Új hozzászólás Aktív témák

  • mefistofeles

    veterán

    LOGOUT blog (1)

    Egész nap rohanunk és nem gondolunk rá, hogy mennyit tudnak segíteni, számunkra apróságnak tűnő dolgok is. Csak akkor szembesülünk ezekkel ha belebotlunk.

    Múltkor a nejemmel az interspárban észrevettünk egy pici törékeny nénit aki az apróját számolgatta és sóvárogva nézett a húspultra. Később láttuk, hogy két fiatal eladóval beszélget. Oda mentünk megkérdeztük mi a probléma és mondták a lányok, a néninek egy pici húsoscsont kéne de nem elég rá az aprója. Adtunk egy jelképes összeget, hogy megvehesse a pici darab kaját, aztán később a péztárnál ismét összefutottunk vele. Rákérdeztünk, hogy még valamit kér? A néni elsírta magát és nem akart semmit elfogadni. Könnyek között mondta, mennyire szégyenli magát. Addig erősködtünk, hogy azt mondta, két zsemlét elfogad. A nejem elfutott és hozott neki egy ötös csomaggal.
    Tudtam, hogy semmi többet nem fogadna el de meglett férfiemberként én is majdnem elbőgtem magam.

    Óriási közhely de önzetlenül adni tényleg nagyon jó. A baj, hogy csak adott szituációkban, pillanatokra jut ez az eszünkbe......

Új hozzászólás Aktív témák