Bevezető, tervek, tartozékok

A HMD által ismét feltámasztott, okostelefonos Nokia branddel nem alaptalanul voltak magasak az elvárások. A finn gyártó és telekommunikációs óriás évtizedekig meghatározó volt a mobilpiacon, később a Microsofttal közösen jegyzett eszközök szintén helytállónak bizonyultak, noha a platform az esetenként kiemelkedő kameraképességek mellett sem tudta tartani a lépést az Androiddal. A barcelonában bemutatott nyitószéria legkisebb modelljéhez már volt szerencsénk, illetve alkalmunk, hogy átpörgessük a Nokia történetét, amiben a HMD Global Oy és a Nokia jelenleg három új, androidos készüléke a legújabb fejezet.

Nokia 5 és Nokia 3

A licencéra premierje kétségtelenül emlékezetesre sikerült a Nokia 3310 újraélesztésével, noha a megvalósítás közel sem generált olyan pozitív érzelmeket, mint az alapötlet. Cserébe tényleg mindenkinek világos lett, hogy a márka visszatért (noha a hagyományos telefonok végig elérhetők voltak) – azoknak is, akik még abban az időben léteznek, amikor A Nokia volt A mobiltelefon, és azóta nem nagyon törődtek az egész szegmenssel. Legalábbis tervben van. Illetve folyamatban is, csak az eddigi tapasztalatok alapján ennek kimenetele, legalábbis egyelőre, de kérdéses.

[+]

A HMD Global eddig összesen hét darab, robotos okostelefont tervezett be, amelyek közül a Nokia 3-at szánta a belépő szintre (majd árazta a középkategóriába). Bár, elvileg lesz Nokia 2 is, ami az előzetes információk alapján nem teljesen biztos, hogy jó ötlet. Sőt, a Snapdragon 212 1 GB RAM-mal sokkal inkább a kifejezetten rossz ötlet kategóriába esik. A Nokia 7-ről eddig annyit tudunk, hogy valószínűleg lesz, kifejezetten potens lapkakészlettel, ami feltehetően a Snapdragon 660-as, illetve a Nokia 8, amit kedvező árral és csúcsfelszereltséggel ígértek. Utóbbit viszont, ha minden igaz augusztus 16-án be is mutatják.

[+]

A Nokia 5 papíron lényegesen jobban fest, mint a kisebb Nokia, ami inkább hozta a papírformát, ami már eleve nem mutatott olyan jól, noha az MT6737-es szett 2 GB rendszermemóriával alapvetően nem tűnik veszélyesnek, csak kissé szerény. Viszont kevésbé hatékony optimalizációval és szegényes rendszerrel párosítva kifejezetten kedvezőtlen összképet festett a kitűnő kialakítású és remek anyagokból összerakott szerkezetről. A Nokia 5 ugyan specifikáció szerint jobb teljesítményre hivatott, ugyanolyan prémium minőségű és (szerintem) csinos, mint a Nokia 3, de az árkategóriában ez még mindig kevés, az optimalizációs problémák, apróbb bugok pedig sajnos ez esetben is fennállnak.

[+]

A csomagolás viszont nagyon menő. A négyszögletes, fiókos kialakítású, világos alaptémával rendelkező, alacsony dobozra rajzolt készülék milliméterre pont tök ugyanakkora, mint a valós termék. És úgy is néz ki. Ez az elmés apróság igazán méltó a márkanévhez, a mögötte lévő kép pedig egyértelműen az ikonikus Connecting People szlogent idézi. Ez úgy összességében baromi szívmelengető és roppant elismerésre méltó munka. A készülék a dobozban jobb oldalt fekszik, alatta SIM-tű, vagy ahogy a Nokia egészen találóan nevezi: SIM kulcs (és dokumentáció). A tartozékok a bal oldalról kiemelhető kartonhasábban szoronganak. Innen előszedhetünk egy hagyományos kialakítású mikrofonos fülhallgatót, egy igen jó minőségű microUSB töltő- és adatkábelt, valamint a hozzá tartozó 2 amperes, matt fekete töltőfejet. A lapkakészlet egyébként támogatja a Quick Charge 2.0-s szabványt, a töltőfejen viszont nem jelezték, hogy ilyesmire képes lenne.

Külső, kijelző

A készülékek formaterve majdnem azonos kis testvérével, noha a Nokia 3 lényegesen szögletesebb a lekerekített élekkel együtt is. A Nokia 5 149,7 x 72,5 x 8 milliméteres háza viszont teljes egészében alumíniumból készült, amihez 160 grammos tömeg társul. Elölről valamelyest ingerszegény a vizuális élmény, a Gorilla Glass 5-tel védett előlap fekete, míg a készülék többi része, így az élek és a hátlap jelen esetben ezüst. A készülék szélte miatt az egykezes használat nem annyira egyértelmű, bár statikailag jól egyensúlyozott, így lehet fogásváltással bűvészkedni, a jobb kézre eső bekapcsoló gomb viszont érzésre magasabbra került az ideálisnál, hogy a hangerőszabályzóról ne is beszéljünk.

[+]

Ezzel együtt a Nokia 5 fogása kellemes, a selyemfényű hátlap közepesen csúszik, viszont nagyon könnyen maszatos lesz. A készüléktestet egy darabból faragták (vagy mi, esztergálták), így illesztések nem törik meg a felület egységét. Ennek fenntartása érdekében az antennakilépések az alsó és a felső élre kerültek, amelyek három ponton futnak ki az előlap felé. Oldalt szimmetrikusan, míg az alsó és a felső élen egy-egy törés tűnhet fel jobbra. Feltehetően a szimmetria csak az én mániám, így ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk, de a jegyzőkönyv kedvéért jelzem, engem zavar.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Az előlap javát a sajnos mindössze HD felbontású, de kiemelkedő fényerejű IPS panel teszi ki. Ez 5,2 hüvelyken 282 pixelt eredményez, ami nem elkeserítő, csak pont észrevehető, a kategóriában pedig viszonylag elégtelennek számít. A majdnem 600 nites fehér fénysűrűség viszont kárpótol, ahogy a korrekt kontrasztarány és a remek minimum fényerő is kellemes. A betekintési szögekkel viszont van baj, oldalról konkrétan klasszikus Nokia-kék lesz minden, amíg nem invertálódik szignifikáns mértékben. Az alap színhőmérséklet viszont majdnem tökéletes, ami nagyszerű, mert állítani rajta nem tudunk.

[+]

A kijelzőt körülölelő kávák határozottan hangsúlyosak, cserébe nem oktalanok, bár egy értesítő LED-et értékeltünk volna. Teljesen érthetetlen, hogy ez még mindig miért nem evidencia. A panelből viszont egy pixelt sem stoppolnak a kapacitív vezérlőgombok, amelyekhez, igaz elég gyenge, de konfigurálható háttérvilágítást is sikerült rendelni. A sorrend fix, a felvillanás időkorlátjáról, illetve meghatározott aktivitás esetén való ébren tartásáról viszont magunk dönthetünk. Középen az érintésérzékeny, Home gombként is funkcionáló, enyhén süllyesztett ujjlenyomat-olvasó foglal helyet. A hatékonysága éppen elfogadható, működik, néha sokadjára, megfelelő számú, de meghatározott szögből, így tízből maximum hét pontot kaphat, noha az idegtépőtől azért igen messze van. Érdekes, hogy enyhe nyomással hatékonyabb, mint érintésre, inkább így érdemes közelíteni.

[+]

A felső tartományban a 8 megapixeles, autofókuszos szelfikamera, mellette beszédhangszóró, majd a Nokia felirat tűnik fel. Feltehetően optikai csalódás, de ez a terület olyan érzetet kelt, mintha a kijelző felső, horizontális széle jobbra billenne. Egyébként minden szimmetrikusan van szerkesztve, a panel természetesen nem ferde, ahogy a márkajelzést sem szitálták félre, de világosabb témájú állapotsáv mellett feltűnhet ez a jelenség.

[+]

Az éleket, mint említettük az antennakilépések uralják, ugyancsak erre keresendő a mikrofon és a microUSB csatlakozó. Mellé kétnyílásos, de monó hangszóró került. A jobb élen ugye az elérhetetlen magasságokba szerkesztett fizikai kezelőgombok, balra viszont – jó hírek – két ajtó is nyitható a mellékelt kulccsal. Az egyik két nanoSIM-et fogad be, a másik pedig a maximum 128 GB-os microSD kártyát. Felül már csak a 3,5 milliméteres jack csatlakozónak örülhetünk, mert a másodlagos zajszűrő mikrofon a hátlapon foglal helyet.

[+]

Az egybeöntött, törésvonalaktól és illesztésektől mentes, enyhén lekerekített élekkel bíró hátlap tulajdonképpen nagyon szép. A közepén vertikális tájolású márkajelzés, ami ugye egy megnyugtató Nokia, alul pedig diszkrét akkumulátor certifikáció. A kameramodul érdekes, de mindenképpen egyedi. A hosszanti elrendezésű, üveggel burkolt panelen most még csak egy jelöletlen, de amúgy 13 megapixeles kameramodul és lényegesen lejjebb egy kéttónusú LED villanó látható (amibe normál fogás esetén tényleg mindig beleakad az ember ujja). A csúcsmodellnél majd ide várjuk a Zeiss feliratot és még egy szenzort (remélhetőleg a kezünktől távolabbi pontra).

Hardver, szoftver

A Nokia 5 sajnos szintén nem rendelkezik impozáns hardveres felhozatallal, a teljesítmény inkább az elfogadható szintjét üti meg, a lapkakészlet pedig a durva légkondicionálás ellenére is majdnem komolyan aggasztó mennyiségű hőt generál, kivinni a 38 fokba konkrétan nem mertem. Mindezért a 28 nanométeres csíkszélességű, 64 bites, ARMv8 utasításkészletű Snapdragon 430 a felelős. Meg valószínűleg a hiányos optimalizálás. A heterogén többmagos dizájnnal rendezett Cortex-A53-as magok aszimmetrikus halmazai maximum 1,4 GHz-re képesek, amihez mindössze 2 GB operatív memóriát mellékeltek, ami nagyjából négy, szolid böngészőlap életben tartására is kevésnek bizonyult.

[+]

Az 505-ös Adreno grafikus gyorsító alapvetően elegendő a kijelző felbontását tekintve, de ne ezzel álljunk neki aszfaltot koptatni 3D grafika mellett, mert leég a motor. Cserébe a gyorskapcsoló panelen van olyan opció, hogy lássuk a GPU renderelési profilját. Mondjuk, hogy minek, azt nem tudni, de van. A nagyobb baj viszont az, hogy ugyanezzel a szettel nem egy (de például ez egy), hanem elgondolkodtató mennyiségű készüléket tudunk felidézni, amelyek nem feküdtek meg egy kor követelményeinek megfelelő felépítésű honlaptól, képesek voltak újratöltés nélkül visszaadni négy másik nyitott lap mellett is, valamint az asztal sem kozmált le mindeközben. Cserébe tök takarékos.

[+]

A Nokia 5 eleve 7.1-es rendszerrel került bemutatásra, ami kitűnő, a havi rendszerességű biztonsági frissítések szintén, mi is kaptunk ilyet, az viszont kevésbé lelkesítő, hogy az Android Nougatban már natív osztott képernyős mód élvezete elvész a tétova alkalamazáskezelésben. Mindezt úgy, hogy a HMD véletlenül sem piszkált bele a gyári rendszerbe. Van néhány, mellesleg nagyon szép háttérkép, egy Támogatás app, minden mást a Google szállított. Például a kitűnő hatékonyságú és testreszabható GBoard billentyűzetet, valamint a Google Handwriting Inputot, ami kapacitív toll nélkül viszont igen kényelmetlen.

[+]

Mindenhol a megszokott Material Design köszön vissza, viszont rendre Anyagszerűnek van fordítva, ami tulajdonképpen nem helytelen, csak roppant mókás. Így az alkalmazásmenü alulról felfelé simítva kerül elő, jobbra pedig a Google Now kártyái gyűjtenek releváns tartalmakat, nekem speciel egy halom telefonos hírt, amit jobbára mi írtunk (ilyenkor azért mondhatjuk, hogy LOL, viszont az algoritmus ezek szerint nagyon okosan követi, hogy mi tartozik az érdeklődési körünkbe), plusz tőzsdeinformáció. Az ikonkiosztás itt is az általános megjelenítés méretének függvénye, így maximum 5x5 ponton helyezhetünk el mappákat, vagy alkalmazásindítókat, plusz az alsó fix sávban egyszer ötöt. Gyári témázási lehetőség nem nagyon van, cserébe (szerintem) igen szép háttérképekből válogathatunk.

Az alkalmazáskínálatot a Google biztosítja, minden Google Valami, így az email klienstől kezdve, a jegyzeten át, a naptárig mindenre a keresőóriás megoldása áll rendelkezésre, és szerencsére a Google Play Áruház is, ha például igényt tartanánk egy fájlkezelőre. Mert az például nincsen, igényt viszont nagyon is tartunk rá. A rendszerbeállítások azonban konkrétan szegényesek, egy teremtett extra funkció sincs, közérzetfokozó intézkedést sem tudunk foganatosítani, leszámítva a kamera gyorsindítását, amivel kezdődik, majd rögtön véget is ér a Kézmozdulatok menüpont kínálata.

[+]

A Mozdulatok két lehetőséget rejt: megfordíthatjuk a készüléket a hívás elutasításához, illetve elhalkítható a telefon, ha felemeljük. Ez önmagában, mármint a rendszerfunkciók és folyamatok natív állapotának megőrzése, ezzel együtt a testreszabási lehetőségek telepítésének teljes egészében a felhasználóra bízása egyáltalán nem probléma, sőt, általában üdvözlendő gesztus, viszont ilyetén formában tényleg érthetetlen a rendszer működésének tétovasága, a kissé hektikus memóriakezelés és az extrém hőhatás, ami nagyjából minden, kicsit is hardverigényes tevékenységet kísér.

[+]

Egyébként a Google nyers rendszere kiválóan alkalmas az alapfunkciók ellátására, a telefonkönyv számos rendezési elvet hajlandó követni, szűri a szám nélküli kontaktokat, a Chrome mindent tud, amit elvárhatunk, kivéve a zoom alapú sortörést, mert az itt sem megy. A gond inkább az oldalak újratöltésével és nehézkes felállásával lehet, amiről viszont nem a kaliforniaiak böngészője tehet. A hagyományos megjelenésű kétfázisú értesítő- és gyorskapcsoló panel tartalma szerkeszthető, az állapotsávra pedig a Kezelőfelület-hangoló elővarázsolásával (nyomjuk hosszan a beállítások ikont, majd keressük meg az említett menüpontot) tudunk például százalékos töltöttségi értéket generálni.

Multimédia

A kamerakiosztás az előlapon megegyezik, így szelfizni továbbra is 8 megapixeles, autofókuszos modullal tudunk, hátra viszont már 13 megapixeles, PD autofókusszal és kéttónusú LED villanóval támogatott, f/2 apertúrájú szenzor került. A kameraszoftver teljes egészében azonos a Nokia 3-nál megismert rendszerrel, így sok újdonságot nem tudunk elmondani, azt leszámítva, hogy a HDR és a LED villanó itt már automatikusan is képes üzemelni. Viszont, ha előbányásszuk a Felvételkészítési beállításokat, ami kvázi-manuális mód, akkor ugrott a HDR. Ezért cserébe expozíciókorrekcióval élhetünk +/- 2 tartományban, választhatunk fehéregyensúly-sémát, és kérhetünk makró módot.

[+]

A felület továbbra is egyszerű és könnyen kezelhető, a beállítási lehetőségeket az élőkép bal sarkában található három vonás rejti. A szintezővel viszont nem sokra mentünk, minden kép irtó ferde, noha a tájoló nyugvóponton volt. Ezen kívül nem sok opció akad, az élőképen pedig minden lényeges elem elérhető, mint a hivatkozott HDR és vaku, az időzítő és a kameraváltó. A kis kamerajel a nagy kamerajel (aka exponálógomb) felett az összesen három darab módot tesz elérhetővé. A Retusálás szoftveres szépítést eszközöl a témán, a Fénykép ugye a normál mód, illetve van Panoráma. A lista görgethető, ezt a három elemet pörgethetjük végtelenített ciklusban. Ez feltehetően bug.

[+]

A képminőség felülmúlta a várakozásokat, a nem igazán részletezett specifikációjú 13 megapixeles kamerával igen jó képeket lehet előállítani különösebb bűvészkedés nélkül is. Az egyetlen komolyabb gond az optikai stabilizálás hiánya, elég sok elmozdult, vagy fókuszhibás kép kattan el, ami viszont betalál az rendben van. A dinamika érdekes, mert általában enyhén alulexponál az automatika, amit a HDR a szükségesnél intenzívebben próbál korrigálni, ami nem tesz jót a színeknek sem. A HDR nélküli felvételek viszont kissé sötétek, cserébe a vonalélesség egészen kiváló, a kép tiszta és részletgazdag, a fehéregyensúly pedig általában tökéletes. Az éjszakai képek olyanok, amilyenek, a kéttónusú LED villanó viszont közepes távolságban lévő témánál remekül helytáll. Kromatikus aberráció néha előfordul, de nem súlyos, lencsetorzítással viszont nem kell számolni.

[+]

Videót felvenni maximum FHD 30 fps minőségben lehet, ha nem óhajtunk maximum háromszoros gyorsítást, vagy lassítást igénybe venni, mert az csak 720p felbontás esetén lehetséges. A videó minősége épphogy elmegy, (egy példa), a részletesség közepes, a dinamika szűkös, a színek megfelelően telítettek. Sajnos előfordulnak fókuszhibák, a sztereó hang pedig eléggé éles és nélkülözi a mélyebb hangokat. Lejátszó konkrétan nincs, a Google galériából tudunk megnyitni tartalmakat, ami viszont elég sután kezeli a mozgóképet. A H265-ös kódolás ugyan megy neki, de sem a DivX-szel, sem az AC3 hanggal, sem többsávos hanggal, sem feliratokkal nem tud mit csinálni, így javasoljuk a Google Play Áruház kínálatát. A maximum felbontás itt is FHD, bár megpróbálkozik a 2K felvételekkel, nem az élvezhető kategória.

[+]

Mivel a Nokia vegytiszta Androiddal dolgozik, a zenelejátszót is a Google-re bízták. Így erre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, minden a megszokott rendben történik. A multimédiás hangszóró igazi meglepetés. Az audiomegjelenítés egészen jó, főleg a kategóriában. Minimális alapzaj mellett igen részletgazdag, dinamikus, noha a mélyek jóval szerényebbek a kívánatosnál, míg a magasak azért felüreprezentáltak, de abszolút el lehet hallgatni pusztán szórakozásból is. Feltéve, hogy a maximum hangerőt nem erőltetjük, mert akkor tud érdekességeket produkálni, egyébként tiszta és korrekt hangzást kapunk, persze közel nem professzionális, de lényegesen jobb, mint a sokéves átlag. Fülessel pedig egyenesen remek, plusz az FM-rádiót is életre kelthetjük, minden lényeges állomásinformációval egyetemben.

[+]

Fülessel irtó kellemes hangminőséget lehet kieszközölni, de mondjuk nem a gyárilag mellékelttel. Az telefonálásra lehet alkalmas, ha nem zavar, hogy gyengén szigetelt. Normális felszereléssel viszont a hangzás tiszta, torzításmentes, részletgazdag, igényesen telített, remek térérzettel. A dinamika és a hangzás roppant kiegyensúlyozott, valóban élmény, akár még súlyosabb műveket is hallgatni. Megkockáztatjuk, minden mást így hagyva egy kis magas kiemelés férne rá inkább, mint bármi más. Mindezt úgy, hogy a tesztidőszak alatt nem tudtuk macerálni a hangszínt, mert maradt egy kis hiba a rendszerben, ami miatt a Google Play Zenéből egyszerűen nem nyílnak meg a hangbeállítások. Máshonnan meg nem elérhető. Viszont a HMD már dolgozik rajta a felhasználói visszajelzéseknek köszönhetően. Várjuk a frissítést, bár így is átlagon felüli a performansz.

Adatkommunikáció, üzemidő összegzés

Adatkommunikációs téren sokkal előrébb leszünk egy Nokia 5-tel, mint a 3-assal. A rendszer kétkártyás, mindkét nanoSIM Cat.4-es LTE sebességre képes, ami mindössze 150 Mbps, viszont minden hazai frekvencián elérhető. A bruttó 16 GB belső tárhely ezzel együtt külön slotban bővíthető maximum 128 GB-ig. Itt azért jár egy plusz pont. A kétkártyás funkciók evidensek, jól kezelhetőek, viszont csak dual standby rendszerben működik, így hanghíváskor kizárólag az egyik kártya képes hálózatra csatlakozni. A beszélgetési hangminőség átlagos, személy szerint némi plusz hangerőt elviseltem volna, viszont a zajszűrés elsőrangú. Lazán ropogtathatunk nyers zöldséget társalkodás közben, a partner mit sem fog észlelni a kissé tiszteletlen gyakorlatból.

[+]

A kétcsatornás WiFi modem 802.11a/b/g/n szabványon kapcsolódik HotSpot és Direct funkciókkal, a Bluetooth már 4.1-es verzió szintén A2DP és LE protokollokkal. Az NFC mobilfizetésre hitelesített, míg a 2.0-s microUSB OTG képes. A navigáció specifikáció szerint GPS alapú, amit földi routerek és antennák jelei támogatnak (A-GPS), viszont a készülék a másodperc tört része alatt talál GLONASS műholdakat, illetve a BeiDou rendszerére is rálát, bár azokról hamar leakad. A többi viszont stabil. Így nem meglepő, hogy navigáció gyors és pontos.

[+]

Az üzemidőért 3000 mAh-s telep felel, ami a kevésbé vastag hardverrel és a viszonylag alacsony felbontású kijelzővel egészen jó üzemidőt eredményez. Meg eleve tisztességes méret ekkora készülékhez. A tömegen mondjuk érződik is. WiFi szinkronizáció mellett, offline videózással nagyjából 13,5 óra jön ki egy töltésből. Gyors etetésre mellesleg akár lehetőség is lenne, a lapkakészlet támogatja a Quick Charge 2.0-s szabványát, viszont a töltőfejen nem jelzik, hogy erre alkalmas volna (5V / 2A-es), és a töltési időből ítélve nem is az. Energiatakarékosság egyébként van, legyen/ne legyen alapon.

A Nokia 5-tel sajnos nem csak az a baj, hogy sokba kerül. Még csak a szerény hardver sem lenne gond, mert láttunk már olyat, nem is egyszer, hogy ez a szett kitűnően működik a hétköznapokban. A rendszer friss, a terméktámogatás eddig kifogástalan, a natív, nyers Android és a jó adatkommunikációs képességek szintén értékelhető pozitívumként. Emellett a korrekt kamera, a fülesre jutó átlagon felüli hangminőség, a kiváló anyaghasználat és megvalósítás lehetne az, ami a Nokia 5-öt kiemeli a konkurencia igencsak sűrű, mondhatni tengeréből. Viszont az optimalizálatlan rendszer, ennek következtében a komolyabb hőproblémák, a suta memóriakezelés, az akadozó szoftver és a teljesen érthetetlen, de nyilván szoftveresen orvosolható bugok nem fordulhatnának elő a Nokia márkajelzés (és árazás) mellett. Mert ez egy 70 ezer forintos Nokia, és a hangsúly ez utóbbin van. Ha a Nokia 3 tapasztalatait elfelejtjük és a Nokia 5-öt vesszük alapul, az irányvonal biztató is lehetne. A készülék minősége nem megkérdőjelezhető, és bár a HD felbontás ennyiért az, a panel fényereje, illetve – ez most furcsán fog hangzani, de a minimum fényerő is kimagasló. A Nokia 5 egy szerethető készülék – akart lenni, és majdnem sikerült is neki. Vannak erősségei, de a rendszerszintű problémák nagyobb súllyal esnek latba annál, hogy egy jó fejhallgatóval és jó minőségű veszteségmentes formátummal átlagon felüli hangminőséget kapunk. Mert a Google Play Zene durván akadozik, a hangszínszabályzó bugos, konkrétan még nincs, bár dolgoznak rajta, mindeközben pedig leég az ember keze. Jegyezzük meg, a melegedés mértéke nem ön- és közveszélyes, de számottevő, ami megfontolt, mondjuk visszafogott használatra késztetett. De napon például nem kockáztattuk meg (oké, nem mindig van kint 39 fok). Ezt ráadásul az ársávban található konkurensek is tetézik, hogy a jóval alatta lévő, de teljesítményben és szoftveres környezetben magasan rálicitáló példányokról ne is beszéljünk. Csak sajnos muszáj lesz. A Xiaomi Redmi 4X-et nehéz megszorítani, kivéve, ha nagyobbat óhajtunk, mert akkor ott a Xiaomi Redmi Note 4 FHD kijelzővel. A Meizu M5 szintén jóval ár alatt versenyez, de ha rászánjuk az összeget, akkor is akad potens alternatíva. Ilyen például a Huawei P9 Lite (2017), vagy az LG G5 SE, ami minimális ráfizetésért cserébe összehasonlíthatatlan előnyöket nyújt. De a Motorola Moto G5-öt is érdemes megfontolni, esetleg a nemrég bemutatott Moto G5S-t bevárni. A Honor 6X vagy a Vernee Apollo Lite és Mars is errefelé ólálkodik, az LG Xpower 2 remek képeket készít, és vaskos üzemidőt ígér, a Samsung Galaxy A5 (2016) továbbra is versenyképes, a Sony Xperia XA1 is pont ennyibe lenne mostanság, és akkor itt be is fejezzük. A mezőny telített, a Nokia 5 pedig akkor is kissé drága lenne, ha Nokia 3 árban kínálnák, és ez még mindig nem segítene a rendszer optimalizálatlanságán. A harmadik HMD-érás készülékkel a hátunk mögött elég negatív kép kezd kialakulni bennünk a „visszatért” Nokiáról, ezért is nagyon várjuk a 8-at, ami elvileg kedvező áron, igazi csúcshardverrel és Zeiss optikával fog érkezni. A brandnek még mindig lehet esélye, a hibákon elvileg dolgoznak, a Nokia 2-n meg reméljük, hogy nem.

AliceWake

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Nokia 5

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	149 x 72,5 x 8,05 milliméter
	Tömeg	160 gramm
	Színvariációk	acélkék, ezüst, matt fekete, réz
	SIM-foglalat	2x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	720 x 1280 pixel (282 ppi)
	Kijelző típusa	2.5D kapacitív IPS-LCD
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 430
	Processzor típusa	1,4 GHz-es, nyolcmagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 505
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Belső tárhely	16 GB
	Memória bővíthetősége	microSD (max. 128 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	van, HotSpot, Direct
	USB	microUSB 2.0 (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS	van (A-GPS)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 7.1.1 (Nougat)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google szoftvercsomag, Support
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, kéttónusú LED villanó, PD autofókusz
	Másodlagos kamera	8 megapixel, autofókusz
	Videófelvétel	1080p@30fps
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3000 mAh-s lítium-polimer
	Készenléti idő	ismeretlen
	Egyebek
	3,5 mm-es audio kimenet, gyorsulásmérő, fény- és közelségszenzor, tájoló, hang- és mégneses szenzor, ujjlenyomat-olvasó