Külső, kijelző, csomagolás
A Xiaomi neve örökre egybeforrt a filléres fitnesz karperec műfajával. Persze ma már a Mi Band nem filléres, és nem is így hívják, az évek haladtával viszont szépen nőtt a képernyőminőség és a tudáslista. Ahogy pedig az efféle kiegészítők mindennapjaink részei lettek, úgy nőtt az igény nagyobb méret- és szenzorválasztékra, és valószínűleg ez hívta életre az okosított, méretesebb panelt kínáló „fitnesz karperec plusz” kategóriát. Ezt a Huawei vezette be a 30 ezer forintért beszerezhető Watch Fittel, és még többet kínál a Watch Fit 2. Ám az utóbbi zsákutcába futott árazásával, 60 ezer forintért ugyanis már olcsóbb okosórákkal és sportórákkal is találkozni. A Xiaomi hasonló akadályokba szaladt a Smart Band 7 profi utótagú variációjával, mi pedig komolyabb korlátokba, mert elsőre a kínai belpiacos, NFC-s variációt tudtuk csak letesztelni szoftveres problémákkal. Most viszont hozzájutottunk a nemzetközihez NFC nélkül, és fairnek tartjuk a lokalizált variánst letesztelni, mert ezt lehet a polcokról Magyarországon leemelni. Ezzel épp csak 32-45 ezer forintra gyarapodott a Smart Band 7 Pro ára, ami a sima Band 7 kétszerese, komolyabb órák ársávjában kopogtatva.
[+]
Tisztázzuk először, mivel több egy igazi okosóra egy olcsó csuklóéknél: az értesítéskijelzés mellett opció a válaszadás akár mikrofonnal és hangszóróval, az asszisztens elérésével és hívásfogadással. Adott megannyi, interaktív óralap és kismillió telepíthető alkalmazás, nem egy a mobillal szoros összhangban. Ott a zenetárhely és a streaming szolgáltatók támogatása, az okosotthon kezeléséről nem is beszélve. A pulzusmérő és a GPS mellett megvan az iránytű, az alti-barométer és akár az EKG vagy a vérnyomásmérő, a Bluetooth mellett pedig a WiFi, a fizetéshez az NFC, néha pedig még az eSIM is a teljes önállósághoz. A Smart Band 7 Pro kitűnő AMOLED paneljét nézegetve viszont hasonló érzés fogott el, mint Bogot a Watch Fit 2-t tesztelve: annyira jó a kijelző, hogy már zavaróan kevés, amit megjelenít.
[+]
Tesztalanyunk kizárólag Bluetoothon kommunikál (5.2-n és visszafele), és több teszt megerősíti tapasztalataimat: naponta legalább egyszer, kézzel kell a Smart Band 7-et a mobillal szinkronizálni, hogy az aktuális testadatok átvándoroljanak az óra által javasolt Mi Fitness appba. A WiFi, az eSIM, a mikrofon és a hangszóró kiesett, és így a hívásfogadás és kihangosítás is, de tárhelyre és offline zenehallgatásra se számítsunk. Szenzorilag jó hír a GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou és QZSS műholdak támogatása, a giroszkóp és a gyorsulásmérő, illetve a képernyőt megbízhatóan szabályzó fénymérő, és kapóra jön az optikai pulzoximéter. Nincs viszont barometrikus magasságmérő, iránytű, hőmérő és más extra szenzor, az EKG, vérnyomásmérő és hasonló, nyilván drágább megoldásokat beleértve.
[+]
Az értesítések az általunk kiválasztott mobilalkalmazásoktól átjönnek, ám nincs semmiféle válaszadási és visszajelzési lehetőség, és olvasás után nem tűnnek el a notik a telefonról. Nincs csoportosítás, nem jelennek meg képek, GIF-ek és hangulatjelek, bár legalább a magyar ékezetek rendben vannak. Több tucat óralap közül választhatunk, viszont az adataira bökve nem ugranak fel kapcsolódó widgetek, és a meglévő applista sem bővíthető a Mi Fitnesszel. Az 5 ATM védelem mindenképp kapóra jön, ezzel ugyanis le van tudva a sekély vizes úszás, pulzuspánt vagy más tartozék viszont gyárilag nem csatlakoztatható, és szűkös az egészségkövető háttér is. A Smart Band 7 gombot amúgy nem visel, így kizárólag érintéssel és simítással kezelhető, ami vizes környezetben lehet korlát.
A légies Smart Band 7 Pro a hatalmas Huawei Watch 3 Pro jobbján [+]
Ha nem filléres, de nem is okos, kinek szól tulajdonképpen a felturbózott fitnesz karperec? Például azoknak, akik szeretnek minőségi, 500 nites, odakint remekül látható, enyhén ívelt panelre tekinteni, és az én szívem is meglágyítható amoledes feketékkel, kirobbanó színekkel, illetve 280 x 456 tűéles pixellel. Minden felirat kitűnően olvasható, és pont megtűrt volna a rendszer pár látványos átmenetet és animációt. A Smart Band 7 Pro amúgy pehelysúlyú versenyző, amely stabilan és észrevétlenül rögzül a csuklón, csak a 20,5 grammos adatnak ne higgyünk, mert azt szilikonpánt nélkül jelöli a termékoldal, és úgy még a legelvetemültebb Xiaomi rajongók sem használják – valójában a karperec 30 grammot nyom. A 44,7 x 28,8 x 11 milliméter is szenzorpúp nélkül értendő valami furcsa okból, ám az alig emelkedik ki, a műanyag szerkezetet pedig remekül illesztették egybe az előlapi, edzett védőüveggel.
[+]
A 235 mAh-s telepet kínáló Bandet hátul lehet tölteni az USB-A túlvégű kábellel, ami mellett az apró csomag csak leírást rejt. A kapszulaszerű, dupla érintkezős töltőfej pedig olyan erősen mágnesezi magát az optikai pulzoximéter fölé, hogy ha 60 perces töltés után némi erőkifejtéssel lerántjuk, mindjárt talál magának valami másik mágneses cuccot az asztalon, amire rácuppan – nálam a számítógépházra tapadt szorosan előszeretettel. Alapműködésben, folyamatos pulzusméréssel a Smart Band bő egy hetet bír töltésenként, az erős rezgéssel érkező értesítéseket gyakran meglesve, ami 4-5 napra csökken, ha a folyamatos véroxigén-telítettség mérést, az alváskövetést és egy-egy GPS edzést közbeiktatunk. Ez elég rövid a műfajban, és tovább szűkül, ha a mindig látható órát bekapcsoljuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
