Flex mód, többablakos nézetek, S-Pen
Egy ennyire különleges hardveres kialakítás önmagában is érdekes, de az igazi lényegét akkor tudjuk átélni, ha megismerjük a hozzá kapcsolódó szoftveres képességeket. Hiszen ugyebár ezt a mobilt használjuk majd becsukva, használjuk majd kinyitva, használjuk majd úgy, hogy kinyitva nézzük a külső kijelzőjét (ezt persze jellemzően csak akkor, ha a legjobb minőségű szelfiket akarjuk elkészíteni), tehát kvázi a hátulját, de úgy is, hogy félig van kinyitva, és a nagy kijelző két felét külön felületként értelmezzük, és pontosan erre van kitalálva a Flex mód. A gyártó szerint 75 és 115 fokos szög között bárhol stabilan megállítható a mobil, ez tökéletesen fedi a valóságot, sőt, a gyakorlatban ennél jóval szélesebb tartományban használhatjuk így a készüléket.
[+]
A Flex mód pedig egész konkrétan azt csinálja, hogy ha így, félig kinyitott állapotban megyünk be a galériába vagy a videólejátszóba, akkor alulra külön touchpad és idővonal kerül, hogy a megjelenített tartalom megérintése nélkül tudjunk tág tartományban, gyorsan lapozni, és ugyanez a funkció működik a videók lejátszásánál is, a YouTube nézegetésénél, és persze egy ezeknél talán még fontosabb területen, a kamerában: ez utóbbinak köszönhetően készülnek mindenféle állványok használata nélkül a MA!gazin videók a YouTube-csatornánkra, ahova szinte minden snitt egy Z Fold2-vel készül.
[+]
A Flex módot támogató alkalmazások száma folyamatosan növekszik, a Google Duo és az előbb már említett YouTube mellett a legtöbb Google-szoftverbe várható a hajtott kijelzőhöz idomuló interfész, a Chrome pedig már tud olyat, hogy nem új lapon, hanem új ablakban nyisson meg egy weblapot, akárcsak az asztali platformokon: ilyenkor megosztja a méretes kijelzőt, függetlenül attól, hogy félig vagy teljesen van nyitva az eszköz.
[+]
Ezennel át is térünk a teljesen nyitott kijelzős produktivitási lehetőségekre, ezek ugyanis a legmegdöbbentőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy épp a zsebünkből kihúzott eszközön dolgozunk. Egyrészt, két alkalmazás nagyon kényelmesen, de három is viszonylag korrekt módon elfér egymás mellett, abszolút alkalmas a felület arra, hogy ide-oda másolgassunk, több weblapot böngésszünk egyszerre, vagy ha egy ablakon dolgozunk, akkor nagyon alaposan átlássuk, amit csinálunk. Természetesen a leggyakrabban használt többablakos nézetekhez csinálhatunk alkalmazáspárokat, így a megnyitás és a váltás is gyorsabb tud lenni, mint ha mindig egyesével nyitogatnánk meg azokat. A menürendszert alapvetően olyanra építették fel, hogy két félként tudjuk értelmezni a nagy panelt, így van ez az üzenetek között, a beállítások között, a fájlkezelőben, a naptárban, és számtalan egyéb helyen, ahol korábban a sima tabletes nézetet alkalmazta a cég.
[+]
Alapértelmezetten, ha a kis kijelzőn dolgozunk, minden esetben nagyra vált az adott alkalmazás abban a pillanatban, ahogy kinyitjuk a telefont, fordítva viszont ez nincs is, sőt, alapvetően a becsukás azt jelenti a készüléknek, hogy lezárjuk a képernyőt, de természetesen erre is van megoldás: ki tudjuk jelölni azokat az alkalmazásokat, amiknél azt szeretnénk, hogy váltson kis kijelzőre a megjelenítés, ha becsukjuk a mobilt. Térképeknél nagyon hasznos ez, ahol a méretes panelen kinézzük és beállítjuk a célpontot, de maga a navigálás már kényelmesen el tud menni a kis panelen.
[+]
Az alkalmazások túlnyomó többsége egyébként jól néz ki a nagy kijelzőn, sőt, azok az appok, amikhez az évek alatt csináltak natív tabletes nézetet (szinte mindegyik ilyen már), ott kifejezetten értelme is tud lenni a nagy képernyőfelületnek, viszont az olyan alkalmazások, amik annyira sem támogatják ezt a képarányt, hogy automatikusan kinyújtsák a tartalmat (az Instagram például szomorú módon még mindig ilyen), azoknál az alapértelmezés, hogy van két fölösleges sáv bal és jobb oldalon a háttérképünkkel, viszont a One UI rendszerszinten meg tudja nyújtani skálázással ezeket a programokat, ehhez szintén ki kell választanunk, melyeknél szeretnénk ezt, és melyeknél nem.
[+]
Az Edge-panel megmaradt, sőt, afféle tálcaként fixen ki is lehet tűzni a panel bal vagy jobb oldalára, azt pedig, hogy milyen alkalmazásokat, eszközöket, megjelenített apró információkat szeretnénk rá, az már a saját igényeink szerint variálhatjuk. Persze ha valaki nem akar fixen kihasítani egy sávot a nagy kijelzőből, maradhat simán oldalról előhúzható opciótárként, ahogy eddig volt, és természetesen teljesen ki is lehet kapcsolni. Megmaradtak a lebegőablakos alkalmazások, két kisebb ablak is lehet a főképernyőn futó alkalmazás előtt, ezeket persze méretükben szabadon variálhatjuk, sőt, Messenger chat-fej jelleggel félre is rakhatjuk, így bármikor egy érintéssel hozzáférünk. Ezen felül beállíthatjuk, hogy ha még nagyobb kijelzőre van szükségünk, akkor természetesen rendelkezésünkre áll a Samsung DeX, amivel vezetékes vagy vezeték nélküli kapcsolattal nézhetjük monitoron vagy TV-n a tartalmakat.
[+]
Megérkezett tehát a hajlítható kijelzőjű eszközök világába az S-Pen, de természetesen nem arról van szó, hogy bármilyen régebbi tollat használhatunk ehhez a kütyühöz, és sajnos nincs az a kényelem sem, mint a Note-szériával, hogy csak lazán elrejtjük az S-Pent a készülékházban: külön tokkal együtt használható igazán a toll.
[+]
Az S Pen Pro, illetve az S Pen Fold Edition az a két toll, ami ezzel a készülékkel működik, előbbi egy Bluetooth-támogatással is ellátott, nehezebb, nagyobb, de távoli vezérlést is támogató, szélesebb körűen használható kiegészítő, ami aktív, tölteni kell, és minden S-Pen kompatibilis eszközzel működik, utóbbi egy egyszerűbb, olcsóbb, passzív darab, ami csak a Z Fold3-mal megy, viszont mindkettőre igaz, hogy puhább felületű heggyel és belső rugós mechanikával csökkentették a kijelzőt érő nyomást.
[+]
Mi tesztünk alatt nem, a bemutató során viszont ki tudtuk próbálni a tollakat, és a passzív, tehát törődésmentes, akksi nélküli S-Pen is érzékel még kis távolságból, és az EMR hardver segítségével egy-két centiről vezérelhetjük is. Nagyon jó pontosságot tud, és nyilván rajzolgatni nagyon jó vele a méretes panelen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
