Keresés

Aktív témák

  • DcsabaS

    senior tag

    válasz hobizoli #18 üzenetére

    Kedves (#18) hobizoli!

    A magasabb elérhető órajel mindig elsősorban a jobb félvezető technológia kisebb dielektromos kapacitásaiból és a rövidebb diffúziós utjaiból fakad. Azonos technológiai kiforrottság mellett, és ha nem lenne probléma a disszipáció, a 130 nm -> 90 nm átmenet akár 2-szeres gyorsulást is lehetővé tenne ( (130/90)^2 = 2,08). De sajnos a mai CPU-k már olyan horribilis teljesítményt kezdenek felvenni (100 W-nál is többet), hogy muszáj megelégedni alacsonyabb frekivel (és mag feszültséggel) az elfogadható hőtermelés érdekében. A hőtermelés várható nagyságát egyébként jól meg lehet becsülni a chip méretének és az alkalmazott órajelnek a szorzatából. Minthogy a P4 a maga 146 mm^2-es méretével 3 GHz-es órajelen 100 W körül termel, egy 109 nm^2-es hasonló proci 5 GHz-en és azonos core fesz mellett 5*109/(3*145) = 1,25-szörös teljesítményt adna le (vagyis 125 W-ot). Szóval ha a core feszt is lecsökkentik a mostani érték kb. 80 százalékára, akkor a disszipáció nagyjából ugyanaz marad, mint most. Illetve, ha megoldják a hatékonyabb hűtést, akkor a core fesz-szel és az órajellel is nyugodtan mehetnek 5 GHz fölé, a maximális frekvencia valahol 7 GHz-nél lenne (minimum 175 W disszipációval).

    Hosszabb futószalagoknál az általános célú, random jellegű kód futtatása azonos órajelen tényleg várhatóan lassulni fog. Azonban az SSE/SSE2 jellegű kódnál nem, az még gyorsulhat is.

Aktív témák