"Üdv. Mindenkinek!
Azt sem tudom hol kezdjem. Először is örülök, hogy idetaláltam, másodszor pedig talán sok hasonló problémával küzdő ember tapasztalataiból mertíthetek, meríthetünk veletek együtt.
Több mint tíz éve szedek antidepresszánsokat, (többfélét is szedtem), valamint az 'elhagyhatatlan, és pótolhatatlan'Rivotril-t.
Sajnos hozzászoktam mindkettőhöz, és már tavaly november óta, próbálom komolyabban venni, hogy erről le kell állni. Akkor ugyanis volt egy sikertelen nekirugaszkodásom, hirtelen abbahagytam a gyógyszereket. A Seropramot, azt már 9 hónapja nem szedtem ugyan, de Rivotrilból még napi kettőt, az 1 hónappal azelőtti négy helyett.
Alig voltam 18, még be sem töltöttem, amikor szociális fóbiával diagnosztizáltak.
Szenvedtem az ezzel járó tünetekkel, nem tudtam, hogyan oldjam meg a problémáimat, már az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatott, de csak olyan szinten, hogy már így nem bírok élni, más vagyok mint a többi ember, miért pont én, nem élhetek teljes életet, és úgy éreztem, hogy egy tehetetlen megbénult ember vagyok.
Nagy lendületet adott és bátorítást, amikor a tv-ben láttam egy műsort, amiben korunk népbetegségéről a pánikbetegségről és fóbiákról volt szó. Itt a műsorban említettek neves pszichiátereket, hogy kikhez és milyen telefonszámon lehet fordulni, valamint, hogy kiket milyen híres embereket gyógyítottak meg ezen az úton. Mindenféleképpen ki akartam próbálni, és hát mit ne mondjak nagyon bejött. Teljesen jól lettem tőle mint akit kicseréltek, egészen más embernek, boldognak éreztem magamat és azt éreztem, hogy végre élek. Aztán telt múlt az idő, és a gyógyszerek már nem úgy hatottak mint eleinte, szóval egyszerűen szintentartóvá váltak.
Most pedig és sajnos nem tudom így rövidebbre fogni, eljutottam odáig, hogy már nincsenek nagy érzéseim, sem negatív sem pozitív, hogy az emlékezetemmel baj van, és a fóbiám bár már régen nem olyan mértékű és akkora, bár azt gondolom ebben sokkal inkább az idő segített, és a tapasztalat, szóval a gyógyszereket csökkentem, de fokozatosan, tanulva a tavalyi kemény próbálkozásomból. Tavaly ugyanis mint említettem egyik napról a másikra tettem le a gyógyszereket, ami számomra ugyan 2 napot jelentett, mert addig bírtam alvás nélkül, ugyanis egyáltalán nem aludtam és közben meg dolgozom, bent a munkahelyemen rettenetesen bujkáltam amennyire tudtam, és úgy éreztem felrobbanok, fáradt is voltam kivörösödtem, azt hitték szoláriumozok.
Januártól sajnos a Seropram-ra is visszatértem, mert megint elviselhetetlenek lettek számomra a mindennapok. Azt azért sikerként könyvelem el, hogy a több éves napi 4 Rivotril adagomat, lecsökkentettem, 2 -re. Nagyvonalakban ennyi, eddig ennyi a sztorim, de olvasgattam olvasgatom a fórumot, a könyvet még nem olvastam el, de azt hiszem nem ártana...
A leszokáshoz szívesen veszem a tanácsokat, hogy hogyan milyen adagban ütemben stb. Bármit, szívesen beszélek erről a témáról itt ezen a fórumon..."
Üdv. Nektek
csinszka
