Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • DeathAdder

    veterán

    Amíg megfelelő milliőbe teszik nálam mindig egy különös helye lesz a szívemben ennek a sorozatnak. Mirage még nem kapott el, egyelőre csak belenéztem fél órát, nem volt időm vele, de első bikkre az látszik hogy az animációk, a motion capturek sokkal gyengébbek mint a "nagy" AC-ékban, valószínűleg új stúdió, low budget, de én vágyom az Odyssey méretre, a korlátlan szabadságérzetre, behajózi az Égei tengert, csodálni az építményeket, művészetet, festményeket, a gradiózus szobrokat amik három szigettel arrébb is látszanak, valószínűleg soha nem fogom újrajátszani (ahogy semmit), de azóta is úgy gondolok rá mint egy maradandó élményre. Nálam ezek azok a játékok amik nem elvesznek időt az életemből (mint egy random grindelés), hanem hozzáadnak.

    AI, harcrendszer, nehézség egyébként sem volt sosem erőssége a játéknak, nem is értem hogy lehet kizárólag ezen két oldalon keresztül nyígni, míg mondjuk egy Starfieldnél még egy rövid zárójalben sem lett megemlítve, pedig az is hasonlóan borzalmas.

    Spec AC-kban én soha nem is keresem ezt, sőt, hajamat téptem az utánad fejlődő rohadt erős legendás állatok, meg a medúza elleni harcokon, csak túl akartam lenni rajta.

    De maga a játékélmény eddig mindig rendkívül impresszív volt, bejárni különböző korú történelmi világokat amiben látszik a rengeteg munka, hogy olyan legyen amilyen akkor lehetett, és korhű hangulatot adtak. Tényleg olyan mintha ott lennél a reneszánsz velencei karneválon, a füstös szenes ipari forradalomban, a forradalmi Párizsi hangulatban, a varázslatos rokokó kori belső terekben, részt venni Cézár megölésében, vagy a Bostoni teadélutánon a függetlenségi háború kirobbantásában. Még az ókori görög helyszínek felfedezése is teljesen beszippantott, a rengeteg történetmesélés, az athéni demokrácia magalakulásában való részvétel, az olvasmányok amik a játékban vannak mind hozzáadtak ehhez, és elhittem hogy ott vagyok, és hogy az 2500 éve olyan volt, pedig előtte sosem érdekelt, inkább taszított mert sikeresen megutáltatták velem az iskolában a porosz tanulás fortélyaival.
    Több történelmi kort AC-kben bejárva kezdett el érdekelni és olvastam el könyveket, cikkeket annyira át tudott járni az ott eltöltött idő, na meg találkozni Herodotosszal, Periklésszel, Platónnal, Da Vincival, Darwinnal, Dickenssel, Churchillel, Napóleonnal, Dantonnal, Robespierre-vel, nyomozni Marat halála után, etc… ezek számomra egyetlen más játékban sem megkapható élmények.

    A sci-fi része is találó, hogy hogyan manipulálták a történelmet, ami aztán alakult úgy ahogyan azt most ismerjük. Nekem ez a Divinus faj dolog is baromira bejön, hogy nekik van a legegyedibb vonása a tripla helix DNS struktúra, akik a Homo Sapiens Sapienst a saját képükre formáltak, dupla helix DNS struktúrával, és velük párhuzamosan létrehozták még a Neandervölgyi embert, akiket felfedezőknek, hadseregnek terveztek. Mennyire zseni már, és ezzel megmagyarázzák a ma is sokat vitatott hiányszó láncszemet az emberi egyed fejlődés létráján. Az Isukat meg az emberek istennek hitték csak mert fejlettebb volt a technológiájuk (vö, rakománykultusz tudomány), szóval baromi ötletes mert nem tudjuk hogy nem-e így történt, de legalább így még értelme is van :K
    rengeteg jó játékkal játszottam már, még jobbakkal is, de egyikre sem tudok ilyen áhítattal visszaemlékezni.

    Ezzel a Mirageal azért szkeptikus vagyok, mert talán nem a franchise erősségére fókuszál, de majd lassan elkezdem azért játszani :D

Új hozzászólás Aktív témák