Hirdetés
- OnePlus 15 - van plusz energia
- Poco F8 Ultra – forrónaci
- Xiaomi 13T és 13T Pro - nincs tétlenkedés
- IDC: 2025-ben a Huawei megnyerte Kínát, az Apple a világot
- Samsung Galaxy S25 Ultra - titán keret, acélos teljesítmény
- iPhone topik
- Samsung Galaxy S23 és S23+ - ami belül van, az számít igazán
- Yettel topik
- Samsung Galaxy A56 - megbízható középszerűség
- Youtube Android alkalmazás alternatívák reklámszűréssel / videók letöltése
Új hozzászólás Aktív témák
-
#90088192
törölt tag
válasz
Vakegérke
#75
üzenetére
Tudod mi az érdekes, hogy nem sok ember képes arra, amire TE. Ahogy olvasom a soraid, úgy Minden mondta azokat az érzelmeket váltja ki, amit te belettél.
Erre vevőnek is kell lenni, de az megintcsak más, mert a legtöbb ember a saját emlékeinek lenyomata alapján éli meg ezeket a sorokat.
Viszont vannak kevesek akik képesek a TE érzéseidet átélni akár ilyen esetben is.
Akik rendelkezik eme képességgel, az olvasás közben patakokban hulló könnyek között kérdezi magától, miért? Miért! -
#75
Vakegérke
félisten
moonlight115
#74
Vakegérke
félisten
válasz
moonlight115
#74
üzenetére
Én köszönöm, hogy többre értékelsz annál, amennyit érek.
Lesz aranyhal, elárulom...
-
#74
moonlight115
őstag
Vakegérke
#49
moonlight115
őstag
válasz
Vakegérke
#49
üzenetére
A hozzászólásokat olvasva úgy tűnik, ez az írásod is hatott az olvasók érzelmeire.
Azt gondolom, ez a művészet lényege. Mivel most már én is az olvasótáborodhoz tartozom, köszönöm.
Megyek is tovább búvárkodni írásaid tengerében, hátha kifogok egy aranyhalat. Nem lennék meglepve...
-
#72
rep3at
őstag
Cs.Orsolya
#6
rep3at
őstag
válasz
Cs.Orsolya
#6
üzenetére
Nehéz elfogadni a halált. Megható történet.
-
#70
Vakegérke
félisten
bLaCkDoGoNe
#69
Vakegérke
félisten
válasz
bLaCkDoGoNe
#69
üzenetére
Igazad van, nem vitás. Szeretteink tényleg a szívünkben élnek. Viszont bizonyára mindenkinek van valami apró tárgya, amely elhúnyt szerettének volt a tulajdona. Jól esik ránézni, jó megtapogatni.
Aranka olyan körülmények közt él, ahol szinte minden tárgy hordozza szülei emlékét. Ő így érzi jól magát. -
#69
bLaCkDoGoNe
veterán
Vakegérke
#49
bLaCkDoGoNe
veterán
válasz
Vakegérke
#49
üzenetére
Először is nagyon megható történet ismét, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Bár én még 30 sem vagyok, azért már a kelleténél jóval több tapasztalatom van az elmúlással kapcsolatban, így bizonyos gondolatokat akár én is írhattam volna.
Egy dolgot viszont nem értek:
"Arankának nem volt fontos, hogy lakása legyen, hiszen volt már. Egyetlen indoka a turpisságra az volt, hogy szülei légkörében kívánt élni." Érzem és értem ennek az okát, de én úgy gondolom, hogy az ember a szívében őrizze meg mindazokat, akiket elvesztett és fontosak neki, a többi pedig csak külsőség, legalábbis én nem tárgyakhoz kötődöm ilyenkor, hanem emlékekhez. A tárgyakkal sokminden történhet az idők folyamán, az emlékek megmaradnak, amíg én megmaradok; de ez csupán az én magánvéleményem és mintegy zárójelben jegyeztem meg.Kitartást és sok erőt kívánok a világ összes Arankájának.
-
Vakegérke
félisten
Először is köszönöm megtisztelő figyelmed.
Való igaz, kell egy ilyen íráshoz a bátorság.
Elsősorban annak, aki rám bízza a történetet. Bár ellenőrizheti a végeredményt, és meg is tagadhatja a publikálást, mégis szükséges részéről egy olyan fajta bizalom, amely csak rokonok, vagy nagyon jó barátok közt létezhet. Bátornak kell lennie, hiszen az írás (pontosabban a főszereplő) kaphat olyan kritikákat is, amelyek nem éppen hízelgőek. Mint olvasható volt a hozzászólásokban, itt sem emelték piedesztálra Arankát.
Elárulhatom, szelíden mosolyogva tűrte, egyetlen rossz szóval sem illette azokat, akik nem helyeselték eljárását.Természetesen az én helyzetem sem könnyű.
Ha "nevezzük Janinak" (lásd korábbi írásom) megfelelőképp tudna bánni a szavakkal, mint én, bizonyára nem fordult volna hozzám, mint ahogy Ilon sem, és ez elmondható Arankáról is.
Ha most valaki azt hinné, hogy önmagam szidolozom, közben őket igyekszem szürkévé tenni, az téved. Másként fogalmazok, mint ők, más dolgokat emelek ki, mint amelyeket ők emeltek volna ki, és viszonylag sikeresen bújok a bőrükbe. Úgy is mondhatnám, hogy amíg a nevükben írok, eggyé válunk, ötvöződünk. Átadom nekik a tudatom, lelki szolgájukká válok. Azonban úgy fogalmazok, ahogy jónak látom, oda teszem a hangsúlyt, ahova akarom, és ebből még soha nem volt vita. Ilon ugyan kihúzott pár általam fontosnak vélt sort, de utólag átgondolva én is úgy vélem, jól tette.Tényleg nem könnyű. Sorsot, tragédiát kell átélnem, és úgy megírnom, hogy az érzelmeket keltsen, egyben emészthető legyen. Nem lehetek benne én, hiszen nem rólam van szó.
Aranka esetében mégis valahol én lapulok a történetben, hiszen egyes szám első személyben kellett írnom. Én voltam Aranka.Könnyű hibázni, és akkor fuccs a jó szándéknak, bumeránggá válik az írás. Csakhogy nem rajtam üt egy nagyot, hiszen legfeljebb önérzetem csorbul. A szenvedő alany a megbízó.
Azt hiszem, most értettem meg igazán, mit értettél bátorság alatt... -
CimbiX
aktív tag
Na szepen lassan behozom a lemaradasomat, ha igy haladok, nemsokara minden logout-os irasodat elolvasom
Erdkes, de azt hiszem, hogy a batrosagodat meg senki nem emlitette, pedig egy ilyen irashoz elengedhetetlen. En ezt emelnem ki leginkabb a "naplo"-bol, a valosagrol leginkabb a valosagban van ertelme beszelgetni, ismerösökkel. Az erzödik az irason, hogy nem jött könnyen- de vannak dolgok, amik ki kell, hogy jöjjemek, es semmi mas nem szamit.
Közben latom, hogy meg böven van meg olvasni--- szerencsere
-
Vakegérke
félisten
Köszönöm az új hozzászólásokat.
Aranka igencsak meglepődött, hogy érzéketlen világunkban ennyi embert megfogott a "szikla" története. Azt is megérti, hogy van, aki úgy véli, átverte a hugit.
Mindenkinek köszöni együttérzését, véleményét.Viszlát: Szóval hugi. Viharos körülmények közt távozott a családból. Jelenleg olyan körülmények közt él, amiről mi még csak nem is álmodhatunk. Természetesen megtagadja múltját, hiszen társasága előtt még kiejteni is szégyen azt a szót, hogy panel.
Van pénzed? Akkor vagy valaki. Ez a domináns hugi életében, viselkedésében. Egyértelmű, hogy mindegy volt számára ki halt meg, csak az volt a lényeges, mennyit lehet örökölni. Nem rovom fel neki, ahogy Aranka sem.
Tény, hogy Aranka kisebb összeget mutatott a huginak, mint amit kaphatott volna a végelszámolásnál. De nem sokkal, mindent összevetve pár százezer a differencia. Részéről az volt a lényeg, hogy azonnali készpénz, spurizhatott vele haza.
Arankának volt saját lakása, nem volt szüksége másikra. Mégis kockáztatott, pont hugi kapzsiságára alapozva. Bejött. Övé az a lakás, amelyben szülei talán még mindíg ott vannak. Ápolja emléküket, lelki békéje rendben. Ez pedig többet ér, mint némi anyagi veszteség.Sipi: Tolulnak az érzések, kicsordul a pohár. Nem tartom szégyellni valónak, ha sírni látok valakit. Gondolom senki nem szólt meg, hogy elérzékenyültél.
-
rarri
senior tag
Szerintem azért nem ismered azokat akik betegen születtek, mert vagy már meghaltak, vagy intézetben vagy otthon ápolják őket. A barátnőm öccse betegen született, de neki az apukája kamionsofőr volt, és a robbanáskor kb. 100 km-re volt a hlyszíntől, és utána fogant meg a barátnőm öccse.Otthon él a mai napig, tele van cisztával a teste és az agya, testileg és szellemileg sem ép sajnos. Szóval van jópár magyar áldozat is. Annak idején itt Veszprémben 10-szeres sugárzást mértek az egyetemisták, de szerintem az még magában nem okozott nagy bajt.
-
7
addikt
A csernobili robbanás még jó ideig fejtette ki a hatását a későbbiekre (sőt, tán még most is), és nem nagyon ugrott meg (tudtommal) a torzszülések száma. Én cirka fél évvel a robbanás után születtem meg, semmi komolyabb defektusom nincs, ahogy a kortársaim között se nagyon tudnék mondani ilyet (nyilván olyanokról van szó, akiket ismerek). Ugyan ez nem mérvadó, de ennek ellenére ad egyfajta rálátást a dologra.
-
groth99
csendes tag
Nekem anya mondta kb 14-15 éves koromban,hogy a bátyám meg én köztem (bátyám '84-ben született) lett volna még egy gyerek,csak elvetélt. És azt mondta,hogy lehet,hogy Isten akarta pont így,mivel éppen a csernobili robbanás idején volt terhes,és lehet hogy így megúszott egy torz,rendellenességekkel küszködő gyereket (és cserébe kapott egy egészségeset,engem
). De egy kicsit megdöbbentem,és elkezdtem belegondolni,hogy milyen lehetne az élet eggyel több testvérrel,és néha kicsit hiányérzetem is támadt emiatt. -
#58
Unique girl
csendes tag
Unique girl
csendes tag
Nagyon szép és megható írás. Igaz, sírni nem sírtam, nagyon ritkán szoktam. (Ennek ellenére nem vagyok igazi szikla - ezt néha sajnálom is.) El tudom képzelni, milyen nehéz lehet(ett) mindezt átélni, feldolgozni, részvétem.
-
Vakegérke
félisten
Meg kell, hogy cáfoljalak.
Itt van például a placebo-hatás. Valakivel bevetetnek C-vitamint, amiről azt hiszi, hogy altató. Ha erős is a szervezete, és bár kételkedik az általa altatónak vélt gyógyszer hatásában, el fog aludni. Erre rá lehet segíteni, ha a doki pár percenként megtapogatja a pulzusát, bólint, és megy tovább.
Egy embert hátra kötött kézzel betesznek egy kád vízbe, vékony tárggyal úgy tesznek, mintha elvágnák a csuklóját, aztán a háta mögött piros festéket eresztenek a vízbe. Emberünk bizony egyre gyengül, és mikor úgy érzi, hogy elvérzett, akkor meg is hal.
Ezek ellentéte is igaz. "Mérget vehetsz rá", gondolom ismerős a mondás. Ha egy csoportban nem meghatározható a gyilkos személye, és mindannyian bevesznek egy halálos adag mérget, csak a gyilkos fog meghalni.
Fura dolog az emberi pszichikum. Életet ad annak, aki valóban akar élni, és átsegíti a túlvilágra azt, aki valóban távozni akar.
-
-
edward2
addikt
Szomoru bizony,
hogy valaki írni mert ilyen hangnemben ebben a témában.
További minden jót Arankának, hogy diadalmaskodott a kapzsi hugán. éljen.u.i.: persze most jön majd a sok okos mennyire nem vagyok tapintatos stb. azoknak üzenem olvassák el ujra a szöveget mennyire tapintatos. nem voltam tapintatlanabb és ótvarabb mint a szöveg.
-
Majstor
senior tag
Szomorú történet + szép írás.
Makaveli: Ha a Sziklát folyamatosan mossa a Tenger, előbb utóbb de biztosan megadja magát, s apró darabokra hullik. Szerintem Ő (Lelke) nem hagyta, hogy a lányai szeme láttára, lassan de teljesen összetörve haljon meg, hogy végignézzék a hosszú éveken tartó szenvedését.
ui: Részvétem Arankának – büszke lehet az Apjára...Igazi Sziklaként távozott! -
Vakegérke
félisten
TotO': Ha elfogadná a portál a html kódokat, és ismertem volna ezt a zenét, talán be is illesztettem volna. Tényleg hatásos. Köszönöm.
Játékos: Senki nem akarja elveszteni társát, de nem mi döntünk. Fiatalon könnyebb megemészteni a történteket, idős fejjel szinte lehetetlen. Ahogy rarri mondta, "Az évek során két ember, két lélek ezer és ezer szállal kapcsolódik össze." Lehetetlen eldobni több évtizedet.
Azonban ha a társ élete már csak szenvedés, csak kínlódik csupán, akkor bármilyen fájdalmas, megváltás a halál.Bocha: Nem vagyunk egyformák, egyénien gondolkodunk, értelmezünk dolgokat, és ez így van jól. Még érzelmeink sem egy rugóra működnek, és jól van ez is így.
Hugi mohósága kitűnik az írásból is. Aki képes anyja temetésén érdeklődni az esetleges haszonról, annál az anyagiak fontosabbak az érzelemnél.
Ha nem sikerült érzékeltetnem, akkor most elmondom, hogy apu (anyut leszámítva) csak Arankára számíthatott. Csodálkoztam is, hogy nem hagyott végrendeletet.
Nem vagyok doki, sem mágus, csak hangosan gondolkodom. Szerintem apu lefeküdt a kiterített menyasszonyi ruha mellé, és eljátszotta, hogy épp az esküvőre indulnak, vagy éppen kimondják a boldogító igent. Sikerült, game over. Ha tudta volna, hogy eltávozik, biztos gondoskodott volna arról, hogy Arankáé legyen a lakás.Nem fogom hugit áztatni, de még azt sem érdemelte meg, amit kapott. Erről ennyit, nem többet.
Tehát van két örökös, Aranka és hugi.
Arankának nem volt fontos, hogy lakása legyen, hiszen volt már. Egyetlen indoka a turpisságra az volt, hogy szülei légkörében kívánt élni.
Huginak csak a lóvé számított.Tegyük fel lezárul a hagyatéki, ketten örökösök. Jogos? Igen, bár emberileg csak részben tartom valósnak. Egy dolog a jog, és más az érzelem.
Huginak lett volna ideje gondolkodni, bár ez nem szokása.
Mennyi is a lakás értéke? Abból mennyi az enyém? És pont Aranka, a libling örököl ugyanennyit? Többet nem lehet kiszedni, ha meghirdetjük? És még örökösödési illetéket is fizessek?
Nos, ha hugin múlik, talán ma is hirdetnék az eladó lakást, mert kevesellné a felajánlott árakat. Fél lakást szinte lehetetlen eladni, így Aranka hugi hisztijétől függött volna.Én sem oldottam volna meg másként a dolgot Aranka helyében.
Hogy számokkal is dobálózzak. Ha mondjuk öt millió fejenként az örökség értéke, hugi négyet kapott a tárgyalás után azonnal, készpénzben. Nem fizetett illetéket, tiszta nyereség volt, és azonnali, nem kellett várni semmire.
Aranka pedig birtokba vehette azt, amit valószínűleg a szülei is neki adtak volna, ha előre gondolkodnak. Nyert valamit? Pusztán olyan érzéseket, amelyeket pénzben nem lehet meghatározni.Echoo: Ez is a halál egy formája. Korodnál fogva mégis azt mondom, Te újra tudsz, és fogsz is éledni. Kislányodnak apu maradsz, ez vígasztaljon. Érte pedig érdemes élni, ugye?
-
Echoo
senior tag
Tudom, más téma, de a mai napom végén olvasni ezt az írást... Végleg betette a kaput.
Ma, 15 év után fogtam a csomagom (rémületesen kis helyet foglal), és kisétáltam a nejem életéből. Ő 15 volt, én 19 mikor megismerkedtünk. Kimondani sem tudom, miken mentünk át együtt. És most, egy gyönyörű kislányt hátrahagyva ki kellett lépnem a kötelek közül. Nagyon hideg volt már, minden nap fázott a lelkem. Magányos és reménytelen volt az elmúlt egy év, simogatás és csók nélkül élni azzal, akivel a teljes fiatalságomat leéltem.
Így is el lehet veszíteni mindent. Úgy, hogy a halálnak köze sincs az egészhez. Bennem mégis meghalt valami ma délután. A szivem egy része. És emelt fővel, mindent nekik hagyva eljöttem. A kislányom éltet, neki talán kellek még. A nejemnek már csak a pénztárcám...
Bocsánat, hogy ezt ide írtam, de ha azt mondom, hogy úgy érzem magam, mint APU az írásban, nem túlzok. Csak én 34 vgayok, és túl kéne élnem.
-
Bocha
HÁZIGAZDA
Szerintem felesleges belemenni miértekbe, nem ismerjük a történetet, csak itt ez a félinformációkat is tartalmazó, naplószerű, szerintem érzelemmentes írás, amiről vitázunk - bocsi Egérke, a többi írásod tetszik, de ez nem fogott meg, bár ahogy látom, ezzel egyedül vagyok.
Az biztos, hogy ennek semelyik fél részéről nem ez lett volna a módja, gondolkodni kellett volna, ennyi. Én úgy látom, hogy mindkét fél tisztességtelen volt, de ezt csak ezek alapján a félinformációk alapján merem kijelenteni.
Más: úgy gondolom, hogy az életben vannak tragédiák és szomorú dolgok, melyek az élet velejárói. Tragédia, ha valaki elveszi a gyermekét, tragédia, ha valaki elveszti a párját.. az viszont szerintem az élet velejárója, hogy valakinek az idős szülei meghalnak, akármennyire is fájdalmas. Mindenkinek meghalnak. Persze lehet, hogy valakinek segít, ha ismeretlen emberek részvétet nyilvánítanak egy harmadik személy által megírt írás fórumában, én a furcsaságokat figyelembe véve inkább a miérteken gondolkodnék, de ez csak az én enyhén bántó, szubjektív véleményem, elnézést érte. De tényleg nem értem ezt az egészet.
-
Játékos
addikt
Már ne haragudj, akkor én is csak véleményt írok:
egyébként végigolvastad a történetet? Aranka húga a temetésre menve csak annyit kérdezett: mikor lesz a hagyatéki tárgyalás!
Nem azt, hogy apuval mi van? Az kit érdekel...a pénzt mikor kapjuk, oszt más nem lényeg...
Én is szeretem a tesóimat, de Arankának biztosan más a kapcsolata a húgival! Az, hogy Te, vagy én ezt vagy azt tettük volna egyáltalán nem számít!
Másrészt: ha a húginak annyi esze volt, akkor bizony meg is érdemelte!!! Nem hiszem, hogy bánkódott volna...
Béke! -
Bocha
HÁZIGAZDA
válasz
Vakegérke
#36
üzenetére
Előre leszögezném, hogy senki érzelmeibe nem kívánok beletiporni, csupán a véleményemet írom le, illetve a Tiédre reagálok.
Úgy gondolom, hogy ennek ilyenkor az a módja, hogy egy értékbecslő felméri az örökölt lakást, és _annak_ az árnak a felét adja oda az az örökös, aki ki akarja fizetni a másikat. Ez a lépés itt egyértelműen kimaradt, tehát Aranka húga simán elképzelhető, hogy kevesebb pénzt kapott, mint amennyi elvileg járt volna neki. Másrészt Aranka is károsodott, hiszen áron alul adta el a lakását. Persze lehet, hogy volt oka a kapkodásnak, de még egy dolgot nem értek: hogy került volna "idegen kézre" a lakás? Ennek a mondatodnak mi az alapja? Ugyanis szerintem ez csak és kizárólag abban az esetben lett volna lehetséges, ha az édesapja a végrendeletében másra hagyta, ebben az esetben viszont nem lett volna kivitelezhető, amit Aranka csinált, szóval gyanítom, hogy ők ketten voltak az örökösök. Másrészt mivel fele-fele arányban lettek volna tulajdonosok, húgi ha akarta sem tudta volna eladni "Aranka alól" a lakást, maximum a fele tulajdonjogot, de olyat meg egy testvér miért tenne?
Lényeg a lényeg: én semmi rációt nem látok Aranka cselekedetében. Azt viszont látom, hogy pár fontos lépés (értékbecslés, dolgok megbeszélése) kimaradt. Én ilyet nem csinálnék a testvéremmel, de ez persze csak az én véleményem.
-
Játékos
addikt
......
Jajj Egérke! Tegnap kerestem az írást, ma megteláltam, mikor nekikezdtem, sejtettem, hogy mi lesz a vége....mármint részemről...
nem kívánom elveszíteni Életem párját, akármilyen szép helyre is kerül. Ő is ezt gondolja!
Önző dolog lenne? Fene tudja...
Erőt, kitartást Nektek! -
-
#39
fordfairlane
veterán
fordfairlane
veterán
Megborzongtam ezen a történeten. Elképzelni sem tudom, mit élhetett át a szenvedő alanya.
-
Vakegérke
félisten
Igazából nem tudom, mire is gondolsz. Aranka volt kapzsi, vagy a huga?
Ha ketten öröklik a lakást, a huginak csak pénz kellett volna. Nem szokta a hatóság áron alul felértékelni az örökséget, így Arankának jó sok pénzébe került volna, hogy kifizesse a hugát.
Lehet sárba rántani, hogy bagóért megvette hugit. Ám ez így nem igaz. Tényleg súlyos pénzt fizetett neki, saját lakása eladásán pedig vesztett.
Egy volt a lényeg: nem kerülhet idegen kézbe apu lakása. Nem került.Van anyagi vesztes? Nincs.
Hugit nem érdekelte más a hagyatéki tárgyaláson, minthogy megkapja azt a szatyornyi pénzt, amelyet Aranka megmutatott neki. Lemondott az örökségről, mert tudta, hogy Aranka becsületes, így a tárgyalás után meg is kapta a pénzt. Meg se kellett mozdulnia, vevőkkel tárgyalnia, várnia sem kellett, szaladhatott vele haza.
Aranka nem pénzben méri ezt az egészet.
Neki azok a falak fontosak, amelyekbe beleivódott anyu, és apu.
A franciaágyat elszállíttatta, elégette. Soha senki ne feküdhessen bele szülei után. Minden más maradt, új franciaágy került a régi helyére.
Él az emlékeivel, nézi a fekete-fehér keretben az üres lapot, és emlékezik.
Nem téveszti össze az álomvilágot a valósággal, mégis szerettei közt él. -
Bocha
HÁZIGAZDA
Engem az írás utolsó előtti bekezdése döbbentett meg a legjobban, ami miatt persze mondhatjátok, hogy érzéketlen vagyok, de akkor is.. a nővérem lenne az utolsó ember a Földön, akit valaha lehúznék pénzzel.. nem akarom minősíteni az efféle cselekedetet, de meg van róla a véleményem. Családból pénzt csinálni?
-
-
Makaveli
senior tag
Úristen, ezen most így sírtam. Pontosan úgyanígy történt a nagymamámmal. Egyszerű parasztcsaládból származik nagymamám és nagypapám is. Jószívű lélek a nagypapám is. Nem lehet leírni, milyen természeű, 1 óra sem kell hozzá, hogy megtudd, ez az ember soha nem ártana senkinek. Pont ugyanilyeneket tett, mint az említett "szikla". Szerencsére még nem lett öngyilkos, de nem is lesz, ő igazi "szikla".
Természetesen ezzel nem akartam lehurrogni a történetben szereplő "sziklá"-t.
-
30z.Samu
titán
Részvétem a cikkírónak!
Félig meddig tudom mit érez, mert nekem az édesnyám meghalt rákban közel egy éve.
Amikor mondta a doki akkoriban hogy legfeljebb 2 hónap, aznap este sírtam, amikor meghalt akkor nem tudtam sírni... és a temetésen se. Őszintén szólva nem nagyon értettem hogy miért nem fordítva történt, dehát érdekesek vagyunk mi, emberek.Mégegyszer részvétem.
-
rarri
senior tag
Az évek során két ember, két lélek ezer és ezer szállal kapcsolódik össze . Egybeér a test, egybeér a lélek. Végleg, és visszavonhatatlanul. Meghal az egyik, és a másik is azonnal elkezd haldokolni. A halott nem táplálhatja az élőt, az élő nem táplálhatja a halottat. A Törvény, az törvény. A halott nem válhat élővé, csak az élő válhat halottá. Így lesz a két lélek ismét egy.
Részvétem Aranka. -
#26
Kareszovics
addikt
Vakegérke
#21
-
7
addikt
Szerintem édesapja nem lett öngyilkos. Pontosabban más értelemben lett az. Talán nem haragszik meg, akitől idézem egy tegnapi privátozásunkat:
"Számomra az volt az érdekes, hogy meghalni iszonyúan könnyű. Ha egyszer a tudatod az ismereteid alapján úgy dönt, hogy ilyen köürülmények között nem lehetséges a létezés, akkor húz is el. ha másképpen dönt, akkor marad. Ezért hiszem el azt, hogy a halál hit kérdése, nem pedig életfeltételek kérdése. És hogy sokan nem hiszik el, hogy meghaltak, azért élnek még oylankor is, amikor testéleg már életképtelenek..."
-
gábbor
tag
Ha jól értem, akkor anyu kinyirta magát? Ez eléggé kellemetlen, mivel öröklödik... Mellesleg tudom mit érez a cikkiró, mert nekem is meghaltak már a szüleim, de ez, így egyáltalán nem döbbenetes történet. Én nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik kinyirják magukat, és az utódoktól miután olvasom az ilyen "jajderosszazélet" írásokat, eléggé döhös is leszek. Nem bántásból írtam ezt, részvétem.
-
Vakegérke
félisten
Aranka a következő kiegészítést kérte leírni:
A történet tavaly tavaszi.
Apu anyu mellett nyugszik.
Nem lesz anyagi konfliktusa a hugával, nincs már közös érdekeltségük.
Mindenkinek köszöni az együttérzést.Ha szülőt vesztünk el, azt vehetjük természetesnek. Szépen sorrendben meghalunk mindannyian.
Gyereket temetni lehet a legborzasztóbb.Van viszont egy köztes szenvedés, melynek még az "íze" is más. A házastárs elvesztése.
Egészséges fiatalként megfogják egymás kezét, összekötik a sorsukat egy életre. Aztán ez a kapocs semmivé válik, és a békés öregségből érzéketlen magány lesz. Nincs többé a retinába égett alak, nincs a fülben csengő hang, nincs az a ráncossá vált kéz, mely símogatott, és amelyet jó volt fogni.
Fiatalon még lehet váltani, de "apu" közel volt a hetvenhez. Volt még benne egy tizes legalább, de "anyu" nélkül nem akarta leélni. Csöndben, békével, mondhatnám boldogan ment a felesége után. -
#20
Kareszovics
addikt
Kareszovics
addikt
Részvétem...
az írásaid stílusán meg mindig kiadakok... annyira életszerű, húsbavágó -
KrAt
veterán
Sokan mondták ismerősök, haverok, havernők, az ilyenre nem lehet felkészülni. Nekem 2 évvel ezelőtt halt mag nagypapám, utána kb 1 héttel fogtam fel, kezdtem el sírni, mikor elmentem a háza előtt, mellett, gondolkoztam, mikről maradtam le, mert nem számoltam rá, hogy "el fog menni"
De elment, s fáj nekem, hogy sokmindenről lemaradtunk -
DarkByte
addikt
Részvétem. Egyedül úgy érzem azt csinálja az ember rosszul egy-egy ilyen történet elolvasása végén, ha belegondol hogy ilyenen neki is át kell majd esnie, és elhessegeti a gondolatot, mert rossz vele foglalkozni. Nem tudom hogy melyik a "jobb", amikor hirtelen szakad rá az emberre a felismerés, avagy valahogyan próbál már előtte is felkészülni rá, hogy bizony ez is be fog következni. Az biztos hogy mindkettő szörnyű. Nem is tudom mit tennék most ha elveszteném a szüleimet vagy mamámat. Elég érzelgős ember vagyok, ötletem nincsen hogyan reagálnék. Biztosan összetörnék, de annyira kizárt hogy öngyilkos legyek. Az ember könnyen gondolja úgy hogy halhatatlan, vele ilyesmi biztosan nem történik, pedig ez nincs így.
A pénzleső rokonoknak pedig kívánom hogy fulladjanak bele a pénzükbe. 
-
Mcray
senior tag
Nagyon szép írás! Bár nem ismerlek se téged, se Arankát, szívből kívánok nektek legjobbakat. Az írás nagyon jó! Mélyen megérintett, Aranka is biztos ezt szerette volna, hogy tudjanak szeretett Apukájáról. A nővére miatt sajnálom a legjobban, mert ő él és amig él, lesz még konfliktus a rohadt pénz miatt. Sajnos nagyon át tudom érezni ezt a helyzetet(is)...
@Vakegérke
Neked meg további sok ilyen jó írást -
Ste
addikt
vajon tényleg itt a jobb, vagy odaát?
vajon a másikat sajnáljuk, vagy magunkat siratjuk?
sokat lehet ezen filozofálnia hugica temetésen tett megnyilatkozása sokatmondó. valakinek az anyagi jóság az úr
menyi ilyet láttam
ezek után szerencsések azok akik halálos ágyukon képesek megváltozni, s szeretteik után kiáltani -
Racecam
nagyúr
Vakegérke!
Örülök, hogy ismerlek, még ha nem is személyesen, mert olyant tudsz adni az írásaidon keresztül, amit csak nagyon kevesen. És gondolom nem csak nekem.
Én nem vagyok szikla, belőlem gyarabban fakad víz, törnek elő a könnyeim.
Ez most egy ilyen alkalom volt.Köszönöm!
-
#6
Cs.Orsolya
senior tag
7
#4
Cs.Orsolya
senior tag
Azt hiszem, a halállal az nincs békében, aki nincs békében az élettel. S a halottaival az nincs megbékélve, aki lemaradt arról, hogy még életükben helyre tegyék a közös dolgaikat. Itt olyan érzés dolgozhat, hogy pl. "nem volt elég időnk". Vagy "elszalasztottuk a lehetőségeket". Elpazaroltuk az értékes időt, és most már nincs több...
A hiány miatti fájdalom viszont teljesen más történet. Ott egészen más dolgok munkálkodnak. Ott nem a közössel van gond, hanem az eggyel, aki él tovább. Az Egység sérül, s szembesülünk azzal, hogy miből állt mindez a szó. Mit is jelent az, hogy Egység, Teljesség, Boldogság... S ez mennyire volt igaz, vagy mennyire hamis. Végül minden ide vezet vissza...De szerintem, az a nagyobb teher, ha valaki azt éli meg, hogy a Társa eldobta magától az életet. Ez olyan gyötrő lelkifurdalást hozhat, amivel nagyon neház tovább élni. Pláne boldogan, egységben, a teljesség élményével... Ott már csak a haláltól lehet remélni ezt...
Ha nem lennék ilyen megrendült, elvinném filozófiai síkokra is. de úres okoskodás lenne, s nem is illik az íráshoz most....
-
7
addikt
Érdekesek vagyunk mi, modern emberek.
Mennyi mindent jelent a halál, mennyire gyászoljuk, hogy elvesztettünk valakit, mennyi felhajtást csinálunk körülötte.... elgondolkodtató felfogás, főleg azzal kontrasztban, hogy egyes kultúrák ünnepelték, ha eltávozott valaki, mert hitték, hogy jobb helyre került, jobb sorsa lesz.
Szép és megható történetek, törések az életutakban, emberek szíve szakad meg.
Hiányoznak szeretteink, ez természetes, de mégis oly fura, hogy ilyen komoly hatásai vannak ránk nézve. Biztos, hogy ez ennyire végletesen is jó? Nehéz.Annyi dolog van ezzel kapcsolatban...
Kívánok a gyászolóknak kitartást és lelkierőt, hogy mihamarabb fel tudják dolgozni a maguk módján a veszteségeiket.
-
#1
Cs.Orsolya
senior tag
Cs.Orsolya
senior tag
Ezen sírtam...
). De egy kicsit megdöbbentem,és elkezdtem belegondolni,hogy milyen lehetne az élet eggyel több testvérrel,és néha kicsit hiányérzetem is támadt emiatt.
......
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
- BESZÁMÍTÁS! MSI B450M R5 5600X 16GB DDR4 512GB SSD RX 6700XT 12GB Rampage SHIVA GIGABYTE 750W
- BESZÁMÍTÁS! MSI B450M R5 5600X 16GB DDR4 512GB SSD RTX 5060 8GB Zalman S2 TG Cooler Master 650W
- BESZÁMÍTÁS! GIGABYTE A520M R5 5500 16GB DDR4 512GB SSD RX 5600 XT 6GB Rampage SHIVA Adata 600W
- BESZÁMÍTÁS! GIGABYTE A520M R5 2600 16GB DDR4 512GB SSD GTX 1050 Ti 4GB Zalman T3 Plus Evolveo 450W
- Bontatlan Samsung Galaxy Watch 8 (L330) 44mm grafit
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest