Fotózás

A legütősebb iPhone természetesen a legerősebb kamerarendszerrel érkezik, aminek az előlapon a portrémegvilágítás a hozadéka, a TrueDepth rendszerrel ez is megoldható. A 7 megapixeles fotók ugyanazokat az effekteket használhatják, mint a hátlapi portrék: természetes fény, stúdiólámpa, kontúrfény, színpadi lámpa (a háttér elsötétítése) és ugyanez fekete-fehérben. Mindez roppant praktikus a szelfigenerációnak, mivel segítség nélkül is jófajta portrék dobhatók fel a közösségi oldalakra. Egyébként szimplán csak elmosni is lehet a hátteret, és ez ugyanolyan jól működik az előlapi kamerával, mint a hátlapi kettőssel, és a vakuról sem kell lemondani: elöl az OLED panel nyújt segédfényt.

A portrémód funkciói, amelyek az iPhone X esetében elöl és hátul is bevethetők [+]

A hátlapi portrémódról az iPhone 8 Plus kapcsán írtunk részletesebben, íme egy példa és még egy a X-zel. Ezúttal is két 12 megapixeles kamera dolgozik a hátoldalon: az egyik nagy látószöggel és f/1,8-as rekeszértékkel, a másik pedig az iménti viszonylatában kétszeres optikai nagyítással és f/2,4-es javult optikával. Újdonság, hogy mindkét rendszer optikailag stabilizált, a lassú szinkronú, négyelemes, kéttónusú LED villanóval pedig a portrék és a sötét tartalmak esetében is természetesen megvilágított felvételek lőhetők. Mondjuk a makróknál vakuzva gyakran kiég a végeredmény, expozíciókorrekcióra lehet szükség. Pár közelkép normál fotó módban:

[+]

A kameraszoftver idén nem nagyon változott, a kézi módot leszámítva persze elég sokat tud. Az egyik oldalon a vaku, a Live Fotó (a fényképekhez rövid klip rögzül), az önkioldó és az effektek állíthatók, a másikon három sávban pedig a lencsék között váltó zoom (1x - 2x és digitális), a módok (time lapse, lassítás, videó, portré, négyzetes és panoráma), a szélen meg a galéria, az exponáló és a kameraváltó. Akadnak rácsvonalak, a helyszíninformáció menthető, a HDR-t akár automatán is lehet hagyni (így tettem), a telefon némításával pedig az exponálóhang is elhalkul. A fókuszálás fáziskülönbség érzékelésen alapul (PDAF) és a főkamera esetében ultragyors, a teleobjektíves pedig csak szimplán fürgén élesít. Érintőfókusz után állítható az expozíció függőleges ujjhúzással. A 2x ikont megragadva finoman, folyamatosan is lehet zoomolni. Aki a záridőt (1/4 másodpercig), a fehéregyensúlyt, a fókuszt (csúszkával), a mérési módot és a fókuszmódot állítaná, nem kell bánkódnia: a ProCam és harmadik féltől származó társai mindhárom kamera esetében lehetővé teszik a babrálást, DNG RAW és TIFF mentés is van, plusz vízszintező vonal és expozíciósorozat. Következzenek a nappali fotók a nagylátószögű és a teleobjektíves kamerával, normál fotó módban:

Az első pozitív élményt a sebesség hozza: a szoftver pillanatok alatt betölt, a fókusz nappal azonnal megvan, kattintásra rögvest elkészül a felvétel és a minőség kiemelkedő. Remek a dinamikatartomány, az ISO16-ig lemenő érzékenységgel alacsony a képzaj, akkurátusak a színek és pazar a vonalélesség, tehát eddig minden stimmel. A főkamera képei középen talán élesebbek a teleobjektívesnél, a szélein viszont puhább a lencserajzolat.

100%-osan belenagyítva a felvételekbe azért előjönnek a hibák. Komoly élesítést használ a szoftveres algoritmus, ahogy pedig romlanak a fényviszonyok, úgy válnak egyre festményszerűbbé a hasonló tónusú és az árnyékos részek. A fájlméret eleve túlzott tömörítésre utal (a HEIC fájlok ritkán haladják meg a 3-4 megabájtot, a JPG állományok pedig a 6-7-et, míg akad rivális akár 10-12 megabájtos eredményekkel és finomabb részletekkel), ami azért fura, mert tárhely bőven van. Ezért is érdemes megnézni, mi van az algoritmuson túl, amihez az alábbi nyolc, ProCammel RAW-ban lőtt, majd általam a számítógépen feldolgozott képet mellékeltem.

A napfényes példák égboltján is feltűnhet a maszatos szenzorzaj, amit az algoritmusnak ugye kapásból el kell tüntetnie. Árnyékos területeken, rossz időben és legfőképpen este pedig komoly mennyiségű színes zaj is felbukkan, főleg a puhább rajzolatú szélek felé haladva. Érdekes módon a zaj határozottabb a jobb fényerejű főkamera esetében, de igazából egyik szenzor sem produkál olyan valid vonalélességet hardveresen, amit az ember elvárna, vagy amit egyik-másik konkurens nyújt. De térjünk vissza az iPhone X kameraszoftveréhez, naplemente után:

A phablet szerencsére nem jön zavarba este sem: az automatika egészen 1/4 másodpercig kitolja a záridőt, jófajta stabilizálással elkerülve a bemozdulást, és rengeteg részletet előcsal a sötétből, tetemes zajmentesítéssel. Meg kell ugyanakkor jegyezni: hiába bök az ember a 2x-es nagyításra, az esetek abszolút többségében a főkamerával és digitális nagyítással készül az esti felvétel, a rosszabb fényerejű teleobjektíves felvételek ugyanis sokkalta zajosabbak lennének. Azért akad olyan eset, amikor az automatika mégis a zoomlencsét használja, ProCammel pedig ez minden esetben elérhető, bár a harmadik fél alkalmazása mintha nem használná a remek stabilizálást. Van jobb fotós telefon a piacon? Abszolút minőségben igen, ám az iPhone X-et bárhol, bármikor előrántva, késedelem nélkül, megbízhatóan születnek a nyomtatásra alkalmas, dinamikus felvételek, videózásban pedig ellép a konkurenciától.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!