Bevezető
Vége, lezajlott a világ legnagyobb mobilos rendezvénye, a Mobile World Congress. Jövőre február 25-én nyit megint a banzáj, a helyszín marad Barcelona, a kiállítási terület azonban költözik, kinőtte a helyet a GSMA, nincs hová terjeszkedni a Fira de Montjuic nevű, történelmi környezetbe tett, általunk annyira megszeretett hegyoldalban. Ennek ugyanis azért volt egy varázsa, a klasszicista épületek közé beékelt kiállítási pavilonokra dacosan nézett le a Nemzeti Galéria lenyűgöző homlokzata, a régi, historizáló díszletek közé befurakodott a legmodernebb technológia, és az egész mégis működött, de idén már valóban lehetett érezni, hogy megtelt a hely, nem csak a kiállítók voltak rettentő zsúfoltan, hanem az embertömeg is minden eddigit felülmúlóan zavaró volt még csütörtökön is, amikor korábban ilyenkor csak lézengést láttunk.
Mindenhol érződött, hogy a helyhiány a korlátja annak, hogy egy standon jobban el lehessen férni, hogy a médiaközpontban több munkaállomásnak legyen hely, hogy a Nokiának azért kellett a legtávolabbi csücsökbe költöznie, mert csak ott tudott akkora, egybefüggő területet behabzsolni, ami elég volt a számára. Közben számunkra tök ismeretlen cégek hatalmas standokat építettek abban a 8-as hallban, amelyikben egyébként az összes gyártónak ott kellett volna lenni, de a Nokia, vagy a Sony helyett az Amdocs, a Comverse, vagy az SK Telecom foglalták a helyet. Speciel az Amdocs egy izraeli, számlázási rendszerekkel foglalkozó vállalat, hazánkban két szolgáltatónak is beszállítottak (tudomásom szerint a tapasztalatok nem voltak valami fényesek), a Comverse pedig a hangposta, az e-mail kezelés, és ezek rendszerszintű összekapcsolása kapcsán ismert általam, de biztos csinálnak még sok egyebet is. No, de a lényeg, hogy ezek B2B cégek, nem azért vannak kint, hogy a press megírja a cuccaikról az infót és özv. Szerdahelyi Béláné másnap Amdocs számlázórendszert vásárolhat a közértben. Magyarán üdvösebb lenne úgy elrendezni a jövőben a kiállítást, hogy a B2C van a rendezvény egyik felén, a B2B pedig a másikon, és akkor a sajtó sem keveredik össze az üzletemberekkel meg az elemzőkkel.
Persze ez mind kevésbé lényeges, a fontos az, hogy az idei MWC mit tudott nyújtani. És aki követte a híreinket a múlt héten, nagyjából látja azt, hogy semmi rendkívüli nem történt, mindenki nagyjából azt hozta ki a rendezvényre, amire számítani lehetett. A langyos állóvizet szerintünk két cég rázta kissé fel, az egyik az elképesztő erőforrásokat megmozgató Huawei, a másik pedig a halottaiból feltámadó Nokia. Nyilván mindenki más is megpróbált villantani, érdekes volt a Panasonic, a Fujitsu és persze a Google standja is, de pont a finnek szárnyalására nem számítottunk. A jelek szerint a szervezők sem, mert nagy zavarukban egy Symbian rendszerű telefonnak adták a legjobb bejelentett készülék díját,amit egyébként meg lehet indokolni, ha nagyon kell. De ha ezeket lehúzzuk a listáról, akkor azt lehetett látni, hogy mindenki csiszolgat, políroz, jönnek új modellek, de most a két mag helyett a négy mag lesz a menő, meglepően sok készülék még mindig Gingerbread alapokra építkezik és központi téma lett a frissítés. A fókuszban megint, újra, továbbra is masszívan az Android volt, a WP7-et csak szőrmentén tudjuk megemlíteni, a badára maga a Samsung sem vesztegetett energiákat, a többiek pedig csak kísérleti fázisban vannak. Az Apple pedig soha nem jön MWC-re.
Pedig a szervezők megpróbálják minden évben honorálni a meg sem jelenő céget, volt már az év mobilos embere Steve Jobs, idén pedig az iPad nyerte a legjobb tablet díját - Cupertinoban pedig kábé megvonják a vállukat azzal, hogy be sem neveztünk, meg aztán köszönjük, de tudjuk. Ettől még az MWC nem lesz kisebb horderejű, mindenki más itt van és itt mutatja meg, hogy mivel készül az adott évben. Bejutni a rendezvényre nem túl bonyolult, vagy minimum 700 euró, vagy pedig egy sajtós regisztráció kell hozzá, amit elég szigorúan ellenőriznek a szervezők, át kell küldeni a névjegyünket, néhány publikációt, linkeket. Blogok nem jöhetnek, csak hivatásos újságok, úgyhogy van szűrés. Magyarországról nem voltunk sokan, összesen nyolc sajtómunkásról tudunk mi, ebből öten mi voltunk.
Nagy durranások
Nyilván abszolút szubjektív, hogy mit tartunk nagy durranásnak, de nekünk itt a Nokia dominált. Amikor az Asha modelleket bemutatták, akkor dr. Kinddal csak egymásra néztünk és legyintettünk. Amikor bejelentették a 610-es Lumiát, akkor már felcsillant a szemünk, és amikor fellebbent a fátyol a 41 megapixeles, Symbian rendszerű cuccról, akkor tutira magamra öntöttem volna a kávét, ha nem teszem ezt már meg korábban, merő véletlenségből. Ez a 41 megapixel láthatóan abszolút felkészületlenül verte pofán a szakmai sajtóból álló hallgatóságot, direkt körülpislogtam, de mindenkin az a tekintet volt, hogy most mit értett félre pontosan, mert 41 megapixel az nem lehet. De, lehetett, ez annyi, és amikor lenyugodtak a dolgok, akkor megbeszélte a stáb, hogy a világ egyik legügyesebb trükkjével tartja életben a Nokia a már temetett Symbian rendszert: egy olyan megoldást építenek köré, amely világelső (függetlenül attól, hogy mennyire van rá szükség) és semmiféle más platformon nem érhető el. És innentől nem azért fogja megvenni ezt a Symbian alapú Nokia 808-at az átlagember, mert Symbian fut rajta, hanem azért, mert 41 megapixeles a kamera, apám, az több, mint mobilban eddig bárminek a háromszorosa.
Hogy a bejelentéseken túl is érdemes legyen minden nap felkeresni a Nokia standját, arról a finnek a saját profizmusukkal gondoskodtak. A kék terület nem egy csokigyár volt, mint a Google szirupos világa, hanem egy kissé visszafogott, de áttekinthető, logikusan felépített nokiás világ, ahol mindig volt friss gyümölcs, üdítő, kétféle szendvics, popcorn, fagyi és ajándékautomata. Mindig le lehetett ülni, volt free Wi-Fi, de nem volt zsúfolt, csak relatív messze volt az egész a sajtóközponttól. Ennek ellenére stábunk rendre a Nokiánál reggelizett és persze ilyenkor megnézegettük 38 megapixeles képeket a falon. A kiállítás másik húzócége a Huawei volt. A 8-as hallban nekik volt egy hatalmas standjuk, profin felépítve, minden fontos készülékből legalább ötöt kiraktak, korrekt leírással, amit táblagépeken lehetett olvasni (yikes!), de kevéssé értelmes személyzettel, akik egy adott gép processzorát sem tudták megmondani, éppen ezért volt bölcs döntés, hogy wifit adtak a kiállított gépeknek, így a System Info nevű app már ugrott is le a Marketből, hogy szórja az igazságot.
A Huawei kapcsán azonban szerencsénk is volt, mert a két legdurvább masinát, az Ascend D quadot, és a Mediapad 10FHD-t nem állították ki a standon, lévén már az első napon csak a táblagépből négyet loptak el. És itt álljunk is meg egy szóra, hogy ki az, aki egy szakmai kiállításon prototípus tabletet lop úgy, hogy kábe az egész hely egy merő kamera (mindenkinél van fotógép), a legolcsóbb beugró 700 euró és egyáltalán... szóval két tippem van: bennszülött személyzet intéz ilyesmit (takarító, biztonsági őr, etc), vagy egy konkurens cég vállalja a kockázatot, a Huawei masinájában ugyanis saját fejlesztésű CPU-GPU páros van, ami jelenleg félkézzel lenyomja sebességtesztekben az összes konkurens csúcsgépet. Visszatérve a szerencsénkre: a magyar kontakt, Lajos, be tudott vinni minket a Huawei üzleti célokra emelt épületébe is, ahol egy belsős kiállítóteremben nem csak a két csúcsgépet tudtuk végre megnyomodni, hanem egy sereg olyan motyót is láttunk, amit kint nem, többek között az androidos visszapillantót, ami nem csak minket nyűgözött le, hanem a fórumban is okozott ovációt.
A Huawei tehát embertelen energiát rakott bele az MWC-be, vasárnap délutánra rakott sajtóesemény, hatalmas stand, külön épület, saccra 15 új termék, mind működött, mindegyiket lehetett nyomkodni és nem egy, nem kettő, hanem legalább öt darabot raktak ki a standra készülékenként. Kihozták az első 4G Mi-Fi-t, a legkisebb 4G modemet, egy sereg 4G telefont, rágyúrtak a vékonyságra, a sebességre, a kijelzőre, a tabletekre... igazából mindenre, ami csak szóba jöhetett. Még egy kicsit el kéne rugaszkodniuk attól, hogy Kínából importálják a hostesseket is, mert ők nem voltak a helyzet magaslatán, de egyébként le a kalappal, profi módon oldották meg az MWC-t.
Koreai csata
A Samsung és az LG standja egymással szemben volt, előbbinek úgy háromszor nagyobb helyet foglalt el az installációja. Annak ellenére történt ez így, hogy nagyjából ugyanannyi újdonságot hozott ki a két gyártó, az LG hat készülékkel támadott, a Samsung pedig öt modellel válaszolt. A nagyobbik koreai cég egyébként nem vette félvállról az MWC-t, bár a nagy durranás Galaxy S III még mindig nem bukkant fel, sőt, most éppen ott tartunk, hogy nem is lehet tudni, hogy mikor fog, csak annyi bizonyos, hogy még az Olimpia előtt, hiszen ez a készülék lesz a londoni esemény hivatalos telefonja. Hatalmas a titkolózás a telefon körül, nagyon magasak az elvárások, innen lehet a legnagyobbat perecelni, ezt a Samsung is jól tudja. Idén nem volt nagyszabású sajtóesemény, helyette csak simán kitették a standra az új termékeket, amely két tabletet is magában foglalt, a Note nevű öszvér 10,1 inchesre hízlalt verziója, illetve a Galaxy Tab 2 bukkant fel. Előbbi esetben a stylus-szal való bohóckodás a jellemző, míg a Galaxy Tab 2 rögtön két méretben, 7 és 10 inches kiadásban is megtapogatható volt, s persze nincs vele baj, de semmi forradalmi újításnak nem láttuk nyomát.
Ezt a hiányt a Beam nevű ketyere igyekezett pótolni, de korábban pont a Samsung lőtte már el ezt a projektoros poént, igaz, a két évvel ezelőtt mutogatott i8520-ból nem lett semmi. Most erős a fogadkozás, hogy a Beam piacra is fog kerülni, a kétmagos, androidos gép VGA felbontású képet tud vetíteni 15 lumen fényerővel, amely sötét környezet esetén egész frankó, világosban azonban semmit sem ér. A különlegesség mellett két sikermodellt is frissített a Samsung, itthon állítólag a legkelendőbb okostelefon volt a Galaxy Mini, ennek jött meg az utódja, s a szintén nem népszerűtlen Galaxy Ace is kapott két frissítést is. Mindkét termék esetében igen komoly ugrást hoz a modellváltás, ha a Galaxy Mini 2 lesz a Samsung legolcsóbb, belépő szintű androidos masinája, akkor már el lehet mondani, hogy ezzel is szinte teljeskörűvé válhat a kispénzű vásárlók számára is az okostelefonos élmény. Az Ace kapcsán az Ace 2 az igazán morcos ugrás, az Ace Plus inkább csak ráncfelvarrásnak tekinthető.
Az LG viszont nem fogta vissza magát, legnagyobb durranásuk az Optimus 4X volt, amely négymagos processzorral villogott, ez volt a csúcsmodell. Alá pedig L3, L5 és L7 néven jöttek okostelefonok, valamint felbukkant a Galaxy Note ellenfelének szánt Vu (amely nem is lesz Európában kapható), illetve az Optimus 3D kicsit butított, de remélhetőleg olcsóbb változata, valamint egy táblagép, amely - nocsak, nocsak - már 4G hálózatokon is fog működni. Ez egyrészt egy igen komoly arzenál, másrészt van végre logika is a modellszámozásban, egységes a design, szóval a jelek szerint az LG-nél valakinek eszébe jutott, hogy a felhasználók a sok Optimus között már összekavarodtak és jó lenne egyszerűsíteni.
A kisebbik koreai cég viszont nem a fenti készülékportfólió bemutatása kapcsán alkotott - legalábbis számunkra - maradandót, hanem Ken Hong személyével. Eredetileg egy másik emberrel lett volna interjúnk (aki az európai termékekért felel, tőle azt akartuk kérdezni, hogy a 4:3-as kijelzőt mennyire gondolták komolyan, mert véleményünk szerint elég sok kompatibilitási problémát vet fel), de saját bénázásunknak köszönhetően végül a kommunikációs igazgatónál kötöttünk ki. Ő pedig kendőzetlenül beszélt arról, hogy mekkora szívás ez az egész frissítés-hisztéria és miért jön ki belőle az LG különösen rosszul. Tanulságos interjú volt, meglehetősen jó meglátásokkal, s pár év múlva kiderül, hogy a Huawei, vagy éppen a ZTE belesétál-e hasonló csapdába azzal, hogy most túl sok termékkel próbálja legyalulni a piacot, aztán nehézkesen fog menni a frissítés. Mi mindenesetre örülünk, mert annak ellenére, hogy (mint az végül kiderült) mi mentünk rossz időpontban az interjúra, az LG hazai központja mindent megtett az olajozott lebonyolításáért, így végül egy olyan interjúalanyhoz jutottunk, akinél jobbra nem is számíthattunk.
Japán, Kína, Taiwan
Bár eleinte arra számítottunk, hogy a Sony fogja a legnagyobb durranásokat szállítani, ez mégsem így történt. Holott az Ericsson nélkül első ízben az MWC-re látogató vállalattól mindenki azt várta, hogy most igazán megmutatják, hogy mire képesek, de a jelek szerint vagy nem volt erre elég idejük, vagy nem is akartak ilyesmivel próbálkozni, hanem ugyanazt a nagyon okosan megtervezett portfóliót építik tovább, amit az elmúlt években elkezdtek. A Sony ugyanis nem dob piacra kismillió különböző okostelefont, csak pont annyit, amivel a fontosabb szegmenseket le tudja fedni. Hasonló hardverre épít, nem ugrál a különböző architektúrák között, ugyanazt a grafikus interfészt használja, s ennek megvan az a hatalmas előnye, hogy saját magának könnyíti meg a supportot, amibe beletartozik a folyamatos frissítés lehetősége is.
Éppen ezért senki sem csodálkozott, amikor vasárnap este a Sony mindössze két új modellt mutatott be, az Xperia P-t és az Xperia U-t. Ezek közül egyébként a P tűnik izgalmasnak a spécinek mondott kijelzővel és a unibody készülékházzal. Az biztos, hogy egyik sem bővíthető memóriakártyával (és bár erre direkt rákérdeztem egy interjúban, csak némi blabla volt a válasz, hogy elég az, ami gyárilag benne van), a drágább modellben már microSIM van, s az összes eddig bejelentett Sony még Gingerbread Androiddal kerül piacra, de hamarosan jön majd a frissítés. És valahogyan talán ők az egyetlen cég, ahol ebben nem is kételkedik senki. És az a furcsa, hogy ugyanazok az emberek jöttek fel a színpadra, mint a korábbi években, ugyanazt mondták, ugyanúgy, csak éppen a logo és a design változott, s ettől mindenkinek olyan érzése volt, mintha valami sokkal - hm... - magasabbra pozícionált márkát látnánk, ami mindenképpen jó hír a Sony számára. Az új Xperia készülékeket érzésünk szerint hamar fogja követni egy újabb adag, ugyanakkor a Sony pont azokban a szolgáltatásokban jó, amelyek a kezében vannak (Sony Pictures, Sony Music, etc), csak éppen ezeket itthon nem érjük el. Ezért nagyon fontos lenne, hogy villámgyorsan nyissanak a kisebb piacok felé, mert onnantól tudjuk majd azt mondani egy Xperia telefonra, hogy yes, it's a Sony.
A ZTE, a másik kínai cég nem tudott olyan nagyot gurítani, mint a Huawei. Tartottak egy kissé oldschool sajtótájékoztatót, ahol villámsebesen bemutattak egy tucatnyi készüléket, aztán ezeket lehetett összevadászni a standon. Itt a legnagyobb dobás az Era volt, amely az egyetlen olyan ZTE termék volt, amin tényleg ICS futott, de nagyon össze volt még haxolva, épphogy működött. Minden kiállított termék mellé oda volt persze írva, hogy Ice Cream Sandwich van rajta, ami élből nem volt igaz, ráadásul olyan telefonok mellé is szívbaj nélkül odatették, amelyeken hardveres okok miatt ez eleve kizárt volt. Lenne még mit tanulni az európai kommunikációs kultúrából, mondjuk azt, hogy nem kamuzunk, ezt első szabálynak felvéshetnék maguknak. Ettől még persze nagyot guríthat egy Blade II, vagy egy Orbit, csak egyelőre nem sokat lehet tudni sem az árakról, sem a piaci bevezetés időpontjáról.
Komolyat villantott viszont a taiwani HTC. A tavaly kissé vérszegény produkció után idén újra megmutatták, hogy miért tartanak ott, ahol. A három új modell áprilisban már piacon lehet, a One V a Legendre hajaz, a One S a HTC legvékonyabb, spéci burkolattal ellátott telefonja, a One X pedig a csúcsmodell, a négymagos processzorral és HD kijelzővel felturbózott, 4,7 inches készülék igazi nagyágyú lehet. De a HTC nem csupán attól sokak kedvence, hogy nem véletlenül prémium kategóriás brand, hanem a híres Sense felület miatt is, ami most, a 4.0-s Android kedvéért megújult, s szintén 4.0-s verziószámra vált. Ebből az is következik, hogy mindhárom új HTC már ICS rendszerrel érkezik a piacra, s ha stimmel az áprilisi dátum, akkor az egyik első olyan készüléktrió lehet, amely nem csupán a legújabb Androiddal, hanem annak már gyárilag módosított verziójával lép a vásárlók elé.
Meglepetés a kicsiktől
Szerintem nem csak bennünk, hanem sok olvasónkban is kellemes érézseket ébreszt a Panasonic neve, legalábbis akkor, ha mobiltelefonról van szó. A japán cég úgy döntött, hogy visszaszáll az európai hadszíntérre, rögtön két okostelefont is hoztak, mindkettő androidos. Az Eluga és az Eluga Power közös ismérve az IP57-es védelem, azaz egy bizonyos ideig vízálló mindkét jószág, kétmagos a processzor és hasonló a formaterv. A csúcsgép öt hüvelykes kijelzője HD felbontású, de ez már kicsit talán nagy, a kisebb, 4,3 inches Eluga jobban elképzelhető a vásárlók kezében, összeszedettebb a design és bár ez a gyengébb gép, mégis elég erős. A két kütyü az év második felében landolhat a boltok polcain.
A másik visszatérő az itthon utoljára a Pocket-Loox széria kapcsán ismert Fujitsu volt, aki komoly portfóliót hozott magával, de a készülékek ismertetése kapcsán nagyon sok volt a feltételes mód. Pedig itt volt a világ legvékonyabb okostelefonja, a 6,7 mm-es Arrows, vagy a vízhatlan, négymagos, HD kijelzővel bíró, de még név nélküli prototípus is. A cég képviselői csak annyit mondtak, hogy szeretnének újra labdába rúgni Európában, de a táblagépek és a telefonok forgalmazását különválasztják. Utóbbit a jelenlegi értékesítési csatornákon keresztül igyekeznek megoldani, tehát olyan üzletekben, ahol eddig voltak Fujitsu notebookok, könnyen felbukkanhatnak ilyen márkájú tabletek is. A mobiltelefonok kapcsán viszont operátori támogatásban bíznak, pedig általában ez szokott a legnehezebben összejövő megállapodások között lenni.
A Google standján bóklásztam egyik este, amikor belebotlottam az Acer pultjába, ahol egy rettentő lelkes úriember két kellemes telefont is mutatott. A Liquid Glow inkább középkategóriás, míg a CloudMobile egy szinttel fentebbi terméknek tűnt, mindkettő 4.0-s Androiddal, utóbbi teljesen átalakított kezelőfelülettel és kifejezetten nívós formatervvel támad, megspékelve egy olyan kijelzővel, amitől percekig kerestem az államat a padlón. Kár, hogy a CloudMobile csak ősszel fog érkezni, most kéne kijönnie és nagyot tudna ütni.
Az Emporia hagyományosan jókora standdal képviseltette magát, s ők is képesek voltak megújulni, hiszen hamarosan jön az első összecsukható masinájuk, amiből két kivitel is készül. Az egyik pont olyan, mint akármelyik jelenlegi modell, a másikban azonban 3G és kamera is lesz, ezzel nyitnak tehát azokra az idősödő júzerekre, akik már nem a 6310-es Nokiánál hagyták abba a dolgot, hanem kicsit később, és igényelnek bizonyos fejlettebb funkciókat is.
A Padfone-t demonstrálta az Asus, de számos más táblagépet is bemutattak. Az Alcatelnél egyetlen készüléket láttunk, ami számottevő érdeklődést váltott ki belőlünk, ez pedig az OT-993 volt, amely már a 4.0-s Androiddal érkezett és erősen hajaz az OT-995-re. Más újdonságot nem hoztak. Benéztünk a PowerMat standjához is, akik tavaly nagy erőkkel voltak jelen, s talán pont ennek köszönhető, hogy idén már Duracell néven hirdetik magukat, s emiatt a nagy összeborulás miatt meg is állt az értékesítés terjeszkedése, és csak 2013-ban lesznek hazánkban kaphatóak a termékek.
Hangulat
Idén már hatodszor tudósítottunk a helyszínről. Barcelonába már ismerősként megyünk vissza minden évben, s ha nem jön közbe valami nagyon váratlan, akkor ez így lesz még négy évig biztosan. Szeretjük ezt a várost, tudjuk, hogy mi és merre van, hogyan jutunk A-ból B-be, mennyibe kerül egy palack KAS, és imádjuk, hogy február végén is 16-20 fok van, szikrázó napsütéssel. Idén is öten voltunk kint, s azt hiszem, hogy minden évben egy picit jobb, profibb, minőségibb tudósítást tudunk letenni. Alant egy rövidke film arról, hogy milyen volt a hangulat, a város, a kiállítás:
Jobbak lettek az eszközeink, ami annak is köszönhető, hogy kisegített minket a Sony egy kamerával, ha pedig lemerült néha egyik-másik kütyü, akkor még mindig előugorhatott az Xperia S, egy csomó hírben a képek telefonnal készültek, s szerintem senkinek sem tűnt ez fel. Volt nálunk külső hangkártya és mikrofon, amit a hangbarlang.hu biztosított, így sikerült rádióműsort csináljunk egy harmadik emeleti, barcelonai lakás konyhájában éjjel fél háromkor azért, hogy másnap Magyarországon leadhassa a Gazdasági Rádió. Az Emporia és a Nokia pedig a legsokoldalúbban felhasználható segítséget nyújtotta az utazásunkhoz: pénzt. Ebből tudtuk fedezni a repülőjegyet és a szállás egy részét, s persze hozzá kellett azért tegyünk, de ennyit simán megért az élmény, s ennyit simán megért az, hogy Magyarországra mi szállítottuk messze a legtöbb hírt az MWC-ről. Ez meg is látszott a látogatottsági adatokban, 50%-kal nőtt az oldalletöltések száma.
Egy kissé elbénázott kísérletet követően másnap élő streaming adással tudtunk jelentkezni a sajtóközpontból, erre még nem volt példa korábban. 63 darab hír ment ki az MWC-ről, ehhez 37 videót gyártottunk szűk négy nap alatt. Mindehhez tartozott 16 blogbejegyzés kicsit lazább stílusban, valamint két rádiós bejelentkezés az InfoRádióban, plusz a már említett egy órás műsor a Gazdasági Rádióban. Azt hiszem, hogy ennél többet nehezen tudtunk volna letenni az asztalra, ez a végén már meg is látszott a stábon, az átlag alvásidő 6 óra alatt volt, amit persze egész jól bír akkor az ember, ha a maradék időben nem próbál folyamatosan tartalmat gyártani. Persze azért belefért egy jó vacsora a Corninggal (Gorilla Glass), a Microsofttal, a Samsunggal, volt meghívásunk az Alcatelhez, a ZTE-hez, ezekre erő hiányában nem tudtunk elmenni, vasárnap még egy kicsit körül is szaglásztunk a városban, de ez volt eddig a legmunkásabb MWC, amit átéltünk.
Kissé elfáradtunk a végére...
Reméljük, hogy mindenki megtudta azt, amire kíváncsi volt, mi igyekeztünk mindent felderíteni. Jövőre újra itt leszünk, még több energiával és lelkesedéssel, még több tapasztalattal felvértezve vágunk majd neki az MWC2013-nak.
Bog
