Bevezető

Ez lesz a trend, az már biztos. Apple iPhone, Meizu M8, LG Prada. Közös jellemző? Nincsenek, vagy csak minimálisan vannak gombok, de nincsen ceruza sem, hanem ujjal böködhető a felület, amely dinamikusan változik aszerint, hogy az ember épp milyen funkciót használ. Bogár Bence már régóta megálmodta ezt, és igaza lett, ám egyelőre még valahogy a dolog nem az igazi, vagy csak túlságosan hozzászoktunk a gombokhoz.

A Prada telefonra úgy gerjedtek a nők a környezetemben, hogy az valami elképesztő. Bementem enni egy önkiszolgáló étterembe, a tálcán hanyagul figyelt a milánói sertésborda mellett a készülék, a pénzáros kislány pedig nem azt mondta, hogy mennyit kell fizetnem, hanem azt, hogy ez meg milyen telefon. Nem egyszer kérdezte meg, hanem négyszer. Aztán az árát is. Sok egytálételt kell még eladnia hozzá, az biztos.

Barcelonaban ez volt a Shine mellett az LG másik nagy dobása, prezentálták is a standjukon a kiállítás legjobb nőjével, akinek két feladata volt: mosolygott, mint a vadalma, és törölgette a készüléket egy szarvasbőr kendővel nonstop. A leányzó körül pedig folyamatason tömörültek az érdeklődők. Mi is.

Azt hittem, hogy sokára kerül majd piacra, de egészen hamar megérkezett. Hívott az XXL GSM, hogy érdekel-e, hát nem kellett sokáig várnia a válaszra. Úgyhogy pár óra múlva már izgatottan bontottam ki az igen ízléses fekete kockát, amelyben a telefonon kívül ott lapul egy sztereó füles, egy töltő, egy tok és egy adatkábel is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!