Aktív témák

  • thesound

    addikt

    "A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz […]"

    Olvasás közben jutott eszembe -amit a fenti mondat tökéletesen összefoglal-, hogy élni kell, tapasztalni, élethelyzeteknek / életérzéseknek a része kell lenni. Ekkor tudunk igazán részese lenni a történetnek.
    Például az egyik legutóbbi olvasásom (Stephen King - Billy Summers) közben szinte ott voltam a helyszíneken. A lepukkant motelben a műanyag székekkel az erkélyen, az erdőben, a lakóparkban. Ismét eszembe jutatta, hogy ezt átéltem. Ha nem így lett volna a pillanatot nem tudnám ennyire magamévá tenni és emlékezni. Élni kell az életet. Hálás vagyok érte, hogy átéltem.
    Ugyanez a könyv hozta elő azt az emléket -amire már régen nem gondoltam-, amikor még egész fiatalon a 4-en a barátaimmal először mentünk Horvátországba. De nem is ez a lényeg, hanem az a pillanat, amikor még hajnal előtt megálltunk egy szerb szupermarket parkolójában az első pihenőre. Eső utáni hűvös idő volt, nagy utcai lámpák világították meg a parkolót, ami kb. üres volt. Kiszálltunk, hogy a tagjainkat kicsit kinyújtóztassuk. Ennyi, de valahogy megmaradt a pillanat, az, hogy szabadok voltunk, indultunk, hogy, élményeket / tapasztalatot szerezzünk.
    Vagy ugyanerről a könyvről jutott eszembe az American Sniper c. film. Persze nem véletlen Chris Kyle-t említi egy ponton a szerző (én meg persze örültem, hogy azonnal beugortt ki is ő). De itt sem ez a fontos, hanem, néha én is úgy érzem magam, mint egy háborút megjárt mesterlövész veterán, mint a filmben Chris Kyle. Már nem tud lazitani, kikapcsolni (egy fő oka van nálam aki tesz róla), a grill partin is feszülten figyeli a veszélyeket. Persze, túlértekeli, de mi van ha egyszer nem figyel... Nem tud már pihenni, közösségben, szabadon létezni. Elszigetelődik, kifárad mentálisan és fizikálisan... és kevesen értik meg, mert kevesen látnak, nemcsak néznek.
    Szóval ja, önreflexió.

    Illetve belefogtam (valahogy megtalált bakker) a Berserk-be. Egy kötetet olvastam eddig el és persze körbejártam előtte, hogy mivel is állok szemben. Igaz, 99%-ban nem impulzusvásárolok. Spoiler mentesen olvasgattam, hogy mi is ez az egész.
    Mangáról beszélünk, az eredeti jobbról balra olvasást megtartották, ami csak elsőre tűnik extrémnek, észrevétlenül rá lehet állni. Na persze nem japánul, hanem angolul olvasom.
    Az első köteten vagyok túl, 700 oldal és nagyon igaz amit több helyen olvastam, hogy az első arc végére fog berántani. Ha nem történik meg legalább a második kötetnél, akkor hagyni kell. Nos, nálam megtörtént. Állítólag csak még jobb lesz, jelenleg 14 kötet kapható, nagyjából 10e oldalnyi terjedelemben. Nem meglepő, 1989 óta megy.
    Az biztos, hogy nem javaslom senkinek csak úgy levenni a polcról. Sok helyen olvastam, hogy nem való mindenkinek. Tény, hogy vannak benne nagyon megrázó dolgok. Megértem, ha valakinek nem veszi be a gyomra. De itt is igaz, hogy mögé kell látni. Már az első kötetben is megvillan a súlyos mondanivaló (és hát sehol nem tartok még).
    Ennek kapcsán próbáltam végiggondolni, hogy mi kellhet ahhoz, hogy ne bukjunk bele, ne adjuk fel az olvasást az elején. A hanghatások nagyon fontosak és abban a kiadásban amit olvasok, bizony le vannak fordítva. A képkockákon a hangok ábrázolása is mond valamit, illetve a tartalmuk is nagyon sokat hozzátesz az élményhez. Azonban, ha nem láttunk egyetlen animét sem, vagy nem játszottunk japán játékkal, vagy nem ismerjük a japán humort, hozzáállást, vagy nem láttunk tipikus japán anime reakciókat, nem hallottunk hangszíneket, beszédstílust... akkor ez nem fog átjönni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, én sem vagyok szakértő, de ha végiggondolom, akkor már a C64-es időszakban is volt példám (pl. Fist of the North Star), csak még nem tudtam mi ez. Egész sok anime később vagy számítógépes játékok (pl. Final Fantasy 8). Szóval szügség van ezekre a dolgokra, ezekre az érzésekre amit visszaadnak ezek az élmények, a Berserk olvasáshoz. Semmi fellengzősség, csak tényleg úgy ne vegye le senki a polcról, hogy nem tud az egészről semmit. No guts, no glory!

    Paprika - Parade

    Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák