Miért lett vége?

Az LG mobil üzletágának történetét a végéről érdemes kezdeni. 2021. április 5-én jelentették be hivatalosan, hogy az igazgatótanács döntésének értelmében az LG a jövőben nem gyárt sem okos, sem nyomógombos telefont, a jelenlegi modelleket még kifuttatják, de kiszállnak a mobil üzletágból. Ezt a lehetőséget már hónapokkal ezelőtt megszellőztette a sajtó, de akkor az LG kategorikusan cáfolta az értesülést, mi külön beszéltünk az LG kommunikációs igazgatójával is, aki akkor még azt mondta, hogy az LG sosem fogja feladni a telefongyártást. Természetesen a mostani bejelentés miatt újra megkerestük Ken Hongot és rögzítettünk is egy interjút:

Ahogyan az a videóban is elhangzik, a döntésben a legnagyobb szerepe annak volt, hogy elkezdtek jönni az első negyedéves eredmények és a mobil üzletág mélyen a várakozások alatt teljesített úgy, hogy közben szinte minden egyéb területen az LG rekordbevételt könyvelhetett el. Tehát még a koronavírusra sem lehetett fogni a dolgot, mert ha ennek értékesítést csökkentő hatása lett volna, akkor az a háztartási elektronikai, tévés, notebookos piacon is megjelent volna, de ezeken a területeken az LG igen jól szerepelt, az évi 5 milliárd dollárból működő mobilos üzletég viszont már hatodik éve veszteséges.

Az LG standja a legutóbbi MWC-n [+]

Persze lehet keresni az okokat az elhibázott termékstratégiában, a félrecsúszott marketingben, az elmért árazási modellben, vagy a valóban nagyon erőssé vált kínai konkurenciában, de ez igazából annyiban felesleges, hogy bár a mostani CEO azt ígérte, hogy 2021-ben átfordítja a telefonos divízió eredményeit nyereségesre, az első negyedéves adatok alapján erre nem sok esély kínálkozik úgy, hogy a cég két húzómodellje is már végig piacon volt (Velvet és Wing). A mobilgyártás befejezése tehát egy pusztán üzleti döntés, amit annak érdekében hozott meg az LG, hogy még jobban tudjanak erősíteni azokon a területeken, ahol egyébként is minden esélyük megvan arra, hogy vezető szerepet töltsenek be.

Az LG G6 bemutatója [+]

Az LG továbbra is ad a meglévő telefonjaihoz terméktámogatást és szervizt. Sőt, az idei évben még minden bizonnyal lesznek LG okostelefonok a boltok polcain, amíg a készlet tart, valószínűleg egyik-másik modell komoly kedvezménnyel lesz majd elérhető. A szoftverfrissítések viszont már nem biztos, hogy flottul érkeznek, főleg a széttagolt európai piacon várható, hogy az LG mobilok már nem kapják meg a friss Androidot. És ezzel az is eldőlt, hogy a CES alkalmával koncepcióként bemutatott, széthúzható kijelzős LG telefonból éppúgy nem lesz semmi, mint a V-széria következő modelljéből, pedig ha itthon nem is, de például az amerikai piacon meglehetősen széles rajongótábora van a márkának, ám a jelek szerint ez kevés ahhoz, hogy nyereségesek legyenek.

Kezdetek

Az LG már LG volt (és nem Goldstar), amikor 2002-ben megjelent az első telefonjuk. Rögtön több modellel is igyekeztek betörni a piacra, ilyen volt a hozzánk is eljutó 510w és a B1200, mindkettőt a Pannon GSM forgalmazta itthon, de akkor még úgy voltunk vele, hogy az LG gyártson inkább mikrohullámú sütőt. Pedig az összecsukható 510w-t már Li-Pol akkumulátorral kínálták, a korabeli beszámolók szerint jó volt a háttérvilágítás erőssége, a gombok nyomáspontja, de nem volt túl jó az összeszerelési minőség. Akárhogyan is, az LG felkerült a mobilos térképre és a következő években ontani kezdték a telefonokat, de ezek zöme elsősorban a hazai, koreai piacon talált gazdára.

A különböző kinyitható, elforgatható és nyomógombos telefonok (a C3300 nálunk is elérhető volt, de nem volt egy különleges termék) dömpingje után szép lassan elkezdtek nagyobb mennyiségben is átszivárogni Európába az érdekesebb LG cuccok (a tükrös C1100, a mindenhonnan nézve szürke C3310 még nem ez a kategória), 2006-ban például a KG920-as érkezett 5 megapixeles kamerával, aztán ledobták a bombát a KG800-zal, amit LG Chocolate-ként ismert meg a világ. És ez tényleg felrakta a nemzetközi porondra is az LG-t, lett belőle arany, aztán 3G-s verzió, csináltak a Vodafone számára L600v néven kusztomizált mobilt, aztán pedig jött az újabb nagy dobás, a Shine.

A Shine és a Chocolate két olyan mobil, ami egyedi. Nem csinált a többi cég hasonlót, egyáltalán nem voltak hibátlanok, a de forma eladta őket és megalapozták az LG mobilos pozícióját világszerte. És ezen a ponton az LG húzott egy merészet: megnyertek maguknak egy ismert divatcéget és mindenkit megelőzve bemutattak egy konkrét billentyűzet nélküli, érintőkijelzős telefont, ami az LG Prada volt, iszonyú sok pénzért. De ebben már nem kellett tollat előkapni a kezeléshez, az iparág első kapacitív kijelzőjét kaptuk meg, bár azon kábé máig megy a vita, hogy oké, hogy ezt bejelentették, de az első iPhone hamarabb volt kapható... akárhogyan is, az LG Prada egy olyan telefon volt, ami sok gyermekbetegsége és faramucisága ellenére is mérföldkőnek tekinthető.

De még mindig nem tartunk az LG legsikeresebb éveinél, mert a konkrét okostelefonos sikerszériát jó néhány érdekes termék előzte meg. Jött a KU990 kódszámú Viewty, 5 megapixeles, forgatható gyűrűs hátlapi kamerával, integrált YouTube-bal, fém hátlappal, VGA felbontású videókkal (ami akkoriban nagy szó volt), mindez pedig a Prada kijelzőtechnológiájával, de fejlesztett menürendszerével érkezett. Aztán jó érzékkel szálltak be a Windows Mobile-ba a KS20-szal, majd jött az LG KC910 Renoir 8 megapixeles kamerával. (Érdemes megnézni a korabeli tesztfotókat, hogy mennyire más szinten volt a mobilos fotózás, mint manapság.) Aztán lerakták a kicsúsztatható QWERTY gombsoros Prada II-t, majd jött a KM900 Arena, ami korának egyik legjobb telefonja volt. 480x800 pixeles kijelzővel (3 hüvelyken), vadiúj menürendszerrel, Dolby hangolással, 5 megapixeles kamerával. És akkor 2009-ben befutott a GD900 Crystal az áttetsző gombsorával, az LG pedig végérvényesen megérkezett a nagy gyártók közé.

Virágkor

2010-ben lépett be az LG az okostelefonok világába (ha a KS20-at nem számítjuk ide), még az első androidos holmi bemutatása előtt újracsomagolták a csokit (BL20 és BL40), aztán megérkezett a GW620. A Galaxy Spica után ez volt a második, magyar nyelven is kommunikálni képes androidos telefon nálunk, de ebben kicsúsztatható QWERTY gombsor is helyet kapott. Jó árfekvésű, korrekt tudású telefon volt, de a nagy dobás az első Optimus, a GT540 volt.

[+]

Az Optimus készülékcsalád első tagja Qualcomm MSM7227-es chispettel, 256 MB RAM-mal (és ugyanekkora belső tárhellyel), 1.6-os Androiddal, 320x480 pixeles kijelzővel jelent meg, tudásához képest kedvező áron, tehát hamar népszerű lett itthon is. Tesztünk több mint 10 éve született, de a kapcsolódó fórumban 40 ezernél is több a hozzászólás. A GT540 megalapozta az LG sikereit az androidos telefonok között úgy, hogy közben még nyomták az olcsóbb, zárt rendszerű, érintős telefonokat is (Cookie), plusz nem hagyták ki a lehetőséget, hogy az újult erővel támadó Windows Phone rendszerhez is igazítsanak eszközt (Optimus 7).

[+]

2011-ben aztán megjött az Optimus 2X, ami a világ első, kétmagos processzorral (Nvidia Tegra 250) szerelt okostelefonja volt. Ez óriási dolognak számított, mi még olvasói sörözést is rendeztünk, hogy néhány felhasználónk testközelből megismerhesse a terméket. Holtvágány volt ugyan, de az LG-nek arra is volt energiája, hogy Optimus 3D néven kihozzon egy autosztereoszkopikus kijelzővel szerelt vadhajtást, ami technológiai szempontból mindenképp érdekes volt, de hamar kiderült, hogy a népnek nincs nagy szüksége arra, hogy egy telefonon 3D-s képeket nézegessen.

[+]

Az Optimus család aztán megélt számtalan változatot és mutációt, többek között a 4X HD-t, amely Tegra 3 chipsetet és nevéből fakadóan HD kijelzőt kapott Android 4.0.3-as rendszer mellett, innen pedig csak egy ugrás volt az a megtiszteltetés, hogy az LG gyártotta a Nexus 4-et (ezt további Google referenciamodellek követték a Nexus 5 és az 5X képében). Az Optimus széria nagyjából az Optimus G-nél ért véget, ami viszont méltóképpen ünnepelte ezt az akkori korszak egyik legjobban sikerült mobiljával. Még volt pár középkategóriás Optimus, de a következő csúcsmodell már a G2 volt.

[+]

Talán ekkor volt a csúcson az LG, a G2 minden idők egyik legjobb androidos telefonja volt, a hátlapra tett gombok zseniális ötletnek bizonyultak, az LG pedig mindent belerakott ebbe a modellbe, amire képes volt nem csak hardveresen, hanem szoftveresen is. Az Optimus vonalra már csak középkategóriás modellek jutottak (mint amilyen az F6), de a G3 érkezése előtt még meg tudták lepni a népet az egészen extravagáns G Flex piacra dobásával, amelynek rugalmas, íves kijelzője akkoriban abszolút újszerűnek számított. Sok rajongót szerzett az LG ezzel a modellel is, de innentől kezdve már azért nem volt egységesen csodás minden a gyártó háza táján, bár időről-időre meg tudták lepni a közvéleményt egy-egy jobban sikerült modellel.

[+]

A G2 után nagyot akartak ugrani, de a G3-ban debütált QHD kijelző egyszerűen túl sok volt a hardvernek, noha az általános akadásoktól eltekintve azért a G3 sem volt rossz gép. Jómagam is majdnem egy évig használtam elsődleges telefonként, de üzemidőben, melegedés és gördülékenység kapcsán azért voltak gyengeségei, a kistestvérként kiadott G3 mini pedig egyáltalán nem volt olyan jó, mint amilyennek lennie kellett volna. De a G4-re megint összeszedték magukat, sőt, a G Flex 2 is remekül sikerült, itt még simán lehetett abban bízni, hogy kis megingás után az LG tovább menetel, a bőr hátlapos, enyhén ívelt G4 papíron remek eszköz volt, de voltak minőségi gondok szoftveresen és a hátlap kopása kapcsán is, ami nem tett jót a termék megítélésének.

[+]

És talán az LG legjobb korszakának utolsó modellje volt a V10, amivel egy új szériát indítottak el a multimédia zászlaja alatt frenetikus hangrendszerrel, korrekt kamerával, dupla kijelzővel, MIL-STD 810G szabványú strapabírósággal, ujjlenyomat-olvasóval, szóval egy igazi ínyencség volt ez a készülék is... és ezzel jutottunk el 2015-ig, ahonnét az LG mobilos üzletága elkezdett veszteségessé válni.

Végjáték

A G5-nél az LG mellényúlt, de nagyon csúnyán. Ha pedig egy cég pont a húzómodell kapcsán hoz rossz döntéseket, az komolyan megtépázhatja a jól felépített brand renoméját, a moduláris kialakítású G5 pedig papíron ugyan jó elgondolásnak tűnt, de a gyakorlatban felesleges bonyolítássá vált, ami sok kompromisszumot (kisebb akkumulátor) is követelt, a várt siker pedig elmaradt. Ami azért ironikus, mert a G5 vezette be az ultraszéles modult a hátlapi kamerák mellé, amit azóta konkrétan minden gyártó átvett.

A G5 doboza is „moduláris” [+]

Közben próbálkoztak az X-szériával, de az egy generációt is alig élt meg, úgyhogy a G6-tal már sokkal-sokkal óvatosabbak voltak. De ez sem lett nagy siker, pedig ennél a modellnél is olyat húzott az LG, ami azóta is mindenki követ: az addig szokványos, 16:9-es kijelzőről 18:9-re váltottak, de más szempontból a G6 egy meglehetősen átlagos okostelefon volt, még az akkori csúcshardvert sem kapta meg. A V-széria viszont továbbra is kiváló termékeket jelentett, de ezeket az LG kissé exkluzívnak tartotta, tehát nem minden piacra jutottak el, sokszor nem is ugyanazzal a belsővel szerelt masinák (például volt olyan év, amikor a remek DAC az európai modellekben nem volt meg), pont azt a termékét nem volt képes világszerte értékesíteni a gyártó, amelyik az elfuserált G-széria helyett megmenthette volna a cég hírnevét.

LG G5 és G6. Sokat fejlődött a kijelző/előlap arány [+]

A G7-nél már késő volt, hiába raktak abba is egy quad-DAC-ot meg az aktuálisan legerősebb Qualcomm chipsetet, a sorozat elvesztette a varázsát és a felhasználói érdeklődés is megcsappant, ráadásul nem váltottak OLED panelre, pedig ez a kategória már megkövetelte volna. A V40 megint csúszott (mint a V-szériás cuccok általában), a G8-ból pedig megint mindenféle régiókra mindenféle változatokat raktak össze hol ezt, hol azt kihagyva. Közben a szoftveres támogatás is egyre inkább akadozni kezdett, még lehetett abban bízni (és ez sokszor el is hangzott), hogy egy új alapokra helyezett készülékportfolió kirángatja az LG-t az ekkora már tényleg mélyülő gödörből, de a nagy nekidurálásokból csak fura kísérletek születtek, mint a csatlakoztatható másodlagos kijelző, amit több modellnél is bevetett az LG. Sokszor rátukmálva a szolgáltatói értékesítési csatornákra is kötelező kellékként.

[+]

Egyre kevesebb LG újdonságot láttunk az elmúlt 3-4 évben, a K-széria pedig egyáltalán nem tudott versenyképes lenni a kínai konkurenciával árazás kapcsán, de még 2020-ban nekidurálták magukat két újszerű mobillal. A Velvet egyáltalán nem rossz telefon, kifejezetten elegáns, de annak ellenére sem tudott átütő siker lenni, hogy ez bőven kapott marketinget is világszerte. A Wing pedig valami nagyon furcsa dolog, aminek akkor sem láttuk az értelmét, amikor bemutatták, majd akkor sem, amikor teszteltük. Van a családban egy, de azt sem sokat nyitogatja a tulajdonosa.

[+]

Gyakorlatilag az LG magát végezte ki. Az első komolyabb félrecsúszás (G5) után mintha elkezdték volna ide-oda rángatni a kormányt, a G6 unalmassága után teljesen elveszett a koherencia, hol úgy voltak vele, hogy toljuk inkább a V-szériát, hol a feleslegesnek bizonyuló másodlagos kijelzőt erőltették úgy, hogy követhetetlenné vált, hogy mikor, milyen tudással, milyen áron és melyik telefon kerül piacra, amikor pedig végre összeütöttek egy kiegyensúlyozott tudású, kecses mobilt (Velvet), akkor már szinte mindegy volt, de még megfejelték az egészet a Winggel. Az eredmények pedig nem jöttek, a történet végét pedig már ismerjük.

[+]

Az LG egykoron komoly szereplője volt a mobilos, majd az okostelefonos piacnak is. Lassan jutottak el oda, hogy már nem volt érdemes fenntartaniuk ezt az üzletágat, persze, hogy a kínai gyártók erősödése sem könnyítette meg a dolgukat, de számos stratégiai baklövést követtek el úgy, hogy közben látszott az igyekezet, de egy ilyen gyilkos piacon valóban nem lehet fennmaradni úgy, ha évenként változtatjuk az irányvonalat és tologatjuk a hangsúlyokat. Hiányozni fog az LG a mobilgyártók közül, sokszor merész, kísérletező jellegű megközelítésüknek sokféle innovációt köszönhet a komplett iparág, de pont ebbe a szerteágazó stratégiába buktak bele. Talán egyszer visszatérnek, de magának az LG-nek biztos nem fog hiányozni, hogy évi sokmilliárd dollárt égetnek el egy olyan területen, ami nem hoz profitot egyáltalán.

Bog

Azért Ken Hong hiányozni fog.