Új hozzászólás Aktív témák

• #41191 thyeby őstag

  Új Válasz 2018-02-15 21:29:06 #41191

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  Szubjektív dolog ez, hogy hova mi való. A dolog lényege, hogy ki mit preferál, mit ad fel miért cserébe.

  Engem például jól beoltott ez a szakma. Ráéreztem, hogy a fa holtában is él. Minden fafajt másért lehet szeretni - vagy nem szeretni.

  A feleségem imád az IKEA-ban flangálni, nekem büntetés ott lenni. Bármelyik bútorboltba megyek, bárhol az országban, sosincs szerencsém egyetlen példányhoz sem, amin megakadna a szemem. Ebben a hőn áhított kapetalezmus bőségében el vagyunk árasztva tucatszarokkal. Szóval jót venni nem lehet. El tudnám készíteni magam, de arra meg nincs időm. Kiver a frász a bútorlaptól, és minden mű dologtól. Attól is, amikor egy csempe, járólap fa mintás (most ez a trendi). Nekem az giccs. Rosszul becsomagolt giccs. A konyhapult márványmintája is az. Igazán tetszik a tömörfa. Akkor is, ha csak fenyő. Jó, bútorban a luc nem tetszik. Részben a textúrája miatt, de leginkább a nagyon laza szerkezete okán. Ábrándom egy szép bükk konyhapult. De ábránd is marad - pedig évente teherautónyi bükköt dolgozok fel a ház alatt. Nálunk (rajtam kívül) senki nem tartja tiszteletben a fát, nem adja meg neki, amit kér. A mosogató mellett a csepegtető tálcája alatt folyamatosan annyi víz áll, hogy 4-5 db asztali seggtörlő (papír törlőkendő) sem bírja felszívni. Ha én nem törlöm fel, amikor én mosogatok, akkor senki. Hogy is tehetnék én ez alá valami szemkápráztató bükk munkalapot? Annál itt nem lenne csúnyább semmi. Marad a farostlemezből készült, más nekünk nem való. Hamarosan cseréljük. (Az elkophatatlan munkalap nálunk úgy elkopott, hogy már nemsokára átlyukad a felületi réteg. Hiába is, a vágódeszka szerepét sosem fogja az betölteni.)
  A szobákban akácparketta van halszálkába rakva. Szakszerűtlenül, vizesen lett lerakva. Nem volt rendesen felcsiszolva, látszik rajta a parkettacsiszológép karistolása a lakk alatt. És bárhol járok, recseg. Az idők során összeszáradt, rések keletkeztek az illesztéseknél. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a viráglocsolás minálunk menetrend szerint parkettalocsolással is párosul. Namost ez a parkettának szánt víz összegyűlik, megáll a résekben. Szerencsére (de lehet, hogy pechemre) nem nyomta fel a parkettát. Hanem szétrohasztotta. Igen, az akác parkettát. A kertben a föld alatt többet bír ki az akácfa, mint nálunk a szobában. De nem akármennyire rohasztotta ez a parkettavíz szét. Teljesen. Ha ujjbeggyel megkapargatnám, kilátszana a beton. Pontosabban a szurok, mert szerintem ezt még azzal rakták le. Nna, arról, hogy ezt szép tölgy, vagy kőris parkettára cseréljük ki, még csak nem is ábrándolok. Ezektől a pattintós csilivili parkettáktól nekem feláll a szőr a hátamon. De mi másra cserélhetném a mi szokásaink mellett, mint arra? Az is tönkre fog menni. Biztos jó hamar. De legalább nem lesz fiftinmillion dollár.
  A dohányzóasztal látszólag tömör tölgy. Ez persze csak a látszat. Valójában egy tölgy furnér láttatja magát. Kapott az idők során ez is annyi vizet, hogy sűrűen fel is nyílt. Fel se lehet újítani. Ha ezután vigyáznánk rá, akkor se lenne kedvem újra furnérozni, mert a stílusa is fájón hamis. Azt akarja láttatni magáról, hogy ő a Festetics gróf úré volt hajdan. De engem nem tud becsapni. Recseg, ropog, billeg. A Festetics grófé annyi év után ma is olyan stabilan áll, és olyan makulátlan - nem is értem, miért nem jár abban a gyönyörű kastélyban soha egyetlen dizájner se? Biztosan azért nem, mert összeomlana a lelke, ha meglátná, hogy mi a valódi stílus, és mi a valódi minőség. Próbáltak nálam lobbizni, hogy csinálnék vele valamit, de én ezt elől olyan határozottan kitértem, hogy azóta nem is próbálkoznak. A párom ráterített egy darab parafát. Nincs ráragasztva, csak úgy ráterítve. Szegénykémnek még az a méternyi parafát sem sikerült úgy letekerni a tekercsről, hogy ne szakadjon be az oldala. Szebb lett-e tőle? Neki szebb. Nekem? Jobb, ha inkább kipontozom a helyét. (rokokó asztalláb parafával - már csak egy műváza hiányzik a tetejéről lila műselyem szegfűvel, valódi vízben)

  Szóval úgy jól magamba néztem a napokban. Osztom itt az észt, hogy mi a szép, mi a jó. Úgy kellett volna írnom, hogy nekem mi lenne a szép, nekem mi lenne a jó. Ábrándolni nyilvánosan.
  Mindenki maga találja meg a kedvenc kajáját, és a kedvenc sítílusát. És ha szerencséje van, legalább némi átfedést, metszethalmazt talál a párjával, amit megvalósíthat, kipróbálhat, ha van rá elég pénze. És a gyerek is engedi.

  De azért a fa - az a szép! nekem

Új hozzászólás Aktív témák