Új hozzászólás Aktív témák

• #525 janos666 nagyúr Kidus #518

  Új Válasz 2010-02-02 20:47:47 #525

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  janos666

  nagyúr

  válasz Kidus #518 üzenetére

  Én inkább azt sajnálom, hogy nagyságrendekkel kevésbé volt élvezetes az utolsó küldetés, és az egész játék is sokkal kevésbé ragadott magával, mint az első rész-
  Számomra sokkal felemelőbb érzés volt végigjárni a kihalt protián világot, végighallgatni a hologrammot a múlt eseményeiről, amivel már egész jól kitisztult a kép, aztán eljutni a fellegvárba, és pontot tenni a jelen problémák végére. Seren megölése már kicsit lazább volt, mint az üldözése, de még az is sokkal átélhetőbb szerep, mint egy torzó-csontváz szemét szurkálni, aztán felrobbantani egy reaktort. (És persze sokkal nagyobb mérlegelést igényelt eldönteni az ismert világ politikai vezetésének sorsát, mint feldobni egy érmét, hogy meghagyjunk-e egy nyamvadt állomást, vagy ne.)

  Az első részben folyamatosan futott felfelé a hangulat, ahogy először csak egy árulót kerestünk, aztán elkezdték némi misztikummal fűszerezni a dolgot (látomások a jeladó után, amik egyre részletesebbé váltak, és értelmet nyertek), sorban bontakozott ki a dolog, és egyre mélyült a történet, és ezzel együtt ragadott egyre jobban magával engem is. Közben éreztem, ahogy jelképpé növi ki magát a karakterem, lépkedtem a ranglétrán, és éreztem, hogy van jelentősége a tetteimnek, stb.

  Most a második részben feltámadok, aztán semmi dolgom, csak embereket toborzok, és elintézek egy űrbázist, amin valamit építenek. Ez kb olyan, hogy tömörítve belefért volna egy nagyobbacska DLC-be az első részhez. (Ha úgy tetszik, kiegészítő lemez is lehetett volna, csak ma a fizetős DLC a divat...)
  Amit elértem az első részben, annak jó részét el is mosta az ár azzal együtt, hogy eltusoltak a témában amit csak lehetett. És nem is igazán lehetett visszanyerni a megbecsülést, próbáltam elutazni a fellegvárba a végén, hátha szólnak hozzám pár jó szót, de semmi. Szóval átmentünk arctalan, névtelen hősbe.
  (Mondjuk ez még nem lenne akkora gáz, ha nem lett volna olyan erős a karakter popularitása az első rész során. De én nem vagyok az az epikus hős típus, ha valami jót teszek, azt valami viszonzás reményében teszem, még ha meg is elégszem pár köszönő szóval, és nyugtázom, hogy lógnak nekem egyel, ha én leszek szarban, talán ők húznak ki...)

  És jön még egy csalódás, hogy amivel továbbvitték a fő történeti szálat, az elég fura. Egy ember formájú reapert-t építenek? Ennek számomra szinte semmi értelme, hisz az első részben is úgy adták elő, hogy minden reaper egyformán néz ki, sőt, a második rész végén is ugyan azon egyforma hajók megszámlálhatatlan sokasága özönlött a világunk felé. Most meg letolnak egy ilyen dumát, hogy "minden leigázott faj elkészít egy új reapert a saját képére". (És ugye rengeteg egyed kell a kivitelezéshez, tehát nem 100-assával potyognak le a futószalagról minden bolygón...) Akkor ezek szerint 100-ból 98 esetben ilyen rovarrá érik a civilizáció, mikor learatják, vagy mi?

  Jó ötlet az is, hogy ez a reaper-ök célja, hogy kísérleteznek. Hagyják az evolúciót kifutni egy pontig, és magukba olvasztják az eredményét, hogy ezzel fejlesszék tovább magukat. (És akkor mondjuk a szerencsés kísérleteket integrálják valami közös nagy műbe, a kevésbé jól sikerültek pedig ilyen utászok lesznek, mint solvren volt, aki efféle piti munkákkal bajlódik, mint a szerves lények agymosása, és a terep előkészítése az aratáshoz...) Csak ez most így nem teljesen illik bele abba a képbe, amit az első részben festeni kezdtek, és most sem radíroztak ki, csak mellé firkáltak pár ellentmondásos képet a papír szélén. (Ahol mellesleg a kamera állt ebben a részben.)

  A legtöbb trilógiának a középső része a leggyengébb, de most kicsit csalódott vagyok, és félek is, hogy a 3. részben már nem tudják olyan mélységében felfuttatni a dolgot, amilyenhez az első részben lerakták az alapokat.

  Azért sem repestem, amit Legion mesélt a reaper-ökről, hogy minden hajón ~100 személyiség teszi ki a kivetült tudatot. Ez jól áll a getheknek, akik még most vannak evolúciójuk kezdetén, de a reaper-ök esetében összetákolt vacakolásnak tűnik. Mikor az első részben beszélgettem solvren hologrammjával, én teljesen más következtetésekre jutottam a metafórikus mondatai kapcsán.
  Sokkal egzaktabb, mélyen szofisztikáltabb, és magasabb rendű lényeknek hittem őket, nem egy nagy kazalnyi virtuális inteligenciát futtató robotplatform, mint a gethek állomási szerverei. Nálam 1 reaper hardware az egy konzisztens és koherens tudat, mely önmagában is szinte tökéletes, és emellett harmonikus kapcsolatban áll az összes többi reaper-el, és, ha úgy tetszik, kaptártudattá olvad össze a népük elméje, mikor együtt vannak. (nekem ilyesmi jött le a "mindannyian egy nemzetség vagyunk" -vagy hogy is szólt pontosan, mert még fordításonként is eltér- dumából, nem geth szerű számos tudat egy hardware-en, akik többségi alapon jutnak konszenzusra.
  Ez a rész kicsit lealacsonyítja a reaper-öket. Az első részben olyan érzés volt beszélni sovrennel, hogy szinte térdre kéne ereszkedni előtte, és imádkozni hozzá, most meg csak egyszerű aratógépek, akik szerves lényekből tákolgatnak új reaper-öket, semmi magasztosabb, emberi ésszel felfoghatatlan cél, csak puszta szaporodás okán. Már-már nevetséges (na jó, azt elhiszem, hogy kézzelfoghatóbb, és realizáltabb, de földhözragadtabb is, és az első részben nem ezt ígérték).

  És akkor még nem beszéltem az sidequestek pofonjairól, hogy nem csak nem látjuk többé ruha nélkül, akivel összefekszünk (nem, nem erre akarok elélvezni mikor legközelebb igazi nővel vagyok, de ez nem kisgyermekeknek szóló játék, nem akarok cenzúrát, akkor inkább egyáltalán ne legyenek ilyen jelenetek), de Tali-nak még az arcát sem láthatjuk. Hát ennyit nem érdemel az ember, ha őt választja, hogy legalább bepislanthat a sisak alá? (Ez azért gáz, mert Seperd be is pislant mindenhova, csak mi, a játékos nem...)
  És akkor ott van Liara is, aki most bele van szédülve az árnyékbrókerbe. Ott fityeg a fényképe a kabinomban, míg el nem ígérkezem másnak, ő meg ott veri a billentyűzetet az irodájában ahelyett, hogy felugrana a kabinomba, legalább mikor először dokkolunk az Illiumon. (De nem, majd a 2. részben von engem kérdőre, miért nem vártam meg, míg ő árnyakat üldöz )

  Várom a véleményeket.

Új hozzászólás Aktív témák