Aktív témák

• #660 Csemike aktív tag

  2013-11-29 11:31:28 #660

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  Szergej Jeszenyin : A fekete ember

  Pajtás, pajtás,
  nyomorult betegen sínylődöm.
  Nem is értem okát se, miféle baj ez?
  Hol szél fütyörész
  a letarlott puszta mezőkön,
  majd mint az ősz a cserést,
  agyamat beszitálja a szesz.

  Fejem fülemmel úgy integet, mint
  szárnyaival madárka,
  nyakán: féllábon állni,
  ereje nincs tovább.
  Fekete ember,
  feketén fekete,
  fekete ember
  telepszik mellém az ágyra,
  fekete ember
  nem hagy aludni éjeken át.

  Fekete ember
  ujjával ocsmány könyvbe tapadva
  fölibém hajlik, akár
  halott fölé a pap,
  s holmi dőre pimasznak a sorsát
  olvassa, varrja nyakamba.
  Bánatba, kínba taszítana csak,
  feketén fekete,
  fekete ember.

  "Hallod-e, halld -
  mormogja nekem -,
  e könyvben sok remek eszmét,
  terveket látok.
  Ez az ember
  oly földön élt, melyen
  a legszörnyetegebb nép:
  betörők, sarlatánok.

  Decemberben náluk
  ördögi tiszta a hó,
  rokkájuk a hóviharok
  vígan fonogatják.
  Emberünk, bár kalandor, bohó,
  de nemében rangos,
  valódi nagyság.

  Elegáns ő és
  költő ráadásul,
  nem szálfa-magos, de
  amúgy jó markos gyerek,
  volt neki valami nője,
  negyvenen is tán túl,
  kit hol cemendének, hol meg
  kedvesének nevezett.

  Jó sors - magyarázta -, csak ott van,
  hol kéz és elme ügyes.
  Balsors űzi mind,
  ki szivében szerény, aki félszeg.
  Sebaj hát, bármi
  sok kínt szerez
  hazug tetetése a
  csalfa beszédnek.

  Jöhet szél, zivatar,
  mindennapi fagy,
  bármily vereség
  fájdalma gyötörjön,
  míg kifelé derűs, egyszerű vagy,
  művész, ragyogóbb nincs nálad a földön."

  "Te fekete ember,
  tovább olvasni ne merd!
  Nem vagy lélekbúvár,
  hogy bensőmben kotorássz.
  Mi közöm botrányos
  költőd életéhez?
  Kérlek, vidd a könyvet,
  szórakoztass vele mást!"

  A fekete ember
  szemrehányón néz felém,
  mintha kék okádás
  törne át tekintetén,
  s mintha mondaná rám:
  betörő
  zsivány vagyok,
  szemtelen-pimaszul itt
  kiraboltam valakit.
  ............................

  Pajtás, pajtás,
  nyomorult betegen sínylődöm.
  Nem is értem okát se, miféle baj ez.
  Hol szél fütyörész
  a letarlott puszta mezőkön,
  majd, mint az ősz a cserést,
  agyamat beszitálja a szesz.

  Fagyos éjszaka.
  Keresztútak néma magánya.
  Ablakból nézem, a házba
  vendég se jön, se barát.
  Tele van szórva a síkság
  permetegen-puha mésszel.
  Vonuló lovasokként
  kertembe gyűltek a fák.

  Valahol baljós
  éji madár zokog egyre.
  Falovasok léptének
  kopogó zaja csendbe merül.
  S ím a fekete ember
  cilinderét megemelve,
  hanyagon szétnyitva zakóját,
  székembe újra leül.

  "Hallj ide, halld!" -
  hörög és arcomba mered,
  folyton, folyvást
  közelít elébem. -
  Sose láttam csirkefogót,
  kinek ily meddőn,
  ily ostoba-mód kell
  gyötrődnie ébren.

  De talán nem is így van!
  Hisz holdas az ég.
  Mi kellene hát,
  mire vársz, te mimóza, te álmatag?
  Tán bizony ő jön titokban,
  vastag-combu babád,
  s zengetni fogod előtte
  fülledt, epedő dalu lantodat?

  Haj, imádom a mókás
  költők seregét!
  Körükben mindig hallok
  kedvemre való történeteket.
  Kamaszlány figyel eképp
  vadüstökű szörnyű tanárra;
  világról szól az, ám a szavából
  sóvár nemi vágya remeg.

  Már nem tudom merre, de
  volt egy falu,
  Kalugában talán, vagy
  Rjazany-vidéken,
  jámbor paraszti
  családban élt ott egy fiu,
  lenhaja volt, és ragyogott szeme kéken...

  S lett siheder ifjú,
  költő ráadásul,
  nem szálfa-magos, de
  amúgy jó markos gyerek.
  Volt neki valami nője,
  negyvenen is tán túl,
  kit hol cemendének, hol meg
  kedvesének nevezett."

  "Fekete ember, te
  leggaládabb jövevény,
  régtől övez téged
  zord gyalázatod híre.
  Bősz dühömben végül
  sétapálcám kapom én,
  s vágom egyenest pofádba,
  orrod tövibe..."
  .................................

  ... Kihúnyt a hold.
  Hajnal kék fénye dereng.
  Ó éj, mi mindent
  taposol te el éjszaka?
  Cilinderesen állok.
  Nincs más idebent,
  csak én egyedül...
  s a tükör bezuzott fala...

  (Fodor András)

Aktív témák