Külső, kezelés, beüzemelés
Aktivitásmérő a legegyszerűbben – olvasható hétéves Mi Band tesztünk címe, és amíg okosvonalon az Apple Watch, sportban pedig a különféle Garminok egyenértékűek a termékkategóriával, filléres és fapados aktivitásmérő vonalon a Xiaomi viseli a koronát. Ki ne találkozott volna a Mi Band széria valamelyikével, és az első után mi is teszteltünk a másodikat, a harmadikat, a negyediket, az ötödiket, a hatodikat és most a hetediket.
[+]
Teltek-múltak az évek, és idővel szépen gyarapodott a tudás és a kijelző (pedig eleinte nem is volt), a hírnévvel és a funkciógazdagodással viszont az árcédula is egyre feljebb szökött. A Mi Band 7, pontosabban a Smart Band 7, amely hozzánk kínai NFC-s variációban érkezett a TomToptól, potenciális adóterhek előtt 60 dollárba kerül (23 ezer forint), de mivel itthon sem a WeChat Pay, sem az AliPay órafizetés nem működik, és sajnos nem ment rá a márka a Google Pay támogatására, nyugodtan lehet az NFC nélkülit választani 50 dollárért ugyanonnan (19 ezer forint). A hivatalos európai ár az utóbbiból 60 euró (23 ezer forint), míg itthon 22-26 ezer forint között várjuk forrástól függően.
A Band 7 eltörpül a Huawei Watch 3 Pro mellett [+]
Ez majdnem dupla ár a Mi Band 6-hoz képest, és ha ennyire ki kell nyitni a pénztárcát, kicsit szélesebbre tárva majdnem elérhetők a fapados GPS-es sportórák – ilyen pedig jelen szériából is van Band 7 Pro néven, picit nagyobb panellel, miközben a Band 6 13-15 ezer forintért beszerezhető. Nehéz lesz tehát az újdonságnak komolyabb plecsnivel távoznia, ami viszont változatlanul szuper, az könnyű, észrevétlen viselete. A pánt végén lévő bigyót kényelmetlen csak a számos lyuk valamelyikébe pattintani, mert erősen kell nyomni, különben a Band 7 mintha ott sem csüngene a csuklón. Így sekély vizes úszás után mindig rá kellett néznem, hogy az 5 ATM védelemmel ellátott, műanyagházú bigyó megvan-e még, vagy feláldoztam a Mosoni-Dunának – szerencsére végig a karomon maradt.
[+]
A lényegre törő, szilikonpántjából kipattintható kapszuladizájn kétségtelenül megnyerő, főleg, ha az 500 nites fénysűrűségű, kint is remekül látható AMOLED panel felvillan kirobbanó színekkel és tökéletes feketékkel. A kijelző 1.62″-en kellően méretes, és 192 x 490 pixelen tűéles, viszont hiába van meg a folyamatos fényerő állítás, az automata hiányzik, ahogy valamiféle gesztusmozdulat, hogy kézzel könnyebb legyen szabályozni. Így, ha kinti viszonyokhoz feltolom a maximumra, bent már nappal is zavaróan világos, sötétben pedig vakító. De legalább kérhető haloványabb, éjjeli képernyőmód. A rendszer reakcióideje kellemes – nyilván nem olyan pattogós vagy gördülékeny, mint az Apple Watché, de az érintő és simító mozdulatokat határozott bökés és ujjhúzás esetében hibátlanul regisztrálja a védőüveg alatti érzékelő, így nem nagy érvágás bármilyen gomb vagy tekerentyű hiánya.
[+]
Mondjuk, tartalomtól függ, mennyire könnyen olvasható a roppant keskeny panelen a szöveg: az alkalmazások és a widgetek címszavai remekül, a passzív értesítések és a beállítások apró szövege viszont nehezebben. Válaszadás az értesítésekre nincsen, csak a hívást tudjuk szövegesen elutasítani, viszont vannak magyar ékezetek, megjelennek a notik küldő alkalmazásikonok és kifejezetten jól érezhető a rezgés, ha már mikrofon vagy hangszóró nincsen.
[+]
A Band 7 kizárólag Bluetoothon kommunikál androidos vagy iOS-es mobillal – a kínai tesztdarabot a Zepp Life-fal nem, és a Mi Fitnesszel is csak kínai régiót választva tudtam társítani. Noha az angol alkalmazás és rendszernyelv megvan (magyar nincs), a mobilappban maradt több kínai nyelvű tétel, és efféle írásmóddal jelennek meg az elért aktivitás plecsnik. A nyugati piacra szánt Band 7 nyilván rendben összedolgozik a Zepp Life-fal, és a Google Fitbe is szinkronizál, de ettől még nincs meg a hasznos órafizetés.
[+]
Szenzoroldalról hattengelyes giroszenzorral és optikai pulzoximéterrel kell beérni, de ezek szerteágazóan gyűjtik az adatokat, ahogy kérésre egész nap követhetjük a pulzusszámot, a stresszt vagy a véroxigén-telítettséget. Az óra is folyamatosan bekapcsolva maradhat, ez persze jobban megterheli az akkumulátort. A plasztik hátlap két fém érintkezőjére cuppanhat rá a roppant béna, mágneses töltőkorong, ami apró, a pánt útját állja a szimpla feltételnek, könnyen elmozdul az érintkezőkről, jobb tehát a kütyüt a tokjából kipattintva tölteni. Amit itt nem tudok megmutatni, az a Band 7 sokszínű szíjvariációja, és nem hivatalos forgalomból is lehet szerezni egyéniséghez igazodó pántokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
