Aktív témák

  • thesound

    addikt

    Emlékeztek gyerekkorotokból olyan gondolatokra, hogy nem igaz, hogy a felnőttek xy mesehős nevét nem tudják pontosan. Mennyire bénák már a felnőttek, hogy ezt nem tudják! Érdekes most a másik oldalon lenni. Vicces. Egyébként én nagyon jó vagyok ebben, mert érdekelnek ezek a dolgok.
    Szóval Bogyó és Babócát olvastam a beteg gyerkőcnek és eltéveszettem az egyik szereplő nevét. Eltévesztettem, mert máson is pörgött az agyamban közben. Nem azért, mert nem vagyok ott az olvasásnál, hanem mert az agyam elcibál a megoldandó problémák és feladatok felé. Gyerekként ilyen tévesztésnél gondoltam magamban, hogy milyen már, hogy ezt nem tudják a felnőttek, hiszen olyan egyszerű és fontos dolog ez.
    Nah, most én is eltévesztettem, amikor már aznap a 200. Bogyó és Babóca részt olvastam a könyvből a beteg és nyűgös gyerkőcnek. Folyamatosan igényelte a közelségemet a betegsége közben is. Sőt mégjobban. Estére elfáradtam és az agyam is a következkő munkahelyi napon járt, akaratlanul. De persze a tévesztés -nálam legalábbis- nem azért van, mert nem vagyok ott vagy nem érdekel az egész, hanem mert egyszerűen elfáradtam. Szóval Baltazár a méhecske neve megsínylette ezt. A picúrka kijavított. Rámosolyogtam és a következő alkalommal megnyomtam a hangszínt, amikor a szövegben jött Baltazáááár a méééhecske. Mosolygott ő is.
    Azért emlékszem erre, mert tuti, hogy a huncutka is azt gondolta, hogy hogy a fenébe lehet ilyen egyszerű és fontos dolgot eltéveszteni, de nem szólt, csak kijavított. Nekem meg előhozta az emlékeket avval együtt, hogy most a másik oldalon voltam. A mese sztoriján is mosolyogtam, de jó a másik oldalon is lenni és mulatságos arra gondolni, hogy mi is játszódhat le a buksijában egy ilyen fontos tévesztésnél. :)

    Bogyó és Babóca - A papírsárkány (ahogy meghallja a picúrka ezt a zenét, mindig ugrál az ágyon, piciként és még most is :)) )

    [ Szerkesztve ]

    Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák