Külső, csomagolás

Pár éve akadt, akinek mosolyt csalt az arcára a gondolat, miszerint a Huawei egyszer a világ legnagyobb mobilgyártója lehet. 2018-ban azonban már csak a Samsung előzi meg őket az eladások tekintetében, persze az Apple jóval több profitot visz haza. A Huawei a kínai riválisaival szemben mindenesetre úgy büszkélkedhet remek mutatókkal, hogy bőven fogy a drágább eszközeiből, és ahogy a koreaiaknál a Galaxy S és a Note, illetve az LG G és a V széria, úgy a sencsenieknél is két zászlóshajó váltja egymást félévente. A Huawei P a néptelefon, a Mate pedig a produktivitás óriása, és bár mostanság ezek a határok elmosódni látszanak, aki mindenes mobilt akar, a Mate 20 Pro lehet a választása.

Hatalmas kijelzőt kínál a Mate 20 Pro, mégsem nőtt túl nagyra [+]

Döbbenetes, mit sikerült a 157,8 x 72,3 x 8,6 milliméteres és 189 grammos, mindenhol ívelt fém/üveg házba zsúfolni. Adott a 6,39”-es QHD+ panel lekanyarodó szélekkel és nulla felé konvergáló kávákkal, keskeny alsó sávval és a méretes noccson 3D arcazonosítással. Ott van aztán az infraport felül, és bár alul nincs jack kimenet, az USB-C port sztereó hangszóróként funkcionál, meglepően jól. Az IP68-as szabvány szerint por- és vízálló masinába (1,5 méter, 30 perc) ráadásul 4200 mAh-s óriástelep fért a TÜV Rheinland biztonsági elismerésével, amit 65 perc alatt (!) feltölt a 40 wattos szupertöltő. De most figyelj: nem csak a 15 wattos Qi gyorstöltés fért bele, hanem a vezetékmentes visszatöltés is – igen, a Qi szabványú kütyük bátran etethetők a Mate 20 Próról, amit az Xperia XZ3-mal gond nélkül kipróbáltam.

Egymás mellett pihennek, de egymásra téve a Mate 20 Pro vezetékmentesen tudja tölteni az Xperia XZ3-at [+]

Annyira szűkös lehet egyébként belül a hely, hogy a dupla nanoSIM foglalatra nem fért oda a microSD bővítő hely – sebaj, ott a Huawei által bevezetett nano memory (NM) kártya, pont nanoSIM méretben, akár 256 GB-os változatban. Itthon 128 GB-ig lesz elsőre elérhető novembertől, a gyorsabb microSD kártyák árszintjén és sebességén. Hátul pedig szimmetrikusan tekint gazdájára az újragondolt, négyzetes tripla hátlapi kamerarendszer, amely a monokróm szenzort 20 megapixeles nagylátószögűre cserélte 2,5 cm-es makróval. A 40 megapixeles főmodul, a 8 megapixeles zoomlencse, a kéttónusú LED villanó és a lézeres segéd maradt.

[+]

Ez az elrendezés határozott karaktert kölcsönöz az amúgy is szemrevaló phabletnek – olyan dizájnelemet, amit az utca embere felismerhet: az ott egy Huawei! A szolidabb, de fényesen csillogó viharkék változat mellett ráadásul itthon is elérhető lesz az olvasóink körében népszerű, színátmenetes morpho lila variáns, és bármelyiket mutogassa az ember, a képeken látható éjfeketét beleértve, társai elismerő biccentésével találkozhat.

A Mate 20 Pro is elérhető a P20 Pro népszerű színátmenetes változatában [+]

Jobban áll egyébként a négyzetes kamerarendszer a Mate 20-nak, mint a fényképezőgépet imitáló, sarokba állított megoldás a P20 Prónak, a három optika viszont annyira keskeny fémkeretet kapott, hogy érdes felületre fektetve félő: védőüvegük megkarcolódhat. A Huawei egyébként nem kommunikálja a kétoldali, kényelmesen ívesre vett edzett üveg típusát, mindenesetre a hátlapi különleges csiszolást kapott, így a szokásosnál kicsit jobban tapad.

[+]

A Mate 20 Pro, keskeny derekával éppen beleillik az ember tenyerébe, 19,5:9 arányú panelje viszont úgy megnyúlt, hogy fogásváltás vagy az egykezes mód bevetése nélkül esély sincs a felső tartalmak elérésére. A fekete festésű hangerőszabályzó és a vagány, vörös bekapcsoló viszont pont hüvelykujjra esik. Android 9 Pie egyik újdonsága, hogy a hangerőgombok immáron a multimédiát, és nem a csengetést szabályozzák, és a képernyőn a hangerőcsúszka a billentyűk mellett jelenik meg. Innen lehet néma és rezgő üzemmódra váltani, plusz a hangbeállításokat elérni. Kis vizuális ellentmondás, hogy az újraindítás és kikapcsolás ikonok nem a piros gomb mellett, hanem a képernyő közepén ugranak fel.

Jókora adapter lapul a fekete dobozban, 40 wattos SuperCharge töltést biztosítva [+]

A Mate 20 Pro nem csak végtelenül lekerekített, kitűnően egybe lett rakva élek és illesztési hézagok nélkül, és bár az internet erre szakosodott szekciójával szemben nem kezdtem meg karcolgatni vagy meghajlítani, érzésre masszív és kitartó a szerkezet. A kétoldali üveg nyilván könnyebben sérül betonon landolva, mintha fémből lenne a hátlap, annál viszont a Mate 20 Pro jobban tapad. Aki mindenesetre egy kis extra biztonságra vágyik, jobb, ha beszerez egy tokot (frissítés: ilyen végül a fekete dobozba nem kerül). A csomagolás 40 wattos szupertöltőt, USB-C kábelt, USB-C - jack átalakítót, leírásokat, SIM tűt, és Type-C-s, earbud típusú mikrofonos fülest rejt. A Qi töltőpadokat és egyéb nyalánkságokat külön kell beszerezni, a termékoldalon például van célzás egy búvártok érkezésére, amivel 5 méter mélyre lehet a telefonnal merülni.

Kijelző, biometrika

Kétségtelenül az 1440 x 3120 pixeles, tűéles AMOLED (hivatalosan Curved 2K+ OLED HDR) panel a Mate 20 Pro ékköve, és egyben a piac egyik legjobbja. Éjjel kellően elsötétedik, szemkímélő móddal megspékelve, napfény alatt pedig olyan extra jár (pontszerű felületen 1051 nites fénysűrűséggel), hogy minden tartalom tökéletesen látszik. Ehhez kellően, de nem túlzottan élénk színek tartoznak DCI-P3 színtartomány szerint, kissé kékes, korrigálható kalibrációval. Ott van aztán a normál (sRGB?) séma visszafogottabb színekkel és szinte tökéletes fehérponttal, plusz adott a környezeti fényhez igazodó színtónus. A felbontás is állítható, bár a FHD+ vagy a HD+ rendszerrajzolat legfeljebb takarékosságból jöhet jól. A pontos érintésekhez kellően intenzív rezgőmotor tartozik.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

A régi korok vakon kitapintható, szempillantás alatt operáló ujjlenyomat-olvasója a képernyő alsó harmadába költözött, és határozott lenyomást, plusz fél másodperc türelmet kér feloldáskor, fényjelenséggel kísérve, hiszen optikai technológiával dolgozik. A hátlapon megérintett szenzor szerintem praktikusabb volt, viszont elég az ujjat a Mate kijelzője fölé emelni, és az leolvasó ikonja felvillan, rátelepedve pedig tízből 8-9 alkalommal sikeres a feloldás, vékony védőfólián keresztül is. Vastagabb védőüveget ráoperálva már nem találtam elég hatékonynak a dolgot, ebből a szempontból a hamarosan érkező, ultrahangos technológia többet ígér.

[+]

Ott figyel viszont a noccson a Face ID-ra kiköpött mása a biztonságos 3D arcazonosításhoz, a következő elemekkel: pontprojektor, 24 megapixeles kamera, beszédhangszóró, infravörös fényvető, értesítő LED, fénymérő és közelségérzékelő, valamint infrakamera. Regisztráció során a fejet csak körbe kell forgatni a 3D-s feltérképezéshez, és a rendszer minden információt hardverszinten zár el. A védelmet sem nyomtatott vagy monitoros, sem pedig állóképes vagy mozgóképes tartalommal nem sikerült átvernem, csak hús-vér arcomra oldott fel. Az azonosítás fél másodperc türelmet kér, és a telefon állhat függőlegesen vagy oldalra fordítva, közel tartva, vagy ameddig a kéz távol tudja vinni, és még kis döntést is megtűr. Éjjel pedig az infravörös megoldás biztosítja a zavartalan feloldást, szembe villantás nélkül. Inkább a közvetlenül becsillanó napfény okozhat néha galibát, illetve hasonlóan éles fényforrás, de amúgy szemüvegben is hatékony az arcalapú feloldás.

[+]

A kétféle azonosítás kombinálható, és mindkettő bevethető alkalmazás- és állományzároláshoz, valamint mobilfizetéshez (pl. Huawei Tárca). Kérhető egyébként, hogy az arcazonosítás csak a védelmet oldja fel, az addig rejtett értesítéseket a zárképernyőn megjelenítve, vagy felemelve és rápillantva egyből a főoldalra vigye a tulajt. Még arra is rávehető, hogy csak nyitott szemmel oldjon fel, nehogy álmában jussanak a tulajdonos titkolt adataihoz. Az értesítések a védelemtől függetlenül felvillanthatják a kijelzőt, ami praktikus, mert dupla koppos felébresztés nincs. Van viszont mindig aktív kijelző, csak nincs sok haszna, mert órán és dátumon kívül semmi nem jelenik meg rajta, az értesítések és az ujjlenyomat-olvasó helye sem.

[+]

Bár a képernyő a két hosszanti oldalon lekanyarodik, nem okoz torzítást, és hiába tűnt el innen szinte minden káva, nem fordult elő vétlen érintés a szélekhez akaratlanul hozzáértve. Ez jó, mert a júzer a képernyő minden oldalát tapogatni fogja, a lecsukható, virtuális navigációs sávot ugyanis ki lehet váltani az iPhone X MIUI-s gesztusvariációjával. Alulról felpöccintve a főoldalra lehet jutni iOS-es, alkalmazásba csukódó animációval, felsimítva és a képernyőn tartva az ujjat pedig az alkalmazásváltóba (az Android Pie gesztusvezérlése kimaradt). Visszalépni hosszú oldalakon, befele simítva tudunk, ami igényel némi megszokást, aztán rutinszerűvé válik. Kár, hogy ilyenkor nincs opció az egykezes elrendezésre, ami egyébként a virtuális kezelősáv végighúzásával érhető el. A navigációs műveletek lebegőikonnal is letudhatók.

Kirin 980, EMUI 9.0

Évek óta fejleszt a Huawei HiSilicon szekciója mobilos lapkákat, és nagy fegyvertény volt tavaly a mesterséges intelligenciára (HiAI) és a gépi tanulásra szakosodott NPU chip beépítése. Igazán viszont mostanra, az első 7 nm-es FinFet node-on bejelentett mobil SoC-vel állt össze a dolog. A Kirin 980 az első HiSilicion lapka, amely az ARM big.LITTLE architektúrájáról áttér a DynamIQ-ra, három klaszteres variációban, saját DSU-val, 6,9 milliárd tranzisztorral. A legtöbb lóerőt a két 2,6 GHz-re skálázott Cortex-A76 processzormag szolgáltatja, de két 1,92 GHz-es is hozzácsapható ugyanebből a típusból, illetve négy Cortex-A55 mag 1,8 GHz-en. Együttműködve pedig ez ma a legerősebb processzoros kombináció androidos térben. Ehhez passzol a szenzor hubként működő i8 koprocesszor, a Hi1103 WiFi modem, a dual ISP képfeldolgozó, és az AI-ban még hatékonyabb, két Cambicron-1A egységből álló dual NPU, amit a felület, az alkalmazáspark és a kamera is kihasznál.

A Kirin 980 felépítése (forrás: Huawei) [+]

A legfontosabb változás mégis a grafikus gyorsítót érinti: a Mali-G76MP10, 720 MHz-re skálázva a Huawei szerint drámai előrelépést hoz teljesítmény és fogyasztási tekintetében, és ez szükséges is volt: az AnandTech vizsgálata szerint a Kirin 970 GPU-ja komoly energiafelvétellel tud csak a csúcskategóriában kompetitív grafikus pontszámokat hozni, és ezt a teljesítményt csak a detektált benchmark alkalmazásokkal lehet kihozni, rendszerszinten a processzoros működés némileg, a grafikus komolyabban vissza van fogva. Mindez persze a jobb fogyasztás érdekében történik, mindenesetre sokan nemtetszésüket fejezték ki. A Huawei elismerte a dolgot, és megígérte: érkezik a teljesítmény mód, ami állandó jelleggel rendelkezésre bocsát minden lóerőt, ez pedig a Mate 20 Prón be is kapcsolható.

Ráadásul normál módban látszólag nincs benchmark trükk: a pontszámok „normálisak”, és csak teljesítmény módban ugranak fel pár százalékot – akit érdekel, AnTuTu-ban és GeekBench többszálas tesztben is androidos rekordot állítva. A CPU frekvenciákat vizsgálva nem vettem észre eltérést a két mód között, a GPU viselkedését viszont nem tudtam monitorozni. De amúgy sem az órajelek vagy a pontszámok a fontosak, hanem a hardver és a szoftver megfelelő összehangolása. A Mate 20 Pro működése pedig módtól függetlenül villámgyors, tükörsima és késedelemmentes.

[+]

Minden játék hibátlanul fut, és nincs érezhető melegedés. Igaz, a Real Racing 3, a PUBG és Asphalt 9 egyike sem maximális grafikai minőségen vagy felbontáson indul, több címnél pedig nem is lehet ezen állítani. A gamer kommuna szereti a csúcshardverből a maximumot kihozni, ezért jó lenne egy olyan játékmód bevezetése, amellyel a takarékosság mellett a maximális grafikai minőség kényszeríthető. Ez lehet az AppSegéd játékgyorsítás opciójának a szándéka, de sem ez, sem a teljesítmény mód nem változtat a Real Racing 3 vagy a PUBG grafikai minőségén, ami magasabb mondjuk egy OnePlus 6-on. A telefon mindenesetre megkapja majd a GPU Turbo 2.0-s változatát, amit további játékok fognak támogatni. Az előnyeit a régióban egyelőre csak a PUBG és Mobile Legends használja ki.

[+]

A 128 GB-os, F2FS fájlrendszerű, UFS 2.1 tároló érzésre gyorsabban tölti be az alkalmazásokat, mint bármelyik mostanában nálam járt csúcstelefon, plusz adott a nanoSIM méretű NM kártyabővítés 256 GB-ig, ha a felhasználható 107,5 nem volna elég. A 6 GB LPDDR4X RAM pedig elég 6-8-10 alkalmazás egyidejű használatára, bár az EMUI előszeretettel zár be hosszabb ideje nem használt appokat, még ha nem is zavarnak sok vizet a gyorsítótárban. A gyártó egyelőre nem tervezi a 8 GB RAM-mal és 256 GB-os tárolóval felvértezett Mate 20 Prót hazánkba hozni, a teljesítmény mindenesetre 6/128 GB-on is példaértékű, és a GPU valóban előrelépett, nagyjából a Snapdragon 845 szintjére, az Apple A12 Bionic mögött maradva.

[+]

Az EMUI és az Android már 9.0-s verziónál jár, azt viszont le kell szögezni, hogy a tesztelést piacra kerülés, sőt: a bemutató előtt kezdtem, így az esetleg bennragadt szoftverbakikat a forgalmazás startjáig a gyártó még korrigálhatja. Alkalmazásleállásra igazából csak a kamera volt hajlamos egyszer-egyszer, a rendszer végig stabil maradt. Előfordult mondjuk, hogy egy-egy értesítés nem bukkant fel a panelen, így nem is ment tovább Bluetooth okosórámra, ám az ilyesmi szerencsére szoftveresen orvosolható, illetve segített, ha az érintett appok rendszerszintű akkumulátorkezelését feloldottam. Az androidos hibajavító csomag októberi, a Google pedig teljes alkalmazásparkját mellékelte az AR Core kiterjesztett valóság platform támogatásával, az Android Pie navigációs gesztusvezérlése nélkül. A rendszer ugyanis az EMUI 8 nyomvonalán halad, csak itt-ott egyszerűbb lett, én pedig egyből bevetettem az AMOLED panelnek remekül álló sötét témát, plusz a megjelenített méreten és betűméreten is zsugorítottam, mert valamiért az értesítések szövege nagyobb a rendszerelemekénél.

[+]

Lecseréltem a virtuális, lecsukható kezelőgombokat gesztusvezérlésre, viszont a szenzorsziget nem zavart, úgyhogy a két képernyőfül hátterét nem sötétítettem el. Az állapotsávon megmaradt, kevés helyre egyébként akár 8-9 ikon is kifér, a százalékos töltöttség az akkumulátorikonba költözhet, és ha egyik oldalon túlzsúfoltság van, egy-egy elem átvándorolhat a másikra. Így aztán nem kell lemondani a státuszikonokról vagy a hálózati sebesség mutatásáról. Egyéni felület ide vagy oda, akad pár iOS-es beütés (ikonstílus, főoldal animáció, menü hiánya – bár ez visszahozható), az EMUI mindenesetre hatékony felületté nőtte ki magát, a főoldalon balra a Google egész oldalas hírfolyamával.

[+]

Szépen paraméterezhető az ikonkiosztás és elrendezés, akadnak témák és hátterek, lefele pöccintve pedig felugrik a gyorskereső. Átszabható a kapcsolópanel. és Android 9-en több válaszadási lehetőség van az értesítési kártyákról. Akad nagy ikonos egyszerű nézet és kesztyűs mód, elkülöníthető a privát környezet a publikustól, mindkét biometrikus védelem bevethető alkalmazás- és állományzárolásra, illetve egy-egy közösségi alkalmazásba két fiókkal is be lehet jelentkezni. Biztonsági mentést a telefonra, USB eszközre, a Huawei Cloud felhőbe és NAS-ra is lehet kérni. Gyorsan indul a kamera a hangerő le dupla lenyomásával, elnémíthatók a hangok lefordítással és képernyőrajz is akad azonnali alkalmazásindításra.

Szoftverek, EMUI Desktop

A Huawei tucatszámra szórta meg a tárolót mindenféle saját és harmadik féltől származó alkalmazással. Egy részük kétségtelenül praktikus, viszont az alábbi lista számos eleme opcionális lehetett volna: AppGalery, Appsegéd, Booking.com, Email, eBay, Egészség, Facebook, Hangrögzítő, Használati útmutató, HiCare, HiSuite, Huawei Tárca, Huawei Share, Időjárás, Iránytű, Jegyzettömb, Letöltések, Mentés és visszaállítás, Naptár, Okos vezérlő, Óra, Phone Clone, SIM Eszköztár, Számológép, Szoftverfrissítés, Témák, Telefonkezelő, Tippek, Tükör, Zseblámpa. A Fájlkezelő mondjuk igen hasznos, ügyes a Microsofttal együttműködő Translator és mindig jól jön a programozható infra. Az ébresztő pedig kellemes, természetes csengőhangokat kínál, ahogy rendszerszinten is változtak kicsit a hangjelzések.

[+]

A Digitális Egyenleg egy elharapózó jelenségre reagál, és most nem a kriptovalutákról van szó, hanem a mobilfüggőségről. A Google-féle Digitális Jóllét Huawei-variációja megmutatja, a napi használat során milyen tevékenységeket folytatott a tulaj a telefonját, alkalmazásonként és használati időre lebontva. Kérhető, hogy x óra képernyőidő után figyelmeztessen a Mate 20: ideje mással foglalkozni, az alkalmazásoknak, játékok időlimitet kaphatnak, az éjszaka közeledtével pedig monokrómra válthat a megjelenítő. Önmagunk megregulázása mellett ez határozottan hasznos lehet a csemeték mobilhasználatának visszafogására, ha a szép szó már nem segít.

[+]

A Tárcsázó és a Névjegyzék számos fiókból, a SIM-ekről és a telefonról hívja be a tételeket szűrési és rendezési opciókkal, blokkolással, tiltással, gyorstárcsázással és elutasító válaszokkal. Kapóra jön a SwiftKey billentyűzet méretezhető, témázható és szabadon mozgatható felületével, magyar nyelvi támogatással, számsorral és ujjhúzós bevitellel.

[+]

Hibátlan sebességen fut a Chrome, ami rendben szinkronizálja a Google-fiók jelszavait, előzményeit és könyvjelzőit, emellett inkognitó módot is kínál. Aki pedig komolyabb munkára fogná telefonját, a Huawei kész rálicitálni a Samsung DeX-re saját asztali felületével. Az EMUI Deskop, azon túl, hogy USB-C - HDMI/DP/DVI/VGA összekötő kábellel, dokkoló nélkül tévére vagy monitorra köthető, Miracast szabványon vezetékmentesen is képes kivetíteni.

[+]

A felbontási limit 1080p 60 Hz-en, bár én Type-C - DP kábellel és Miracast szabványon is úgy vettem észre, hogy a 60 FPS-es videók nem teljesen gördülékenyek, illetve a vezetékmentes kivetítés némileg dadogós is, ami a vezetékesre nem jellemző. A vezetékmentes mindenesetre lehetővé teszi, hogy valaki a kanapé előtt mozizzon vagy szöveget szerkesszen Bluetooth egér, billentyűzet csatlakoztatásával az EMUI Desktopron, míg a tulaj egy szobával odébb a telefont nyomogassa. Az asztalon és a telón együttvéve nagyjából 6-7 alkalmazás marad gyorsítótárban, mielőtt a rendszer elkezdi a régiebbieket felszámolni. A képernyő biztonságos zárolásával az asztali felület kikapcsol.

[+]

Hangszóróként a telefon, a tévé vagy a csatlakoztatott Bluetooth eszköz funkcionálhat, viszont nincs mód ezek között váltani, de egyébként is zéró felé konvergál az EMUI Desktop testreszabhatósága. Az asztalra és a tálcára ikonok dobhatók, változtatható a háttérkép, megjelennek az értesítések, a navigációs gombok és van menü is, de ezzel vége. Viszont a legtöbb alkalmazás elfut átméretezhető, ablakos és teljes képernyős módban, tálcával vagy anélkül. A Chrome sajnos nem ilyen, és még csak nem is táblagépes nézetet kínál több füllel felül, hanem mobilelrendezést.

[+]

A DeX-nél adott a teljes értékű Microsoft Office csomag (365 előfizetéshez kötve), itt viszont újfent mobilra optimalizált Word vagy Excel jelenik meg, és bár a telefon tapipadként és virtuális billentyűzetként is szolgálhat, valamiért ezeknél és a Polaris Office esetében sem ugrik fel a digitális klaviatúra. Marad a szövegszerkesztésre a gyérebb tudású Google Dokumentumok, vagy a jobban felszerelt, áruházas Office Suite, a Huawei mindenesetre egyik irodai csomagot sem hangolta kifejezetten asztali módjára.

[+]

A Desktopon a gyártói szoftverek a leghatékonyabbak: a galéria, a videolejátszó és társaik, míg a Google Térkép hiába jelenik meg egész képernyőn, csak nagyítani lehet benne, kicsinyíteni nem. A Netflix csak ablakban fut el, az Amazon Prime Video pedig fekete képernyővel – ezeken a Huawei fejlesztői rajta vannak. A YouTube, az HBO Go vagy a MinDig TV már rendben nézhető, és a tévének a Monument Valley II is jól áll, tehát el lehet tölteni az időt az EMUI Desktopon. Egyszerűen csak előrébb jár a DeX funkcióban és app támogatásban, de még az sem váltja ki a Windows vagy Mac munkagépet. Kérhető az asztali nézet mellett szimpla képernyőtükrözés is 4K 60 Hz limittel kábelen, 1080p-n vezetékmentesen, amivel csak az a bibi, hogy a telefon megjelenítője 19,5:9 arányú, 16:9-es tévén így alul-felül fekete sáv jelenik meg.

Fotós képességek

A Huawei hamar rájött: a kamera elsőrangú szempont vásárláskor, és a Leicával összefogva még a P20 Pro tripla hátlapi rendszerére is sikerült rálicitálni. Adott a méretes, 40 megapixeles főkamera f/1,8-as rekeszértékű, 27 mm-es optikával (35 mm ekv.), illetve PDAF és lézeres autofókusszal. Ott van aztán a 8 megapixeles segédkamera kontrasztalapú fókusszal, az előbbi viszonylatában 3x-os zoommal, 80 mm-es és f/2,4-es rekeszértékű lencsével, optikai képstabilizálással. A monokróm egységet pedig 106 fokos látószögű modul váltja 20 megapixelen, f/2,2-es rekeszértékkel és 16 mm-es optikával, szintén kontrasztalapú fókusszal, hardveres stabilizálás nélkül. Ez utóbbi 2,5 cm-es szupermakró lövésére is alkalmas. Akad még kéttónusú LED villanó közepes fényerővel, az előlapra pedig 24 megapixeles modul került HDR-rel és képernyővillanóval, egy sor arcszépítő és portrémegvilágítás effekttel, következzen is négy példa.

Portré mindkét oldalról lőhető, a hagyományos háttérelmosás mellett pedig egy sor AI háttér kivetíthető a színestől a fény-árnyék játékon át a teljesen sötétig, de még a beeső fénycsóvák alakjait is formákká, mondjuk szívekké lehet alakítani. A második sor ezt a hátlapi kamerákkal demonstrálja, portré egyébként lőhető 1x-es és 3x-os zoom mellett is. Maga a szoftver pillanatok alatt indul. Egyik oldalon a beállítások, a Leica tónusok, az élő fotó, a vaku és a HiVision tárgyazonosítás érhető el, alul középen az 1x-es, 3x-os, 5x-ös (hibrid zoom) és 0,6x-os (nagylátószögű) kameraváltó, jobbra pedig a módválasztó, az előlapi kamera, az exponáló és a galéria.

[+]

A módok: portré, esti fotó, mélységélességgel való játék, profi fotó és videó, monokróm (szoftveres), kézi HDR, 2D panoráma, 3D tárgyszkennelés és trükkök, víz alatti felvétel (csak a billentyűk használhatók ilyenkor), fénnyel festés, szűrők, dokumentumkép, lassított mozgás, AR-effektek, time-lapse, ételfotó és vízjel. Kérhetők rácsvonalak, akad időzítő, hangvezérlés, némítás, segédfény, vízjel és vízszintező. Az AI mód a P20 Prón természetellenes telítettséggel és kontrasztokat hozott, az MI Mester-t a Mate 20 Próhoz azonban rendbe kapták. Bár a virágokat és ételeket felismerve rátol a telítettségre, nem viszi túlzásba, témaválasztásban pedig jeles. Maga vált a kamerák között portré, éjjeli, szupermakró vagy széles látószögű módra, esetleg felismeri ellenfényben az alakokat, és igazít a HDR-en. Alapból az MI mester ki van kapcsolva és beüzemelve sem kötelező a javaslatai elfogadni, viszont tényleg hasznossá vált a dolog.

Az automatika a főkamera esetében alapból 10 megapixelen rögzít , szintén 10-re skálázza a zoomkamera felvételeit és 20 megapixelen rögzülnek a nagylátószögű fotók. Választható ugyan 40 megapixeles felbontás is, ám ilyenkor sem a zoom, sem a nagylátószögű kamera nem érhető el valami furcsa oknál fogva, és sajnos a HDR mód sem, pedig hatékony a dinamika javítására. Ha annyi a pixel a főszenzoron, hogy nem bírja el képfeldolgozás, nyugodtan lehetett volna 20 megapixeles modult mellékelni – nagyításra úgyis ott a zoomkamera, és akkor nem kell a nagy részletesség vagy a nagy dinamika között dönteni. Az első oszlopban a főkamera 40, a másodikban a 10 megapixeles képei láthatók, a harmadikban a zoomfelvételek, a negyedikben pedig a széles látószögűek.

Elmondhatatlanul hasznos, hogy nappal három látószög között lehet váltani, rendre jó dinamikával HDR-ben, megbízható fehéregyensúllyal és gyors működéssel. Pillanatok alatt dolgozik a főkamera autofókusza, míg a zoomlencse picit lomhábban élesít. Középen a főkamera és zoomkamera felvételei jó vonalélességgel rendelkeznek, viszont már ilyenkor felfedezhető némi zajszűrés és élesítés – egy U12+ vagy Note9 természetesebb rajzolatával szemben. A nagylátószögű felvételek már középen is puhábbak, és a széleken komolyabb a torzítás, de még mindig előnyösebbek a helyzet, mint a G7 ThinQ esetében.

A makróhelyzet kettős: a főkamera talán már túlságosan szűk mélységélességgel dolgozik, így a közeli témának csak kis szeglete éles, viszont a háttér kellemesen elmosott. Egész közel hajolva viszont a széles látószögű modul az apró bogaraktól kezdve a miniatűr tárgyakon át sok mindent lencsevégre tud kapni, egészen 2,5 cm-ig, szélesebb élességtartománnyal és kevésbé elmosott háttérrel. A rendszer a közelképeket mondjuk hajlamos túlexponálni, és néha az érintőfókusszal is bajlódni kell.

Este továbbra is többet kínál a Huawei bármely konkurensénél, és hacsak nincs tényleg sötét, az automatika simán beveti az optikai stabilizálással megáldott zoomkamerát, míg a riválisok naplemente után szinte mindig digitálisan nagyítanak. A nagylátószögű optika sem fél a sötétben, csak kevésbé részletesek az eredményei. A főkamerát érdemes 10 megapixelen hagyni, mert jófajta, többelemes képfeldolgozással világosít rá a sötét részletekre, néha egészen kiváló módon, máskor kissé kontraszttalan, „digitális” eredményekkel. A fehéregyensúly általában pontos (bár a nagylátószögű modul hajlamos melegebb színekkel választani). A sárgás utcai világítás viszont marad sárgás, esetleg zöldes, ilyenkor nem kompenzál az automatika hibátlanul. Adott mindenesetre az érzékenység akár ISO102400-ig, úgyhogy komoly zajmentesítés árán a Mate 20 Próval a koromsötétben is látni lehet. Ott van aztán a rövid expozíciók sorából, több másodperc alatt dolgozó esti mód, amivel kézből is éles éjjeli képek születhetnek, a normál és a nagylátószögű kamerával egyaránt, digitális nagyítás mellett. Az esti mód minden esetben 10 megapixelen, kevesebb részlettel, viszont telítettebb színekkel dolgozik, és „jobban lát” a sötétben.

Kézi módban a mérési mód, az érzékenység (40 megapixelen ISO6400-ig, 10-en 102400-ig), a záridő (30 mp-ig), az expozíció (+-4 Fé), a fókuszmód (kézifókusszal) és a fehéregyensúly állítható (sémák, skála), és mindhárom kamera esetében menthető a DNG nyersfájl, ami megint csak szuper hír. Ezt a mód a Huawei-en azonban még mindig kifog, lásd fent az első két sort. A JPG eredményeket jobban elmossa az algoritmus, mint az automata mód esetében, kiváltképp a széles látószögű eredmények veszítenek rengeteg részletet, pedig pont ilyenkor kellene visszafogni a zajmentesítést. Este pedig már az 1/8 másodperces záridők is hajlamosak bemozdulni. Másfél hét használat után lényegében nem volt alkalom, amikor a kézi babrálás eredményesebb lett volna az automatikánál – ez elismerés és kritika egyben. Aki mégis belefog a DNG fájlok feldolgozásába, észreveheti, hogy tényleg sokkal több a szenzorokról érkező részlet, lásd a sarkokat a benzinkutas, széles látószögű felvétel esetében. A normál és a nagylátószögű képek a széleken ugyanakkor sokkal sötétebbek és zöldesebbek, mint középen, és túl nagy munka ezt Camera RAW-ban kiküszöbölni.

[+]

Jól reflektál a kézi mód a Huawei mennyiségi elvére: rengeteg mód és felbontás akad egyazon téma sokféle megörökítésére, más-más előnyökkel (pl. részletesség vs. nagyobb dinamika), és sokszor 4-5 fotó közül kell kihalászni a legjobbat. Én konkrétan százával lőttem a képeket, és órákig válogattam össze a fentieket a legelőnyösebből, gigabájtok sokaságában mérhető felesleggel. Mindeközben István vagy Emese előveszi az iPhone Xs-t, az U12+-t vagy vagy Note9-et, és eséllyel elsőre kattintásra kihozza mobilkamerái maximumát. Nyilván egyik rivális sem kínál tripla rendszert (bár a V40 ThinQ és a Galaxy A9 szót kér, és majd adunk is), főleg nem annyi opciót vagy éjjellátó képességeket, a Mate 20 Pro pedig még olvasóink kamerás kedvencét, a P20 Prót is lepipálja. A Huawei és a Leica láthatóan ennek a széles csoportnak fejleszt, semmint az abszolút képminőséget fürkésző kisebbségnek, hiszen a legtöbb kép úgyis a közösségi oldalakon vagy egy 4K tévén, és nem A4-es nyomatokon köt ki. Ettől még megérné ráfeküdni a kézi mód és a zajmentesítés letisztázására, hogy ott se maradjon támadási felület a kötekedő szakportálokon.

Video, multimédia

A Mate 20 pro tripla hátlapi kamerája videózáskor is remekel, 1080p-n átlag feletti vonalélességgel, jó dinamikával, pásztázáskor előnyös stabilizálással, míg a séta hozhat némi bizonytalanságot, de nem komolyabb lencsemozgást. A főkamera és a nagylátószögű modul megbízhatóan fókuszál, míg a telés egyszer-egyszer újraélesít.

A váltóikonnal és és csiptetőmozdulattal gyorsan lehet az optikák között váltani, és szuper, hogy a távoli is közel hozható, és a túl nagy téma is belefér a megfelelő látószögbe videózáskor. A sztereó hang telt, tiszta, és a mikrofonok a hangos, éles zajokkal is megbirkóznak. Némi zajszűrést ugyanakkor le lehet fülelni, így legfinomabb háttérzajokról le kell mondani.

Amikor a konkurencia atomstabil 4K felvételt kínál 30 FPS-sen (de néhol a 60 is opció), nehezen bocsátható meg a QHD+ kijelzős Mate 20 Pro bukdácsolása ezen a felbontáson. Pedig egyértelmű 4K felvételeinek részletességbeli előnye 30 FPS-en (a Kirin 980 sajnos 4K / 60 FPS-t nem tud), viszont mozgás és fordulás esetében látványos a széleken a lencsebizonytalanság, balra néha egy szürke sáv is megjelenik, a nagylátószögű felvételek pedig szaggatottak. Kár érte, és a gyártó is tisztában van a javulás szükségességével. Akár egy külső megoldás licencelése is megérheti, mert amúgy egy jófajta mobillal ma remekül kiegyensúlyozott 4K felvételek lőhetők, három látószöggel pedig igazán látványos filmecskék készülhetnének.

Nem az igazi a 1080p 60 FPS-sel sem: közepes a vonalélesség és láthatóan nincs elektronikus stabilizálás.

Jópofa ugyanakkor a mozis élményt kölcsönző, ultra szélesvásznú rögzítés 21:9 arányon, 2560 x 1080 pixelen. Főleg a nagylátószögű lencse adhat profi jelleget a felvételeknek, de egyébként is jól jön mondjuk szobabelsőben rögzítve, amikor nem minden barát vagy családtag fér bele a főkamera látóterébe. Lassított felvétel legfeljebb 1080p-n lőhető 120 FPS-sel vagy 720p-n 240-nel és 960-nal. Az első kettő folyamatosan, az utolsó csak néhány tizedmásodperc erejéig. Time-lapse videó is készíthető.

A HiAI a videózásra is rámegy, és ügyesen szeparálja az arcokat és alakokat a háttértől, így portérvideó is lőhető, azért itt-ott észrevehető szoftveres munkával. A Sin City-féle háttér színtelenítés még látványosabb, és akad egy-két hasonló trükk élőben, utómunka szükségessége nélkül, mindhárom kamerával. Van kézi videó mód is, ahol a mérési mód, a fókusz, az expozíció és fehéregyensúly szabályozható. A nagylátószögű modul a jóból valamiért viszont kimaradt: csak a normál és a zoomoptika vethető be ilyenkor.

Az előlapi kamera akár 2160 x 1080 pixelen rögzít és elektronikus képstabilizálás is besegít a jófajta minőség biztosítására. Akit pedig zavar némi ránc vagy egyéb emberi vonás (ami sokak szerint karakter és nem szépséghiba), arcszépítős videóval vigasztalódhat, 720p-s plafonnal.

Ekkora kijelzőn videót lejátszani is érdemes, adottak a tökéletes feketék és a magas fényerő, HDR támogatással. A YouTube ilyen videói 1440p-n 60 FPS-sel szinte lemásznak a panelről, de az Amazon Prime Video és a Netflix videói is kellően részletesek, egyelőre HDR nélkül, ehhez a Widevine L1 biztonsági szint adott. Helyi HDR10 tartalom is lejátszató a Huawei videoszoftverével, itt sem gond a 4K vagy a 60 FPS (bár a kivetítés szaggatottabb). Az extra opciókhoz, a kép széthúzása helyett rendes nagyításhoz, a feliratok lejátszásához és az egzotikus formátumok meghajtásához viszont jól jön egy VLC Player az áruházból.

[+]

Egy pillanatra lekonyult a szám széle, amikor a Mate 20 Pro alján a hangszórót sehol se találtam. Aztán megtudtam, hogy a Type-C port mögé költözött, ami nem ideális, ha kábel takarja, a hosszú üzemidő miatt viszont ez ritka, a beszélgetési hangszóróval együtt a sztereó minőség pedig az – minőségi. Ugyan a hangerő csak átlag feletti, a magasak igen tisztán szólnak, telt a többi hang is és mélyekből is jut egy kevés, amit a filmes effektek megköszönnek. Kérhető egyébként automatikus, filmes és többféle zenei Dolby Atmos séma, egyéni hangzáshoz igazítva.

[+]

A gyári zenelejátszó mindenféle csoportosítást és widgetet felkínál, jack kimenetet viszont nincs, így a 3,5 mm-es fejhallgatókat a mellékelt átalakítóval kell a Type-C portra dugni. Cserébe kristálytiszta, részletes és dinamikus hang áramlik a fülesekre, bár a nagyobb impedanciájú, komolyabb versenyzők hangereje csak átlagos marad, az agybadugósakkal viszont nem lesz hiányérzet. Ilyen a dobozban mellékelt, earbud típusú, Type-C-s headset is három gombjával, és abszolút bevethető mp3 hallgatására, mert korrektül szól, de azért nem a Galaxy S9-hez dobozolt AKG részletességével. Igazából csak az FM-rádió hiánya csorbítja a multimédiás összképet.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Mate 20 Pro két nanoSIM-et fogad be dual standby és dual 4G technológiával, minden hazai LTE sáv támogatásával, akár 1,4 Gbps-os letöltési és 200 Mbps-os feltöltési rátával. A beszélgetési hangszóró kellően erélyes és tisztán szól, plusz a mikrofonok zajszűrése is megfelelő, így a metróhuzat sem fog ki a beszélgetéseken. A kétcsatornás WiFi modem 802.11a/b/g/n/ac wave 2 szabványú 1,733 Gbps-os átviteli plafonnal (Direct, HotSpot, DLNA, Miracast), érzékenysége közepes. A Bluetooth 5.0-s (A2DP, LE, SBC, AAC, aptX, aptX HD, LDAC, HWA Audio), az USB pedig 3.1-es (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort) – a gyári kábellel és egy Anker 3.1 Gen 2 Type-C összekötővel is csak USB 2.0 adatsebességeket értem el, különféle eszközökre csatlakozva. A dual-band GPS modul pillanatok alatt pozicionál, az A-GPS mellett a GPS (L1 + L5), GLONASS, Galileo (E1 + E5a), QZSS (L1 + L5) és BeiDou műholdak jeleit használva. A chip akár tízszer pontosabb helyzetmeghatározást ígér, bár ilyen szintű előrelépést nem tapasztaltam, pontosnak pontos volt. A pozicionálás szobabelsőben is gyors, navigálás közben pedig stabil. Van iránytű és gyorsulásmérő, viszont kézi kalibráció ellenére is többször eltévelyedett a tájolás. Akad még giroszkóp, hang szenzor, hall szenzor, barométer, infraport és NFC.

[+]

A méretes kijelzőhöz az mobilos elitben rekorder, 4200 mAh-s telep passzol, a 7 nm-es csíkszélesség, az EMUI optimalizálása és a belső térben takarékos AMOLED panel pedig kitűnő üzemidőt biztosít. Amikor igazán meggyötörtem a telefont, rengeteg kinti fényképezéssel és nagy fényerővel, naponta töltöttem, 6-7 óra képernyőidővel. Visszafogva magam két nap simán kijött ugyanennyi használattal. Haloványabbra vett panellel és kevesebb fényképezéssel, játékkal ezt is meg lehet nyújtani, akár normál, akár ultra energiatakarékos módokat bevetve, csak a Mate 20 Prót nehéz letenni. Szignifikáns eltérést nem tapasztaltam a normál és teljesítmény üzemmód között, sem sebesség, sem fogyasztás tekintetében. Ahogy viszont egyik-másik Huawei mobil, úgy egy-egy EMUI-s folyamat a Mate 20 Prót is fel-felébresztette alvó állapotban, a szokásosnál markánsabb készenléti fogyasztást produkálva. 150 niten 16,5 órán át lehet videózni egy töltésről, illetve 14 órán át netezni.

[+]

Létezik olcsóbb mobil, akár 10000 mAh-s teleppel, az okostelefonos elit viszont csak kulloghat a Mate 20 Pro üzemideje mögött, ami annyira bőséges, hogy Type-C kábelen és Qi szabványon is hajlandó energiáját megosztani. A Mate 20 Pro ráadásul 15 wattos vezetékmentes gyorstöltővel etethető, illetve 40 wattos, vezetékes adapterrel (5V / 2A, 9V / 2A, 10V / 5A), ami 30 perc alatt 70%-ot pakol a telepbe, és az egész 65-70 perc alatt megvan. Ez a döbbenetes sebesség még a konkurens VOOC/DASH Charge-ra is ráver, bár a SuperVOOC még gyorsabb. Villámtöltés közben a Mate langyosra melegszik, az adapter pedig annál is melegebbre, 20 fokos szobában – kérdéses, hogy a nyári 32-ben lassul-e majd az energiaátvitel a biztonság érdekében. Az adaptert és a telefont mindenesetre a neves TÜV Rheinland minősítette.

[+]

Összefoglaló

Felért a Huawei az okostelefónia csúcsára – és bár nincs ott egyedül, reális arról diskurálni, vajon eljön-e a pillanat, amikor a világ legnagyobb hálózatkiépítője a legnagyobb mobilgyártója lesz, és mikor. A Mate 20 Pro kegyetlenül jó telefon, az a magabiztos erődemonstráció, amivel a remek eladásokat igazolni lehet. Ezüstérmes pozícióból persze már a Huawei is megteheti, hogy kövéren áraz, és 330 ezer forintért a Mate 20 Pro gyorsan lehűtheti a kedélyeket. Ez úgy is nagyon kövér összeg a magyar pénztárcának, hogy akad nála is borsosabb rivális. Azt viszont állítom: S Pen ide, öt V40 kamera oda, vagy minden, ami az iPhone Xs Maxot népszerűvé teszi – annyi mindent, olyan kitartással senki más nem kínál, mint a Huawei legjobbja, és mindezt sikerült elfogadható méretekbe sűríteni. Kiemelkedő a Kirin 980 és az Android 9-alapú EMUI felület sebessége, hibátlanul futnak a játékok a kitűnő QHD+ panelen (csak nem mindig maximális minőségen), a karakteres ház pedig por- és vízálló, jó fogású és makulátlanul egybe lett rakva. A phablet energiatartalékai pedig olyan bőségesek, hogy kész vezetékesen vagy Qi szabványon osztozkodni, hogy aztán bő egy óra alatt magát is feltöltse az adapterről.

Nincs jelenleg sokrétűbb kamerarendszer sem, játszi könnyedséggel váltva a három hátlapi látószög vagy a jópofa effektek között, 1080p-n remek videostabilizálással, rendkívül közeli makrókkal és egy rakás opcióval. Kár, hogy a 4K műfaja még mindig nem megy a gyártónak, és inkább csak hasznos a 3D-s arc- és a képernyőbe épített ujjlenyomatos azonosítás, villámgyorsnak nem mondanám. Ha pedig a phablet egésze kapcsán szubjektív véleményt kell megfogalmazzak, azt mondanám: a mennyiségi elv senkinek nem megy ma olyan jól, mint a Huawei-nek, van viszont még bőven lehetőség az alkalmazáskínálaton és a szétszórt kameramódokon tisztázni. A legtöbben persze legyintenek majd, hiszen 10 megapixelen, éjjel-nappal kiemelkedő fotók lőhetők, olyanok, amit más nem nagyon tud kínálni. Aki viszont az abszolút képminőségre megy, látószögtől függetlenül találkozhat kiegyensúlyozottabb fotós és videós produktummal. Valljuk be: a Huawei-nek az iPhone olyan minta (ikonok, animációk, notch, 3D azonosítás stb.), amit láthatóan elismernek, és igyekeznek saját kútfőből túllicitálni. Ám egyelőre a Mate 20 Pro többet nyújt, de az iOS-nél nem feltétlenül hatékonyabbat.

Apró noccs, tripla hátlapi kamera, Kirin 980 és jack kimenet – versenyképes árazásával a sima Mate 20 komoly alternatíva [+]

Sokan pofonegyszerűsége miatt szeretik az almás telefonokat és kameráikat, amit divatos dolog megszólni, ám a Huawei a mobilhasználatot és a fényképezést bonyolultabban hozza le, egy-egy bennragadt, javítható szoftverbakival. A Mate persze nem is az a tömegtermék, mint ami az iPhone vagy mondjuk a P20, aki pedig az árat sokallja, a jack portot meg hiányolja, annak áldozatokkal ugyan, de 100 ezer forintot spórolva a sima Mate 20 még mindig alternatíva. A Pro variáns a sokrétűségről és a maximalizmusról szól azoknak, akik megbirkóznak az opcióáradattal, és volt idő, amikor egy Galaxy Note kínálta ezen a vonalon a legtöbbet. A Huawei csúcsmasinája azonban fellépett mellé a képzeletbeli trónra, és ilyen fejlődési rátával nehéz lesz onnan letaszítani.

Huawei Mate 20 Pro

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán