Hirdetés
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- Májusban már megérkezhet a Xiaomi 17T
- Milyen okostelefont vegyek?
- Yettel topik
- Xiaomi 14 - párátlanul jó lehetne
- Vivo V70 – a stílus érték?
- Szívós, szép és kitartó az új OnePlus óra
- Xiaomi 15T Pro - a téma nincs lezárva
- Poco X8 Pro Max - nem kell ide sem bank, sem akkubank
- Megtartotta Európában a 7500 mAh-t az Oppo
Új hozzászólás Aktív témák
-
raczger
őstag
....
mindössze az ilyen nevenincs iskolákban, meg ilyen sulikban általában nem akar tanulni a gyerek, aki azt hiszi, hogy neki minek....
ez inkább a tanár és az iskola hibája, hisz nekik kell megtanítaniuk tanulni is...
szerintem kéne külön olyan tanóra, h tanulásmódszerek pl, és ez szerintem sokaknak jól is jönne... -
raczger
őstag
hy
lenne egy kérdésem:
én még diák vagyok, és gimnáziumba járok
nos egy dolgot nem tudok megérteni. Sok tanár az év végi jegyet nagyrészben, vagy teljesen a második félév alapján adják
szerintem ez teljesen hülyeség.... az év végi jegy az egész éves munka, tanulás alapján kéne sztem afni, értelemszerűen... -
lorcsi
veterán
A 15-16 éves diákok közel harminc százaléka nem érti, amit olvas és a matematikai teljesítményeik is egyre aggasztóbbak – erősítették meg egy 2006-os felmérés most közzétett adatai a korábbi vizsgálatokat.
[link]
a rohanás és a minél több tananyag fejekbetömésének az eredménye
[Szerkesztve] -
liksoft
nagyúr
válasz
Steelheart
#365
üzenetére
Nem kell órákat rááldozni a gyerekre. Csak a dupláját mint a másikra. Egy osztályba 1 maximum 2 ilyen tanulót szabad tenni, és a létszámot ennek arányában csökkenteni. Vagyis egy ilyen nehezebben tanuló gyerek esetén kettőt számolunk az osztálylétszámba. Így az idő is rendben van, valamint együtt tanul azokkal, akikkel felnőttként együtt kell élnie.
Sajnos ott tartunk, hogy az elkülönítés olyan magas fokra jutott, az ''egészséges'' gyerektől (érettségi előtt lehetett ránézésre) már azt is hallottam, az ilyen ''gyengébb'' gyerek nem is ember. Na itt ültem le a képzeletbeli székre. Ha az én gyerekem lett volna, korra - nemre való tekintet nélkül kevertem volna le egy hatalmas pofont, hogy észhez térjen. De nem tehetem. És a tanár sem teheti. A szülő meg sokszor nem teszi (nagy gyerek, nem kell kontroll, és a szülőnek eszébe sem jut, hogy így gondolkodik a csemetéje - ép eszű ember ilyent nem gondol nem, hogy ki is mondja a társai előtt).
A mai válogatásos rendszer idáig jutott. Bravo. -
Steelheart
senior tag
Aha, tehát te a gyógypedagógián (mert így nevezik, ennek a rövidítése ugye a gyépé, nem valami szitokszó...) felállított mércéket növelnéd szívesen? Ez ellen nem lenne kifogásom, csak a rendes osztályokban nagyon nagy hátrányt jelentenének. Személyes példa: volt 2.ig egy osztálytársam, aki egyébiránt normális gyerek volt, de a tanulásra tök képtelen - gondolok itt arra, hogy sem számolni, sem olvasni, semmire nem volt képes normálisan, az olvasásórát kb betűnként makogta végig, akármennyit is foglalkoztak vele. Nem volt fogyatékos, csak... hát olyan... olyan. Sok óra nagy része csak az ő gyámolításával ment el. Ez azonban semmiképp sem mehetett így tovább... Hiába voltak ugyanolyan szabályok és mércék, mint nekünk, nem volt képes minderre. És ez nem egyedi vagy rendkívüli eset, máshol is sok helyen van ilyen.
-
liksoft
nagyúr
válasz
Steelheart
#363
üzenetére
Először is, különböztessük meg a gyerekeket. Vannak zsenik, jófejűek, átlagosak, gyengék, csökkent képességűek és az általad gyépésnek jelzettek. Én inkább csak 2 csoportot említenék, és a tanulásban is ezáltal csak ezeket választanám szét. Ezek pedig a magukat ellátni képes gyerekek, illetve az ezt nem tudók. Aki magát el tudja látni, annak az életben később előbb-utóbb magának kell boldogulnia. Tehát kezdje az ovitól együtt a többiekkel. A másik csoport valóban sokkal több feladatot ró a gondozókra (itt már ugye nem tanárt vagy pedagógust említünk, hiszen Ők kevesek már ide), és ők valóban képtelenek együtt tanulni a többiekkel. A gond az, hogy az első (magukat ellátni tudó gyerekek) is szelektálva vannak!! Tehát a gyengébb képességűek gyakorlatilag olyan iskolákba járnak, ahol szinte ''gyerekmegőrző'' van - tiszteletem minden olyan pedagógusnak aki nem így végzi munkáját. Vagy bemagolja amit leíratnak velük (de nem is érti, nem is kap elég magyarázatot), vagy nem. Nincs igazi számonkérés sem, így a gyerek nem érzi a súlyát semminek, nem fogja megállni a helyét az életben. Felnő, megvizsgálják, és kiderül egészséges, mehet dolgozni, csak egy kicsit visszamaradott, ami ugye nem hátráltatja a munkában.
Lefordítom: Amíg gyerek, addig ne okozzon gondot az iskolákban, tehát onnan eltávolítjuk, ahogy felnő, önellátásra képes felnőtté minősül. Csak éppen soha nem követeltek tőle semmit a közösségben (később munkahely - nem egyezik meg a családdal), így nem is fog tudni sehol elhelyezkedni. Ergo nem dilis vagy leszázalékolt tehát életjáradékra (vagy hasonlóra nem jogosult), tehát a családjának kell eltartani - felnőtt embert. Ha nem lenne ez a megkülönböztetés, állítom minimum 50%-kal nagyobb eséllyel indulna az életnek. Azt hiszem, nem mindegy.
A családon belüli tanulás meg itt jön össze, hogy ha az iskola normális, akkor olyan követelményeket (és hozzá magyarázatot is) támaszt, mellyel mindkét (példabeli) gyerek előrébb jut, így nagyobb az esélyük az életben az önálló ÉLETHEZ. -
-
liksoft
nagyúr
válasz
Steelheart
#361
üzenetére
Egy zseni igy is és úgy is zseni. De ha a testvéréről van szó, akkor mi van?
1. Testvér, így segít neki, hisz szereti, és nem lesz belőle zseni.
2. Bedugja intézetbe - gyűlöli magát mert ezt tette a tesóval és szenved, felemészti magát, vagy szívtelenként megtanul mindenkit letaposni.
3. Az utópiámban családon belül tud tanulni mindkettő a tudásának megfelelően, mert mindkettőre egyformán figyel a környezete és a tanáraik is. Lehet, hogy a zseni egy kicsit később találja fel amit feltalálna, de nem akadályozza sem tanulásakor sem később a tesó eltartása, és a tesó is önálló emberi életet élhet.

-
Steelheart
senior tag
Tényleg utópia, ez a legjobb szó rá. A társadalomnak így vannak a legkevésbé terhére amellett, hogy azért valamilyen szinten biztosítja is... magát az életet valamilyen szinten legalább.
A fogyasztói társadalom már nem fog megváltozni. Ez beállt ilyenre, és még legalább évszázadokig ilyen lesz. De legalább az egészséges emberenek van esélyük a fölemelkedésre. Ha nem számítom a bűnözést, korrupciót, akor az egyetlen lehetőségük, ha jó képességeik vannak. Kár lenne egy ilyen összevonással hátráltatni a zseniket. -
liksoft
nagyúr
És a mai oktatásban a nagy rohanás azt hozza, hogy a középiskola végén a fiatalok 90%-nak fogalma sincs, mit csináljon majd az életben. Ahogy megyünk visszafelé az időben ez a szám annál inkább csökken. A mai fiatalságnak csak a tananyag megemésztése elviszi a teljes agyi kapacitását. A maradék idő a pihenésre, ökörködésre megy el. Egyáltalán nem gondolkoznak a jövőjükön.
A rohanó nem levezetett anyagnak meg semmi értelme. Ha nem magyarázzák el, nem érti, elfelejti, nem tudja alkalmazni. Fölösleges időhúzás, tönkreteszik a gyerekeket. És ez nem csak reál tárgyakra igaz. -
Thyb
senior tag
Ebben igazad van, csakhogy az egyre rohanó világ és a folyamatosan bővülő ismeretkör egyre több anyagot zudit rá a fiatalokra. Valamikor nagyanyámék korában egy versen elcsámcsogtak 2 hétig, ma egy órán átvesznek négyet. Vagy a multban vett anyagot kell csökkentenünk, hogy az uj szükséges tananyag beleférjen, vagy több iskolai foglalkozást kell biztositani. Az egyiknek és másiknak is vannak követőik. Ma sokkal gyorsabban haladnak az anyaggal, és igy mivel sok esetben nincs is rá mód, hogy pontosan levezessék a bizonyitást reál tantárgyaknál az nem ismarad meg a gyerekekben.
-
liksoft
nagyúr
Még mindig egy nyelven, de egymás mellett beszélünk el.
NEM a mai iskolai rendszerről beszélek, hanem, hogy másnak kéne lennie az egésznek! Mint ahogy ÚTÁLOM a fogyasztói társadalmat is! Sokkal inkább az értékmegőrző híve vagyok. Gondoljatok bele, egy-egy régi bútornak (esetleg több 100 éves), cuccnak milyen hatalmas értéke van (anno hosszútávra készítették), a mai tárgyainkból már 50 év múlva is csak szétrohadt szemét lesz! Miért van az, hogy a jó régit ennyire megbecsüljük, ugyanakkor ma ilyent nem akarunk készíteni?
Megmondom! Mert látszólag ez az egyszerűbb! Csak ha az időt és a környezetünket is nézzük, akkor végiggondolva belátható, hogy csalóka illúzió az egész.
Ez van az oktatásban is. Látszólag a mai rendszer könnyebben kezelhető, kevesebb gond van a ''kurv@ kölkökkel''. Csakhogy ez is illúzió. Ugyanis felnőttek lesznek, és a gondjaikat (amiket a mai iskolai rendszerben szednek össze) viszik magukkal.
Félreértés ne essék, nem a régi nádpálcás sulit várom vissza. Nem, hanem egy újat, ahol a gyerek a többiekkel együtt (képességeitől függetlenül) indul útjára.
Utópia? Lehet! De ha a mai rendszeren nem változtatunk, akkor a jövő társadalma élesen el fog különülni dolgozókra (totálisan kizsigereltekre hatalmas adókkal) és szociálisan eltartott koldusokra (akikre költjük az adónkat - és nem akarunk tudni róluk, meg akarunk szabadulni tőlük). Durva amit írok, de ha ez így folytatódik, akkor azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy 30-50 év múlva az ''egészséges'' társadalom teljesen kiközösíti majd a gyengébbeket.
Nem a Taigetos a megoldás, hanem az együtt élés. Csak így lesz az emberiségnek esélye a túlélésre. És ez a születésünktől kezdődik! A problémákat nem odébbtolni kell, hanem megoldani. De manapság ez nem divat! Egyszerűbb a döglött lovat áttolni a szomszédhoz, és ráfogni, miatta pusztult el.
Látszólag a fenti dolgok sokszor nem függenek össze, de a háttérben mindig az ember és a társadalom van, aminek az oktatás elengedhetetlen része. Mivel gyerekként tanulunk meg szinte mindent ami az élethez kell, hát itt kell(lene) elkezdeni. -
Thyb
senior tag
Ezzel tisztában vagyok, csakhogy jelenleg az egyetemi vagy nevesebb gimnáziumokban is már az számit a felvételinél, hogy ki honnan érkezik. Van ilyen tipusu szelektáció, ezzel mindenki tisztában van. Nemcsak a pontok számitanak. Az a gondom, hogy jelenleg egy olyan szülő aki nem képes fizetni gyermekének a külön oktatást az nem lesz képes bejuttatni csemetéjét egy jobb intézménybe, mert a felső és közép szinten is megy a diszkrimináció. Ezért lenne szükség erre amit mondtam, hogy bizonyitható lehessen az, hogy egy diák kiemelt szinten végzett egy alacsonyabb fokozaton és ilyen elbirálásban részesüljön. Ugyanakkor az általam emlitett A kategóriába tartozó diák is simán mehet szakmunkásba, anélkül, hogy a jelenleg bővitett tananyagot elsajátitotta volna. Jelenleg bizonyos iskolák ezt szabad felfogásban már elégtelennek minősitik, és a diáknak esélye sincs arra, hogy elvégezze az évet. Ha ezt törvényileg meghatároznák, hogy kinek mit kell tudni, és mi lehet az elvárt, akkor nem lenne szükség fizikai szelektációra.
-
Steelheart
senior tag
Amit leírtál, az ma már van bizonyos szinten... Aki úgy érzi, még be tudja vállalni, fakultációs órákat kérhet szinte akármelyik tárgyból, ez emelt óraszámmal és magasabb szintű oktatással jár (pl. matek fakt kell a biztosabb emelt szintű matek érettségihez.)
liksoft: Nos logikus, hogy a jobb iskolákban semmiképp sem állnák meg a helyüket. A mai rendszer keretében pedig egy felvételin sem jutnának túl, tehát legföljebb az amolan ''gyűjtőiskolák'' fogadnák be. Az ilyen intézmények tele vannak link, tróger gettós királycsávókkal - akik képtelenek bármi szintű tolerancia elsajátítására -, akik csak arra várnak, hogy jól összeverjék az ilyet, ha találkoznak eggyel. De ha úgy vesszük, hogy mondjuk a nomális szintű középsulikba is lenne esélyük bejutni... A jelenlegi tanulási tempóval talán már a gyűjtőiskolákban sem állnák meg a helyüket. Alább pedig nem adhatunk, a szükséges szintet még így is sokszor hiányosan és csak nagyon iparkodva lehet elérni. Annyi a tananyag, hogy a legtöbbször pl. történelemből nem nagyon lehet befejezni egy könyvet egy évben, hacsak nem haladnak dupla tempóval vagy dupla óraszámban. És még így is megvan a napi 8-9 tanóra. Még jobbaknak is izzasztó, ha jól akar tanulni, kínzás lenne bedugni ilyen körülmények közé egy olyat, aki egyszerűen nem képes rá.
[Szerkesztve] -
liksoft
nagyúr
Azt hiszem, még mindig nem teljesen világos. Ezeknek a gyerekeknek a legfontosabb, hogy nem a világ végén és egészséges társaikkal együtt járhassanak iskolába. Az élet úgyis megmondja, mire képesek felnőttként.
Természetesen nem kell a semmiért doktorátust adni nekik, hanem olyan végzettséget, amit el is tudnak végezni. De a teljesítmény orientált tanítási képzést el kéne felejteni. Az iskola készségfejlesztő és ismereteket bővítő intézmény. Innen kéne szemlélni. Az, hogy ki meddig jut egyéntől függ, de akik felnőttként egy társadalomban együtt fognak élni és dolgozni, azoknak együtt is kéne tanulni. Ha nem így van, nem lesznek képesek elfogadni egymást. Nézzetek utána, hogy a nemzetközi iskolákban (ahol egy osztályban ritka, hogy két tanuló ugyanabból az országból érkezett) a fajgyűlölet és megkülönböztetés szinte teljesen ismeretlen.
Rossz példa, de az élet nem csak szén alapú lehet. Eddig meg úgy érzem, mindenki azt magyarázza, hogy a szén alapú életben vannak bogarak, hüllők, madarak,stb... És más élet nem is létezhet? Hiszen mi az élet? Ezt sem tudjuk egyértelműen definiálni, nemhogy a lehetséges előfordulási formáit! -
Thyb
senior tag
A jelek szerint kérdésedre megtehetjük. SAJNOS!
Én ugy gondolom, hogy a szelektálás ami felmerült nem minden esetben hátrányos. Egy szakmunkásba készülő fiatalt ne akarjunk hunám tantárgyakkal telitömni. Szerintem lenne viszont mód a szelektálás nélkül is esély arra, hogy egy osztályon belül különböző szintű képzést biztositsunk. Ezt el lehet érni emelt óraszámmal, ahol a magasabb kvalitásu diákoknak lenne kötelességük megjelenni. Pl 0-ik órán. Lehetne ugy kezelni a nebulókat, hogy ABC besorolás. A tankönyveket ennek megfelelően kellene kialakitani LEnne a kötelező tananyag, amely mindenkire érvényes(ez lehetne az A kat.), de ebben benne lehetne egy Kibővités rész, amely a közép fokozatu diákokon lenne számon kérve (Bkat.), és lehetne Szorgalmi (v.hasonló) rész, amely a legmagasabb képzésnek felelne meg (C kat.). Erre nem lenne külön oktatás, hacsak nincs rá tul nagy igény, hanemaz lenne az elvárt, hogy ezt a diák maga nézze át. A dolgozatokat, az érettségit is ennek megfelelően kellene kialakitani. A diák maga választhatná meg, hogy milyen szintű dolgozatot szeretne irni, s lehetne közép szinten akár alap fokot is irni, ha később ezt kihuzza egy magasabb szinttel. Az egyetemi felvételnél is sokkal egyszerőbb lenne, hogy ki milyen szinten végzett.
Ez szerintem egy megoldás lenne, és akkor nem lenne gond azzal, hogy szelektálunk más osztályba, fizikailga elkülönitünk gyerekeket. -
liksoft
nagyúr
válasz
Steelheart
#346
üzenetére
Fiatal vagy még, és a saját szemszögedből látod a dolgokat. De ez a Te korodban így van jól.
Én átlagos suliról beszélten, gimi, szakközép és szakiskola szintjén. Ezeknek a gyerekeknek az utazás rengeteg időt elvisz a napjukból. Főleg azért, mert középszinten kevés az ilyen intézmény. Ha tehát összerakom, hogy a többiekkel együtt tanulva a többiek ''húzzák'' őket előre (igaz, ők is kicsit lassabban haladnak), ők meg toleranciát tanulnak, valamint közelebbi iskolába járva a gyengébbnek lesz elég ideje tanulni és pihenni is (hamarabb elfáradnak ugyanattól a tananyagtól), akkor csak nyertese van az egésznek.
És itt jön, hogy el kéne szakadni a tudás típusú oktatástól. Ha valamit megtanulunk, akkor többek leszünk ezáltal. Mindegy, hogy az tananyag, vagy a másikkal való együttélés (tolerancia). Lehet, hogy valamivel kevesebb lesz a tananyag amit a jó tanulók elsajátítanak, de többek lesznek azáltal, hogy elfogadják és nem közösítik ki a gyengébb képességűeket. Bármelyik munkahelyen igaz, hogy nem elég teljesíteni, be kell tudni illeszkedni a többiek közé. És ezt ma nem tanítják. Óriási hiba!
A jobb meg gyengébb iskolák mindig is megvoltak, és meg is lesznek. A jó tanulók ma is utaznak sokszor sokat, hogy egy jó intézményben tanulhassanak. Én sehol nem írtam, hogy ide kell a gyereket iratni. De az sem megoldás, hogy napi 3-5 órát töltsön utazással, mert csak az ilyen messze lévő intézményben fogadják, ráadásul iskolaköteles. Jó, akkor jöhet a kolesz. Egy gyengébb képességű gyereknek?
Végiggondolta már valaki?
Vagyis a lehetőségeiket országos szinten úgy alakítjuk ki (hisz mi vagyunk az ország), hogy soha nem lesznek elfogadott emberek. Mondom EMBEREK !! Megtehetjük ezt?
-
tildy
nagyúr
Nos bár nem sérült gyerekekről de osztálybontásról én is tudok, annak idején votl benne részem!
Szóval matematikából és irodalombóla két ált. ikskolás osztályt részekre bontották. Matekból volt 3 csoport, magyarból 2.
Matekból volt a 4-5söknek egy, a 3asoknak egy, és a 1-2eseknek egy. ''fura'' módon minden csoport normálsian tudott haladni, hiszen a jó tanulók egymással ''versengtek'', és elég jól haladtak, a 3asoknál az votl a cél, hogy szintet lépjenek, és bekerülhessenek a jók közé, míg az 1-2eseknél az, hogy át tudjanak kerülni a 3as csoportba.
votl pár ember, aki így ''szintet lépett'' és midnenki megfelelően tudott haladni.Én ezt a fajta szegregációt a pozitív tapasztalatok alapján maximálisan támogatom. -
Steelheart
senior tag
Váci Boronkay. De annyira nem akarom reklámozni, csak a környéken ez a legszínvonalasabb sztechszakiskola, amiről tudok. Természetesen vannak biztos jobbak is, csak nem erre.
Hogy túl kocka vagyok, az meg annyit tesz, hogy nem vagyok valami láng humán tárgyakban.
Meg versenyekre sem nagyon szeretek menni, és ezt meg a suliban nem szeretik. Ez ilyen eredményvadász-suli. De most már tényleg ne offoljunk 
[Szerkesztve] -
ActionMan
tag
válasz
Steelheart
#348
üzenetére
Melyik suli az?
Amúgy nem jó itt offban erről eszmét cserélni, de hogy kell azt érteni, hogy a ''nagyagysághoz túl kocka vagy''? -
duracell89
senior tag
válasz
Steelheart
#348
üzenetére
Plz nevezd meg ezt az ''elit'' sulit konkrétan.

Csak érdekel. -
Steelheart
senior tag
válasz
ActionMan
#347
üzenetére
Csak megemlítettem, épp az összefüggés miatt is. Persze túljelentkezés van pl a gyépés sulikban is
de az általánosnak vehető szaksuliknál azért ritka. De elit iskolának a továbbtanulás, a diplomázás aránya és a versenyeken elért eredmények miatt nevezik. Elég sok nagyagy jár ide. Én nem vagyok valami túl nagy agy, ahhoz túl kocka vagyok 
-
ActionMan
tag
Kapizsgálom amit mondasz, de még közel sem tiszta.
Pl.: a #345-ös hsz.-ben írtak miatt sem.
A #345-re: Hasonló dologra gondoltam én is, csak egy ''átlagsulit'' véve.
Egy olyan diák, akihez szinte ''le kell fékezni'' vagy más tanterv kell, visszafoghat egy egész osztályt, akadályozhat másokat, olyanokat, akik esetleg emiatt nem tudják ott kibontakoztatni a képességeiket.
Az én volt középsulimban is van 5-szörös túljelentkezés, de közel sem nevezném elit sulinak. Nem csak a túljelentkezés függvénye az ''elitség'', persze van összefüggés.
[Szerkesztve] -
Steelheart
senior tag
Én még diák vagyok. Mondhatni, elit középiskolában tanulok, kb ötszörös a túljelentkezés, és szinte csak az azelőtt színötös tanulókat veszik föl. Gondolj bele, milyen lenne, ha egy ilyen osztályba beraknának pl két olyan gyereket, akik már általánosban 3asok voltak? És akkor ezek még nem is nevezendők csökkent képességűnek, kisegítőbe valónak, hiszen az integrálást gondolom általános iskolára mondtad, mert középiskolában természetesen mindenféleképpen lehetetlen...
A mi kis falusi iskolánkban is volt spec tagozat, kisegítő, gyógypedagógia, ahogy tetszik. Akik oda jártak, normális körülmények közt még az egyes szintet sem érték volna el a legtöbb tárgyban, mert egyszerűen nem voltak rá képesek! És volt belőlük egy egész osztálynyi. Szerinted, ha ezeket beintrgálták volna az osztályokba, az nem ment volna a tanítás színvonalának rovására(, ami sajnos még így sem volt túl magas)? A tanárnak egyszerűen lekötötte volna a figyelmét és az idejét, hogy pl elmagyarázzon ennek a gyereknek külön egy számolási módot, míg az osztály többi tagja már mind megértette és vagy alszik, vagy papírrepülővel dobálózik. Ilyen körülmények között a diákoktól sem lehet elvárni a toleranciát. -
liksoft
nagyúr
válasz
ActionMan
#344
üzenetére
Nem erre. Sokkal egyszerűbbre. Írás, olvasás, stg.... amit minden gyereknek meg kell tanulni. Az egészséges 10-ből elvét 5-öt, akkor nála az már egyes, míg a másiknál lehet az 3-as is. Hiszen az Ő képességei mások. Természetesen az érettségihez kell egy bizonyos tudás. Itt inkább szakmát keresnék Neki. Nem érettségire küldeni, hanem továbbtanulónak. A szakmát egészségesen 17-18 éves korra megtanulják. De a többinek több idő kell, lehet, hogy 20-22 évesen jut el oda, hogy végezzen. De nem választanám szét a többiektől, csak máshogy bírálnám el.
Ismerős sok-sok évvel ezelőtti története: Orvos gyereke született csökkent képességűként (tehát valamit ért is hozzá). A szülők kijárták, hogy a normál iskolába járhasson. Lassabban, inkább 2-es mint 3-as szinten tanult, de haladt. Vezetőváltáskor a ''jóakaró'' új ''főnök'' átküldte a kisegítőbe. Hetek alatt visszasűlyedt a többiek szintjére. Tudásban, reakciókban, mindenben. Éveket hagyott el hetek alatt. Nem minősítem a Jóakarót, de azt hiszem mindannyian érezzük, mit tett. Én erre gondoltam.
Vagyis a teljesítményt értékelni kell, érettségivel, diplomával, ez természetes. De nem fosztom meg a másikat a többiekkel való együtt tanulástól, és a velük való felkészüléstől. Ha le tudja tenni, leborulok előtte, de ha nem, több tudással mehet tovább szakmára, amit valószínűleg így el is fog végezni. A mai helyzetben végig bukdácsol, és hova fog azzal a tudással, hozzáállással elhelyezkedni? Több esélyt kéne adnunk Nekik. -
ActionMan
tag
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy ha lehet akkor úgy kell nevelni/tanítani az említett gyerekeket, hogy képesek legyenek az öneállátásra.
A gyakorlat számomra viszont közel sem tűník ilyen egyszerűnek.
Írod, hogy az egészségesnek átugrandó lécet odatartod a gyengébb képességűnek is. Próbáljuk lefordítani ezt a hétköznapi gyakorlatra, hogy én is tisztán lássam hogyan, mire gondolsz.
Az egyik ilyen ''alap, normál léc'' legyen mondjuk az az étettségi, amit ma évente 80-90ezer gyerek tesz le a középsuli végén.
Meg kéne adni az esélyt a gyengébb képességűeknek is arra, hogy ugyanezt letehessék? Számukra is ez kéne legyen az alap, amit odatartunk?
Nem írigylem tőlük, szó sincs róla, csak ha egyszerűen nem képesek rá, akkor miért kell erőltetni? Vagy nem erre gondoltál? -
liksoft
nagyúr
válasz
ActionMan
#342
üzenetére
Pont ezzel nem értek egyet. Egy gyereknek az elé tett lécet át kell ugornia. Ha azt egészségesen lehet, odatartom a gyengébb képességűnek is. Hidd el, nagyobbat ugrik, mintha félmagasra tettem volna. Vagyis mire felnőtt lesz, többet sajátít el, így ÖNELLÁTÓ LESZ! Ha viszont bezárjuk egy külön világba, ÉLETE VÉGÉIG NEKÜNK KELL GONDOSKODNUNK RÓLA. Csak ''ennyi'' a különbség. Ezt szülőként és oktatási intézmény dolgozójaként (pár évet lehúztam) is gyakorlatban tapasztaltam. Igaz, a tanárnak máshogy, a gyerek képességeinek megfelelően kell elbírálni a munkáját. És ezt a 30 évvel ezelőtti pedagógusok többsége tudta, a maiak többsége meg nem. Ugyanis nem tanítják, hanem speciális képzésekben részesítik. Csakhogy az élet nem tantárgyakból áll, így EMBERNEK kéne kezelni és nem csökkent képességű gyereknek. Hozzáállás kérdése lenne az egész, de az egész társadalmunk nyögni fogja pár év múlva a mostani hibáinkat.
-
ActionMan
tag
Az említett iskola elköltözésével kapcsolatban nem tudok hozzászólni.
Viszont valami mással kapcsolatban amit írtál, igen.
''A gyengébb képességű gyereket kiközösítjük !! Másik iskola, csökkentett szakmák, stb, stb... Ahelyett, hogy nagyobb tolerancia mellett tanulnának az ''egészségesekkel'' együtt. Mindkét csoportnak jót tenne...''
Számomra elsőre ez inkább hirtelen felindulásból, becsülendő empátiával megfűszerezett véleménynek tűník, mint ''szakmailag'' végiggondolt és megalapozottnak.
Tény, hogy a toleranciára, empátiára stb. tanítani kell az ''egészségeseket'' a többiekkel szemben, de nem úgy, hogy hátrányukra egy képzési csoportba kényszerítjük őket.
Ilyen esetben elkerülhetetlen lenne, hogy az átlagos képességűek alacsonyabb képzést kapjanak, a hátrányos helyzetűek pedig magasabbat, mint amiben most részesülnek, hiszen közelíteni kéne egymáshoz a két képzési formát, ami szerintem így inkább mindkét fél hátrányára válna, mintsem előnyére. -
ladybug
őstag
Ez valóban nagyon szomorú. És amellett, hogy hangoztatja az állam az integrálást, nem tesz semmit, sőt inkább egyre többb olyan intézkedést hoz, ami a másikat nehezíti.
A városunkban is van egy kisegítő iskola. Soha nem adnám ide a gyerekemet, ha fogyatékos, sérült lenne. Semmiképpen sem jó, hogy csak hasonlóan vagy jobban sérült gyerek veszi körül egymást. A pedagógusnak ott van a kis csoportja (kb 8-10 fő), akiket fejleszthet, akikkel folyamatosan együtt van, aki ismeri őket töviről hegyire. De elég ennyi? Nem hinném. A pedagógus, mint felnőtt, mint nevelő, mint ember megtesz mindent ezekért a gyerekekért, ami az erejéből telik, de néha elég (lenne) egy-két ''egészséges'' gyerek gondoskodása, figyelme, tette ahhoz, hogy annyit fejlesszen a sérült gyermeken, mint a pedagógus egy óra során.
Több figyelem és türelem kell ezekez a gyerekekhez, de persze mindezt úgy, hogy nem szeparáljuk el őket az egészségesektől. -
liksoft
nagyúr
''Csodálatos'' dolog történik szeretett fővárosunkban. Egy csökkent képességű gyerekeket oktató iskola (vagy egyes oktatási részei - nem tudom, mert nem volt időm utána érdeklődni, de minket érint !!!) elköltözik. [link] A gyerekek egy része vidékről, többen távolsági busszal jönnek ide, hiszen lakhelyükhöz nincs közelebb hasonló intézmény. Másfél év múlva (következő utáni tanévtől) nem Csepelre, hanem Angyalföldre kell utaznia a gyereknek (Annak a gyereknek, akinek sokszor az utazást minden útvonalon külön meg kell tanulnia, és nap mint nap új próbatétel számára.). Naponta hány óra fog csak uazással eltelni nekik? Másik, közelebbi iskolába nem tudnak átjelentkezni, hiszen eddig is speciális képzést kaptak. Félreértések elkerüléséért írom, hogy nem az iskola vezetését okolom, hanem a társadalmunkat, a politikusainkat!
A gyengébb képességű gyereket kiközösítjük !! Másik iskola, csökkentett szakmák, stb, stb... Ahelyett, hogy nagyobb tolerancia mellett tanulnának az ''egészségesekkel'' együtt. Mindkét csoportnak jót tenne. Nekik erőt adna, a többiek meg toleranciát tanulnának. Így lehetne egészségesebb, elfogadóbb a társadalmunk. Ehelyett megkülönböztetünk, eltüntetjük Őket. Miért? A mi gyerekeink, mi élünk bennük tovább. Segítenünk kéne és nem nehezíteni az életüket. Elhiszem, hogy sok ilyen intézményt az állam nem képes fenntartani, de érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy jó-e a 25-30 km-es vonzáskörzetet ellátó intézményt a gyerekektől még messzebb költöztetni. (Sok a vidéki, hiszen a másik helyen tanulnak már az észak-pesti gyerekek.)
Elnézést, nem akartam megbántani senkit, csak ki kellett írnom magamból. -
boszizsu
tag
válasz
adalbert1
#331
üzenetére
A lelki üdvödet a segítségnyújtással is meg tudod oldani, nem kell hozzá tizedet adni.
Arra gondolok, hogy nálunk teljesen természetes, hogy a maradék élelmiszert nem dobjuk el, hanem összegyűjtjük egy szatyorba, és letesszük a kuka mellé. Volt olyan, hogy a kislányom még a zsebpénzéből 20 forintot is beletett, hogy ő is segítsen. És ez legalább olyan segítség, mintha a fizetésedből adnál részt. -
tildy
nagyúr
Pl?
Én pesten dolgozom, de ha lenne vidéken munkám egy percig nem gondolkodnék abban , hogy odajköltözzem. Sőt még ha pesten is dolgozom, 100%, hogy agglomerációból fogok bejárni, ha lesz saját lakás.
Nekem az , hogy nicns mozi, meg egyebek, az nem hátrány. Unokatesóim nagytarcsára költöztek , és ahogy látom sokkal boldogabbak, mitn a budapesti 1.5 szobás panelben.
Sokkal nagyobb a tananyag is ami a suliban van, és sokkal több mindent tanulnak meg mint anno mi. Biztos? Egyre kevesebb középsuliban tanítanak integrálni deriválni... Hogy alógásokkal szembeni nagyobb elnézést ne is említsem...
[Szerkesztve] -
adalbert1
veterán
''De az alapvető gond, hogy a fogyasztói társadalom miatt állandóan dolgoznak az emberek, nincs idejük egymásra. És ez vidéken is egyre inkább így van.''
Igen, ez sajnos igaz. De vidéken sokkal jobban tudod a barátaiddal és ismerőseiddel személyesen is tartani a kapcsolatot, mint egy nagyobb városban. A fogyasztói társadalom pedig annyira van jelen, hogy sokan nem az új plazmájukért dolgoznak, hanem a megélhetésért. (nem csoda, ha egy arra hajlamos emberből könnyen bűnöző lesz a könnyebb megélhetés reményében) -
adalbert1
veterán
És itt el is érkeztünk a lelki üdvünk megvásárlásához...

Lehet, hogy jó érzést kelt az emberekben, ha úgy érzik segítettek másokon, de ezt nem csak pénzzel lehet megtenni. Akinek nagyon nagy vágyat érez ez iránt, az menjen el szociális munkásnak (jó, ez kicsit durva), segít másokon, és még pénzt is kap érte...
Összeségében, amég tudom hova tenni a pénzemet (és még nagyon sok hely van neki, és nagyon sok helyre is kell), addig fájó szívvel adom oda egy alkoholista csövesnek (ez is nagyon sarkított példa), vagy egy alapítványnak. -
regent
aktív tag
Van ezzel a segélyadással némi zavar, az igaz.
èn úgy látom, hogy sokan csak akkor adnak ha tudják, hogy jó helyre megy. Ez érthetöö.
Ha azonban spirituálisabb nézööpontból nézed, akkor már nem az a fontos hogy kinek adsz hanem maga az a tény hogy adtál. Ez egyszerüüen jó érzést kelt az emberben. Az általam ismert összes vallás valami ilyesmit mond, hogy adj annak aki kér, de ne nézz bele a bukszájába, hogy tényleg szüksége van-e rá.
Mert igazából magadon segítesz azzal, hogy adsz. -
liksoft
nagyúr
válasz
adalbert1
#328
üzenetére
Budainak születtem, nyaraimat vidéken töltöttem, 5 éve menekültem pestről a vonzáskörzet egyik kisvárosába. Vagyis amit írsz, azt ismerem. Valóban óriási a különbség. De az alapvető gond, hogy a fogyasztói társadalom miatt állandóan dolgoznak az emberek, nincs idejük egymásra. És ez vidéken is egyre inkább így van.
A közöny meg nehéz dolog. Nem megyek el egy ismerős vagy barát gondja mellett, de a bérkoldustól felfordul a gyomrom. És hogyan válogassam ki melyik rászorult?
Egyszer egy riportban hallottam, Neki így jó. Nem kell dolgozni, és a minimális betevő így is megvan. Akkor vegyem el a saját gyerekemtől?
Szóval nagyon nehéz. Vagy az alapítványok. Ott tényleg van egy pár, amelyiknek lotto 5-öst is adnék. Akkor meg megjelennek a csalók, akik ''nekik'' gyűjtenek. Ha segíteni szeretnék, NEKEM kell utánajárnom, különben rossz helyre kerül. Hát akkor meg magamat veszem el a gyerektől. Kell ez nekem? -
adalbert1
veterán
Ez is igaz. Én abban a szerencsés??? helyzetben vagyok, hogy a hétköznapjaimat Budapesten, a hétvégémet pedig egy 35 ezres kisvárosban töltöm.
A kisváros talán legnagyobb hátránya, hogy ha valamilyen extrább terméket akarnék venni (itt kibukik a fogyasztói társadalom
), akkor sehol nem találok
,plusz munkanélküliség.
Viszont a legnagyobb előnyei: kis távolságok, sok barát, haver, ismerős.
Budapesttől néha elég erős hányingerem van. -
boszizsu
tag
Tökéletesen megértelek. A legnehezebben a közönnyel barátkozom meg, nem is tudom megszokni. És ettől kiráz a hideg mert én nem tudok elmenni a nyomorúság mellett szótlanul legyen az egy ember vagy egy kutya.

De most ha nekikeseredek, és én is beállok a sorba, attól jobb lesz? Tudom, hogy szél ellen pisilni..., de attól még az embernek lehetnek szélmalomharc-igényei.
Nem vagyok hajlandó átadni magam az általános depressziónak, és a gyerekeket is igyekszem erre szokatni, de rohadt nehéz, amikor a gyerekem sírva fakad, hogy ő milyen kövér!!!
Mert nem az a kifejezett gizda, anorexiás típusú gyerek, amúgy viszont nagyon formás, csinos, főleg mióta balettra jár. De kénytelen voltam felhomályosítani, hogy sosem lesz balerina, mert nem az a típus aki vaságyastul 40 kiló, ráadásul a genetika miatt várhatóan 180 centi körül lesz, ha felnő. -
liksoft
nagyúr
válasz
boszizsu
#323
üzenetére
Tudod az ártatlanság relatív. Én sokkal jobban hiányolom, a napozást (sugárzás miatt már nem lehet), mezitláb a közértbe (hogy néznének rám), biciklizni (életveszélyes), Dunában úszni (minden betegséget összeszednék), stb, stb, stb, ....... Elegem van az emberek közönyéből, a fogyasztói társadalomból, a környezetszennyezésből, hogy a multik tudják nekem mi a jó, a közbiztonságból, stb, stb, stb, ....
EMBER AKAROK LENNI és szeretném, ha EMBEREK vennének körül, mint 20 éve.
Elnézést, most lógott bele a kezem a bilibe....... -
boszizsu
tag
Nem az információ mennyiséggel van gondom, azt pedig kifejezetten élvezem, hogy a lányom hétévesen már használja a számítógépet, az ötévesem úgyszintén (csak a jelszavát nem tudja még bepötyögni), a mobiltelefont, a dvd lejátszót, videót úgy kezelik, ahogy a nagymamájuk sosem fogja. Szóval van ennek előnye özön sok. Csak az ártatlanságukat veszítik el idő előtt.
-
Thyb
senior tag
válasz
boszizsu
#320
üzenetére
Sajnos ez elkerülhetetlen. Ha visszaemlékszel, minket sokkal könyebb volt bármi maszlaggal megetetni, mert a rengeteg információ akkor még nem zudult ránk. Manapság a gyerekek sokkal több tudást, infót szivnak be magukba mint azt mi tettük. Sokkal nagyobb a tananyag is ami a suliban van, és sokkal több mindent tanulnak meg mint anno mi. Igy a nemkivánatos infokat ugyanugy fogják mint az elvártakat, igy hamarabb kerülnek képbe az ilyen dolgokkal. Addig jó, amig képbe, és nem testközelből szerzik az ilyen tapasztalatokat.
Gondolok itt a tegnapi hirekben elhangzott 21 éves srácra és családjára. -
boszizsu
tag
Azzal, hogy egy bizonyos kor után érdekli a skacokat a sex, még nem lenne bajom! Attól viszont dobtam egy hátast rendesen, hogy a 6 éves lányom pontosan elmondta, hogy technikailag hogy lesz a gyerek!
Azóta már csak arról győzködöm, hogy az érzelmek a legfontosabbak. Kérdés milyen sikerrel? 
Csúfolódás: a helyzet rendeződött, a szocializáció elindult, majd kialakul a dolog. -
regent
aktív tag
Lehet, hogy igazatok van. Ezek a dolgok jó régen történtek, akkor beváltak, a mai helyzetet nem ismerem ilyen mélységben, csak megosztottam a saját tapasztalatom.
Amúgy éppen manapság menöö az erööszak, vagy nem?
''Nem kell komolyan venni őket, nem kell odafigyelni arra amit mondanak - hisz ugy sem igaz, s csak féltékenységből mondják''
ès mi van ha igaz? Ha a gyerekemnek tényleg kockafeje van? -
ladybug
őstag
Persze, hogy mi is érdeklődtünk eziránt, és az is természetes, hogy a gyereknek ösztönösen izgatja a fantáziáját ez egy bizonyos kor után. De sajnálatra méltónak tartom, hogy a szex egyfajta menő dolog, csapból folyó v.mi lett. Lépten nyomon erre vagy ezzel kapcsolatos reklámokra, műsorokra bukkansz.
Azzal is tisztában vagyok, hogy a gyermekem nem fog mindenről megkérdezni vagy beszámolni, hogy ezt látta, vagy ez a kérdése, mert maga szeretne választ kapni rá. De ott szeretnék állni, és felelni a kérdéseire, ha lesznek. És ne a tv-ből és reklámokból szedje össze amit nem ért.
Steve: Egy 12 évesenek szerintem már mindennapos a Bk. Szívesen nézik. Okosan neveled ezek szerint a leányzót, ha így szót fogad neked.
Az adjonisten és a fogadjisten pedig ilyen esetben is más egy kicsit. Egy anyának másképp fogad szót egy gyermek, mint az apjának. És ez em is baj. -
Loha
veterán
Ezeknem a karikáknak ez értelmét sohasem értettem.
Ha a szülőt érdekli, hogy a gyerekének való-e a film amit együtt néznének, akkor az elején kint van 5 percig aztán és kész, de ez ott virít egyfolytában. Ráadásul ha a szülőnek szól, akkor miért kell ilyen feltünő? A szülők nem látnak jól vagy mi? Vagy a nyugdíjasokra is gondoltak?
Szerintem ezek inkább olyanok mint a STOP tábla, tehát a gyereknek szól, hogy tudja, hogy tilosban jár, mert ha másnak szól akkor SZVSZ semmi értelme ebben a formában. Sőt szerintem akik kitalálták, azok sem tudták, hogy mi a francot akarnak vele. -
sasa311
veterán
Nekem ''csak'' a sexes részről jutott eszembe 1-2 dolog. Pontosabban az, hogy miért van rajta 18-as karika... Azért emlékszem rá, hogy a fikkal mi is néztünk 14-15 évesen sexfilmeket( akkor még közösen kazettákról, mert nem volt internetünk, max 1-2 embernek 56K modem
), és mégsem lettünk sexuálisan abberáltak. Ne értse félre senki, nem buzdítanám a saját gyerekemet majd 14 évesen arra, hogy gyere fiam nézzünk valami jó hardcore pornót, de érdekelne, hogy más mit gondol erről.
Az az egy szent, hogy én nem büntetném meg a gyereket azért, hogyha ilyesmik is izgatják. Inkább ezt nézze, mint valami agresszív marhaságot vagy a Győzike sót
-
steve@prhw
őstag
Kedvesem kislánya 12 éves. Nem az a nyugton ülő típus (hál' az égnek), egyedül a barátok köztöt nézi meg. Ennek viszont ára van: a fennmaradó időben sem ül el a szobában, játszani, foglalkozni kell Vele. Nem mindig könnyű, de nekem az az elvem (kicsit erős, mondjuk így: minden erőmmel azon vagyok), hogy a fáradtságot, idegességet, nyűgösséget ne azokon töltsem ki, akik közel állnak, hozzám, akik úgyis elnézik. Így a meló és a korrepetálások után bizony a bk kezdetéig átnézzük a leckét, ha van idő, játszunk, a szünetében is, és ha a fürdés már lezajlott, akkor utána is. Annyira jó látni, hogy ragaszkodik hozzám... És kiküszöböltük a tv-t is. Kedvesem igazi kos, nagyon nehezen tudja megállni, hogy kitörjön, ha Mici valami olyat tesz, amit nem szabadna, de már sokat alakultak. (Érdekes -szokatam mondani neki- nekem soha nem szól vissza Mici, pedig én is rászólok, ha papucs nélkül közlekedik, ha nem pakol el maga után, stb. Csak ugye amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten...)
-
ladybug
őstag
Nem szorosan az oktatáshoz kapcsolódik, amit most írni fogok, de a gyremekneveléshez mindenesetre sok köze van.
Tegnap páran a tv-ről beszélgettünk. Milyen hatással van a gyremekre?stb. Konrétan is a korhatáros műsorokról beszélgettünk. Ugye kint vannak ezek a kis karikák (12 év alatt, 16 év alatt, és 18 év alattiak..), amik arra vonatkoznak, hogy csak szülői felügyelet mellet nézhetik a gyerekek a tv-t. Ekkor elgondolkoztunk, hogy vajon hány gyerek mellett ülnek ilyenkor ott a szülők? Hány szülő tudja egyáltalán, hogy mit néz a gyermeke? Figyelembe veszik-e egyáltalán ezeket a jelzéseket, vagy mindegy alapon mindent nézhetnek a gyerekek?
A másik pedig az, hogy vajon csak a durva, erőszakos, agresszív műsorokra kerül fel ez a karika, vagy a szex-szel teletűzdeltbe is? mert ugye van olyan, ami nem éppen 12 éves gyereknek való.
[Szerkesztve] -
Thyb
senior tag
Teljesen egyet értek, és a mai világban amikor a szülők 1 része is meg van bolondulva, akkor nem minden esetben jön jól az erőszak alkalmazása. Mert ha a csúfolódót még el is tudod intézni, lehet, hogy egy idősebb tesó is odajár, és az nem lenne szerencsés.
Vagy meg kell magyarázni a gyerkőcnek, hogy a csúfolódók azért teszik azt amit, mert őket nem szeretik a szüleik, s ezzel próbálnak másokra is szomorúságot varázsolni. S ha Ő ebbe a játékba belemegy, akkor ők nyernek. Nem kell komolyan venni őket, nem kell odafigyelni arra amit mondanak - hisz ugy sem igaz, s csak féltékenységből mondják-. Ha pedig már nagyon unja a témát akkor csak azt kell tőle megkérdezni, hogy hetente még mindig csak egyszer fürdik? Mert jó lenne ha a szombat mellé a szerdát is beállitaná, mert kezd büdös lenni. -
liksoft
nagyúr
De ezek nem MA voltak, és már mások az erőviszonyok. Anno még volt tisztelet. Bármiért. Tudásért, erőért, korért, stb.... Mára ez nincs meg. Így a tiszteletet nem tudod kivívni. Sajnos ez olyan mint a fogyasztói társadalom. Ott meg strapabíró terméket nem találsz. Vagyis élj a mának, így mind a kettő azonos szálra fut. Én mindig sikerrel alkalmaztam az észt. Nem kell fizikai fölénybe kerülni, rá lehet vezetni a lényegre.
Természetesen én is bunyóztam, de se nekem, se a többieknek hosszútávon nem jött be. Csak a pillanatnyi helyzetet ''rendezte'', akkor sem igazságosan. -
regent
aktív tag
Már nem vagyok.

De szeretem a gyerekeket.
Saját példát írtam le, igaz én másik testtájra helyeztem a rúgást, nálamnál sokkal nagyobb, és eröösebb osztálytársamra. Nagyon hamar felfogta, hogy mindig nem tud résen lenni, én viszont nem felejtek, és elööbb-utóbb neki nagyon rosz lesz. Abba is maradt a csúfolódás.
Amúgy nem feltétlen lesz belöle verekedés, egyrészt mert közvetlen a bosszú után általában nem volt abban a helyzetben, hogy verekedjen. Másrészt pedig öö is érezte, hogy a bosszú jogos. A saját --elöre bejelentett-- eszközeimmel vettem revansot. Mikor a figyelmeztetéseim ellenére folytatta a csúfolást tudhatta, hogy ez be fog következni, legfeljebb nem hitte el hogy tényleg.
A bunyó amúgy soha nem felesleges. Eöösíti a testet és a jellemet. Mellesleg soha nem tudsz meggyöözni egy folyamatosan csúfolódó gyereket arról, hogy rossz amit csinál, anélkül hogy fizikailag ne gyööznéd le.
Az ilyen gyerekek ugyanis általában rosszabb tanulók, viszont erösebbek mint a többiek, és a fölényüket a csúfolódással fejezik ki. Nem fogják abbahagyni, csak mert szépen megkéred ööket. Vagy maguktól megunják, vagy ha nem, hát rá kell kényszerítened ööket, hogy abbahagyják.
Ha nevelöö vagy, akkor eleve vesztettél, nincs esélyed megfékezni a csúfolódást, mert nem lehetsz ott mindig.
Ha téged csúfolnak akkor pedig marad a fizikai kényszer. Ami nem egyszerüü dolog, lévén valószínüüleg eröösebb nálad a csúfolódó. Erre egy (nálam) bevált módszert írtam le.
Most jut eszembe egy régi történet, ez is velem esett meg. Ha jól emlékszem másodikos, vagy harmadikos általános iskolás voltam, mikor új család költözött a faluba, és a gyerek a mi osztályunkba került. Cigány volt mellesleg. Persze szünetben neki is esett az egész osztály, tudjátok, lecsaptunk rá mint a gyönygytyúkok a takonyra. Ahogy az új (más) gyerekekkel szokott történni. ÖÖ pedig nagyon egyszerüü módszert választott. Akárki csúfolta, ahhoz odament és jól sípcsonton rúgta. Mivel jól futott ezért utolért mindenkit.
A harmadik szünetben már senki nem csúfolta. Másnapra befogadtuk. Meglehetöösen magas helyet foglalt el az osztály hierarchiájánban, pedig nem volt jó tanuló, és ezek után soha nem is volt erööszakos, csak ha csúfolták, de akkor mindig, következetesen. -
regent
aktív tag
válasz
boszizsu
#303
üzenetére
èn is így tettem amúgy, mikor ilyen helyzetben voltam. Igaz már középsulis voltam, volt egy kis rálátásom.
Megmondtam a csúfolódónak szép udvariasan, hogy nekem rosszul esik amit mond rólam/nekem, és megkértem, hogy ne tegye többet.
Persze általában ilyenkor nincs semmi hatás, megy tovább a macera.
Következöö stádium, udvariasan megmondtam neki, hogy nagyon zavar amit csinál, kértem hagyja abba.
Na ilyenkor már csak azért is folytatja az ember, tehát hatástalan.
Legközelebb már megígértem neki, hogy ha nem hagyja abba, nagyon pórul fog járni.
Mivel az embert általában nagyobb és eröösebb osztáytársak csúfolják, ezért ezt nem veszik komolyan, tehát be kell váltani a fenyegetést.
Nagyon fontos viszont az idöözítés. Nincs értelme rögtön a csúfolódás közben, vagy rögtön utána megpróbálni erööszakkal megtorolni a sértést. Ez általában úgyse sikerül, legfeljebb verekedés lesz a vége, ahol a gyengébb fogja a rövidebbet húzni. Ez jellemzööen nem a csúfolúdó.
Ki kell várni a megfelelöö pillanatot, és akkor váratlanul lecsapni. Nem kell lesbööl támadni, nyugodtan oda lehet a delikvenshez menni, és szemtööl szembe szó nélkül tökönrúgni. Mikor összegörnyedve szenved, akkor viszont fel kell világosítani, hogy most van az, hogy öö pórul járt a csúfolódás miatt, és ha folytatja, akkor továbbra is pórul fog járni. Amennyiben revansot akar majd venni állok elébe, de jó ha tudja, hogy én nem felejtek, és akármikor képes vagyok bosszút állni.
Ezek után, már az elsöö csúfolódáskor emlékeztetni kell, hogy mi lesz ennek a vége. Ez hatni szokott. -
regent
aktív tag
válasz
boszizsu
#305
üzenetére
Mondd meg neki, hogy rúgja jól bokán azt aki csúfolja.
Barátnööm anyukájával történt ilyen eset, mikor öö volt kislány, csúfolták, nem tudta mit csináljon, valamelyik szülöö, meg azt mondta neki, amit most én mondtam neked.
Bokán is rúgta a csúfolódót, de persze az bepanaszolta, az osztályföönök meg ment a szülöökhöz, hogy verekszik a gyerekük. A szülöök meg elmondták, hogy tudják, öök tanácsolták. Képzelheted a tanár arcát.
De persze aztán abbamaradt a csúfolódás. -
steve@prhw
őstag
válasz
boszizsu
#305
üzenetére
Sejtem... Viszont ha Zrínyi módjára kirohansz -illetve be az iskolába, óvodába-, akkor hamarosan megkapja, hogy anyuci szoknyája mögé bújik, stb. És az rosszabb is lehet (természetesen a jelenlegi állapotot nem ismerem).
Beszélgess vele ezekről a dolgokról, tudja, hogy adott esetben meg fogod védeni, de egy kicsit hagyni kell, hogy vívja a saját harcát. Főiskolán volt néhány olyan osztálytársam, akiket a szülők mindentől óvtak-védtek addig, ne tudd meg, mi lett sokukkal a fősulis koleszban... Szvsz a szocializációhoz ez is hozzátartozik (addig ugye, míg el nem durvul, de azt Neked kell tudnond, mennyire súlyos az eset). -
boszizsu
tag
válasz
steve@prhw
#304
üzenetére
Köszönet a segítségért, mostmár akkor tudni fogom, mit tegyek.

Csak a szívem megszakad a gyerekért, mikor látom a bánatos képét.
-
steve@prhw
őstag
válasz
boszizsu
#303
üzenetére
Csak mint részben praktizáló tanár, háromszoros nagybácsi és félig-meddig nevelőapa tudok hozzászólni: ha ez nem lép túl bizonyos határokon, akkor semmi, ez velejár a közösségnek. Szegény gyerkőc fog még szembesülni ilyennel, az biztos, és nem lehetsz mindig mögötte. Beszélj vele őszintén, mondd meg neki, hogy nem igaz, amit mondanak neki, ápold az önbizalmát, jó esetben meg fogja oldani a heléyzetet személyesen. (Természetesen konkrét szituációtól függ, óvoda vagy suli, csúfolás tárgya, stb...)
Ha túlzott a dolog, akkor sem célszerű a csúfolódot ''élesben'' lerohanni, mert az csak olaj a tűzre, ilyenkor az osztályfőnökkel, csoportvezetővel (ha normális) célszerű felvenni a kapcsolatot, ő kevésbé direkt módon is segíthet. -
boszizsu
tag
Segítsetek tapasztaltabb szülők!!!
Mit lehet kezdeni azzal, hogy ha csúfolják a gyerekemet?
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
- Crimson Desert
- Milyen TV-t vegyek?
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- Diablo IV
- Forza sorozat (Horizon/Motorsport)
- Hitelkártyák használata, hitelkártya visszatérítés
- Bestbuy játékok
- Hosszú premier előzetest kapott az Arknights: Endfield
- Revolut
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- További aktív témák...
- AKCIÓ! Gigabyte Gaming RTX 3060Ti 8GB videokártya garanciával hibátlan működéssel
- iPhone 17 256 GB Levander - Bontatlan !! www.stylebolt.hu - Apple eszközök és tartozékok - Számlás
- AKCIÓ! MSI Cyborg 15 A12VF FHD GAMER notebook - i5 12450H 16GB DDR5 512GB SSD RTX 4060 8GB
- Lian Li LCD-s 360mm-es vízhűtés akciós áron eladó!
- Kingston HyperX IMPACT 32GB DDR4 2400 MHz laptop RAM (2x16GB)
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest
....


de az általánosnak vehető szaksuliknál azért ritka. De elit iskolának a továbbtanulás, a diplomázás aránya és a versenyeken elért eredmények miatt nevezik. Elég sok nagyagy jár ide. Én nem vagyok valami túl nagy agy, ahhoz túl kocka vagyok 


,plusz munkanélküliség.
Mert nem az a kifejezett gizda, anorexiás típusú gyerek, amúgy viszont nagyon formás, csinos, főleg mióta balettra jár. De kénytelen voltam felhomályosítani, hogy sosem lesz balerina, mert nem az a típus aki vaságyastul 40 kiló, ráadásul a genetika miatt várhatóan 180 centi körül lesz, ha felnő.



