Aktív témák

• #2 Racecam nagyúr nyávogi #1

  2007-12-20 22:53:57 #2

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Racecam

  nagyúr

  válasz nyávogi #1 üzenetére

  Írtam privátot!!

• #1 nyávogi tag

  2007-12-20 20:39:51 #1

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  nyávogi

  tag

  Szépen indult a nap, igen. A leányom (most lesz 2 éves),reggel 6.25-kor
  örvendezve közölte, felébredt és tűrhetetlennek tartja, hogy
  1., nem vagyok jelen
  2., a leesésgátló nem távozik magától
  némi közelharc és Machiavellit is megszégyenítő cselek bevetésével sikerült ráimádkoznom a ruháját, majd elvonultam hogy felöltsem a sajátomat. Ez alatt az idő alatt (max.40másodpercről van szó), a gyermekem bement a háztarási helységbe és a fregoliról leszedegette a cuccost, ez még oké is lett volna, de kitalálta, hogy mosósat játszik és a bordó zoknimat, valamint az apja tárgyalós, halványkék ingét beletunkolta a hipósvizes vödörbe. Az eredmény valami egészen érdekes árnyalata lett a lilának, de olyan, amit a
  legmerészebb metroszexuálisok sem mernének magukra húzni, még Gönczi Gábor sem, amikor a Retek klubon bazsalyog a nézőkre. Mire az emberbaráti gondolatok kezdőhullámát elsimítottam magamban, el is készítettem a ded reggelijét, amit
  maga kért:" kefííl, vajjjas sunkás kenyíír"-rel. Közben hivatalos telefon jött rám és bár ott voltam a helyszínem, mégsem tudtam megakadályozni a tudományos kísérletet, miszerint mi történik, ha a félfolyékony kefírt, tigriscsíkos kínai műszőrme pokróccal keverjük.. Ameddig felszámoltam a romokat, a vajas kenyíír pofával lefelé landolt a parketton, de mivel Füles jó gyerek, azonnal fel is vette és kivitte a konyhába, ahol szintén orcával a gravitációs vonzás felé, a fa konyhapultra helyezte, mertmivel onnan nem lehet igazából rendesen lepucolni a zsírfoltokat...Némi háztartásbéli tevés vevés után következett a next cselbevetés, hogy húzzunk meleg nacit, sálat, sapkát, cipőt és induljunk a boltba. Viszonylag kevés lelki sérüléssel sikerült elinduni, bevásárolni. Mikor kifele jövet fel kellett volna venni a kabátot, olyan iszonyú hisztériarohamot produkált, hogy mindenki elfelejtette a bejglimorzsás-ajcsicsomizós karácsonyi révedezését és bennünket kezdett lesni. Gondoltam, oké, dackorszak, de tapasztalatból tudom, felesleges arra várni, hogy majd a hiszti lecseng és szépen felvesszük azt a nyomorult kabátot, így(ön és közvédelemből) a kölket beraktam keresztbe a bevásárlókocsi ülőkéjére, majd mint egy avantgarde szirénakocsi, kiviharzottam az előtérbe öltöztetni. Na ja, de a mohó és vérre éhes tömeg, jött a látványosság után és kirakatbámulást mímelve élvezték a live-show-t. A Tündér Virágszál fuldokolva üvöltött, a feje színe vetekedett a legegzotikusabb trópusi virágokéval én meg arra gondoltam, miközben küszködtem fel rá a kabátot, hogy anno, az ókeresztény mártírok, szelíd, megbocsájtó mosollyal tűrték a megpróbáltatásokat. Arra gondoltam, akárhány előző életem volt, ókeresztény mártír tutira nem lehettem. Se szelíd, se mosoly. A tömeg lassan felbátorodott és jöttek az első félhangos meggjegyzések, "milyenanyaazilyen","minekennekgyerek","szegénykisdrága","vajonmitláthatotthon-hogyígyviselkedik" tipusúak. Addigra elértem a beszólási bátorságom csúcsát, behúztam a szíjakat a továbbra is őrjöngve üvöltő Füles kabátján, majd szembefordultam a szakértőkkel és szépen csengő hangon érdeklődtem, kire adjam még fel a kabátját? Csend lett, majd délcegen(és hangosan) távoztunk a parkolóig, ahol a csemetémet megkíséreltem a babaülésébe
  szíjazni, a profibb pankrátor hagyományok szellemében. Ekkor kopogtatta meg a vállamat egy krisnás, miszerint mittudoménmire gyűjt, filantróp célokra, adakozzak vagy mi, de szólnom sem kellett, mikor meglátta a fejem, önként távozott. A kocsiban azon merengtem, mindenképpen elviszem egy barátnémékhoz, aki állította, a gyerekei csak a lépcsőházukban viselkednek normálisan és beköltöztetem a gyerekemet. Mármint a lépcsőházba, ahol vélhetőleg nyugodtan fog viselkedni.Hazajöttünk, ebédet lapátoltam a Prücsökbe és elmosogattam, sajnos közben az alvósmedve megfürdött a kádban így most a törölközőszárító tetejére raktam száradni, mire a Terroristapalánta letérdelt a fürdőszoba közepére, az ég felé emelte a kezét, mint egy müezzin a déli ima idején és szemeit a bánatosan cseperésző medvére fordítva zokogta,hogy "maciDiababáááááééééééééé...brühühühühü" De nem hagytam magam befolyásolni a törpe manipulátortól, aki jól láthatólag leste a reakciót a könnyein keresztül, hanem elvonultam relaxálni. Leültem a szőnyeg közepére,klasszikus meditációs pózban, becsuktam a szemem és távolról hallottam a zajokat, amelyek leginkább arra emlékeztettek, amikor egy falka vaddisznó vonul át egy különösen zsúfolt edénybolton.Még a szinén távolról jövő, örömteli "káposzta!!!" kiáltás sem zökkentett ki az idegeim regenerálásából. Mikor derüs életszeretettel telve visszatértem az "om mani padme hum" világából, a kamra teljes konzervkészlete vett körül, ölemben a káposzta és Füles egy babkonzervvel dobott célba a szintén behozott piacolós kosaramba. De mertmivel a kapitány is megmondta, hogy keresd a pozitív jelet, ezért értelmeztem a látványt és babfőzelék lett vacsorára, füstölt csülökkel.
  Végül sikeresen elaltattam a Reklamátor-palántát és létrehoztam ezt az irományt, de csakis azért, mert az elfojtás frusztrációhoz vezet.

  

Aktív témák