Kamerák, multimédia
A Tab S4 8 megapixeles kamerát visel az előlapon és 13 megapixeles modult a másik oldalon autofókusszal, f/1,9-es blendéjű lencsével és LED villanóval (ami gyakran lemarad a táblagépekről), optikai képstabilizálás nélkül. Továbbra sem táblagéppel célszerű fotózni, mindenesetre a szoftverfelület kellően egyszerű, hogy automata módban, HDR-ben vagy kézi beállítások mellett (fehéregyensúly, érzékenység, expozíciókorrekció) gyors és hatékony legyen a kattintás, bár a profibb lehetőségekről le kell mondani. Van még panoráma, arcszépítés, gyorsított felvétel és természetesen AR-matricák. Kérhető továbbá időzítő és kompozíciós rács.
Nappal elfogadható képet lő a Tab S4 ahhoz képest, hogy nem ez a legfőbb tulajdonsága, és a szintjét simán hozza egy jobb középkategóriás mobil. Kellő mennyiségű részlet rögzül középen, általában megbízható fehéregyensúllyal, bár túlzó zajmentesítéssel. A dinamika közepes és a HDR nem sok vizet zavar. A makrókra átlagos részletgazdagság jut. Este fogy ki a lendület: eleve komoly feladat a nagy táblagéppel bemozdulás nélkül rögzíteni, és akkor sötétben még a helyét sem találja a fókusz. Mivel tízből kevés eredmény üti meg az ingerküszöböt, este inkább mozizni kell a Tab S4-gyel, nem videózni. Klipeket egyébként 1080p-ben forgathatunk vele, 30 FPS-sel, elektronikus képstabilizálás opciójával. Ez láthatóan besegít, viszont darabosabbá teszi a lassú pásztázást és a fókusz is hajlamos eltévelyedni. Sem a dinamika, sem a részletgazdagság nem az igaz, a sztereó hang meg épphogy elmegy.
Érdemes tehát a mozgókép fogyasztásra koncentrálni, és ekkora képernyőn simán végig lehet nézni bármelyik filmtrilógiát vagy űreposzt, a Super AMOLED kijelző elképesztően jól passzol a tartalmakhoz. A feketéi tökéletesek, és a YouTube-on kívül mindegy egyéb HDR tartalmat sikerült meghajtani (helyi fájl, Netflix, Amazon Prime Video). Ha pedig még 4K-s a forrás, ne adj Isten 60 FPS-sel, akkor újra meg újra a padlóról kell összeszedni az állat. A natív szoftver minden formátummal és kódolással megbirkózik, az AC3 hang és a feliratok megjelenítése sem gond, plusz opció a videó igazítása a 16:10-es képarány kitöltésére.
Nincs filmélmény megfelelő hangzásvilág nélkül, és bár egy házimozi rendszer ellen a Tab S4 esélytelen, két-két oldalirányba sugárzó, AKG által hangolt hangszórója meggyőző mind zenelejátszás, mint egy-egy könnyedebb hangeffekt esetében. Csak a mélyek oldaláról sovány a helyet, méghozzá eléggé, amúgy a hangerő kellően erélyes, amire a Dolby Atmos szoftvermód még rá is tud tolni a sémáival. A támogatást a filmek és a komolyzenei dallamok meghálálják, pop, rock és elektronikus zene esetében viszont jobb kikapcsolni, mert zörejesebb a produktum a maximumon.
Ha a Tab S4 az asztalon áll vagy fekszik, zavartalan a hang útja, játékra megragadva viszont könnyedén takarja el az alsó rácsokat az ember, effektíve megfelezve a hangerőt. Rosszul tartod, hangozhatna el az ismert szólam, csakhogy furcsa és kényelmetlen feljebb, a két-két hangszóró között fogni a táblagépet. A legjobb egyébként is tokban vagy állványon használni, ha multimédiáról van szó.
A Play Zene az összes ismert formátumot elviszi, a WMA kódolást beleértve, és baró, hogy a lejátszás táblagépes és DeX mód között váltva sem áll le a háttérben. Kevésbé előnyös, hogy a Google tojik az előfizetéses zeneszolgáltatást is kínáló szoftvert táblagépes nézetre szabni, és a külön beszerezhető Samsung Music app sem jeleskedik a méretes felület kihasználásban. A 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetre viszont tiszta, dinamikus és részletes hang jut, csak komolyabb fejhallgatót rákötve elviseltem volna még egy kis hangerőt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!