Hirdetés
Bevezető, külső
Ha beszédet kellene írni az androidos táblagép temetésére, úgy szólhatna, hogy a hordozható, nagyképernyős mobileszközök műfajában lesújtó vereséget szenvedett a phablettől, multimédiás vonalon az iPadtől vagy bármely otthon már meglévő szórakoztatóelektronikai rendszertől, produktivitásban pedig a laptoptól és az iPad Prótol. Amikor a tabletpiac egyre csak szűkül, legalább még az Apple értékelhető darabszámot képes elpasszolni az érintésalapú óriásképernyőkből, és bár a Samsung vagy a Huawei mutatóit sem kell lesajnálni, a tömegek vagy kifaroltak a műfajból, vagy egyszer régen beszereztek egyet, így ma már érdemesebb egy szűk elitre építeni.
Pont erről szól a roppant sokrétű MediaPad M5, és erre megy rá a Tab S széria negyedik variációja is, és a piac csak profitálhat abból, hogy még mindig akad verseny a vásárlók kegyeiért, bármennyire is kevesen állnak sorba. A rivalizálás a csúcskategóriában mára nagy felbontású és fényerejű kijelzőt szült, aminek a Tab S4 Super AMOLED panelje maradéktalanul megfelel. Alapvető a kettő vagy négy minőségi hangszóró – a kvartett hangolásáért itt az AKG felel. A bluetoothos billentyűzetes tok sem maradhat ki a kiegészítők sorából – a Samsung variációja meg is pillantható képeinken. Stylus pedig előbb volt Samsung táblagéphez, mint legtöbb riválisához, és az S Pen ezúttal is tiszteletét teszi a kreativitásért. Végezetül az erős hardver sem hiányozhat – a tavalyi Snapdragon 835-öt ma sem kell lesajnálni.
Na, ezekkel az ígéretes tulajdonságokkal áll szemben a Google totális érdektelensége a táblagépek iránt: úgy néz ki a nyers Android felület tíz hüvelyken, mint egy istentelenül nagy mobilképernyő, annyi felesleggel helykihasználásban, hogy, miért nem portolták még a Chrome OS-t érintőképernyőre. És itt tud a Samsung minden androidos társára rálicitálni: a DeX a Samsung asztali elrendezlsű szoftverfelülete, az Android kreatív és munkára alkalmas kiterjesztése, egy szimpla ikon megnyomásával a DeX-re váltó Tab S4 pedig közelebb áll egy windowsos riválishoz, mint bármely zöld robotos ellenfeléhez.
A Samsung ezúttal tehát a produktivitást tűzte zászlajára, noha az is igaz, hogy bár a 10,5”-es képátló, vagy a 249,3 x 164 x 7,1 milliméteres és 483 grammos paraméterek nem éppen aprók, azért messze a 13”-es ultrabookok munkára alkalmatos terebélyessége. A külön beszerezhető billentyűzetes tokkal mindenesetre laptop konvertálható a tabletből, az angol feliratozású klaviatúrán pedig az összes magyar ékezet elérhető, úgyhogy a tesztet saját alanyával kezdtem megírni. Meglehetősen kényelmetlenül, jegyezzük meg, mert annyira aprók a billentyűk, de még mindig komfortosabban, mintha érintőképernyőn pötyögtem volna be. A billentyűzeten amúgy akad extra gomb nyelvváltásra és gyorskeresésre (ami DeX módban az alkalmazásmenüt is feldobja), jó lett volna viszont, ha a vissza, főoldal és alkalmazásváltó is kap egy-egy gombot. Ott van aztán az S Pen, ami egész hatékonyan váltja ki az egeret, és pontosabban lehet vele bökni a képernyőn, mint saját ujjunkkal. Bluetoothon vagy egy multi-port kiegészítővel, USB-n pedig egér és opcionális billentyűzet is csatlakoztatható, szóval nem kell ragaszkodni a tartozékokhoz.
Azért eme fejezet megszövegezésekor hamar előjött a kérdés: vajon miért nincs a Tab S4-ből eggyel nagyobb? Biztosan hatékonyabb lett volna a passzoló billentyűzetes tokkal a gépelés. A fémvázas, üvegszendvicsbe foglalt tablet akkor persze sokkal vaskosabb lett volna, 10,5”-en viszont még fél kilót súroló tömege ellenére is kecses: észrevétlenül pihen meg az ember ölében, és nem kényelmetlen két kézzel tartani. Eggyel már az, a roppant csúszós kivitel miatt pedig jobb, ha ölbe véve egy végtag a gravitáció áldatlan hatása ellen dolgozik.
A billentyűzetes tok ölbe véve ad némi extra tapadást, laptopként összepattintva a Pogo csatlakozóval pedig egész stabilan áll meg a Tab S4 az asztalon, még ha tollal is böködi az ember. Összecsukva mágnesesen fekszik egymásra a klaviatúra és a kijelző, némi mozgástérrel. Tokjában a Tab S4 egyébként egész mutatós, nélküle pedig határozottan szép darab, úgy feketében, mint fehérben. Persze elsősorban hátul karakteres, ahol csak a 13 megapixeles kamera, a LED villanó és egy-egy márkafelirat szakítja meg a lapos üveg minimalizmusát. Az összeszerelés pedig hibátlan lett, az IP-védelem hiányába ezúttal pedig nem tudunk vagy akarunk belekötni.
A Tab S4 hátulról, a Pogo töltőállványon [+]
A vékony oldaléleken már több az esemény: fektetve alul pillantható meg a Pogo csatlakozó és a két mágnes, amelyekhez a tokon felül egy stabil töltőállvány is hozzácuppanhat, szintén külön megvásárolva. A 7300 mAh-s telepet persze elsősorban rövid oldalon, a Type-C porton tölti majd az ember, és jó hír, hogy mellette a 3,5 milliméteres kimenet megmaradt. Hangszóróból itt is és balra is megpillantható kettő-kettő. Felül a bekapcsoló és hangerőszabályzó talán túl apróra és keskenyre sikeredett, plusz nem lett volna rossz egy képernyőzár szoftverfunkció, hogy ne kelljen a billentyűt mindig keresgélni. Ha viszont a Tab S4 a tokjában van, elég csak összecsukni, és a kijelző kikapcsol magától.
Bixby gomb ezúttal nincs, de inkább hiányolom a DeX nézet váltóját – naponta tucatnyi alkalommal variáltam a táblagépes és asztali nézet között, egy szimpla billentyű pedig praktikusabb lett volna a kapcsolópanelen elrejtett szoftverikon keresgélésénél. Ehelyett a felső hosszú élre egy SIM-tálca került, ami persze csak akkor SIM-tálca, ha az LTE variánst kaparintotta meg az ember, különben csak microSD kártyát fogad be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!