Új hozzászólás Aktív témák

  • Qtya123

    őstag

    válasz lazoltan #19323 üzenetére

    "könnyű beleragadni, elmegy melletted a szakmád, a szociális életed elsorvad főleg ha van családod, mert akkor még kevesebb időd lesz bármire. Persze biztos lehet találni olyan helyet, ahol 2/2 munkarend van, mint ahogy Somatom kolléga dolgozott, de nekem pl az amit ő csinált egyáltalán nem tetszene."

    Bocs, kicsit litánia lesz:

    A fene tudja. Igazából az, hogy elmegy mellettem a szakmám, nem érdekel, mert már megtörtént. :DDD Mérnök informatikusként diplomáztam majdnem 15 éve. Egy percet sem dolgoztam benne és nem is bánom.
    Az a baj egyébként, hogy "elferdült" módon kezdtem anno a munka világát és nekem ez lett a természetes. 12/24 és 12/48-as váltós műszakban kezdtem, olyan munkát ami nem fizikai, de nem is a gép előtt görnyedsz 12 órában, meg papírokat tologatsz dolog. A végén meg kb kipárnázottá vált az élet, mert 24 órás munkarendben dolgoztam és így összvissz 6-7, nagyon ritkán 8 napot mentem egy hónapban. Ezért is volt idő a kamionra.
    Volt ugye az éjszakázás, az ünnepnapok, stb... Volt, hogy 3 egymást követő évben is dolgoztam szilveszterkor, vagy épp húsvétkor. De nekem ezek sosem okoztak kellemetlenséget, még ha fárasztó is az éjszaka. Mert kb mindenért kárpótolt az a "szabadság", hogy utána nem megyek. Így sosem éreztem mókuskeréknek, hiszen nem kellett minden nap menni. A családnak sem volt ez probléma. Ami a feleségemből áll, gyerek nincs, szülők 250 km-el arrébb, testvér nincs, rokonság nagyon kicsi. Szóval eléggé magunk vagyunk itt.
    Ez a munkarend szerintem jól el is cseszte a világnézetemet, mert valami egészen beteg módon gondolok arra, hogy mindennap ugyanakkor, ugyanazt, ugyanott H-P 8 órában. Olyan érzésem van tőle, hogy ez egy rabszolgaság és a nap végén kapsz pár órát, hogy alvás előtt még azért legyen neve a gyereknek, meg 5 nap után két napot, hogy ne őrülj meg. A 15 évből 4 évig csináltam ilyet. Nem nagyon tudtam megszokni. Mikor meg egy évben egyszer kiveszed a 2 hét egybefüggő szabidat, akkor elengednek ugyan, mert törvény írja elő, de nyígnak a vezetők, hogy jaaaj, mi lesz addig. Legalábbis sok irodás/informatikus ismerős erről számol be és én is ezt tapasztaltam abban a 4 évben. Kb szabitól szabiig, hétvégétől hétvégéig "él" az ember. Kivéve persze aki imádja a munkáját.

    Persze ugyanúgy "rabszolga" az ember minden más munkarendben is, de valahogy más. Mintha nem lenne olyan szűk keretek közé szorítva. Kíváncsi vagyok, hogy alapban ilyen-e a személyiségem, vagy az tett ilyenné, hogy a munka világába 15 éve így léptem be, váltós munkarendben. De ugye ez már nem derül ki.

    Szóval a kamion meg ilyen "tömbösített" otthonlét. Én 99%, hogy úgy lennék vele, hogy hiába szívás az adott két hét, mert pörgős a meló, sok az akasztás, kosz, izzadás, stb... vagy bármi más, hiszen ott a tudat, hogy utána 2 hét nyugi.
    De kb én is így tudom csak elképzelni a kamionozást. A 3/1 vagy 4/1 egyszerűen túl sok. A hetelés meg ugyanaz, mint a H-P munka, csak még aludni sem megy az ember haza hétköznap. A napi bejárós meg olyan, hogy úgyis alsó hangon 10 óra felett lesz a legtöbb munkanap, tehát beesni az ágyba megy haza az ember.

    Valahogy ez a 2/2 tűnik nekem így (félig)laikusként működőképes rendszernek, csak hát ugye egyrészt a párkapcsolatra ez sem garancia, másrészt azért nem hiszem, hogy nagyon válogatni lehet a 2/2-t biztosító cégek között.
    A fülke és a kosz igen, az nem a legjobb, ha kifogja az ember. De nekem ott megint felülbírál a dolog, hogy 2 hetet otthon vagyok, a másik esetben meg oké, hogy tiszta a fülkém, de kvázi az az otthonom, nem a lakhelyem, mert abban dekkolok 3-4 hétig. Annyit nem ér. Ültem több esetben retkes fülkében, nem egy komfortos dolog, de számomra nem az a legrosszabb a kamionozásban.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák