Új hozzászólás Aktív témák

• #32 Nekomajin aktív tag #40553216 #31

  Új Válasz 2013-05-29 14:18:59 #32

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Nekomajin

  aktív tag

  válasz #40553216 #31 üzenetére

  Jó néhány történelmi személyiség is van. Kérdezd ki a volt diákokat mondjuk egy évvel az érettségi után. Akit érdekel, vagy olyan agya van, az úgyis olvas, érdeklődik, annál megmarad. A többibe meg felesleges időpazarlás.
  Ebből azért nem szabad kiindulni, mert akkor az íráson meg olvasáson kívül kb. semmit se kellene tanítani az iskolában.

• #30 Nekomajin aktív tag #40553216 #27

  Új Válasz 2013-05-28 15:58:29 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Nekomajin

  aktív tag

  válasz #40553216 #27 üzenetére

  Lehet, még ez is radikális megfogalmazása volt annak, hogy "én megmutattam, hogyan kezdheted el, de neked kell megcsinálni" oktatási módszernek. Amihez ráadásul még egy nehéz elem társul: az érdeklődés felkeltése. Bár ez inkább csak akkor tűnik nehéznek, ha már a tanár is belefásult. Mert a gyerekek genetikailag érdeklődők. Ezért lettünk mi emberek, és nem mások ezek.
  Tudod, nekünk évken át az volt az egyik mantránk az egyetemen, hogy MOTIVÁCIÓ. Keltsük fel az érdeklődést, érezze a gyerek, hogy ez fontos, vagy érdekes, vagy érdemes megtanulni. Tanárjelöltként kitalálsz egy zseniális motivációt, átgondolod, szépen felépíted. Bemész órára, előadod, illusztrálod, mindent beleadsz, és azt látod, hogy a 15 fős csoportban van 5 kocka, aki egyébként is mindig kiesik a padból, van 5 gyerek, akit most éppen sikerült megfognod, meg van 5, aki akármit csinálsz, csak beszélget vagy az ablakon bámul ki. Azért, mert mindene gyes gyerek különböző, és baromi nehéz minden témához olyan motiváló dolgokat kitalálni, amivel mindenkit meg tudsz fogni.
  De hát mindig van hová fejlődni, mikor legközelebb ugyanazt a témát tanítod, akkor újragondolod a motiválást. Elemzed, hogy mi volt benne gyenge, min kéne változtatni. Bemész az órára, előadod, lelkesítesz, és megint ugyanaz az eredmény. Miért? Azért, mert megint 15 teljesen más érdeklődésű, teljesen más hátterű gyerek ül előtted.
  És most csak az órai motiválásról volt szó. Az, hogy az órán sikerül megfognod, és aktívan részt vesz veled az órában, és figyel, és csinálja, amit mondasz, nem jelenti azt, hogy a házifeladatot is ugyanolyan lelkesedéssel csinálja majd.
  Mert a gyerek tényleg érdeklődő. A kisbabák a világ minden részletére kíváncsiak, csak mire eljunakt a középiskolába, addigra beszűkül az érdeklődési körük. Elkezdi őket jobban érdekelni az informatika, vagy a nyelv, vagy a fizika, vagy a sport, vagy rosszabb esetben valami iskolán kívüli dolog. Szóval hidd el, hogy nem csak nehéznek tűnik, hanem az is.
  Persze vannak olyan tanárok, akik a személyiségükkel motiválnak. Akikre mindenki odafigyel, bármiről is beszél. De ezek az emberek kivételesek, és ha csak ilyen tanárok tanítanának az országban, akkor jó esetben iskolánként lenne összesen egy tanár. Valahol minden tanárjelölt ilyen tanár szeretne lenni, de erre születni kell, mert megtanulni csak egy részét lehet.
  Ráadásul mit sem ér ez a képesség, ha közben meg nincs mögötte szakmai tudás. Volt már olyan tanárom, akinek csüngtünk a szavain, csak éppen az adott tárgyból hiányosak voltak az ismeretei.

  Nyilván bonyolult a kérdés, de szerintem teljesen feleslegesen tömik a gyerekek fejét a rengeteg lexikális szarral. És bármennyire is gondolod fontosnak, Neumann élete és tevékenysége is ilyen felesleges szar. Már bocs. Ahogy a fizikában, matekban, kémiában is a képletek halmozása. A gyakorlatban használható tudás helyett.
  Az, hogy tudod, ki volt például Neumann, és milyen jelentős dolog kötődik az ő nevéhez, nem azt jelenti, hogy bemagolod az életrajzát évszámokkal meg helyszínekkel. De igen is van néhány jelentős magyar informatikus és matematikus, akikről tudni kell néhány dolgot, mert egyrészt meg kell őket őrizni a köztudatban, másrészt példaként szolgálhatnak azoknak, akiknek erre van szükségük. Minden tudományterületnek van néhány olyan alakja, akiknek a nevét minden generációnak ismerni kell, mert olyan jelentős dolgot csináltak. És ez nem az évszámokról szól, mert arra ott a Wikipédia.
  És lehet ezt jól is csinálni, nem kell egy egész órát ezzel eltölteni. Annyi az egész, hogy olyan feladatot vagy szöveget adsz ki, ami az adott személyről szól. Szövegszerkesztésnél nem receptet formáztatsz, hanem mondjuk a Neumann-elveket. Ennyire egyszerű. És ha 2 percet rászánsz arra, hogy értelmezed, ami a szövegben van, akkor pont annyit meg fognak jegyezni belőle, amennyit kell. És nem lexikális adatokat tanultak.

• #28 #40553216 törölt tag #40553216 #27

  Új Válasz 2013-05-28 11:06:53 #28

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  #40553216

  törölt tag

  válasz #40553216 #27 üzenetére

  Ezen felül persze ha valaki el akar menni egy irányba, az tanulja mélyebbe,célirányosabban.

• #25 Nekomajin aktív tag #40553216 #24

  Új Válasz 2013-05-28 00:17:06 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Nekomajin

  aktív tag

  válasz #40553216 #24 üzenetére

  Szerintem is arra van a középiskola, hogy gondolkodni tanítson, de:
  - Az előző kommentedben nem azt írtad, legalábbis nekem a read the fucking manual nem azt jelenti. De ha neked igen, akkor félreértés és elnézést.
  - Gondolkodni tanítani, készségeket elsajátítatni csak úgy lehet, ha először konkrét dolgokat is tanítunk, mert valahonnan el kell indulni. Konkrét példát kell mutatnom, mert egy 14-15 éves gyerek az elvont magyarázatot nem fogja érteni. (Pontosabban lehet induktívan is, csak az eszközhasználatnál a trial and error módszer baromi lassú.) Ahogy írtam, általában pont a gyakorlásra nincs elég idő, ezért hiába mondom el, hogy egy adott műveletet hányféleképpen lehet még elvégezni, vagy hogy logikailag miért oda tartozik, ahova, amíg nem csinálja gyakorlatban is a gyerek, addig egyik fülén be, a másikon ki. És nem azért, mert ezekamaifiatalok, hanem mert az ember így van genetikailag programozva.
  - Én hiába tanítok gondolkozni, ha a többi tanár nem ezt teszi. Persze ez nem ennyire sarkos dolog, meg attól nekem még nem kell abbahagyni, de az ideális az lenne, ha minden tanárnak csak annyi gondolkodást kéne tanítani, amennyi rész ráesik, és nem kéne a többiek munkáját is elvégezni.

  Szóval a probléma az, hogy bemegy a gyerek az iskolába X tudással, kijön Y-nal, a nép meg azért háborog, hogy X és Y között nincs elég nagy különbség. Közben meg fogalmuk sincs arról, hogy milyen sok változó van a rendszerben (meg a rendszeren kívül, lásd oktatáspolitika, szülők, gazdasági helyzet). És hidd el, hogy nagyon sok jó tanár van, akik próbálják a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből, de ez sokszor olyan, mint széllel szemben...
  Ez a gyakorlatra levetítve úgy működik, hogy hiába tanítják meg nekem az egyetemen, hogy mit és hogy kéne csinálni, hiába tapasztalom azt, hogy tényleg úgy kéne, hiába próbálom meg, a tanmenetben akkor sincs rá több idő, a gyerek akkor se csinálja meg a házifeladatot, meg úgy általában nem is érdekli a táblázatkezelés, én meg verhetem a fejem a falba. Ha meg nagy nehezen kiizzadok Y+1 eredményt, akkor kívülről megint csak azt kapom, hogy ez nem elég, meg különben se így kéne.

  Egy kicsit az ECDL-re is visszatérve, hiába tudja a legtöbb tanár, hogy rosszak a feladatsorok, hiába látja az eredményt, amíg nincs ennél nevesebb, széles körben elfogadott rendszer, addig ezt kell csinálni. Az igazgatónak is el lehet magyarázni, hogy mennyire rossz, valószínűleg meg is fogja érteni, de egy iskolának minden statisztikailag kimutatható eredményt fel kell használni, ha túl akar élni. Bele kell írni a promó anyagba, hogy nálunk bizony évente n darab sikeres ECDL vizsga születik, és aztán továbbra is el kell küldeni a gyerekeket vizsgázni, hogy a következő évi prospektusba is bele lehessen írni.

  Ugyanakkor a jelenlegi ECDL feladatsorok olyan sok, (és néha felesleges) tudást várnak el egy-egy modulon belül, hogy azt megtanítani, és készség szintre gyakoroltatni borzasztó sok idő lenne. Egy osztálynak gimnáziumban általában heti 2 informatika órája van. Ez egy tanévben ~72 órát jelent. Ebben benne vannak a dolgozatok is, de most kerekítsünk felfelé, és számoljunk évi 70 órával. (Mondom, a gyakorlatban ilyen nincs, mert 4-5%-ot amúgy is el kell hagyni esetleges óraelmaradások miatt, de most számoljunk ennyivel.) A kerettanterv szerint 9-10. évfolyamon van informatika, tehát van összesen 140 óra. 140 órába kell beleférni az OS kezelésnek, a szövegszerkesztésnek, a táblázatkezelésnek, az adatbázisnak, a prezentációnak, a keresés+levelezésnek meg az általános IT ismereteknek. Modulonként jut 20 óra, ami kb. 2 hónap. (Persze az IT meg az internet modulnak nem kell ennyi óra, de a táblázat meg az adatbázis viszont nehéz.) De az ECDL-ben nincs benne semmi az IT biztonságról meg a multimédiáról (képszerkesztés, videóvágás, weblapkészítés, stb.), szóval egy modulra vagy nem jut 2 hónap, vagy ezek teljesen kimaradnak. Ja, és akkor a programozás szó még el sem hangzott.
  Most azt a helyzetet vettem példának, amikor a tantervbe integrálva készítenek fel az ECDL-re is, de ez igazából teljesen mindegy, mert ha nem tesznek ECDL vizsgát, ezeket akkor is tanulni kell a kerettanterv szerint. Ennyi idő alatt meg kell tanítani egy csomó ténybeli ismeretet (szövegszerkesztési, stilisztikai szabályok, informatika történelem, mégha csak minimális is, mert nem csak a NAT, de a jóízlés is megköveteli, hogy a gyerek tudja, hogy ki volt, és mit csinált pl. Neumann János), eszközhasználatot (amiről szó volt, hogy gondolkozzon is), logikát és sajnos néha matematikát (Excel függvények, adatbázis, programozás), és sokszor sajnom még a helyesírást is, mert újabban az emberek amúgy se tudnak helyesen írni, de ha nem toll van a kezükben, hanem billentyűzet, akkor még azt a kicsit is elfelejtik. Mindezt alaposan rendszerbe szedve, hogy hatékony legyen.
  Érted már, hogy a gondolkozni tanítás miért nem olyan egyszerű? Nem lehetetlen feladat, és erre kell törekedni minden erővel, de az nem úgy megy, hogy a közvélemény azt mondja, hogy szar az oktatási rendszer, nem így kéne csinálni.

• #19 Nekomajin aktív tag #40553216 #17

  Új Válasz 2013-05-27 15:43:10 #19

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Nekomajin

  aktív tag

  válasz #40553216 #17 üzenetére

  Anyósomon látva, nekik is inkább csak annyit ér, hogy elhiteti magával, hogy ér valamit. Jó kis körkörös hivatkozás.
  Gyakorlatilag még ezen a csoporton belül is a gyakorlati haszna kicsi.
  Azon szerintem felesleges vitatkozni, hogy minden pozitív szám nagyobb a nullánál, szóval már akkor is volt haszna, ha csak egy sima, formázatlan szöveget be tud gépelni, és el tud menteni. Az más kérdés, hogy megéri-e annyi pénzt kifizetni érte, de nem erről szólt a hozzászólásom.

  Mutass egy munkahelyet, ahol
  1. kérik az ECDL-t,
  2. csak ezt kérik, és ez elég is, tényleges tudás (ami az ECDL-világon túl van), már nem kell.
  Szintén nem erről szólt a hozzászólásom. Mutass nekem olyan munkahelyet, ahol felhasználói szintű informatikai tudást várnak el (nem PTI, nem mérnökinfó, nem rendszergazda), és Linuxot vagy Latexet kell használni! Biztos vagyok benne, hogy ha akarnál, tudnál ilyet mutatni, de én meg legalább ezerszer annyi olyat tudnék, ahol bizony MS Office-t kell. Na (részben) ezért tanítják azt az iskolában.
  (Csak zárójelben, sokan itt a fórumon ekézik az oktatást, hogy milyen sok felesleges dolgot tanítanak az iskolában. Hiszen az életben sose kell tudni Petőfit szavalni, vagy tudni, mi az a fotoszintézis, esetleg gyorsulást számolni... Mégis, ha az informatikáról van szó, akkor annyira elrugaszkodtok a valóságtól, hogy az hihetetlen.)

  Mondjuk ha (La)TeX-ben kezded, ott \textbf vagy \bfseries vagy akármi. És már tudni fogja, hogy ha kiemelni vastagítással akar, akkor a bold(face)-ot kell keresnie. Vagy valamit, ami erre utal. Mert megtanul gondolkodni is.
  Az ilyen jótanácsoktól áll égnek a hajam mindig. Ember, szerinted hol van idő arra, hogy én ilyeneket tanítsak az iskolában? Ne hidd már azt, hogy a tanárok hülyék, és nem tudják, hogy lehetne eredményesebben tanítani. Nézd meg, hogy mennyi minden van a kerettantervben, amit meg kell tanítani*, és mekkora óraszám áll rendelkezésre mindehhez!
  * megtanítani != egyszer megmutatni, vagy beszélni róla
  megtanítani = készség szintre hozni

  A tanórák középiskolában elvileg már nem arra vannak, hogy ott tanítsák meg az anyagot. Hanem rávezetnek, hogyan tudod magad megkeresni és megtanulni. És ez elvileg nem csak az IT területén van (anti-menürendszer tanítás ). Persze, vannak konkrét dolgok, amiket meg kell tanítani az órán, de ez inkább csak strukturális, az RTFM finomabban, pedagógiai formában történt megfogalmazása.
  Ez így ebben a formában valótlan állítás. Az emeletes baromság finomabb megfogalmazása.
  Gondoljál már bele, hogy hány évesen kerül be a gyerek a középiskolába! Aztán meg abba is, hogy jellemzően melyik évfolyamban (hint: 9-10) van informatika oktatás!

  Félreértés ne essék, nem mondom, hogy a jelenlegi közoktatási rendszer vagy az ECDL ebben a formában jó, hibátlan, nincs hová fejlődni, de azért vegyük már észre azokat a létező korlátokat, amiket nem lehet hangzatos kijelentésekkel, okoskodással meg vigyorgó smiley-kkal átlépni.

Új hozzászólás Aktív témák