Külső, kijelző
A Sony termékeinél mindig neuralgikus pont a formaterv, amiről minden további értékítéletet lebontva azért mindenki hajlandó megállapítani, hogy egyedi és összetéveszthetetlen. Aztán, hogy ez az egyediség pozitív vagy negatív irányú megítéléssel társul, az erősen szubjektív. Ezért a már emblematikusnak szánt kialakításról igyekszünk neutrális megállapításokat tenni, annak elismerése mellett, hogy én személy szerint kifejezetten tetszetősnek találom, noha az L1 megjelenésében is visszafogott eszköz. Az Xperia XZ Premiumot meg valami elképesztően gyönyörűnek tartom, azzal együtt, hogy ott a bődületes káva, meg simán látáskárosodást lehet kapni a visszaverődő fénytől.
Természetesen láttunk már kisebb házba foglalt, megegyező méretű panelt, valamint nem vagyunk a megjeleníthető tartalom méretének maximalizálása ellen a kezelhetőség minél hatékonyabb megőrzése mellett, a Sony Xperia L1 azzal együtt egy kényelmes, jó kialakítású készüléknek tűnik, hogy továbbra is ordas nagy kávákkal tervezték. Az alsó és felső ráhagyások objektíve ultra nagyok a jelenleg uralkodó irányvonalhoz képest, az viszont koránt sem egyértelmű, hogy ez bármilyen negatív következménnyel járna a kezelhetőség, vagy az esztétikum szempontjából. Ráadásul az alsó- és középkategóriában továbbra sem jellemzőek az LG G6-hoz, vagy az Infinity Display-hez közelítő megoldások.
Az Xperia L1 151 x 74 x 8,7 milliméteres dimenzióihoz 180 grammos tömeg társul, az ergonómia viszont kifogástalan a phablet kategóriában, többek között a matt felületű burkolatnak és a hátlapról induló, élekben gömbölyödő íveltségnek köszönhetően. A kijelző alatti részre nem terveztek semmit, a felsőn viszont a márkajelzésen és a diszkrét beszédhangszórón kívül adott esetben előbukkan egy szolid értesítési LED a bal sarokban, mellette egy 5 megapixeles előlapi kamera, jobbra tendálva pedig a fény- és közelségérzékelő szúrható ki erős megvilágításban. Az alsó és a felső tartomány tehát nem szimmetrikus, oldalsó kávák pedig technikailag nincsenek is.
A 6H keménységű karcállóságnál magasabb ellenállóképességű üveggel védett IPS panel felbontása alapvetően kevesebb jóra enged következtetni, mint amit a valóságban tapasztalhatunk, az 5,5 hüvelykhez mindössze 720 x 1280 pixel tartozik, ami 267 pixelt jelent egy hüvelyken. Az üveg viszont gyengébb konstrukciónak tűnik, legalábbis a tesztpéldány esetében. Enyhe nyomásra hullámzó fényhiba figyelhető meg, de csak egy ponton. Az alapháttér színétől függően sötét vagy világos foltosodás nem befolyásolja a működést, bízunk benne, hogy egyedi furcsaság.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Sony L1 | Motorola Moto G5 | Xiaomi Redmi Note 4 | Meizu m3 note |
Képátló | 5,5 hüvelyk | 5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk |
Felbontás | 720 x 1280 | 1080 x 1920 | 1080 x 1920 | 1080 x 1920 |
Technológia | IPS LCD | IPS LCD | IPS LCD | LTPS LCD |
Fehér fényerő | 403 / 474 nit | 503 nit | 508 nit | 403 nit |
Fehér fényerő (min.) | 6,4 nit | 6,4 nit | 1,6 nit | 4,8 nit |
Fekete fényerő | 0,44 nit | 0,34 nit | 0,30 nit | 0,19 nit |
Kontrasztarány | 915:1 / 1076:1 | 1481:1 | 1693:1 | 2121:1 |
Színhőmérséklet | 7649 K + kézi | 7022 K | 7543 / 6810 K | 8286 K |
Ezzel együtt a megjelenítés minősége elég jó, a maximum fényerő nem különösebben impresszív, viszont erős napsütésben van még kraft az automatikában. A színek élénkek, a panel reszponzív, a kontraszt meg ugye annak függvényében változik, hogy milyenek a külső fényviszonyok, viszont elégtelennek nem érződik alapesetben sem. A kalibráció hűvös, ezen viszont belátásunk szerint változtathatunk. Azon viszont nem nagyon, hogy a betekintési szögek változtatásakor erősen kékes inverzió keletkezik. A háttér színétől függően lényegében elkékül minden, ez főleg filmezésnél jött elő, egyébként a színhőmérséklet és a fényerő torzul.
A készülék előlapja teljesen sík, ami a formavilághoz hasonlóan sok esetben szintén perdöntő tényező a felhasználók körében, úgy tűnik, a Sony ehhez is ragaszkodik, ami csak annyiban pozitívum, hogy nyilvánvalóan van rá igény a 2.5D illetve az edge megoldásokkal szemben. Tört élekkel csak a hátlap felől indulva találkozunk, a keret pedig minden oldalon íves, kivéve a kijelzővel érintkező éleket. Alul monó multimédiás hangszóró kapott helyet a C típusú USB csatlakozó és a beszédmikrofon társaságában, felül pedig a másodlagos mikrofon és 3,5 milliméteres jack csatlakozó látszik.
Az egy nanoSIM és egy microSD kártyát befogadó nyílást mindenféle célszerszám nélkül tették elérhetővé, a rekesz a bal oldalról nyitható ajtó mögött található. A biztonság kedvéért pedig kihúzható papírfülek jelzik, hogy mit és hova kell bepréselni. Ezek egyébként nem eltávolíthatóak. Jobb oldalon kényelmes magasságban érhető el a mindenféle Sony jelleget nélkülöző, műanyag bekapcsológomb, valamint felette a viszonylag rövidke hangerőszabályzók.
A hátlap matt, enyhén érdes tapintású, kiválóan tapadó és szennyeződéseknek ellenálló műanyag, ami kissé üreges hangot hallat, és ha nagyon finoman nyomogatjuk – bár mégis miért tennénk ilyet? - némi játéka is van, viszont az összeszerelés minősége ezzel együtt sem kifogásolható. Az Xperia felirat felett az NFC piktogramja látható, a bal sarokban pedig a 13 megapixeles főkamera és szimpla LED segédfény tűnik fel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!