Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Wyll

    őstag

    Szerintem is szép munka. Főleg az utolsó grafikon nagyon tanulságos.

    Másrészről majdhogynem várható volt az eredmény. A felvett teljesítmény görbéjét úgy hívják hogy exponenciális görbe :Y , általában így hívják az olyan görbéket, amiknek a helyi meredeksége (nem az értéke!) is függ a bemenettől. És szerintem nagyon sok helyen az életben megfigyelhető ez a tendencia, ti. hogy (lineárisan) egyre nagyobb "hasznos teljesítmény" vagyis egyre jobb eredmény eléréséhez előbb utóbb már exponenciálisan, azaz irreálisan sok "tényleges teljesítményt", munkát kell befektetni. Pl. nézzétek meg a sportolókat: mondjuk én futom 15 mp alatt a 100m -t (nem tom, lehet hogy 20 :) ), egy olimpikon meg futja 9,7 mp alatt. A gyorsulása hozzám képest itt kb. 54%, de ez mindegy is szinte, lehetne 200%-kal is jobb, a lényeg, hogy az ezért beáldozott munka sokezerszerese az enyémnek, aki néha futok, kosarazgatok, mert az élsportolókról meg tudjuk, hogy gyakorlatilag éjjel-nappal edzenek, napi két edzés minimum, plusz kiegészítő erősítések, a fejbeli készülésről nem is beszélve, satöbbisatöbbi. Ja, és őket csak tized meg század meg ezredmásodpercek (behelyettesítendő a sportnak megfelelő mérőszám) választják el egymástól, holott az már könnyen lehet, hogy százalékos nagyságrendű az edzésidőbeli különbség köztük.

    De könnyen lehet más példát is találni. Van egy olyan érzésem, hogy gyakorlatilag minden csúcsra járatott rendszerre (legyen az biológiai, technológiai, fizikai, szervezeti, társadalmi....) igaz ez. Pl. zsoldossereg fenntartása (ld. Mátyás király, USA, ...), szuperszámítógépek, a teknős (hatalmas védőpáncél - lassú, nehézkes mozgás), de ilyen az is, amikor szorít a határidő: akkor is mindent beáldozunk, csakhogy kész legyen a munka...

    A tanulságot már a cikk is jól megfogalmazza: mindenki csak addig húzza, ameddig neki megéri.

Új hozzászólás Aktív témák