Hirdetés
Hardver és kezelés
A 10 nanométeres csíkszélességen gyártott, hatmagos Apple A11 Bionic két teljesítmény (Monsoon, 2,39 GHz) és négy alsóbb rendű feladatokra szakosodott Mistral processzormagot használ, amelyek egymástól függetlenül is munkára bírhatók. Melléjük házi fejlesztésű, hárommagos GPU dukál, gépi tanulásra szakosodott, kétmagos neurális motorral és beágyazott M11 mozgáskövető koprocesszorral. A RAM mérete az iOS-en bőséges 3 GB, a belső tároló pedig 64 vagy 256 gigabájtos és nem bővíthető (a rendszer 9,5 GB-ot foglal). A hardver és a szoftver közös fejlesztésének hála az Apple lekever a konkurenciának egy akkora pofont, hogy körbeér az arcon. Nem számít, melyik teljesítménytesztet nézem, tetemes a CPU és a GPU előnye, a felület tökéletesen gördülékeny (ráérős tempójú animációkkal), az alkalmazáskezelés pedig villámgyors, részben a fürge tároló miatt.
| Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható) | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Benchmark | Apple iPhone X | OnePlus 5 | Samsung Galaxy Note8 | Huawei Mate 10 Pro | LG V30 |
| Rendszerchip | Apple A11 Bionic | Snapdragon 835 | Exynos 8895 | HiSilicon Kirin 970 | Snapdragon 835 |
| AnTuTu Bench. 6.x | 232934 pont | 172928 pont | 176023 pont | 174854 pont | 173080 pont |
| Vellamo Browser | n/a | 7046 pont | 7316 pont | n/a | 4811 pont |
| Vellamo Metal | n/a | 3638 pont | 3378 pont | 2735 pont | 3361 pont |
| Geekbench 4 (single/multi) | 4249 / 10547 pont | 1949 / 6786 pont | 2021 / 6809 pont | 1910 / 6753 pont | 1908 / 6379 pont |
| GFXBench Man. onscreen | 58,1 fps | 56 fps | 42 fps | 56 fps | 35 fps |
| GFXBench Man. offscreen | 86,7 fps | 61 fps | 65 fps | 62 fps | 61 fps |
| GFXBench T-Rex onscreen | 59,5 fps | 60 fps | 60 fps | 60 fps | 59 fps |
| GFXBench T-Rex offscreen | 180 fps | 114 fps | 124 fps | 113 fps | 113 fps |
Míg a riválisok mostanság leginkább GPU-ban lépnek előre (de ott sem rúgnak labdába), addig kis CPU-s fejlődésükhöz képest az A-sorozatos Apple SoC-k rendre hatalmasat ugranak, amit a 4000 pont feletti egyszálas és a 10000-t meghaladó többszálas GeekBench eredmények demonstrálnak. A játékok java hibátlanul elfut, és a Real Racing 3 is csak azért dadog, mert még nem optimalizálták a hardverre (vagy a megnyúlt kijelzőre). Melegedés legfeljebb a teljesítménytesztek futtatásakor és maximális fényerőn kamerázva fordul elő, de nem jellemző. Az A11 Bionic jövője is ígéretes: egyre több AR, vagyis kiterjesztett valóság játék és tartalom felbukkanására lehet számítani, a Metal 2 API-kal a fejlesztők konzolszintű grafikát hozhatnak a mobilra, a neurális motor pedig egyre több fronton bevetésre került (tárgyfelismerés, fotók stb.).
[+]
A főgomb eltűnt, úgyhogy immáron legalulról felfele simítva lehet a főképernyőre visszajutni, ami nem a legkényelmesebb megoldás, de hamar megszokható. Ennél kissé sutább a multitasking ablak elérése: felfele mozdulat közben meg kell állni, és az ujjat a kijelzőn hagyni – rövidesen felugrik az alkalmazások kártyapaklija. Jóval praktikusabb alul egyszerűen jobbra-balra simítani a gyors alkalmazásváltáshoz. Álló és fekvő helyzetben egyébként egy vonal jelöli alul, honnan érdemes feltolni az ujjat, bár szerintem ez teljesen felesleges vizuális visszacsatolás, nem hülye a júzer, megtanulja. A testreszabható és erős nyomásra további opciókat kínáló vezérlőközpont immár a panel jobb felső sarka felől gördíthető le, míg az értesítési/zárképernyő középről és balról. Ilyenkor is vonal jelzi alul, honnan kéne feltolni az ujjat a főképernyőre jutáshoz, bár akkor már logikus lett volna, ha innen is elérhető a multitasking ablak és a vízszintes lapozás az alkalmazások között.
[+]
Felmerülhet az a kérdés is, hogy nem lett volna-e praktikusabb 3D Touchcsal megoldani a főoldal, a multitasking és a vissza funkciókat. Egyébként sem 100%-os a helykihasználás: a betüremkedés és a nagy betűméret miatt az állapotsávra csak az óra, a mobilhálózat, a WiFi és a töltöttség ikonja fér. Magyarán nem látni, hogy a telefon el van-e némítva, nem fért oda a Bluetooth állapotjelző, az akkumulátorszázalék, az elmulasztott hívások vagy akár az ébresztő ikonja. Kisebb betűmérettel márpedig néhány elem még megjelenhetne, de az is értelmezhetetlen, hogy miért vastagabb az állapotsáv a betüremkedésnél, ami miatt az alkalmazások legteteje nem ér egészen a TrueDepth kamerarendszerig. Akad persze néhány, amely a teljes képernyőt kitölti, ilyen a Safari olvasásmódja, a videós appok pedig dupla koppintással vagy csíptetőmozdulattal vehetők a 5,8 hüvelyk kitöltésére, nyilván itt-ott levágva a mozgóképek széleiből.
[+]
Jelen pillanatban ugyanakkor számtalan harmadik féltől származó alkalmazás 16:9-es, „régi képarányon” ragadt, alul-felül jókora kihasználatlan sávot hagyva. Ebbe több fájlkezelő, Google-alkalmazás és játék is beletartozik, egyelőre tehát a fejlesztőkre kell várni. Az Asphalt Xtreme esetében ráadásul nem csak ezek az említett sávok maradtak meg, hosszanti oldalon a főképernyő hírhedt vonala is levág a tartalomból. Ha viszont már adott a 19,5:9-re nyúlt képarány, nem igazán látom a logikát abban, miért maradt ki az iPhone Plus széria kétoszlopos elrendezése a telefont fekvő nézetbe fordítva, mintha egészen nem gondolták volna végig az iPhone X szoftverelését.
[+]
Vannak extrafunkciók, amelyek eléggé el lettek dugva. Ilyen az elérhetőség, azaz a képernyőtartalom tetejének lejjebb ugrása, hogy ne kelljen érte hüvelykujjal nyújtózkodni. Ez a kisegítő lehetőségek között kapcsolható be, és a képernyő alján, lefele ujjmozdulattal eszközölhető, ami nem túl praktikus a gyakorlatban. Aki nem tud elszakadni a főgombtól, AssertiveTouch néven egy bárhova elhúzható és mindig látható lebegőgombot aktiválhat, és rövid, hosszú, dupla és erős lenyomásához a főgomb megszokott funkcióit, vagy bármilyen más műveletet hozzárendelhet. Az is megadható, hogy érintésre akár nyolc gyorskapcsoló felugorjon, de aki a vissza funkciót kapcsolná hozzá, gond nélkül intézheti. Én mellé még a képernyőzárat társítottam, hosszú lenyomásra.
[+]
A készülék aljáig nyúló megjelenítő miatt a billentyűzet kapott egy vastag sávot, nélküle ugyanis kényelmetlen volna elérni az alsó sorokat. Akad még egykezes elrendezés, a gyári billentyűzet pedig korrigál magyarul is, de lecserélhető az ujjhúzós bevitelt kínáló SwiftKeyre vagy bármilyen másikra. Kár, hogy a számsor és az átméretezés iOS-en nem opció. A főképernyő újabb sor ikonnal bővült, bár a rácsméret továbbra sem állítható, a tálcára is csak négy ikon fér. Nincs témázási lehetőség sem, pedig egy sötét köntös jól állna az OLED panelnek. Azért akad sötét háttér és dinamikusan változó is, illetve a színek invertálhatók, a kontrasztok pedig csökkenthetők. Akit egyébként zavar az állapotsáv színes háttere, annak kitaláltak nem egy alkalmazást, amivel feketére változtathatja, ám csak a fő-, a zárképernyő és a widgetek esetében. A kezelésről végeredményben elmondható: bonyolultabb, mint a korábbi iPhone-oké, amelyekbe sokan éppen az egyszerűségük miatt szerettek bele. Ugyanakkor gyorsan bele lehet tanulni a dologba, inkább a helykihasználásra vagy a DPI csökkentésére lehetne rágyúrni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
