Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Frawly

    veterán

    válasz anorche1 #7421 üzenetére

    Ja, feltűnően gyors, a jóhoz meg könnyű hozzászokni. Meg frissebb is, mint a Manjaro, ez is előnye. Pedig a Manjaro is relatíve új verziós csomagokat használ a disztrók többségéhez képest, meg nem olyan lassú, főleg, ha pl. Debian/Ubuntu-alapú disztrókkal hasonlítod össze. Pl. a pacman már régóta a leggyorsabb csomagkezelő (pl. a függőségi fát is nagyon villámgyorsan állítja össze a többi csomagkezelőhöz képest), de mióta zstd-csomagtömörítésre álltak át, azóta meg valami hihetetlen dimenzióban veri az összes többit. Főleg mikor mutatod Windows usereknek, hogy Archon mennyi egy terminálos pacmanos rendszerfrissítés (átlagos, de nagyobb), kb. 1-2 perc (jó, netsebességtől függ), abból a letöltést leszámítva a tényleges telepítési idő kb. 5-10 mp. SSD-n, nem hiszik el, mert ugyanez Windowson tart SSD-vel is 10-30 percig, mármint egy hasonló kaliberű frissítés.

    A pacmant jelenleg csak az inteles Clear Linux csomagkezelője veri sebességben, de az csal, nem egész csomagokat tölt le és telepít, hanem csak a csomagok közötti deltát, különbségeket tölti le, telepíti, így nagyságrenddekkel kevesebb adatot kell megmozgatnia, eleve letölteni is sokkal kevesebb, és ez utóbbi a szűk keresztmetszet.

    Pont tegnap este olvastam egy másik fórumot, hogy az userek mint szenvednek egy nem is olyan új Ryzen mobil APU-ba épített AMD IGP driverrel (meg itt ezen a fórumon is egy régi AMD R9 GPU-val), Ubuntu meg Debian alatt, mindenféle PPA-kal, meg backports kernellel vergődnek, Arch-alapú disztrón meg minden alapból van annyira friss, hogy ez nem gond (simán megy DXVK, Proton, stb.), meg a forráskódból pörgetés sem, mert rendelkezésre állnak a legújabb dev csomagot, nem úgy, mint Ubuntun, hogy csak x verzióval előttiek. Főleg akkor sajnálom ezeket a usereket, amikor ilyen Stockholm-szindróma mentén védik a megszokott disztrójukat, amit csak megszokásból használnak, hogy de jó, az ő disztrójuk enterprise grade, meg stabilabb, meg LTS, meg mit tudom én mennyivel hosszabb támogatási idő, meg release party-t is tartottak a legutóbbi kiadás megjelenésekor. Ja, támogatottabb meg stabilabb. Lenne, ha menne rajta az, amit futtatni akarnának, és nem kéne vergődni vele. Közben meg mi tudjuk, hogy a gyakorlatban az Arch-vonal a full rolling létére semmivel nem instabilabb, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy kevesebb a probléma vele, mert Ubuntun, Minten előfordul olyan, hogy frissítés után nem bootol a GRUB, meg drivergebasz vagy rossz X.org konfig miatt nem tölt be a grafikus felület, meg disztrófrissítést nem él túl az a nagyon stabil rendszer (pl. mikor 18.04-ről 20.04-re frissítenek), ilyenbe Archon sose futottam bele, hogy egy rendszer frissítés után ilyen teljesen elemi szinten boruljon meg. Volt, hogy 1-2 csomag telepítése-frissítése hibával meghiúsult, meg 1-2 alkalmazás frissebb verziója crashelt vagy kisebb bug fordult elő vele (semmi mission critical), de ezekre is mindig van gyorsan közzétett instant workaround (downgrade, upgrade még frissebb AUR-os gites verzióra, konfigfájl átírása vagy újragenerálása, pacman átparaméterezése, felesleges fájl vagy rossz symlink kézi törlése, jogosultsági probléma kézi kiigazítása), meg nagyon gyorsan jön a javító frissítés is, néha még órák sem telnek el közötte, így aki nem pár óránként frissítőmániás, mint én voltam régen, az javarészt bele sem fut még ezekben sem, mert mire rendszerfrissítést indít el, már a javított csomagok települnek neki, persze ilyen javított csomag is évente olyan kevésszer fordul elő, hogy egy kezén megszámolja ezeket az ember, lásd. archlinux.org News szekciója, és bár ott nem írnak minden ilyenről, de nincs lényegesen több incidens azoknál, amik fel vannak ott tüntetve. Ennyit a nagy instabilitásról.

Új hozzászólás Aktív témák