Külső, kijelző, doboz

Legyen a csúcson a meghökkentő Mi Mix vagy a prémiumkategóriának riválist adó Mi 6, a Xiaomi mobilos eladásainak mindig is a Redmi széria volt a motorja. Az árazás ugyanis általában annyira ütősre sikeredett, hogy a biztosított tudás mellett nehéz volt ezeknek a ketyeréknek ellenállni, bár egy ideig errefelé nem volt könnyű őket megkaparintani. A gyártónak inkább a csúcsvonalon akadt nehézsége milliós eladási számokat produkálni, és az egész Xiaomi telefonos biznisz annyira alacsony haszonkulccsal dolgozik, hogy a kapcsolódó szolgáltatások és kiegészítők tartják mozgásban a fiatal gyártó gépezetét.

A Redmi Note 4 elölről nem sokban változott, ami persze jó [+]

A Redmik persze rendíthetetlenül fejlődnek és mindig sikerül a lécet feljebb helyezni, ami hozzájárult egy lojális rajongótábor kialakulásához, plusz egy termék többféle kiszerelésének bevezetéséhez. Előfordul Xiaomi mobil eltérő hálózati támogatással és rendszerchippel, ebbe a sorba pedig jelen készülék is beletartozik. Akkora különbség eddig mindenesetre még nem volt, mint a két Redmi Note 4 között: a MediaTek Helio X20-as variáns energiaéhes, viszont igen gyors, tízmagos SoC-t kapott, amivel a csúcskategória legalján sem kell szégyenkeznie. Ellenben a górcső alá vett, Snapdragon 625-ös kiszerelést egy igazi középkategóriás motor hajtja, viszont elképesztően takarékosan.

Hátul viszont a Redmi Note 4 karakteresebb vonásokat kapott [+]

A választás magyar szemszögből tulajdonképpen eldöntetett: az itthon elterjedt, B20-as LTE sávot csak az utóbbi ismeri, és ez mégiscsak nyom annyit a latban, mint egypár tucat lóerő. A magyarított, rendszeresen frissülő MIUI 8 pedig pont azt rakja szoftveroldalról mögé, mint amit bármelyik Xiaomi mobil kínál. Persze nem csak a motort lehet fejleszteni generációról generációra, a karosszérián is lehet kalapálni, bár nevezzük a fejlődést ezúttal inkább ráncfelvarrásnak. A Redmi Note 3 az oldalakra ráhajló, tökéletesen lekerekített fémburkolatot kapott, egy-egy műanyag sávval a hátlapon, és bár a dizájnelv nem változott, a lekanyarodás mértéke igen. A hátlapi ívek immáron visszafogottabbak, az oldalélek határozottabbak, a védőüveg a szélein a csiszolás pedig jelentősebb lett.

A felbontás és az IPS panel marad, mostantól viszont alulról szólnak a multimédiás dallamok [+]

Mindez a Note 4-nek karakteresebb küllemet és stabilabb fogást ad, bár a kivitel még mindig elég csúszós. A 151 x 76 x 8,45 milliméteres és 165 grammos tömeg az átlagos phabletméreteket hozza, persze egy Galaxy S8 vagy LG G6 képernyő dominánsabb, a Mi Mix meg ugye kávamentesebb. Rá is kell értük fizetni. Az összeszerelés viszont van olyan jó, mint bármelyik 100 ezer forint fölötti riválisé, a két hátlapi műanyag sáv pedig annyira passzol a fémlap megmunkálásához, hogy az anyagbeli különbség fel sem tűnik, szorongatásra pedig a szerkezet egyetlen pontja sem válaszol reccsenéssel.

A Redmi Note 4 és doboza [+]

Egy fontos különbséget több olvasónk nyilván kiszúrt: a Note 3 multimédiás hangszórója a hátlapról alulra vándorolt, amit nem lett éppen nehezebb eltakarni, de hát ma ez a divat. A széles körben elterjedt Type-C helyett a Xiaomi azonban maradt a microUSB csatlakozásnál, és a dobozolt, 2A-es töltő kényelmes tempóban eteti a kezektől elzárt, 4100 mAh-s akkumulátort. Jobb oldalon a bekapcsoló ideális magasságba, a hangerőszabályzó viszont kissé magasra került, mégis kellemes őket lenyomni. Felül egy mikrofonfurat, a fülhallgató-kimenet és az infra szorított magának helyet, bal oldalt pedig a microSIM + nanoSIM vagy microSIM + microSD kiosztású tálca, amit a csomagolásban rögzített tűvel lehet előcsalogatni. Némi leíráson és a töltőkábelen túl egyébként más nincs is a hófehér dobozkában, ami az EuStocktól vándorolt ide, hacsak a mutatós phablet benne nem pihen.

Kávából tud a Xiaomi is kevesebbet hagyni, ám a középkategóriában a méretek elfogadhatók [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlapon az 1080 x 1920 pixeles IPS panel a főszereplő, de azért a fénymérő, a közelségérzékelő, a beszélgetési hangszóró, az értesítési LED, az 5 megapixeles kamera és a háttérvilágítással megtámogatott érintőgomb trió is felfért a stáblistára. A panel tűéles, a fénysűrűsége elég nagy, hogy napfény alatt is látni lehessen nagyjából mindent, éjjel pedig már-már amoledes sötétségre lehet szabályozni. A színek rendben vannak, az alapvetően kékes kalibráció a menüből gyorsan pontosítható, gyenge pont viszont a kontrasztját gyorsan veszítő panel, ha az ember oldalról pillant rá. A rezgőmotor erőssége is lehetne határozottabb, a széleinél lekerekedő védőüveg típusát pedig elfelejtették pontosítani. Az érintési érzékenység mindenesetre megfelelő, plusz a sornyi gesztusvezérlési mód mellett (pl. duplakoppos felébresztés) a kijelzőt a hátlapi ujjlenyomat-olvasóval is fel lehet villantani, még ha minta nincs is regisztrálva.

Talán a Mi 6 (jobbra) mutatósabb, ám küllemben és összeszerelésben sem kell a Note 4-nek szégyenkeznie [+]

A Xiaomi majdnem beállt egy rossz sorba, a szenzor ugyanis picit magasra került az ideálisnál, de némi nyújtózkodással, fogásváltás nélkül elérhető, plusz a 13 megapixeles, PD-autofókuszos kamera sem lesz a keresgélésétől maszatos. A kettő között a dupla LED-nek is jutott hely, alul viszont csak egy Mi felirat zavarja meg az ezüstben és feketében egyaránt elegáns kivitel minimalizmusát. Hiányosság semmiképpen nem összeszerelésben, inkább a vízállóságban keresendő, bár a legtöbb rivális ugyanúgy „lespórolja” ezt a középkategóriában, mert azért keresni is szeretnének ezeken a telefonokon.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!