Kamerák, multimédia
Kétségtelenül a dupla hátlapi kamera a Mi A1 legfőbb különlegessége, de azért az arcszépítő és csoportos szelfi funkciókkal ellátott, 5 megapixeles előlapi kamerával is lőttünk egy képet, íme. Hátul két 12 megapixeles szenzor dolgozik: az elsődleges nagyobb látószögű, f/2,2-es rekeszértékű lencsével, a másodlagos pedig az iménti viszonylatában 2x-es nagyítású, f/2,6-os megoldással. A teleobjektíves kamera nem csak a távoli részletek közelebb hozására alkalmas: jár mellé portré mód is, amely a két szenzor információját kombinálja, és egyébként nagyjából elfogadhatóan, bár nem hibátlanul mossa el a hátteret. Az iPhone 8 Plus után persze az opciók hiánya érezhető: sem az elmosás mértéke, sem a háttér stilizálása nem lehetőség, viszont nem csak embert, hanem más témát is ki lehet vele emelni, a középkategóriában ez is extra.
 |
 |
 |
 |
[+]
A szoftver egyik oldalán a vaku, a portrémód és a HDR érhető el, a másikon az 1x / 2x pötty a két kamera közötti váltásra, illetve az effektek, a beállítások, a szelfikamera, az exponáló, a galéria és a videofelvétel. A fényképező módok közül akad panoráma, önkioldó, makett, vízszintező, négyzetes, esti és kézi. Az utóbbi esetében állítható a fehéregyensúly (4 séma és Kelvinben), a fókusz, az érzékenység (ISO100 - 3200) és a záridő is. Igaz, az utóbbi csak 1/15 mp-ig, alacsonyabb érzékenység mellett az automatika viszont elmegy 1/7-ig. A kézi mód mindkét lencsével bevethető. Kár, hogy nem érhetők el a camera2 API funkciók a Manual Camera-féle alkalmazások bevetéséhez vagy a DNG RAW fájl mentéséhez, mert a jpg algoritmus észrevehető zajmentesítéssel és élesítéssel dolgozik.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A nappali helyzet a főlencsével mindenesetre remek: villámgyors a PD-autofókusz, pontos a fehéregyensúly, átlag feletti a dinamika (némi hajlammal az alulexponálásra) és bőven elfogadható a részletgazdagság. Ha túl élesek a kontrasztok, ott a HDR, csak mivel az alapból mindenre rávilágosít, érdemes érintőfókuszálás után az expozíciót lejjebb venni, és máris jobbak az eredmények. A makrókra is rengeteg részlet jut, és bár meghálálják az érintőfókuszt, az automatika ilyenkor és este is egész megbízható marad. A lendület a naplementével fogy el: az f/2,2-es rekeszértékű, alacsony fényerejű lencse miatt az automatika gyakran veti be az esti HHT módot, rengeteg részlet elmosásával, amelyen a kézi beállításokkal csak némileg lehet javítani. A fehéregyensúly oldaláról viszont ilyenkor is kifogástalan a helyzet, és a középkategóriában, ahol nem reális hibátlan kamerás összképet várni, este is a jobbak közé tartozik a helyzet. És akkor van még egy lencse!
A dupla kamera sok csúcskészülék esetében sem adott [+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A teleobjektíves felvételek részletgazdagsága kielégítő, akárcsak a fehéregyensúly és a dinamika, hasonlóan túlbuzgó HDR-el. A másodkamera esetében már előfordul egy-egy fókuszhiba, de nem jellemző, este mindenesetre az automatika pont úgy jár el, mint a hasonló megoldások zöme: hiába bökünk a 2x gombra, inkább digitális nagyítással és az elsődleges lencsével készülnek a felvételek, mivel az lényegesen több fényt fog be az f/2,6-os optikánál. Kézi módban azért lőttünk párat este a teléssel, de a két legjobban sikerült eredmény sem az igazi. Videofelvétel lőhető 1080p-ben (egy példa) és a 4K-ban 30 fpssel (egy példa), illetve lassítva 720p-ben, 120-szal, sajnos hang nélkül (egy példa). A Full HD-s mozgóképek részletgazdagsága annyira középszerű, hogy érdemes mindjárt 4K-ra váltani (42 Mbps, H.264): a vonalélesség szempontjából sokkal jobb a helyzet, a fehéregyensúly és a dinamika egyébként mindig jó. Kár, hogy mozgás közben előfordul fókuszvesztés, illetve az, hogy nincs sem finom zoomolás, sem váltás a telés kamerára. Mivel optikai stabilizálás sincs, az eredmények a kézügyességtől függően remegősek lehetnek, de mintha némi elektronikus rásegítés adott volna. Sajnos a 96 kbps-os sztereó felvételeket túlzottan megszűri a rendszer, éles, víz alatti jelleget kölcsönözve a hangoknak – ezt lehet és gyorsan kellene is szoftveresen korrigálni, mert lerontja az összképet. Egyre közelebb egyébként a Xiaomi, hogy rendbe szedje okostelefonjai kameráit, és nem pont egy ennyire jól árazott mobiltól várjuk el a hibátlan és megbízható működést. Ha viszont ennyiért, ennyire jó hardver került bele, örülnénk az optimalizáláson végzett utolsó simításoknak.
[+]
A Play Zene az előfizetéses tartalmak mellett előadók, dalok, műfajok, albumok és listák szerint rendezi a helyben tárolt állományokat, a FLAC és a WMA kiterjesztést beleértve. A többféle widget mellé hangszínszabályzó és egyéb effektek járnak Dirac HD audio támogatással, az viszont érdekes, hogy a Mi 5X-szel szemben az FM-rádió kimaradt. Valószínűleg a hardver tudja, csak rendszerszinten nem engedélyezték. Meglehetősen szimpla a galéria videolejátszója, konkrétan semmi extrát nem tud. Ellenben lejátssza a 4K-s videókat akár HEVC kódolással, akinek pedig az AC3 hang, a feliratok, a DivX vagy az Xvid kódolások meghajtása fontos, egy BS Player letöltésével megoldhatja.
[+]
Impresszív a Mi A1 audio oldalról. Az alul könnyen eltakarható, monó hangszóró elég erélyes, hogy három szobával odébb hallani lehessen a bejövő hívást, és kifejezetten korrekt a minősége. A komolyzene a legjobb barátja, de 100%-ról lejjebb véve a zúzósabb dallamokkal is megbirkózik, még egy kis mélyhangot is kipréselve magából. A fülesre menő minőségbe pláne nem lehet belekötni: tiszta, dinamikus, részletes és kellően hangos; zajra vagy sztereó áthallás nyomaira nem akadtak füleink. Nyilván más szint az LG V30 a dedikált többcsatornás DAC-kal, de az jóval vastagabb pénztárcát kíván, egyébként pedig sok drágább mobil van, amelyik megirigyelheti a Mi A1 multimédiás csomagját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
