Aktív témák

• #100 thesound addikt

  2023-06-26 01:29:48 #100

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  A folyosó végén lévő, félig üveges ajtóra néztünk ki a következő álmomban a szobában ülve. Valami zajt hallottunk és odanéztünk, miközben a szürke szőnyegen ültünk. Bentről a szobából úgy láttuk, hogy egy kutya a két melső lábával támaszkodott az ajtóra és nézett be a lakásba.
  Odamentünk, hogy elzavarjuk, amikor is láttuk, hogy egy ember. Egy ember, zöld, plüss, egészalakos nyúljelmezben. Mikor odaértünk az ajtóhoz, addigra elfutott. Befutott a cserepes növények közé. Maga a lakás előtti tér egy modern panel érzetét keltette, de a jobbak közül. Nagy teraszos tetőtér, ahol többen is összegyűlve beszélgettek. Barna hajópadlóval borított tetőtér. Egész sok, viszonylag nagy, cserepes zöld növényzettel.
  A beszélgető csoport érdeklődve odafordult, hogy mit csinálunk, miközben mi a közeli zöld növények környékét fürkésztük, ahová a nyúl-jelmezes figura beszaladt.
  Bedobtam a növények közé egy fél literes ásványvizes palackot, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból. De nem akartam, hogy megsérüljön, ezért óvatosan és flippelve dobtam oda.

  A részletekre nem emlékszem, de megint álmodtam ugyanavval a valóságos lánnyal, akinél meg lett volna az egyértelmű lehetőség, de valahogy elengedtem fiatalon. Az élet útjai kifürkészhetetlenek.

  A hárpiával is álmodtam. A savas, toxikus felhőjét eregette minden esetben. Úgy zajlott ez az álom, hogy volt egy szituáció, ahol a karmok belémmartak ismét, hiába magyarázom, hogy ne és miért ne, de 'csakazértis' újra jönnek a karmok, a passzív agresszió, a negativitás magasiskolája, a totálisan beszűkűlt gondolkodással együtt...sírhatnékom támad és kínlódok... felébredtem a sírás érzésre -ilyenkor az ébredés elég kegyetlen, mert újraélem a valós érzéseket- megfordultam az ágyban és visszaaludtam... és jött a következő szituáció ugyanezekkel a lényegi elemekkel. Ez ismétlődött ugyanígy 4-5 szituációval. El szerettem volna küldeni, hogy ne mérgezzen tovább, de nem akart elmenni és élvezte a szenvedésemet. Követelőzéssel, erőszakkal, megfélemlítéssel soha nem fogja elérni azt amit igazán szeretne... Rohadtul ébredtem fel, rohadt érzésekkel. Rohadt ismerős érzésekkel.

  De vissza a valóságba. Nem véletlenek ezek az álmok sem... az ezt kiváltó napok "apró" történései. Ezen felül, az egyik hétköznap, egy éjszaka, egyáltalán nem tudtam aludni. Egyetlen percet sem. Azt leszámítva, hogy a következő munkanap "érdekes" volt, egy puzzle darab helyrekattant ezen az álmatlan éjszakán. Tipikusan az az érzés, amikor egy fogaskerék helyreugrik és tudod, hogy az a puzzle darabka a helyén van, ott volt eddig is, de nem tudtad hova tenni és egy nagyobb, igazabb képet látsz, amikor végre a helyére kerül.
  Nade, ne szaladjunk ennyire előre. Philip K. Dick - Kamera által homályosan könyvét olvastam. Már a hátsó boríton lévő összegző szöveget olvasni is pszichedelikus élmény. Világoskék háttéren, piros betűk. Zseniális választás, szinte torzul a tér, ahogy olvassa az ember. Nem véletlen.
  Magát a könyvet olvasni olyan érzés volt, mint Stephen King-et olvasni. Más stílus és más téma, de hazaértem érzés. Valahogy otthonos érzés volt és egyből magába szippantott a könyv. Éles, mélyrehatoló meglátások vannak a műben, engem nagyon megérintett. Nagyon érdekes volt, ahogy a két agyféltek működéséről, azoknak az együttműködéséről vagy azokról a történésekről, ahol a kettő közötti összeköttetés megszűnik, ír. Olyan egyetemes igazságok vannak megfogalmazva a műben, hogy rögtön kilövőpályára állítja az olvasó agyát.
  A folyamatos látószög szűkítés, tágítás életre kelt azon az álmatlan éjszakán. Létrejött a hullám. Mintha a klasszikus fizikát, általános relativitást és a kvantum világát próbálnánk egyesíteni, hogy megkapjuk az alapvető elméletet, hogy megértsük és egy képlettel leírjuk az univerzumot.
  A puzzle egy darabja helyreugrott. Az igazi kiváltó okok darabja.
  Utánaolvastam és olyan tűpontos leírásokat kaptam, egy funkcionális, mentális zavarról, hogy azt csak ezen az álmatlan éjszakán fedezhettem fel. Nem, nem én szenvedek ebben, ellenben általa igen. A leírt cselekedetek, a valódi kiváltó okok, a mozgatórugók mind-mind hajszálpontosan leírják a gyermekem anyjának mindennapjait, cselekedeteit. A neurózist nem kísérik téveszmék és hallucinációk, többek között ezért sem esik kívül a társadalmilag elfogadott viselkedési normákon. Olvastam és olvastam, szelektáltam és súlyoztam, megforgattam, kritikus szemmel néztem rá, de igaz. Tűpontosan igaz és mert főleg az igazi kiváltó okok és a stratégiai következmények is egyeznek. Állam a padlón, a realitás érzékem -sajnos- szilárd, a részleteket nem bontom ki most.

  Ezen az álmatlan éjszakán a hajnal is valahogy másképpen jött el. Kezdett világosodni, csicseregtek a madarak, a hőmérséklet már elviselhető mértékűre redukálódott. Fiatalkoromat idézte. Milyen jó, hogy átéltem a hajnalokat, az érzéseket, de mostanában ebből olyan kevés jutott. De valahogy ez az álmatlan éjszaka ugyanezt próbálta utánozni. Ellentétje volt annak, amiben most sodródom. Értékelni kell az ilyen pillanatokat és ezt csak akkor ismeri fel az ember pontosan, ha már megtasztalta. Hálás vagyok, hogy valaha részese voltam és most az ilyen egyszerű pillanatokat, mint egy madárcsicsergős nyári hajnal, felismerem és jó érzéssel tölt el újra.
  Ez eszembe juttatta még a Tokyo Ghost képregényt. Az is helyreugrott. Annak a lényege a két világ ellentétje. Egy cyberpunk disztópia és egy hagyományos, nyugodt, "megtaláltuk magunkat, a belső békét, ha nem is könnyű, de teljes", természetközeli élet.
  És itt kanyarodunk vissza Philip K. Dick - Kamera által homályosan című művéhez. Benne van, hogy mi mindent veszthetünk, ha alámerülünk. A madárcsicsergős hajnalokat, a mindennapi apró csodákat, nyugalmat...de ettől többet is. Mindent. Itt említeném meg, hogy a szerelmi szál ami megtalálható a könyvben, engem egy bizonyos személyre emlékeztet. Igen, akiről álmodtam itt a bejegyzés elején.
  (Majd eljutottam odáig, hogy a következő olvasmányom William Gibson - Neuromancer, a cyberpunk alzsánert teremtő műve lesz.)

  Ugyanezen az álmatlan, de "világos" éjszakát követő hajnalon picúrka is felébredt. (Ja, ő már nagylány ám, nem picúr ). Bepisilt éjszaka. Szerencsére már nagyon ritkán fordul elő, de néha még a dackorszak megakadályozza, hogy akkor pisiljen amikor kell. Ahogy odaültem az ágyra -miközben az anyja cserélte az ágyneműjét és picivel több, mint dünnyögött a gyermeknek- egyből mellém húzodott, odabújt hozzám, megnyugtattam, adtam rá új felsőt...stb. De írtózatósan jól esett a habozás nélküli odabújás, biztonság keresés, az érzés, hogy tudja itt vagyok... bármikor, bármiben.
  Tegnap is éjszaka azt "kiabálta" álmában, hogy apa, takarj be! Betakargattam és megsímogattam és mosoly jelent meg az arcán álmában. Továbbra is megvan a bekuckózós mesenézés, majdnem mindennap. Nagyon szeret hozzám odakuckózni. Gyűjtött nekem is kavicsokat, virágot, falevelet és a bölcsiben rajzolt is nekem. És már számontartja, hogy megvannak-e. Hogyne lennének, a legfontosabb kincseim közé tartoznak. Ő szereti odarakni a többi közé az új ajándékot. Ma nekem tortát sütött játékból, a többiek csak salátát kaptak. Mindenki salátát, én meg finom tortát és elmeséli, hogy hogyan sütötte és miből. Nagy huncutka már.

  De visszakanyarodva az álmatlan éjszakához. Találtam még egy igen releváns szakmai cikket a kompatibilitásról. Tanítani kellene ami ebben le van írva, hogy mire odajut az ember többet tudjon... talán többet tudjon. Nehéz megérteni, ha nincs az adott szituációban benne az ember, de azért is fontos lenne, hogy ilyen dolgokat is -szakmai szemmel is- megismerjen az ember. Mert ha odajut és utólag okos, akkor már késő lehet vagy maradandó károsodást szenvedett. A tudás, hatalom... a nem klasszikus érelmezésben is.

  A végére ideteszek még az említett Philip K. Dick könyből pár idézetet.

  "– Képzeld el, hogy érzel, de nem vagy életben. Látsz, tudatodnál vagy, mégsem élsz. Csak nézel. Felismersz tárgyakat, de nem élsz. Az ember meghalhat úgy is, hogy közben továbbra is létezik. Meglehet, hogy ami téged néz valakinek a szeméből, már gyermekkorában meghalt. És az a halott nézeget onnan kifelé. Nem az üres test néz téged, nem; van még benne valami, csak éppen halott, mégis néz és néz. Mert nem tud nem nézni.
  Másvalaki szólalt meg:
  – Ezt jelenti, meghalni: nem tudsz nem nézni arra, ami éppen előtted van. Valami szart eléd tesznek, te meg semmit nem tehetsz, nem szelektálhatsz, nem változtathatsz. Csak elfogadod, hogy ott van.
  – Milyen lenne, ha egy sörösdobozt kéne nézned egy örökkévalóságig?
  Az nem lenne rossz, mi? Attól nem kéne félni."

  "Nagy-nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember tudja, mikor legyél igazságtalan. Hogyan eshet az igazság áldozatul azért, ami helyes? Hogyan lehetséges? Mert a világ el van átkozva, minden ezt bizonyítja, ez itt a bizonyíték. Valahol a mélyben a mechanizmus, a dolgok gépezete szétesett, és a maradványokból árad az a szükség, hogy mindenre tisztátalan rosszat tegyünk, amikre a legbölcsebb döntések kényszerítenek. Több ezer éve kezdődhetett, de mostanra mindent áthat. És mindenkit. Nem fordulhatunk meg, nem nyithatjuk ki a szánkat, nem dönthetünk enélkül. Nem is érdekel, hogyan kezdődött, mikor és miért. Csak azt remélem, hogy egyszer véget ér. Mint Tony Amsterdamnak: remélem, hogy egy nap visszatér a színes szikraeső, és akkor mind látjuk majd. A keskeny átjárót a békességgel a túloldalon. Egy szobor, a tenger és a holdfény. Semmi nem mozdul, semmi nem zavarja a nyugalmat."

  "– Leszek még olyan, amilyen voltam?
  – Az juttatta ide, amilyen volt. Ha megint olyan lesz, előbb-utóbb megint idekerül. Sőt, legközelebb talán el se jut idáig. Nincs igazam? Mázlista, hogy egyáltalán ideért, majdnem nem sikerült.
  – Valaki idehozott.
  – Mázlista. Legközelebb talán nem teszi meg az a valaki, csak ledobja az autópálya mellett, és azt mondja, le van ejtve."

  Lou Reed - Perfect Day
  Catrina Barbieri - Swirl of You

  [ Szerkesztve ]

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák