Új hozzászólás Aktív témák

• #51 Superman nagyúr Bocha #23

  Új Válasz 2007-08-16 12:34:31 #51

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Superman

  nagyúr

  válasz Bocha #23 üzenetére

  Nem akartam hozzászólni, de meg kell tennem, mégpedig ezen mondatrész miatt:
  
  ''ezeknek az embereknek a nagy része nem fogadja el a segítséget, sok szempontból alatta vannak annak a szintnek, ahol nálam az ''ember'' fogalma kezdődik.''
  
  Gondolom tudatában vagy annak, hogy amit mondtál, az bődületesen rasszista felfogás azokkal a nyomorultakkal szemben (is), akik önhibájukon kívül keveredtek nyomorúságos körülmények közé. És akkor még nem beszéltem szűkebb ''hazámról'', Borsod megyéről, ahol az a bizonyos kard sok százezer ember feje fölött lóg, hogy elveszítheti az otthonát és nem az alkoholizálás miatt.
  Amiket írsz, csupa sztereotípia. Írod, hogy tenni kell valamit azért, hogy rendben legyen az életed. Egyetértek: de ha nem tudsz mit tenni, mert olyanok a körülményeid, akkor mit teszel? Mit tehetsz, ha nincs mit tenni? Tényleg könnyű a fővárosból kritizálni olyan vidéki térségeket is, ahol emberek olyan nyomorban élnek, amilyet te el sem tudsz képzelni.
  és te undorodsz, ha hozzáérnek a frissen vasalt ruhádhoz, meg a kifényesített cipődhöz, meg bűzlenek? Mondd már kit érdekel ez? A szerencsétlen alighanem maga is szégyelli ezt, de eljutott arra a pontra, amikor mindez már nem érdekli. Csak annyi, hogy megérjen még egy napot.
  És hagyjuk már az alkohol témát....nem csak ez a jellemző a munkájukat vesztett, lecsúszott emberekre.
  
  ''Egyébként továbbra sem értem, hogy hogy juthatnak el idáig emberek. Nincsenek rokonaik? Nincsenek barátaik? ''
  
  Ez is egy szűklátókörű felfogás. Képzeld vannak olyan emberek, akiktől, ha nehéz helyzetbe jutnak mindenki elfordul. Látszik, hogy te, meg a hozzád hasonlók (ezt Sartre úgy fogalmazná meg, hogy a ''tisztes polgárok'') - mivel nem kerültek ilyen helyzetbe és mindig magukból indulnak ki - el sem tudják képzelni, hogy ez is előfordulhat.
  itt Borsodban van olyan falu, ahol gyakorlatilag hajléktalanként élnek emberek, mert azt, ahol laknak, nem lehet háznak nevezni. Van, aki naponta 50km-t gyalogol oda-vissza egy kis munkáért és pénzért, meg ételért a családnak. Persze ez mind nem számít, hiszen nem Pestről van szó.
  Egyszóval a felfogásod embertelen és én meg azt nem értem, ezzel, hogy lehet együtt élni. Nem lehet mindenkit megmenteni, ez igaz, de hogy még ennek az érzése is kivesszen valakiből...azt meg én nem tudom elfogadni.
  
  Viszlát barátom: remek írás, gratulálok.

• #43 Crystalheart őstag Bocha #42

  Új Válasz 2007-08-07 19:05:01 #43

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  őstag

  válasz Bocha #42 üzenetére

  ''Szerintem gazdagnak is születni kell, ha nem sikerült, akkor vagy lottót nyersz, vagy letaposol mindenkit magad körül,''
  
  Vagy bezsállsz a film-, könyv- vagy játéküzletbe Speciel ezeket látom elhetséges kitörési pontoknak - persze nem a képzetelenek számára. A hajléktalankérdéshez kellene pár törvénymódosítás, az állam igenis kezdhetne a lecsúszott emberekkel valamit.

• #41 Viszlát addikt Bocha #38

  Új Válasz 2007-08-07 00:40:07 #41

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz Bocha #38 üzenetére

  Szerintem már az is pozitívum, hogy megpróbálod racionálisan felmérni a lehetőségeidet, nem csak legyintesz egyet az egészre. Azt, hogy születni kell-e erre, csak részben tudom aláírni, mert egy-egy élmény nagyon tudja befolyásolni a hozzáállást. Na meg persze mint annyi minden, ez is akarás kérdése többnyire.

• #40 Crystalheart őstag Bocha #38

  Új Válasz 2007-08-07 00:12:20 #40

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  őstag

  válasz Bocha #38 üzenetére

  ''A saját életed részben feláldozni azért, hogy másokon segíts.. erre születni kell.''
  
  Tudod ha előbb meggazdagszol, aztán segítesz (mondjuk programokat szervezel, álláslehetőséget teremtesz stb.), máris nem kell föltenned rá az életedet, és talán hatékonyabb is vagy
  
  Viszont néhány törvényi szabályozás sem ártana, mert undorító a város utcáin mocsokban tömörülve látni a koszos és igénytelen hajláktalanokat. De talán még rosszabb, mikor a történelmi hagyatékainkat teszik tönkre, és a Vár eldugott, regényes kis helyei tőlük bűzölögnek... sejthetitek, milyen ''termékeiktől''.
  
  Amíg ilyenek is lesznek, egyszerűen nem lehet általánosan pozitívan hozzájuk állni.

• #37 Viszlát addikt Bocha #34

  Új Válasz 2007-08-06 17:45:11 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz Bocha #34 üzenetére

  Hogy mit lehet tenni és mikor érdemes... nehéz kérdések. Mindazonáltal érdemes különválasztani a jótékonykodást a segítségtől. Úgy gondolom - s ez megint erősen szubjektív -, hogy aprót, szendvicset adni egy hajléktalannak vagy koldulónak a jótékonykodás kategória. Segíteni sokkal de sokkal nehezebb, nem lehet csupán anyagiakkal megoldani, annál többre van szükség. Hitet adni az életben az ember talán nem is képes, vagy csak nagyon ritkán, márpedig anélkül nem fog sokra jutni az illető.

• #36 talmida Közösségépítő Bocha #23

  Új Válasz 2007-08-06 17:07:08 #36

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  talmida

  Közösségépítő

  válasz Bocha #23 üzenetére

  Sajnos csatlakoznom kell a véleményedhez. Nekem sem az írással ( a megfogalmazással) van a gondom, hanem a tartalommal.
  Amellet, hogy mi is (''bolond módon''..soha nem tanulva az előzményekből) boldog-boldogtalannak segítünk, ..mindenkinek, aki rászoruló, mégis nagy százalékban negatív tapasztalataink vannak..(pofátlan kihasználás, átverést, stb)
  
  Ezzel senkit sem szeretnék elkedvetleníteni vagy lebeszélni a jótékonykodásról, de azt is szeretném, ha valahogyan jobban (''okosabban'') meg tudnánk ítélni a helyzeteket, megkülönböztetni az embereket ...
  
  
  2001 telén történt, hogy anyám váratlanul kórházba került. Kisebbik fiammal azonnal ''haza''tűztünk BP-re, és a kórházbajárás miatt naponta többször is (!) megtettük a Mátyásföld - Keleti Pu. útvonalat (busz, metró, +láb). A Keleti Pu-nál levő aluljáróban minden alkalommal olyan látvány fogadott bennünket, ami szinte sokkal nagyobb fájdalmat okozott, mint anyámat a kórházban látni. Az aluljáró egyes pontjain (minden lépcsőfel~ és lejárónál!!) fakó, érzéketlen, közönyös ábrázatú emberhalmok egymás hegyén hátán, latyakban, koszban, ürülékben fekve mínusz tízben.
  
  A hányingerrel és a sajnálat okozta fájdalommal küzködtünk minden alkalommal.
  Éreztük, hogy akármennyit adnánk sem oldaná meg a problémájukat. ( Attól függetlenül igyekeztünk mindig kaját is és pénzt is adni --amennyi tőlünk telt--, annak, aki mellett épp elmentünk.)
  
  Sok cikket olvastam a hajléktalan otthonokról (menhelyekről) is , és azt is megértem, hogy oda miért nem mennek szívesen a ''nincstelenek''..mert tolvaj ''társaik'' a szemüket is kilopják, ha nem vigyáznak.
  
  USA-beli tapasztalataink se jobbak e téren. Pl. amikor hozzád hasonlóan, kaját (hamburgert) kínáltunk az ''étel''- kéregetőnek --ui az volt olvasható a táblácskáján-- , akkor azt fanyalogva fogadta el..Más esetben, amikor bátorkodtunk megkérdezni az ereje teljében levő, izmaitól duzzadó fiatal koldust, hogy miért nem vállal munkát, akkor őszintén(!), azt válaszolta, hogy bolond lenne fáradni, amikor itt jobban fizetnek. Megint más esetben konkrét --nem állandó--munkát ajánlottunk ''jó pénzért'', de akkor meg azt felelte --egy másik egyén-- , hogy ezt a yó kis ''spot''ját valaki netán addig elfoglalná, és azt nagyon nem akarná... Nem egyszer telefonra kéregetnek, ..de csak 50 centet , .aztán miután megkapta, megy a másik kocsihoz..
  Vagy benzinkútnál ''csak egy-két dollárt '' kér, mert ''véletlenül'' nincs nála..majd azt megkapva a benzinkutat nagy ívben elkerülve elillan
  Tehát érthető, hogy igencsak vegyes érzelmek töltenek el, ha koldust látok.
  
  Persze én is tudok olyan konkrét esetről is, amikor pl az egyik pásztor magához ( a szép lakásába) fogadott egy rongyos, drogtól lezüllött alakot, akiből évek múltán rendes ember lett, aki jelenleg egy iskola igazgatója (!). Ennek a gyülekezetnek a pásztoráról van szó:
  [link]Pontosabban a lenti képen a fiatalabbikról [link]
  
  Viszlát szüleinek pedig tisztelet és hála!
  
  [Szerkesztve]

• #32 Viszlát addikt Bocha #30

  Új Válasz 2007-08-06 15:46:59 #32

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz Bocha #30 üzenetére

  Nem az összes jövedelme (bár ez nem derül ki az írásból, csak sejthető, hogy több évnyi hajléktalan élet után ez rendszeres jövedelmet sejtet), hanem kb ekkora összeg vándorolt havonta a zsebébe nyugdíj címén.

• #31 Viszlát addikt Bocha #23

  Új Válasz 2007-08-06 15:45:30 #31

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz Bocha #23 üzenetére

  Ahogy írtam is a blogban, szó sincs arról, hogy mindenki ilyen lenne, sőt, én is több negatív példát tudnék mesélni, mint pozitívat. De ha jól belegondolsz, az első történet nem kifejezetten pozitív példa, vagyis nem a klasszikus értelemben. Bonyolult élethelyzetek alakulhatnak ki, amiket nem lehet elintézni egy huszárvágással.
  
  Nagyon sok hajléktalannak van családja, de hihetetlen, hogy mennyire el tudnak idegenedni, hidegülni egymástól az emberek.

Új hozzászólás Aktív témák