Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    válasz totron #5 üzenetére

    Kapásból fel tudok sorolni legalább öt népet, akiknek sorsa elborzaszt, és eláraszt a megkönnyebbülés, hogy nem közéjük születtem. Azonban megtapasztaltam, hogy a tehetetlen aggódás másokért aláássa az elve rogyadozó lelki békémet és végső soron ártok magamnak. Rajtuk pedig nem segítek. Igen, tele a világ véresebb arénákkal, és olyan mértékű szenvedéssel, hogy viszolyogva fordulok el. Tudomásul veszem a sok kínt, és a saját tehetetlenségemet is. Elég szar érzés. Kár, hogy a nagyobb rossz ismerete nem szünteti meg a személyes traumák hatását! Lehetne gyógyszer helyett használni. Gondolj rosszabbra és huss, kiszállt a fejedből a sok szarság, amik szinte bagatell apróságok az igazi szörnyűségekhez mérten. Azért gyerekként, amikor a saját szülőd ütlegel, a legfontosabb bizalmi személy, akitől oltalmat remélsz, mert többek közt iskolai zaklatás áldozata is vagy, eléggé nagy maflás az élettől. Jó, tudom, lehetnék dél-amerikai utcagyerek is, akit eladtak szexrabszolgának és 12 évesen már elölről-hátulról kefélik... Sáliláb! Fantasztikus embernek lenni! Persze ha valami kisállat lennék, alap zsákmányállat, már rég kiszart volna valamelyik ragadozó. :DDD Egyre jobb! Élni jó!

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    válasz UnA #2 üzenetére

    A gyermek önálló ember, aki ugyanúgy szenvedne mint én. Semmiféle értelmét nem láttam egy értelmes lény gyötrelembe zárásának. Embernek lenni minden tekintetben kegyetlen állapot. Tudni, hogy meg fogsz halni és minden tetted hiábavaló erőfeszítés. Megkíméltem egy-két embert a fölösleges kíntól. Abszolút nem érdekel, hogy ki mit gondol a gyermekvállalásról. Az élet egy véres aréna és mindannyian gladiátorok vagyunk. Nem szépítek a valóságon. És összeteszem a két kezem, amiért én csak kicsike pofonokat kaptam eddig.

Új hozzászólás Aktív témák