Új hozzászólás Aktív témák

• #27818 Synthwave HÁZIGAZDA Hintalow #27817

  Új Válasz 2014-08-08 12:31:58 #27818

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Synthwave

  HÁZIGAZDA

  válasz Hintalow #27817 üzenetére

  Bizonyos szempontból jobbak voltak azok az idők. Amihez hozzájutottál VHS-en (neadj Isten LD-n!), azt sokkal jobban megbecsülted. De nem csak erről van szó; sokkal jobban el is mélyedtél benne, többször láttad, hagytad beérni - még az is lényegtelen volt, ha szinte egy szót sem értettél belőle. Talán még álmodoztál is.

  Az új (vagy éppen régi, de először hallott) dolgokról minden apró infomorzsát hosszasan elemeztél (pl. anno az 576 KByte MANGA rovata by Martin), már-már idealizáltál. Azt érezted, hogy ez az egész nagyon réteg és különleges (az is volt) - és ennek fényében valamennyire te is azzá váltál. Így ismertem meg pl. az A.D. Police OVA-kat, a Crying Freeman-t, a Fist of the North Star-t, a Gunbuster-t, a Bubblegum Crisis-t, a Patlabor-t, a Heroic Legend of Arslan-t, a Ninja Scroll-t, az Urotsukidoji-t és még egy párat. Persze a megnézésükre nagyon esély nem volt, de mégis a részemmé váltak és szinte minden megadnék, hogy visszatérhessek azokba az időkbe.

  Későbbiekben a Wamdue Project: King of My Castle-je is remek példa a mentalitásra; jó kis zene, a klip meg eszement - tudtad, hogy Ghost in the Shell, látni AKAROD, de sansz nem sok, viszont délutánonként a TV-ben mindig a VIVA megy, hátha leadják megint a klipet és lehet rá gúvadni ezerrel.

  Ez a gúvadás már ugye 4 évvel később van, '98-ban (az idő, amikor javában pörgött itthon a Dragon Ball és a Sailor Moon), amikor is egy remek barátom révén (akinek rokonai éltek Németországban) kezeim közé kaparintottam egy német Animania magazint (most is itt pihen az asztalon) és bár uszkve egy kukkot sem értettem az árja torokhörgésből, csak úgy faltam a képeket és az egész hangulatot, ami körbelengte az oldalakat. Örökre belém ivódott és a mai napig fel tudom idézni szinte az összes címet, amiről csak szó esett benne.
  Aa! Megami-sama!, EL HAZARD, Devil Hunter Yohko, GUN SMITH CATS, Akira, Sailor Moon OVA-k és special-ok, Moldiver, Armitage III, M.D. Geist, The Hakkenden, NGE, Green Legend Ran, Lodoss-tou Senki, Riding Bean, Plastic Little, stb. stb.
  Ezeket több, mint 10 évig akartam látni és bár volt, hogy sok-sok évszakon keresztül nem vettem kezembe az újságot, nem felejtettem el őket, sem a hozzájuk tartozó képeket és régi érzéseket. Ahogy a 3 oldalas cikkben taglalt JAST USA játékokat sem, mint a Season of the Sakura, Three Sisters vagy éppen a Runaway City. Elképesztő érzés volt bő 15 évvel később élőben is látni ezeket - hiszen soha nem mentek ki a fejemből, mindig jelen voltak.

  Ma már ilyen nincs és az új generáció is gyökeresen másképpen éli meg a témát - és gyökeresen másképpen is viszonyul hozzá. És nem a jó irányban.

  Az aranykornak vége.

Új hozzászólás Aktív témák