Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Karma
    félisten

    Huhh. No, akkor valóban vannak homályos foltok.
    Megpróbálom értelmezni akkor a lényegi kérdést, kérlek javíts, ha valamit rosszul gondolok:
    A double *ujtomb; sorban tehát deklarálunk egy pointerváltozót ujtomb néven, aminek csak később foglaljuk le a szükséges memóriát, először még csak meghatározzuk, hogy "lesz ilyen". Amikor megtudtuk az eredeti tömb számunkra szükséges elemeit megszámolva, mekkora új tömbre van szükségünk, azután lefoglaltuk neki a számára szükséges memóriát. Ezután tömbként és egyben pointerként használtuk fel a későbbiekben, rakosgattunk bele elemeket, és itt ez most kicsit zavaros számomra, hogy akkor most melyik fogalmat is használjuk, ami helytálló. Mert tömbnek foglalunk helyet, de pointertömb... :F :DDD
    A második feladatban már megint ez a fogalmi zavar a bajom. (pointer, tömb, pointertömb...)
    Ráadásul - bocsi az értetlenkedésért, csak vannak ilyen homályos pontok - akkor a memóriafoglalással ezek szerint nem "méretezünk", hanem nem tudom, mit csinálunk :D

    És még egy pluszkérdés: a main()-ben free-vel felszabadítjuk a memóriát, de ekkor nem "szabadulunk meg" egyben az adatszerkezet már korábban eltárolt értékeitől is?

    Bocs a sok kérdésért, és köszönöm az eddigi és további segítséget. :R

    (#1411) shev7: pont most küldtem a hsz.-t. :D köszi, rögtön végiggondolom, hogy leülepedjen. :B És igen, jól látod, még nem jött át, kicsit zavar van most az agyamban. :D De már dereng valami! :B :R

    "A double *ujtomb; sorban tehát deklarálunk egy pointerváltozót ujtomb néven, aminek csak később foglaljuk le a szükséges memóriát, először még csak meghatározzuk, hogy "lesz ilyen"."

    Igen. Bár ha nagyon szőrözni akarnék, ahogy egyszer már tettem, a megfogalmazás nem tökéletes: magát a pointert sikeresen definiáltuk, 4 byte-ot kapott a stacken (vagy globálisan), mint egy átlagos változó. De ezt most felejtsük el egy pillanatra, mert irreleváns.

    "Amikor megtudtuk az eredeti tömb számunkra szükséges elemeit megszámolva, mekkora új tömbre van szükségünk, azután lefoglaltuk neki a számára szükséges memóriát. Ezután tömbként és egyben pointerként használtuk fel a későbbiekben, rakosgattunk bele elemeket, és itt ez most kicsit zavaros számomra, hogy akkor most melyik fogalmat is használjuk, ami helytálló. Mert tömbnek foglalunk helyet, de pointertömb... :F :DDD"

    Nem, mi csak és kizárólag pointerként használtuk, nincs külön olyan, hogy "tömbként" használni. Ez a szép a C-ben (konkrét és ironikus értelemben is), hogy ilyen egyszerű :) Mint írtam korábban, a p[n] subscript operátor az ekvivalens a *(p+n) művelettel.

    A pointertömb egy teljesen más fogalom. Pl. int **valami; egy int pointerre mutató pointer, amivel (hasonlóan a második példakódhoz) tömbök tömbjét lehet megvalósítani. Ugyanezt lehet fix méretben is: int valami[5][2];.

    "Ráadásul - bocsi az értetlenkedésért, csak vannak ilyen homályos pontok - akkor a memóriafoglalással ezek szerint nem "méretezünk", hanem nem tudom, mit csinálunk :D"

    A memóriafoglalással memóriát foglalunk :)

    "És még egy pluszkérdés: a main()-ben free-vel felszabadítjuk a memóriát, de ekkor nem "szabadulunk meg" egyben az adatszerkezet már korábban eltárolt értékeitől is?"

    Dehogynem. Amire meghívod a free-t, az felszabadul, az értékei érvénytelenné és elérhetetlenné válnak. (Legalábbis így kell bánni vele, ha nem akarsz bugzani.)

    Fontos megjegyezni, hogy egy dinamikus pointertömbnél az alstruktúrákat egyesével fel kell szabadítani, a fordító nem fogja kibogozni!

Új hozzászólás Aktív témák