A kezdetek
Joe Belfiore Twitteren jelentette be, hogy vége a Windows mobilos rendszerének. Nem fejlesztik tovább, nem építenek sem ők, sem mások eszközöket köré, a Microsoft befejezte. Nem ölnek bele több pénzt és erőforrást, még jönnek persze hibajavítások és biztonsági csomagok, de a Windows 10 Mobile volt az utolsó verziója annak a 17 éves történetnek, ami gyakorlatilag a Pocket PC 2000 nevű rendszer bemutatásával kezdődött el. Ami amúgy az 1998-as Windows CE 3.0-ra épült. És ez nem tegnap volt.
Amikor a Pocket PC 2000 elkészült, akkor még szó nem volt okostelefonokról. A Microsoft a tenyérszámítógépekre ütött össze egy felületet, ezeket hívták Pocket PC-nek (illetve PDA-nak), sokkal inkább a PC irányából közelítették meg a témát, mint mobilos szemszögből, sokáig SIM-et sem találtunk a Pocket PC köré épített eszközökben. Ezek kicsi, korlátozott funkcionalitású, rezisztív érintőkijelzővel és ceruzával irányított személyi asszisztensek voltak olyan gyártóktól, akiknek amúgy közük nem volt a telefonos piachoz. A HP, a CompaQ (akkor még a HP-től külön) és a Casio voltak az első partnerei a Microsoftnak, a cél pedig az volt, hogy az akkoriban népszerű Palm gépeket megszorongassák. Hardveresen jobbak voltak, QVGA felbontású kijelzővel, 32 MB RAM-mal és a csúcsmodellekben 206 MHz-es Intel StrongARM processzorral.
Ezt követte a Pocket PC 2002, ahol már egységesen ARM chipseteket támogatott a rendszer, lehetett témázni, kaptak frissítést a beépített alkalmazások (böngésző, Office, médialejátszó), és bekerült a SIM támogatása, kvázi innentől kezdve beszélhetünk Windows okostelefonokról, a speciálisan erre felkészített verzió neve Phone Edition volt, aminek az volt talán a legfontosabb újítása, hogy nem kellett érintőkijelző a kezeléshez, hanem a klasszikus mobilos gombsorral is lehetett haladni a menüben. És itt már bőven voltak olyan termékek is, amikkel a hazai felhasználók is találkozhattak, mint amilyen a HP Jornada 565 és 568, vagy az iPAQ H3700 és H3800. Viszont a rendszer még mindig a 3.0-s Windows CE-re épült, de nem kellett sokat várni egy alapos reformra, mert 2003-ban megjött a Windows Mobile 2003, rá egy évre a Second Edition, ami elég sokáig igen népszerű volt olyan újításokkal, mint a VGA felbontású kijelző támogatása és a kép elforgatásának lehetősége. És itt indult be igazán a szekér.
Beszállt az ASUS, a Mio, a Fujitsu-Siemens, a Toshiba, a Motorola és a HTC. Bár ők még nem a saját nevük alatt alkottak a termékeket, hanem bérgyártóként működtek többek között a már említett iPAQ eszközöknél, illetve a T-Mobile MDA II-nél is, de gyakorlatilag ekkortájt, a Microsoft oprendszerének sikerével együtt kezdődött a tajvani gyártó felemelkedése is. Ironikus, hogy a HTC most pont a Google karjaiba menekült egy csődközeli helyzetből, alig pár hónappal azelőtt, hogy a Microsoft bejelentette a Windows mobilos vonalának kinyírását.
A Windows Mobile 2003-ból is létezett egy spéci verzió, a Windows Mobile 2003 for Smartphones. Ez számos, mostanra már legendás telefont eredményezett, mint amilyen a Motorola MPx200, vagy a Mitac Mio 8390. Úgy nézett ki, hogy a Microsoft rátalált a helyes útra, ekkoriban még az Android és az iOS talán még terv szintjén sem létezett, a korábbi nagy konkurens Palm meggyengült, a legfőbb vetélytárs a Nokia által dédelgetett Symbian Series60, illetve annak más gyártók által használt UIQ verziója volt.
Hirdetés
Windows Mobile 5 és 6
A Microsoft sosem arról volt híres, hogy önti magából a különböző frissítéseket. Manapság hozzászoktunk ahhoz, hogy az egy dolog, hogy a mobilos oprendszerek szinte évenként frissülnek egy nagyot (és közben sok kicsit) és a készülékgyártók, illetve az alkalmazásfejlesztők is folyamatosan tolják kifelé az újításokat, de a Windows ezt nagyon nem így csinálta. A Windows Mobile 5 (új számozás, juhé), 2005-ben mutatkozott be 2.0-s USB támogatással, 3G hálózati kompatibilitással és egy csomó új gyártóval, akik láttak fantáziát a Microsoft rendszerében. Ilyen volt a Samsung is, az "i" előtagú telefonok tartoztak a windowsos vonalhoz, de ekkortájt volt elérhető az Asus P525 is, ami felrakta a telefonos térképre a tajvani céget.
Windows Mobile 5-ből egyébként háromféle változat létezett, a Pocket PC nevű nem kapott mobilhálózati támogatást, volt a Pocket PC Phone Edition, ami viszont igen, illetve a Windows Mobile 5 Smartphone kifejezetten telefonokhoz. Ezt követte a 6.0-s, a 6.1-es és végül a 6.5-ös verzió, Windows Live-val, telepíthető alkalmazásokkal, WVGA felbontású kijelzők támogatásával és rengeteg partnerrel, akik remek készülékeket építettek a rendszer köré. A Samsung Omnia II, vagy a HTC Touch HD teljesen átfazonírozott felülettel (a TouchFLO talán az egyik legjobb interfész volt, ami valaha készült Windows Mobile-ra), de ezeknél a gépeknél, főleg 2007 után már mindig az volt a nagy felkiáltás, hogy iPhone-gyilkosnak nevezték őket, de egyik sem tudta eladásokban és népszerűségben még csak megszorongatni sem az Apple termékét.
Pedig egyébként pont a HTC csak úgy ontotta magából a készülékeket, a különleges hátlapú Touch Diamond, a QWERTY gombsoros Touch Pro 2 is korának legsokoldalúbb szerkezete volt, de talán pont a HTC volt az a cég, ahol először észrevették, hogy ha a Microsoft nem változtat irányt, akkor sok babér már nem terem, így átnyergeltek az Androidra 2009-ben a Hero bemutatásával. Miután a 6.5-ös verziónál megállt a Windows Mobile fejlesztése, közben pedig lett nekünk iPhone-unk és elkezdte bontogatni a szárnyait az Android is, a Microsoft visszavonulót fújt, hogy teljesen új alapokra helyezze azt, amit az okostelefonos témában eddig lerakott az asztalra.
Egy idő után már senki sem akart mütyürkézni a rezisztív kijelzőkkel és az érintőceruzákkal, mert bár történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy ujjbeggyel is lehessen használni a kezelőfelületet (még a Sony Ericsson is kipréselt magából egy Xperia X2-t), egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Windows CE 5.0-ra felhúzott oprendszer simán versenyképtelen a teljesen más felhasználói élményt nyújtó alternatívákkal szemben, legalábbis a végfelhasználói piacon. Mert persze vállalati környezetben főleg a Microsoft ökoszisztémája miatt még mindig lehetett sikereket elérni, könnyű volt a céges infrastruktúrába illeszteni ezeket a masinákat, az okostelefonos piac épp talán a legnagyobb forradalmán volt túl előbb az iPhone, majd az Android megjelenésével.
Windows Phone
Hosszas vajúdás után végül a Microsoft 2010. október 21-én bemutatta az alapjaitól újraépített mobilos Windowst, ami Windows Phone 7 néven lépett a nagyközönség elé. És rögtön telefonokat is tettek mellé, pontosan 10 készülékkel együtt debütált olyan gyártókkal, mint a HTC (akik újra hittek a Microsoftban), a Samsung, az LG vagy a Dell. Nagy visszatérésnek látszott, nagy volt körülötte a felhajtás is és az első tesztek is arra jutottak, hogy valóban van potenciál a rendszerben, noha még bőven lehet rajta csiszolni, mert olyan funkciók hiányoztak eleinte, mint a kétkártyás működés, vagy a különböző hangok külön-külön állításának lehetősége.
De mindenki optimista volt, egyre több gyártó csatlakozott, a platform köré gyűlt partnerek között pedig a legfényesebben a Nokia csillogott, akik hosszas huzavona és néhány ígéretes, de hamvába holt próbálkozásnak felfogható kitérő (MeeGo) után a Symbiant a Microsoft rendszerére cserélték és megalkották a Lumia sorozatot. Ráadásul a Windows Phone 7 rendszerkövetelményei is kellemesek voltak, remekül elketyegett a felület olyan hardveren is, amit olcsón össze lehetett kaparni, noha az árat valamelyest megdobta, hogy a Microsoft tartotta a markát licencdíjért is, amit speciel a Google nem tett meg az Androidnál. De még így is reményteli volt a start, ám hamar kiderült, hogy a történetnek vannak bizonyos hátulütői.
A gyártók és a felhasználók is elég gyorsan szembesültek azzal, hogy a Windows Phone vajmi kevéssé testreszabható. A júzerek még egy hátteret sem tudtak betenni, a csengőhangokkal is trükközni kellett, nem lehetett eleinte a fájlstruktúrához sem hozzáférni, egy elég zárt és merev rendszert kaptak, aminek a kezelhetősége nem volt rossz, csak marha unalmas volt a meglehetősen ingerszegény interfészen ügyködni. Persze a később érkező frissítésekkel ezen próbált segíteni a Microsoft, de a gyártói oldal hasonló problémáit nem enyhítette. Az Androiddal ellentétben ugyanis a Windows Phone platformot használó telefonok menüje szögre ugyanúgy nézett ki minden készüléken. Néhány előtelepített alkalmazással lehetett egy csipetnyi egyediséget csempészni az egyes telefonokba, de egy LG, egy Samsung és egy HTC is pont ugyanazt tudta, sebességben nem volt szignifikáns eltérés, a gyártók nem tudták a saját stílusjegyeiket átültetni a Windows Phone rendszerbe, ezért elkezdtek megcsappanni az új bejelentések.
Pedig jöttek frissítések, előbb a 7.5-ös (Mango), majd 2012-ben a 8-as verzió, ahol elkövették azt a hibát, hogy a korábbi modellek (amik a 7-essel jöttek) nem mindegyike volt frissíthető, lévén bár nagyon hasonlóan nézett ki, ezt is újraírták, új kernelre. Bekerült a HD felbontású kijelzők támogatása, az NFC, a microSD kezelése. Többféle méretűek lehettek a csempék, amik már frissültek is, ha valami történt a mögöttük megbújó alkalmazás kapcsán, érkezett új Internet Explorer, Office, gyermeksarok, a kamera is komoly változáson esett át megteremtve a lehetőséget a fejlesztőknek, hogy hozzáférjenek a működéséhez. Szóval bőven volt fejlődés, de lehet, hogy nem elég hamar és nem elég drasztikus, pedig a 8.1 is egy csomó aprósággal előrukkolt.
[+]
A helyzetet – átmenetileg – a Nokia mentette meg. Illetve egy ideig úgy nézett ki, hogy a Microsoft menti meg a Nokiát a mobilrészleg felvásárlásával, de ma már tudjuk, hogy ez sem úgy sikerült, ahogyan tervezték, noha a Lumia sorozat eleinte széles készülékkínálattal és megbízható működéssel sok hívet szerzett, főleg azok között, akik bíztak a márkanévben és épp első okostelefonjukat keresték. Bizonyos piacokon a Lumia modelleknek köszönhetőn 10% körüli piaci részesedést is elért a Microsoft (például nálunk, de roppant erősek voltak a franciáknál is), de miután a Nokia mobilokat bekebelezték, a többi gyártó már nemigen mutatott lelkesedést.
Közben viszont a konkurens rendszerek sokkal gyorsabban fejlődtek, ami azzal járt, hogy a Microsoft platformja köré épített telefonok piaci részesedése fokozatosan csökkent (pedig a Lumia 520 olyan dömpingáron volt, hogy nagyon sokan választották olcsó okostelefonnak), az alkalmazásfejlesztők sem erőltették meg magukat, pedig a Microsoft tényleg minden erejével igyekezett őket a platform körül tartani, rengeteg pénzzel és fejlesztési támogatással igyekeztek megoldani, hogy az alkalmazásboltból az egyébként más rendszereken népszerű szoftverek elérhetők legyenek.
Kezünkben a HP Elite X3, a másik oldalon még ujjlenyomat-olvasó nélkül [+]
Az utolsó nagy nekifutás a Windows 10 Mobile képében érkezett meg 2015 februárjában. Bár a felület nem változott átütően, rengeteg fejlesztés került az új rendszerbe, hogy mást ne mondjak megjött a Continuum, ami a Microsoft próbálkozása volt arra, hogy a telefont PC-szerűen használjuk egy monitorra kötve. Új Office, Explorer helyett Edge böngésző, Windows Hello arcfelismeréssel, lett fájlkezelő és egy csomó egyéb extra, de eddigre már ott tartottunk, hogy az Acer Liquid Jade Primón és a HP üzleti szférába szánt Elite X3 modelljén kívül gyakorlatilag nem volt készülékgyártó partnere a Microsoftnak.
A Lumia 950 XL a külön megvásárolható Display Dock társaságában [+]
Saját magukon kívül, neki is durálták magukat, a Nokia nevet elhagyták (lejárt a licensz), Lumia brand alatt jöttek ki az új eszközök, amiket nagyjából nem vett meg senki. És nem azért, mert a rendszer olyan rossz lett volna, noha távolról sem volt tökéletes. Hanem eddigre tényleg nem bírt lépést tartani az alkalmazáskínálat a konkurenciával, elfogyott a piaci részesedés, elfogyott a fejlesztési kedv, elfogyott a levegő. 2015-ben már csak 31 millió telefont szállítottak le, ezzel 2,2%-os részesedésük volt, 2016 májusára ez 0,7%-ra csökkent. Pont, amikor a Windows 10 Mobile-nak már sikereket kellett volna elérnie. Mellékág, hogy egy ideig a Microsoft kezében voltak a Nokia márkás hagyományos telefonok is, hamarosan azonban ezen is túladtak.
Vége. Mi lesz most?
Október 8-án tehát Joe Belfiore megírta a Twitteren, hogy nem lesz új Windows Mobile, nem jön frissítés, nem készül új hardver sem. A HP is leáll az Elite X3 gyártásával. A régóta pletykált Surface Phone-nak is integethetünk, okostelefon Windows platfromra nem készül többé. Persze ebben az iparágban semmi sem végleges, a Nokia épp most támad fel, a TCL-nél azt susmogják, hogy felélesztik a Palmot, a BlackBerry Androidra költözött, a Motorolát hosszas szüttyögés után a Lenovo állítja talpra, a Microsoft sem vonul ki teljesen a mobilos területről.
Joe Belfiore
Egyrészt ott van egy sereg alkalmazás, amit iOS-re és Androidra fejlesztenek, Office megoldások, böngésző, Androidra még saját launcherük is akad. Másrészt a tabletek piacán továbbra is ott vannak a Windows 10 alapú gépek, a 2in1 masinák pláne erre épülnek zömmel, ráadásul ott a HoloLens, ami ugyan nem telefon, de az egészen egyértelmű, hogy egy hordozható eszközről van szó és a Microsoft továbbra is nagy reményeket fűz hozzá. Aki már próbálta, pontosan tudja, hogy joggal. A Mixed Reality platform a partnereknek is bejön, lásd a Samsungot, és ehhez elég valószínű, hogy androidos alkalmazás is lesz hamarosan. Friss hír, hogy a Cortana lassan felbukkanhat a Skype iOS-es változatában, a OneDrive felhőszolgáltatás pedig a Microsoft jelenlegi elképzeléseinek egyik főpillére.
Ami viszont a Windows mobilos kalandját illeti, ez nagyjából a 17 éves történet vége. Pocket PC-nek indult, okostelefon lett belőle, gyártók nőttek ki és tűntek el közben (E-TEN, Glofiish, i-mate, ki emlékszik rájuk?), számos emlékezetes PDA és telefon fémjelezte azt az utat, amit a Microsoft bejárt kézi készülékeken. Félig-meddig ennek köszönhetjük, hogy most van HTC és Asus a mobiliparban és nincs (vagyis nem volt egy ideig) Nokia okostelefon. Mindenképpen komolyan befolyásolta az ilyen ketyerék korai szakaszának fejlődését a Microsoft, ahogyan azt is megmutatta, hogy az Android és az iOS mellé még egy olyan tőkeerős és nagy múltú cég sem tud sikerrel felnevelni egy platformot, mint ők.
Bog
A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
