Adatkommunikáció, üzemidő összegzés

Adatkommunikációs téren sokkal előrébb leszünk egy Nokia 5-tel, mint a 3-assal. A rendszer kétkártyás, mindkét nanoSIM Cat.4-es LTE sebességre képes, ami mindössze 150 Mbps, viszont minden hazai frekvencián elérhető. A bruttó 16 GB belső tárhely ezzel együtt külön slotban bővíthető maximum 128 GB-ig. Itt azért jár egy plusz pont. A kétkártyás funkciók evidensek, jól kezelhetőek, viszont csak dual standby rendszerben működik, így hanghíváskor kizárólag az egyik kártya képes hálózatra csatlakozni. A beszélgetési hangminőség átlagos, személy szerint némi plusz hangerőt elviseltem volna, viszont a zajszűrés elsőrangú. Lazán ropogtathatunk nyers zöldséget társalkodás közben, a partner mit sem fog észlelni a kissé tiszteletlen gyakorlatból.

[+]

A kétcsatornás WiFi modem 802.11a/b/g/n szabványon kapcsolódik HotSpot és Direct funkciókkal, a Bluetooth már 4.1-es verzió szintén A2DP és LE protokollokkal. Az NFC mobilfizetésre hitelesített, míg a 2.0-s microUSB OTG képes. A navigáció specifikáció szerint GPS alapú, amit földi routerek és antennák jelei támogatnak (A-GPS), viszont a készülék a másodperc tört része alatt talál GLONASS műholdakat, illetve a BeiDou rendszerére is rálát, bár azokról hamar leakad. A többi viszont stabil. Így nem meglepő, hogy navigáció gyors és pontos.

[+]

Az üzemidőért 3000 mAh-s telep felel, ami a kevésbé vastag hardverrel és a viszonylag alacsony felbontású kijelzővel egészen jó üzemidőt eredményez. Meg eleve tisztességes méret ekkora készülékhez. A tömegen mondjuk érződik is. WiFi szinkronizáció mellett, offline videózással nagyjából 13,5 óra jön ki egy töltésből. Gyors etetésre mellesleg akár lehetőség is lenne, a lapkakészlet támogatja a Quick Charge 2.0-s szabványát, viszont a töltőfejen nem jelzik, hogy erre alkalmas volna (5V / 2A-es), és a töltési időből ítélve nem is az. Energiatakarékosság egyébként van, legyen/ne legyen alapon.

A Nokia 5-tel sajnos nem csak az a baj, hogy sokba kerül. Még csak a szerény hardver sem lenne gond, mert láttunk már olyat, nem is egyszer, hogy ez a szett kitűnően működik a hétköznapokban. A rendszer friss, a terméktámogatás eddig kifogástalan, a natív, nyers Android és a jó adatkommunikációs képességek szintén értékelhető pozitívumként. Emellett a korrekt kamera, a fülesre jutó átlagon felüli hangminőség, a kiváló anyaghasználat és megvalósítás lehetne az, ami a Nokia 5-öt kiemeli a konkurencia igencsak sűrű, mondhatni tengeréből. Viszont az optimalizálatlan rendszer, ennek következtében a komolyabb hőproblémák, a suta memóriakezelés, az akadozó szoftver és a teljesen érthetetlen, de nyilván szoftveresen orvosolható bugok nem fordulhatnának elő a Nokia márkajelzés (és árazás) mellett. Mert ez egy 70 ezer forintos Nokia, és a hangsúly ez utóbbin van. Ha a Nokia 3 tapasztalatait elfelejtjük és a Nokia 5-öt vesszük alapul, az irányvonal biztató is lehetne. A készülék minősége nem megkérdőjelezhető, és bár a HD felbontás ennyiért az, a panel fényereje, illetve – ez most furcsán fog hangzani, de a minimum fényerő is kimagasló. A Nokia 5 egy szerethető készülék – akart lenni, és majdnem sikerült is neki. Vannak erősségei, de a rendszerszintű problémák nagyobb súllyal esnek latba annál, hogy egy jó fejhallgatóval és jó minőségű veszteségmentes formátummal átlagon felüli hangminőséget kapunk. Mert a Google Play Zene durván akadozik, a hangszínszabályzó bugos, konkrétan még nincs, bár dolgoznak rajta, mindeközben pedig leég az ember keze. Jegyezzük meg, a melegedés mértéke nem ön- és közveszélyes, de számottevő, ami megfontolt, mondjuk visszafogott használatra késztetett. De napon például nem kockáztattuk meg (oké, nem mindig van kint 39 fok). Ezt ráadásul az ársávban található konkurensek is tetézik, hogy a jóval alatta lévő, de teljesítményben és szoftveres környezetben magasan rálicitáló példányokról ne is beszéljünk. Csak sajnos muszáj lesz. A Xiaomi Redmi 4X-et nehéz megszorítani, kivéve, ha nagyobbat óhajtunk, mert akkor ott a Xiaomi Redmi Note 4 FHD kijelzővel. A Meizu M5 szintén jóval ár alatt versenyez, de ha rászánjuk az összeget, akkor is akad potens alternatíva. Ilyen például a Huawei P9 Lite (2017), vagy az LG G5 SE, ami minimális ráfizetésért cserébe összehasonlíthatatlan előnyöket nyújt. De a Motorola Moto G5-öt is érdemes megfontolni, esetleg a nemrég bemutatott Moto G5S-t bevárni. A Honor 6X vagy a Vernee Apollo Lite és Mars is errefelé ólálkodik, az LG Xpower 2 remek képeket készít, és vaskos üzemidőt ígér, a Samsung Galaxy A5 (2016) továbbra is versenyképes, a Sony Xperia XA1 is pont ennyibe lenne mostanság, és akkor itt be is fejezzük. A mezőny telített, a Nokia 5 pedig akkor is kissé drága lenne, ha Nokia 3 árban kínálnák, és ez még mindig nem segítene a rendszer optimalizálatlanságán. A harmadik HMD-érás készülékkel a hátunk mögött elég negatív kép kezd kialakulni bennünk a „visszatért” Nokiáról, ezért is nagyon várjuk a 8-at, ami elvileg kedvező áron, igazi csúcshardverrel és Zeiss optikával fog érkezni. A brandnek még mindig lehet esélye, a hibákon elvileg dolgoznak, a Nokia 2-n meg reméljük, hogy nem.

AliceWake

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!