Bevezető, Fold-fejlődéstörténet, tartozékok
Mintha csak tegnap lett volna 2019 eleje, amikor az eddigi utolsó, igazi MWC-n azt fejtegettük, hogy vajon a Huawei vagy a Samsung lesz az első, aki piacra tud dobni hajlítható kijelzővel szerelt mobilt, és az akkori helyzetben – ismerve azt, hogy a Huawei Mate X-et már a kiállításon ki tudtuk próbálni, a Galaxy Fold pedig még csak vitrin mögött volt látható – bizony nem a Samsung tűnt esélyesnek: ekkor még a Huawei az okosmobilos világelsőség felé tört elképesztő dinamikával, és kósza gondolat szintjén sem merült fel, hogy az amerikai embargó, a koronavírus és a chiphiány mennyire felborítja majd az egész mobilpiacot, és nem kis részben a mi életünket is.
MWC 2019: A Galaxy Fold tényleg új kategóriát teremtett, de ekkor, 2019 februárjában még egyáltalán nem volt kész[+]
A Samsung viszont belehúzott, és bár az első Galaxy Foldot kiforrottsággal nem lehetett vádolni, visszatekintve inkább egy aranyos koncepciómobilként gondolunk majd rá, az biztos, hogy a piaci premier sokat segített a dél-koreaiaknak abban, hogy megtudják, mire van szükségük a maximalista felhasználóknak egy ilyen eszköz kapcsán, hol és mit lehet fejleszteni, illetve milyen területeken lehet minimalizálni a konstrukcióból eredő kompromisszumokat.
A két korábbi Fold: hátrébb az első generáció, előtérben a második, ami innen nézve nagyon hasonlít a mostanira [+]
Ennek pedig döbbenetesen gyorsan meglett az eredménye, a Galaxy Z Fold2-nél ugyanis egyértelműen éreztük, hogy röpke egy év alatt a koncepcióeszközből egy véglegesnek mondható, nagyon jól használható termék született, amihez hasonlóval aligha találkozhatunk a piacon: és itt most tényleg helyzeti előnyben van a Samsung, amivel most már harmadik éve nem tud versenyezni a kínai konkurencia, nem tudják lemásolni két perc alatt úgy, mint ahogy jellemzően bármi mást szoktak mobilos téren – persze, említhető Xiaomi Mi Mix Fold, de az egy nagyon kis példányszámban előállított, csak néhány kiemelt piacukon létező mobil, amivel Európában nem találkozunk – a Galaxy Z Fold3 ma egy annyira egyedi termék, amit jelenleg nem is nagyon lehet máshoz hasonlítani, csak az elődjéhez.
A Galaxy Z Fold3 [+]
Ez pedig itt a harmadik generáció. Nyilvánvaló, hogy a második kiadás után drasztikus különbségeket már nem lehetett elérni, viszont ha zanzásítva összefoglaljuk az eltéréseket, azért kiderül, hogy nem teltek el haszontalanul a mérnökórák: valamelyest vékonyabb és könnyebb lett a mobil, miközben IPX8 vízállóságot kapott, bekerült az S-Pen toll támogatása, az előlapot és a hátlapot Gorilla Glass Victus védi, kívül is 120 Hz-es lett a kijelző, javultak az elérhető fényerő-értékek, elrejtették a belső kijelző szelfikameráját, és persze aktualizálták a hardvert és a szoftveres környezetet is. Mai tesztünkben pedig nem csak ezekre az eltérésekre térünk ki, hanem alapjaitól kezdve beszámolunk arról, milyen egy hajlítható kijelzős mobillal élni a hagyományos okostelefonokkal szemben, hiszen míg Bog immár két éve aktív Fold-felhasználó, addig nekem ezek voltak az első tapasztalataim a Folddal úgy, hogy bő egy hétig, elsődleges telefonként tudtam használni.
Egyszerre érkezett meg hozzánk a Z Flip3 és a Z Fold3 [+]
Nagyon meg voltak tisztelve az első Galaxy Fold vásárlói, hiszen ahhoz még alapáron járt az 512 GB-os tárhely, és rendesen el volt eresztve a doboz is: gyári tokot, Galaxy Buds fülest és gyorstöltőt is lehetett abban találni, ehhez képest a Z Fold3 végfelhasználói doboza rendesen minimalista, egy SIM-tűt meg egy mindkét végén USB-C-s kábelt találunk benne, minden mást oldjon meg magának a felhasználó, igaz, töltőadapterből bőven használható lesz a tavalyi is, mert a 25 wattos vezetékes gyorstöltésen nem fejlesztettek idén, így ha reggel, 20 perccel az indulás előtt eszmélünk rá, hogy elfelejtettünk tölteni az éjjel, akkor a várható üzemidő ismeretében nem lesz elég, hogy bő negyed óráig legeltetjük az eszközt, ugyanis körülbelül 20 százalékos töltöttség érhető el ennyi idő alatt a 0-ról.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
