Új hozzászólás Aktív témák

• #36 Crystalheart őstag lapa #32

  Új Válasz 2011-09-01 05:00:18 #36

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  őstag

  válasz lapa #32 üzenetére

  A faj fennmaradása számomra túl szimpla "cél" volna. Az ember nem azért épít kultúrát, hogy a faj fönnmaradjon, ezen szerintem már rég túlléptünk. A fönnmaradáshoz elegendő az is, ha középkori körülmények közt tengődik a pármillió ember évezredeken át, de ezen már túl vagyunk. Másrészről, az emberiség fennállása is csak bizonyos nézőpontból szemlélve fontos, ez sem egy általános, magasabb rendű cél. A Maslow-piramist kidobhatjuk, ha egy olyan szellemű nép kerül nehéz helyzetbe, mint pl. a régi magyar. Mikor időről-időre elnyomás alatt élt a nép, akkor félretették a közvetlen vágyat a biztonság vagy az alap megélhetés iránt, és fellázadtak. A vezetőknek fontosabb volt a szabad élet, a kultúra és a becsület, mint hogy biztosan jóllakjanak. Felmerült a nemzethalál képzete is ("Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál"), de vállalhatónak vélték, ha a tét a nemzet szellemi szabadsága. Ez a vágy képes még a lehetetlen helyzetben is hajtani az embert, mint amilyen az '56-os szabadságharc is volt, pár felkelő a szovjet birodalom ellen, vagy mint amilyen Zrínyi kirohanása Szigetváron.

  Én is így élek. Inkább nem eszem, inkább nem is élnék, de a szellemi szabadságot, a kultúrát nem adom föl. Ezért állok értetlenül azelőtt, mikor például megkérdőjelezik egyesek, hogy ha kevés a pénz ételre, miért van internetünk? Hát mert az internet, mint kultúraközvetítő közeg, számomra most fontosabb, mint hogy mindig jóllakjak. Ha hirtelen nem volna rá lehetőség sem, beletörődnék, de így, hogy van, nem tehetek másként. Úgy vélem, amikor az ember eljut oda, hogy a fennmaradása másodlagos a kultúrával szemben, roppantul fölemelő érzés. Már nem érzem szükségét annak, hogy gyereket nemzzek, vagy hogy betegesen ragaszkodjak az élethez és egészséghez. A fennmaradás számomra nem lehet cél, csak eszköz, hogy tovább éltessük az örökséget, amit őseink létrehoztak. Ahogy a gazdagság vagy népszerűség szintén csak az eszközpalettán szerepel, vagy inkább, nem is tudom, az elemek elvesztették a prioritási sorrendet. Nem egyértelmű, hogy a kellemes túlélésért akarok kultúrát, avagy hogy a kultúráért a túlélést is feladnám.

  Csupán azért mondtam el ezt, hogy rávilágítsak, nem követhet mindenki egy általános célt, de a végeredmény attól még lehet egy közös pont.

  Vagy nem. Érdekes antiutópisztikus felvetés, hogy valaki hasonló elvek alapján pusztítja el az emberiséget, hogy megmentse a kultúra esszenciáját a romló jövő elől. Vagy ha hatalmában állna, akkor inkább leváltaná az emberiséget mondjuk droidokra vagy új életformákat indítana el a jövőbeli továbbfejlődés reményében, hogy megóvja a világot az embertől. De ah, csak elkalandoztam, ez a készülő regényem egyik alapeleme: a regény az abszolút földi világvége képével kezdődik.

• #33 UnA Korrektor lapa #32

  Új Válasz 2011-09-01 00:36:49 #33

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  UnA

  Korrektor

  válasz lapa #32 üzenetére

  Nekem tetszik amit írtál, de félek, hogy az emberek többsége csapásként élné meg a kényelmes életfeltételek csökkenését és az agresszív hajlamúak inkább mozdulnának egy erőszakos megoldás felé - a többiek kárára. A me first szemlélet, ahogy az angol mondja, elég erősen tettenérhető a társadalomban.

• #18 Crystalheart őstag lapa #9

  Új Válasz 2011-08-31 02:39:56 #18

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  őstag

  válasz lapa #9 üzenetére

  Ha másokhoz mérjük magunkat, miért feltételezi, hogy külsőségek alapján tennénk? Mindenkinek vannak példaképei. Az én példaképeim nagy államférfiak és nagy művészek. Amit elértek, az csak részben külsőség. Amellett teljesen békében vagyok magammal, és teszek rá, hogy a céljaim mennyire megvalósíthatóak avagy lehetetlenek mások szerint.

• #15 UnA Korrektor lapa #14

  Új Válasz 2011-08-30 22:36:40 #15

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  UnA

  Korrektor

  válasz lapa #14 üzenetére

  szóval szerinted én azt mondtam, hogy "frusztrál" vagy hogy "meggyűlölöm"?
  ha nem, akkor miért jutottak eszedbe ezek az érzések? akarsz beszélni róla?

  Nem erről van szó. Amikor azt írtad, hogy valaki a mások hibái miatt lenne szociopata, akkor nekem arről az jutott eszembe, hogy ez nem ok-okozati tipusú összefüggés, hanem inkább személyiségzavar.

• #11 UnA Korrektor lapa #9

  Új Válasz 2011-08-30 20:29:49 #11

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  UnA

  Korrektor

  válasz lapa #9 üzenetére

  és különbenis: óvatosan az önmagunkkal szembeni őszinteséggel, mert akkor a többiekben is meglátjuk a hazugságot. onnan meg már csak egy lépés a szociopatává válás. de az is lehet, hogy hazudok.

  Nem tudom, miért kéne frusztrálnia engem, hogyan viselkednek mások. Ha emiatt meggyűlölném őket, az szintén csak az el-nem-fogadás csapdája.

• #10 Sir Pocok őstag lapa #9

  Új Válasz 2011-08-30 18:18:28 #10

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Sir Pocok

  őstag

  válasz lapa #9 üzenetére

  Nagy részt egyezik a véleményünk de:

  Ha rossz a háttér, vagyis családdal gond van, akkor a média sokkal jobban hat, destruktívabb. A te esetedbe a vár jó alapokra épült és nem vitte el a szél, de sz@r alap esetén... gondolom nem kell folytatnom.

  Hazugságról:

  Egy pszichológustól olvastam (asszem Popper Pétertől), ha másnak hazudsz, vagy a környezetednek hazudsz az baj. Ha magadnak hazudsz az nagyon nagy baj, főleg az életedet befolyásoló fontosabb dolgokban. Ő például írta, hogy mindig is zavarta az, hogy a páciensei döntő többsége soha nem mondta ki azt, hogy "igen ezt elcsesztem". Nem voltak magukhoz őszinték, felelősséget nem vállaltak. Az emberek nagy része a boldogtalanságuk okát külső körülményekben keresi.

  Más hazudik:
  Lehet, hogy most önzően fog hangzani, de ez legyen az ő gondja.

• #7 Sir Pocok őstag lapa #6

  Új Válasz 2011-08-30 14:19:04 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Sir Pocok

  őstag

  válasz lapa #6 üzenetére

  Abban teljesen egyetértek, hogy az emberek többségében maga a kérdés se merül fel azzal kapcsolatban, hogy életüket vajon helyesen élik-e vagy sem. Vagy ha fel is merül elmenekülnek előle, mert nyilván kényelmesebb ezt a dolgot nem firtatni.

  "az oktatás meg a média csinálhat amit akar, a nevelésed fogja meghatározni mi a jó és mi a rossz."

  Az ember nevelésében az oktatás is jelen van és szerintem a média is hatást fejt ki, tehát ezek fontosságát én magam részéről nem becsülném le.

Új hozzászólás Aktív témák