni, csak ugye fogalmunk sincs, hogy mit mond. De azért ultra szórakoztató mandarinul hallgatni Donald kacsát. Úgy 4 percig. Ha tök véletlenül tudunk mandarinul, akkor aktiválást követően a menü érintőgomb hosszú lenyomásával aktiválhatjuk a hangasszisztenst. Natív osztott képernyős mód a Marshmallow miatt még nincs, de néhány alkalmazást használhatunk ilyen formában, a kínai szövegből csak a nemzetközi brandeket ismertük fel, tehát például WhatsAppozni biztos lehet egyéb tevékenység közben is.

[+]

Van Smart Motion, ami különböző gesztusvezérlési megoldásokat kínál, mint a Jedi erővel történő feloldás, vagy a kijelző felvillantása az idő és az értesítések megtekintéséhez a zárolt képernyőn. Az okos világítás meggátolja, hogy táskában felvillanjon a kijelző, itt a dupla koppos nem ébresztés, hanem zárolás, valamint a kijelző lezárásának blokkolása, amíg a készülék érzékeli, hogy valamit éppen nagyon nézünk rajta. Képbe nagyítani úgy is lehetséges, hogy rátapadunk a fotográfiára és borogatjuk a készüléket, értelemszerűen az egyik irányba zoomol, a másikban vissza-tendál az eredeti méret irányába. Az okos értesítő már akkor rezgéssel jelzi, ha valamiről lemaradtunk, amikor megemeljük a készüléket, hívást felvenni meg kb. mindenhogy lehet, ami fizikailag lehetséges: suhintgatással, a készülék pozícióba emelésével, valamint a kijelzőt letakarva némíthatjuk is a konkrétan elutasítani nem kívánt hívást.

[+]

Akad egykezes mód, ami a billentyűzetet igazítja kéz alá, valamint Super Screenshot, amivel még hangokat is rögzíthetünk, a szokásos képernyővideó, részleges kijelölés, szabad kézzel történő kijelölés, vagy hosszú képernyőfelvétel lehetőségén kívül. Lehet még alkalmazásokat klónozni, ez szintén a Bellításokban érhető el, így adott alkalmazásba nem csak egyetlen felhasználói fiókkal jelentkezhetünk be, illetve a főképernyőre tapadva előugrik egy lehetőség, hogy külön kód ellenében láthatatlanná tehetünk ikonokat, így például nem feltétlenül lesz nyilvánvaló, hogy összesen hány Facebook profillal is vagyunk jelen az éterben.

[+]

Extra alkalmazások is akadnak szép számmal, ezek java teljesen használhatatlan a lokalizációs hiányosságok miatt, a két böngésző közül pedig inkább válasszunk egy harmadikat, amit mi töltünk le a Google Play Áruházból, mert UC Browser és a gyári is előszeretettel bombáz olyan tartalmakkal, amiket úgysem értünk, vagy csak tökre nem érdekel minket errefelé. Ahogy az App Store kínálata sem valami releváns, de szerencsére van Google Play Áruház és rendben működik is. Az i Theme-ről már volt szó, értelemszerűen témaáruház, az i Manager pedig lényegében a telefonkezelő: adatforgalom-, és tárhely-menedzsment, valamint alapszintű vírusvédelem található benne. A FreeShare fájlcserélő és adatmozgató megoldás, míg az Easy Share WiFi alapú fájl- és adatmozgató app, külön kapcsolódási lehetőséggel Apple készülékekhez.

[+]

A Vivo Cloudhoz regisztrálni kell, megtettük, ettől függetlenül nem derült ki számunkra, hogy hol, milyen szervereken és mekkora terjedelemben hajlandó vigyázni digitális értékeinkre, mindenesetre a névjegyeket, SMS-eket, könyvjelzőket, alkalmazások adatait és jegyzeteket is biztonságba helyezhetünk, valamint a telefon megkeresése funkció is itt található. A GameCenter valószínűleg játékokat kínál, fogalmunk sincs, mit fogadnánk el a belépéssel, így inkább nem tettük, ugyanez vonatkozik az i Readerre is. Túl sok a pirossal kiemelt karakter és érzésre figyelmeztetésnek tűnő kínai szöveg. A Vivo.com nevű app szintén ez a kategória.

[+]

Az i Music, az angol nyelvű naptár, az óra és a Twitter viszont értelemszerű és mandarin tudás nélkül is hasznos, ahogy a Tools nevű mappában sorakozó hangrögzítő, számológép, jegyzet és iránytű is. A galériában lesznek gondok, főleg, ha számítógéphez kapcsolódva böngésszük a készülék tartalmát, igen jó érzék kell hozzá, hogy be tudjuk azonosítani a kínai elnevezésű mappákat és megtaláljuk, amit keresünk; a File Manager, avagy fájlkezelő ugyanez, nem tudjuk, mi micsoda, keresni pedig kissé körülményes, hacsak nincs fotografikus memóriánk, ami apró részletekig szkenneli, majd azonosítja az írásjeleket. A gyerek mód viszont klassz és értelmezhető nyelven van, korlátozhatjuk a térítésköteles szolgáltatások aktivitását, meghatározhatunk időintervallumot, amíg az általunk szelektált appok elérhetőek, valamint alápakol egy jópofa hátteret a gyerekeknek és instant bekapcsol a szemkímélő mód.

Multimédia

A Vivo X9 határozottan szelfitelefon, ehhez képest a hátlapon található, egy darab, f/2 rekeszértékű 16 megapixeles, PD-autofókusszal és LED villanóval támogatott szenzor sem rossz. A lényeg viszont az előlapon van, ami konkrétan egy f/2 rekeszértékű, 20 megapixeles és egy 8 megapixeles kettős kamerarendszert jelent, dedikált LED segédfénnyel és nyilván autofókusszal. A portré mód valós, azaz két szenzor összmunkáján alapszik, noha a szoftver nem nyivákol, ha letakarjuk a segédkamerát, csak éppen nem csinálja a kívánt effektust. Az arcszépítés az alany felismerhetetlenségéig is fokozható, de alapbeállítások mellett is rendesen kisimítja a vonásainkat. Bokeh módban csak előbbiek érhetőek el, az általános szépítés nem.

[+]

A háttér elmosása a főtémához aránylag hasonlító szín esetén elég durva és esetleges, a hajam rendre áldozatul esett, néhány szálat leszámítva, ami elég kifinomulatlan összhatást eredményezett, de ha valaki eleve ügyesen szelfizik és még szeret is (nem úgy, mint én), annak nagyon hasznos lehet ez a funkció a kamerák pedig jól teljesítenek, azzal együtt, hogy algoritmus néha pontatlan. Az élőképen itt is elérhető a HDR mód, a segédfény és ugye a szépítő megoldások. A vaku amúgy elég erőteljes, viszont gyenge fényviszonyok esetén sem teljesen esetlen a rendszer, így nem feltétlenül szükséges használni.

A beállítási lehetőségek között csak az időzítőt, a helycímkét és a zárhangot érdemes említeni, minden más opció a professzionális módban érhető el, amit a négy négyzet rejt a beállítások ikonja mellett. Itt kérhetünk mindenféle segédvonalakat, akár Fibonacci-spirált is, az expozíció +/-2 tartományban lehetséges, az érzékenység 50 és 3600 között állítható, a záridő 1/12000 és 32 másodperc is lehet, ami szokatlanul széles tartomány, a színhőmérséklet pedig 2300 Kelvintől 7000 Kelvinig fűthető. Manuális fókusz van, nyers képfájl nincs, mindezt viszont többféle nézetben és elrendezésben piszkálhatjuk. A módok melletti LIVE felirat, ami az élőképen látható, pár másodpercet rögzít, mielőtt ellőnénk az állóképet, elég vicces alkotásokat lehet vele készíteni, mert rögzíti, ahogy például a portré alanya felveszi a legmegfelelőbbnek vélt pózt. A videó, a fotó, a szépítő mód és a panoráma az élőkép simításával is váltható.

A képminőség automatikus beállítások mellett is egészen jó, a dinamika viszont gyenge, amin a HDR sem sokat módosít, maximum felülexponál egy kicsit, így normál, vagy kedvezőnek tűnő fényviszonyok között nem is érdemes bekapcsolni, kizárólag indokolt esetben hozza az elvárt eredményt. A vonalélesség korrekt, erős torzítás a széleken sem jellemző, a lencserajzolat egészen határozott a margók felé is, viszont ennek némileg erősebb képzaj az ára az árnyékos vagy egynemű részleteken. Kromatikus aberráció viszont akad, a színek pedig témától függően néha hajlamosak melegebb tónus felé tendálni. Este sem tragikus a performansz, az algoritmus érezhetően erőlködik a részletekkel, ami nagyjából sikeres is, mármint az átlaghoz képest; zaj nem jellemző, a fehéregyensúly viszont borul. A HDR képekre azonban mindig kényelmetlenül sokat kell várni.

[+]

A videofelvételeken nagyon úgy érezni, hogy a zajszűrő mikrofon nem valami hatékony, mondjuk semmi nem garantálja, hogy van is, látni legalábbis nem lehet a készüléken. Éjszaka abszolút szétesik a fókusz és a vonalélesség, nappal azonban elfogadható a minőség, noha ott sem teljesen hibátlan a folyamatosság az 1080p 30 fps ellenére, a stabilizálás hiánya viszont mindkét esetben erősen érezhető. Vagyis látható. A lejátszó egyszerű és kompetens, a hangsávokat és feliratokat kezeli, értelmezi az AVI formátumokat, az AC3 hangot viszont nem, de a 4K tartalmakat is probléma nélkül megjeleníti, akár H265-ös kódolásban is. A kisablakos megjelenítés lehetősége szintén adott, fény- és hangerőt gesztusvezérléssel is állíthatunk.

[+]

Az i Music nevű zenelejátszó totál káosz, tele roppant idegen és furcsa kinézetű tartalmakkal, cserébe a legtöbbet ingyen lehet hallgatni. Legalábbis nagyon reméljük, hogy nem egyeztünk bele semmibe, ami külön költséggel jár. A Local fül mögött viszont már a saját dolgainkat találjuk, csak elsőre kissé kaotikusnak ható elrendezésben. Ha megvan, amit kerestünk, akkor viszont kifejezetten szép felületen húzza be a CD borítót és jeleníti meg például a dalszöveget is. Maxmimum hangerőn viszont szétesik a hangzás, torzítás érezhető, a magasak pedig sértőek, mélyek meg nincsenek is. Normál hangerőn a sistergés megszűnik, de alacsonyabb tartományok ettől még ugyanúgy nem lesznek.

[+]

Ha nem toljuk túl a hangerőt, végül is hallgatható a multimédiás hangszóró, noha nyilvánvalóan nem ez a készülék erőssége. A mellékelt fülest előszedve jelentősen javul a performansz, noha a térérzet mesterséges, a részletesség nem sokat fejlődik, pedig éppen lenne hova, viszont bekapcsolhatjuk a BBE módot, ahol számos különböző, de konkrét gyártó konkrét modelljére optimalizált hangzást választhatunk, plusz előkerül az igen sokrétű beállítási lehetőségeket rejtő hangszínszabályzó is. Ebben babrálva már a gyári fülhallgató is nagyon másképpen, de főleg sokkal jobban szól. Egy valóban erre a célra, mármint zenehallgatásra kitenyésztett fül- vagy fejhallgatóval meg egészen sokat lehet kihozni a Vivo X9-ből, már-már kifejezetten jónak mondható, amit hallunk. FM-rádió viszont nincs.

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Az adatkommunikációs paletta nem teljes, kezdve azzal, hogy nincs B20-as sávtámogatás, így a 800 MHz-es frekvencián érkező 4G nem elérhető (a B1/B2/B3/B4/B5/B8 FDD-LTE sávok adottak). Egyébként 300 Mbps-os elméleti maximumot élvezhetünk mindkét nanoSIM kártyán, dual standby rendszerben. Infraport és NFC nincs, az OTG-t viszont ne felejtsük el aktiválni, ha szükségünk van rá. A Direct és HotSpot funkciókkal ellátott WiFi 802.11a/b/g/n/ac szabványon, két sávon csatlakozik, a 4.2-es verziószámú Bluetooth pedig ismeri az energiahatékony (LE) és A2DP protokollt. A GPS minden létező rendszerre rálát, leszámítva a Galileót, a BeiDou, a GLONASS és a földi hálózatok és routerek adatai viszont hatékonyan segítik a navigációt. A beszélgetés hangminősége teljesen rendben van, a hangerő mindkét oldalon kielégítő. Szenzorokból sincs hiány, mindössze a nyomás- és hőérzékelő hiányzik, minden más van.

[+]

A lapkakészletnek köszönhetően a készülék támogatja a Quick Charge gyorstöltést, a nálunk sztenderd aljzat viszont nem támogatja a 2 amperes, A szabványú, földeletlen töltőfejet, így más, lehetőleg QC kompatibilis megoldás után érdemes nézni. Az üzemidő a 3050 mAh kapacitású telepen múlik, ezt többlapos, intenzív böngészéssel nagyjából 8 és fél óra alatt lehet offolni, offline videozásánál viszont csak átlagosan 6%-ot merül óránként, ami 16 órányi mozit tesz lehetővé. Meg kell jegyezni, böngészni 100%-os töltöttség mellett kezdtünk, míg a videót úgy négy órán keresztül, 47%-ról futtatuk.

Kicsit rendhagyó összegzés következik. A Vivo X9 egy teljesen jó telefon. Hatékony, kellően aktuális és potens hardver van a minőségi házban, a kamerák jók, a hang viszonylag jó, a portré szelfi lehetősége jó, a gesztusvezérlések és az extrák jók, a megjelenítés és az üzemidő szintén jó. A B20 hiánya nem jó; az, hogy a felét sem értjük annak, hogy mit akar az eszköz, az meg nagyon nem jó. Ebből az összegből a következő készülékeket is megvásárolhatjuk és a technológiai valamint nyelvi lokalizációs hiányosságok miatt még csak azt sem szükséges részletezni, hogy a felsorolt alternatívák miben, vagy hogyan jelentenek értelmesebb választást, mint a 150 ezer forintos Vivo X9: Xiaomi Redmi Note 4 (ebből akár kettőt is vásárolhatunk), Xiaomi Mi 6, Xiaomi Mi A1 (ebből szintén beleférne kettő is), OnePlus 3T, OnePlus 5, Sony Xperia XA1 Ultra, Huawei P9, Huawei P10 (majdnem), Huawei Mate 9 (szintén majdnem) Honor 9, LG G6, Samsung Galaxy S7, Samsung Galaxy A5 2017, iPhone 7 (majdnem), illetve bármi, ami tetszik 150 ezer forint alatt és tud legalább angolul. Egyszerűen jelenlegi formájában nem látjuk szükségét, hogy további magyarázatot fűzzünk a Vivo X9 létjogosulatlanságához ezen az árszinten. Pedig egyáltalán nem rossz készülék és rózsaszín.

AliceWake

A tesztkészüléket az eMAG biztosította, a felajánlást köszönjük!

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Vivo X9

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	152,6 x 74 x 6,99 milliméter
	Tömeg	154 gramm
	Színvariációk	arany, rózsaszín
	SIM-foglalat	2x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (401 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív Super AMOLED
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 625
	Processzor típusa	2,0 GHz-es, nyolcmagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	14 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 506
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Belső tárhely	64 GB
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B8
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, HotSpot, Direct
	USB	microUSB 2.0 (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS	van (GPS, A-GPS, Glonass, BeiDou)
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0.1 (Marshmallow)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	App Store, Children, i Music, i Theme, i Reader, Game CenterRecorder, UC Browser, FreeShare, vivoCloud, EasyShare, i Manager, vivo.com, Twitter, iránytű, Feedback, Tips
	Multimédia
	Fő kamera	16 megapixel, PD autofókusz, LED villanó
	Másodlagos kamera	20 megapixel + 8 megapixel, autofkókusz, LED villanó
	Videófelvétel	1080p@30fps
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3050 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	3,5 mm-es audio kimenet, fény- és közelségszenzor, giroszkóp, gyorsulásmérő, tájoló, hang- és mágneses szenzor