Külső, kijelző, csomagolás
A német alapítású, Ausztriában működő Porsche Design tervezőstúdió tevékenysége limitált szériás kellékek és különlegességek megalkotásából áll. Legyen szó tollról, 2:1-es Windows Laptopról vagy éppen Huawei óráról és telefonról, az eredmény tetszetős, az esztétikai mutató ezúttal pedig minden korábbinál jobban kileng. Ne kerteljünk: a Mate RS olyan, mint egy művészeti alkotás, és annyit is kérnek el érte. A PD-s termékeket a Huawei persze különc stílusgyakorlatként kezeli, azt demonstrálva, hogy a luxuskategóriában is van helye, a harmadik ilyen phablettel a kollaboráció háta mögött pedig már meg se lepődik az ember a félmilliós nyitóáron, avagy a limitált darabszámon.
Az új Porsche Design phablet ugyanis nem tömegtermék, és ez a legsúlyosabb hibája: a Mate RS a sencseniek legdögösebb és legjobban felszerelt készüléke, mégis keveseknek adatik majd meg, hogy birtokukba vegyék. Pedig nem fukarkodik nyálcsorgatós különlegességekben: a phablet két ujjlenyomat-olvasót is kínál, egyet a képernyő alsó harmadának közepén, a kijelző mögött. Ám hiába a pofonegyszerű használat, a PD tervezői úgy voltak vele: ez a feloldás nem a legpraktikusabb, így a hátoldalra is jutott egy, plusz harmadiknak ott az arcfelismerés. A notchot, vagyis a betüremkedő szenzorszigetet a Porsche Design pedig élből megvétózta. Így állt elő az a megmosolyogtató helyzet, hogy a márciusban bemutatkozott P20 trió az előnyösebb képernyőarányra hivatkozva kapott bevágást, nevető negyedikként a Mate RS aztán mindegyiknél kijelződominánsabb lett – és sokkal szebb.
Hiába a notch a P20 Prón: a Mate RS nélküle is képernyő-dominánsabb - és lényegesen szebb [+]
A PD arra a véleményre jutott, amit a szakma már tavaly pedzegetett, a felhasználók a véleményükkel támogattak, a Samsung pedig megcsinált: esztétikai öngyilkosság nélkül is lehet kávamentesíteni, a Vivo elképzelései szerint egyébként egész extrém módon. A gombamód elszaporodott iPhone X klónok ráadásul rendre meghagynak alul egy keskeny sávot, amit az Apple legalább felszámolt, így tényleg borult az androidos piacon az esztétika, de most már mindegy, mert szinte mindenki beállít a sorba. Oké, biztos akad, aki a fekete, végtelenül lekerekített és szimmetrikus Mate RS-ben a Galaxy S9 formájára ismer, viszont minden bizonnyal lemaradt a vörös variáns vadító látványáról. Arról ugyanis nem egy Samsung telefon, hanem az ember munkája jut eszébe, illetve a szükséges tevékenységmennyiség, amivel egy beszerzésére összekuporgat.
Nem néz ki rosszul a P20 Pro hátulról, a Mate RS mégis esztétikusabban rendezte el a hátlapi elemeket [+]
Egy gyártó sem mondhatja magáénak a két szélén enyhén lekanyarodó kijelzőformát és a hasonlóan ívelt hátlapi üveget, van helye több márka ilyen készülékének a piacon, és szerintem a dolgot a PD-s srácok oldották meg eddig a legelegánsabban, ami igaz a sokelemes hátoldalra is. A tripla kamerarendszer, a feliratok, a LED villanók és az ujjlenyomat-olvasó tökéletes helyen van, ami mellett a P20 Pro ipari dizájnúnak hat, az előlapon hivalkodó Porsche Design felirat pedig pont azt a karaktervonást adja a Mate RS-nek, amivel az S9-től megkülönbözteti. A dizájn csillagos ötöséből a makulátlan összeszerelés, az IP67-es por- és víz elleni védelem, valamint a tökéletesen tenyérbe simuló, csiszolt kavicsra emlékeztető forma is kiveszi a részét. A roppant csúszós kivitel miatt a csillagot mondjuk vissza is venném.
Az egykezes használat mindenesetre csak azért problémás, mert a 152,9 x 72,5 x 8,5 milliméteres phablet egy hajszállal nyúlánkabb annál, hogy a hüvelykujj fogásváltás nélkül elérje a 6”-es panel tetejét. A billentyűkkel nincs ilyen gond: jobbra a recézett bekapcsoló és a feljebb kitapintható hangerőszabályzó kényelmesen kitapintható, az értesítési panel egyébként meg a hátlapi ujjlenyomat-olvasóval legördíthető. A dupla nanoSIM tálca balról csalható elő, aki pedig készíti a zsebkendőt a microSD foglalat kimaradása miatt, azt a 256 és 512 GB-os tárhelyopciókkal vigasztalnám. Helyhiánytól tehát nem kell tartani, bár hely a festett fémkereten éppen akadt, a 183 grammos házba jack port mégse fért.
Érdekes a sencseni sorminta: a P20 Lite-on van, a P20 Prón nincs, a Honor 10-en van, a Mate RS-en pedig nincs 3,5 milliméteres kimenet. Láthatóan nem tudnak a Huawei HQ-ban dönteni, hogy menjen-e vagy maradjon, úgyhogy besegítek: a felhasználók továbbra is használják a portot, és nem szeretnek átalakítót külön cipelni. Sokan viszont hajlandóak egy kicsit nehezebb telefont bevállalni, ha az tovább bírja egy töltéssel, és a 4000 mAh-s telep ígéretes papíron, illetve az eddigi Mate-ek remek üzemideje alapján. Az akkumulátor ráadásul nem csak az alsó USB-C porton tölthető: Qi szabvány szerint akár vezetékmentesen is. Mikrofonból alulra is felülre is jutott egy (az utóbbi mellé infraport került), míg a sztereó hangzásból a beszélgetési, illetve az erélyesebb, alsó hangleadó is kiveszi a részét.
Kijelző-teszt (a táblázat szétnyitható) | |||||
---|---|---|---|---|---|
Mérés | PD Huawei Mate RS | Samsung Galaxy S9+ | LG V30 | Huawei P20 Pro | OnePlus 5T |
Képátló | 6 hüvelyk | 6,2 hüvelyk | 6 hüvelyk | 6,1 hüvelyk | 6 hüvelyk |
Felbontás | 1440 x 2880 | 1440 x 2960 | 1440 x 2880 | 1080 x 2244 | 1080 x 2160 |
Technológia | Huawei FullView OLED | Super AMOLED | P-OLED | AMOLED | Full Optic AMOLED |
Fehér fényerő | 431 / 588 / 1149 nit | 340 / 646 / 1000 nit | 404 / 523 / 670 nit | 490 / 722 nit | 422 / 571 nit |
Fehér fényerő (min.) | 1,8 nit | 1,6 nit | 2,9 nit | 3,7 nit | 2,1 nit |
Fekete fényerő | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0 nit |
Kontrasztarány | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen | végtelen |
Színhőmérséklet | 7940 K / 6606 + kézi | 7592 / 6414 K + kézi | 7850 K + kézi | 7557 K + kézi | 7729 / 6384 K + kézi |
A Mate RS OLED kijelzője nemcsak szimmetrikus formája miatt pakol oda a házon belüli konkurenciának: élesebb, mint amit a P20 Pro kínál és jobbak a P20-énál a betekintési szögei. Műszereink meg úgy minden egyéb mobilkijelzőnél nagyobb fénysűrűséget mértek pontszerű felületen, napfény alatt. Automata módban tehát annyira felugrik a fényerő, hogy vakító gázóriásunk se tudja a tartalomfogyasztást megakadályozni, legfeljebb a júzer napszúrása. 1440 x 2880 pixelen minden karakter rajzolata tökéletes, bár azt tudni kell, hogy alapból a rendszer FHD+ felbontáson fut. Megkérhető egyébként, hogy felhasználói módhoz automatikusan igazodjon a felbontás, HD+-tól QHD+-ig váltogatva.
A kalibráció közel van az ideálishoz, aki pedig tovább finomítana, kézi opciók járnak, éjjelre pedig szemkímélő mód, bár nélküle is kellemesen elsötétedik a panel. Az érintési érzékenység mindenhol tökéletes, és éppen ez az egyik kellemetlenség oka: annyira keskeny a két oldalkáva, hogy önkéntelenül is hozzáér az ember a panelhez, ami meg önkéntelenül reagál rá. Valami algoritmus dolgozik ennek kiküszöbölésére, mert a Nokia 8 Sirocco sokkal problémásabb ebben a tekintetben, a Galaxy S9 ugyanakkor hatékonyabban ismeri fel a vétlen érintéseket.
Az előlapon a márkafelirat markánsan kiemelkedik, a többi elem viszont belesimul a fekte festés minimalizmusába. A fénymérő és közelségérzékelő sose látszik, a beszélgetési hangszóró és a 24 megapixeles kamera csak alig, a balra elhelyezett, RGB értesítő LED meg akkor, ha dolga van. A Mate RS formája annyira szemrevaló, hogy még az is belefér, hogy felső kávája valamivel vastagabb az alsónál. A kérdést pedig valószínűleg már mindenki feltette: ha ilyen formájú telefont is lehet alkotni (és a riválisok megtették a luxuskategória horrorárazása nélkül), akkor miért nem eleve ilyenre tervezték a tömeggyártásra szánt P20 Prót? Az sem vékony pénztárcára szabott, viszont csúnyán lepontoznák a Mate RS ellenében egy szépségversenyen. A csomagolást is meg lehet irigyelni: a tetszetős fekete szerkezet egy EU-s és egy brit gyorstöltőt, két USB-C kábelt, egy jack átalakítót, egy SIM-tűt, egy USB-C-s headsetet, némi nyomtatványt és egy mutatós, fekete bőrtokot rejt. Ennyiért azért a vezetékmentes töltőpad még beleférhetett volna, azt viszont külön kell beszerezni.
Hirdetés
Hardver, ujjlenyomat-olvasók, szoftverek
A Mate RS karakterét a külseje adja, a belső és a szoftverfelület ugyanakkor a P20 Pro kiköpött mása, részletesebben errefelé írt a Kirin 970-ről és az Android 8.1-en alapuló EMUI felületről Bog. A lényeg: a rendszer kellően fürge a négy 2,36 GHz-en pörgő Coretx-A73 és a négy 1,8 GHz-re húzott Cortex-A53 mag közbenjárásával. A Mali-G72MP12 GPU és az i7 koprocesszor is kiveszi a részét a party hangulatból, a gépi tanulásra és mesterséges intelligenciára szakosodott NPU pedig mindenféle AI-funkciót ellát, részben rendszerszinten, részben a kamera oldaláról. A HiAI név kiejtve mondjuk elég vicces – hiai? Hájáj? Hájéjáj? Egyik se cseng jól. A bőséges, 6 GB RAM mellé kimeríthetetlen, 256 GB-os tároló jár, 240 GB szabad tárhellyel és roppant gyors működéssel. Akinek ennyi se volna elég, és a bővítés hiányát nem tudja megbocsátani, az a 512 GB-os variációval vigasztalódhat, egy jobbfajta használt autó áráért.
Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható) | |||||
---|---|---|---|---|---|
Benchmark | PD Huawei Mate RS | Samsung Galaxy S9 | Huawei P20 Pro | Sony Xperia XZ2 | OnePlus 5T |
Rendszerchip | HiSilicon Kirin 970 | Exynos 9810 | HiSilicon Kirin 970 | Snapdragon 845 | Snapdragon 835 |
AnTuTu Bench. 7.x | 209401 pont | 245696 pont | 210144 pont | 267598 pont | 213206 pont |
Geekbench 4 (single/multi) | 1902 / 6824 pont | 3751 / 8778 pont | 1922 / 6845 pont | 2428 / 8389 pont | 1961 / 6737 pont |
GFXBench Car Chase onscreen | 13 fps | 15 fps | 23 fps | 33 fps | 24 fps |
GFXBench Car Chase offscreen | 23 fps | 28 fps | 23 fps | 34 fps | 26 fps |
GFXBench Man. onscreen | 35 fps | 45 fps | 55 fps | 59 fps | 54 fps |
GFXBench Man. offscreen | 52 fps | 74 fps | 60 fps | 77 fps | 62 fps |
AndroBench Sequential Read | 841,33 MB/s | 815,88 MB/s | 837,55 MB/s | 682,79 MB/s | 703,78 MB/s |
AndroBench Sequential Write | 249,81 MB/s | 203,10 MB/s | 195,24 MB/s | 199,72 MB/s | 204,61 MB/s |
AndroBench Random Read | 159,37 MB/s | 131,44 MB/s | 148,24 MB/s | 149,97 MB/s | 121,09 MB/s |
AndroBench Random Write | 162,81 MB/s | 23,67 MB/s | 163,47 MB/s | 16,62 MB/s | 14,50 MB/s |
Az alapok tehát jók, a QHD+ kijelző vagy a ráérős animációk okán ugyanakkor az az ember érzése, hogy egy hasonló hardverszinten lévő OnePlus 5T fürgébb, egy OnePlus 6 pedig egyértelműen gyorsabb. Egy-egy app vagy mondjuk a Google Fotók tartalma a kelleténél lassabban tölt be, a megosztásnál is előfordulnak várakozások, míg a legzsírosabb 3D-s játékoknál a melegedés és a dadogás üti fel a fejét. Ebből a szempontból éppenséggel konzisztensebb az Apple A11 Bionic, a Snapdragon 845 vagy az Exynos 9810 teljesítménye, a Kirin 970 az első kettőtől 3D-ban, a harmadiktól főleg processzorosan marad el. Az is igaz, hogy az EMUI az egyik legterheltebb androidos rendszer, tucatnyi extra alkalmazással és szolgáltatással, jócskán átszabott felülettel. És bár jelen verzió kellően egységes és végletekig átszabható, az EMUI túl van tolva egy Pixel szellős rendszeréhez viszonyítva. Talán ezért is jellemzőbb a szokásosnál több akkumulátormerítő háttértevékenység, plusz egy rakás alkalmazás feleslegesen foglal helyet, még ekkora tárolón is.
A notch elrejtése viszont legalább nem szükséges, hiszen nincs, az előlapra viszont kitapintható ujjlenyomat-olvasó se jutott, így a hozzá fűződő gesztusok virtuálissá váltak. Ez azt jelenti, hogy a vissza, kezdőoldal és alkalmazásváltó gombok hagyományos lecsukása mellett kérhető egy felsimítható és pár másodperc után eltűnő vonal is. Ezt megérintve vissza, nyomva tartva főoldal és oldalra húzva alkalmazásváltó funkciók érhetők el. Hozzá lehet szokni, de az iPhone X vagy a OnePlus 6 egyetlen mozdulattal intézi a főfunkciókat, itt viszont minden tevékenység duplázódik.
Szerencsére ma már opció a menü előcsalása az EMUI-s főoldalon, és továbbra is elismerésre méltó az infraport mellékelése, az Okos vezérlővel ugyanis nemcsak a listából kiválasztott készülékek távirányíthatók, a Mate programozható is. Az pedig pláne jó hír, hogy az ujjlenyomat-olvasóból végül kettő lett, kapóra jön a duplikáció a gyakorlatban. Semmi nem veri a fizikailag kitapintható és tizedmásodpercek alatt operáló, hátlapi leolvasót: szuper helyen van, ha az ember a zsebéből vagy az asztallapról megragadja a Mate RS-t. Ráadásul nem csak gyors és megbízható, az értesítési panel is legördíthető vele. De van haszna a képernyő alsó harmadába (technikailag a panel mögé) épített modulnak is: ha a Mate RS az asztallapon pihen, máris jól jön a különlegesség.
Ehhez a szenzorhoz külön kell az ujjakat regisztrálni, ám a procedúra a megszokott, csak határozottan kell a világító felületre rátelepedni. Lezárás után pár másodpercig, a közelségérzékelő előtt hadonászva és a Mate RS-t felemelve ráadásul mindig megjelenik az ujjlenyomat ikon, hogy tudja az ember, hova kell nyomni, ha pedig pontosan odabiggyeszti az ujját, tízből nyolcszor sikeres és egy másodperc alatt megvan az azonosítás. Oké: a hátsó még mindig fürgébb, plusz vakon is odatalál az ujj, de két feloldási mód egyszerűen jobb, mint egy, és akkor ott van harmadiknak az arcalapú zár. Szerencsére nem kétlépéses az azonosítás, azaz vakon, dupla kopp, felemelés és hadonászás nélkül is oda lehet tenni az ujjat a leolvasáshoz, és már világít is a panel. Egy hét (és kellő mennyiségű maszat felvitele) után pedig egész jó hatékonysággal tudtam a zárat az ikon felvillanása nélkül feloldani.
Annak viszont oka lehet, hogy míg a P20 Pro kapott gyári fóliát, a Mate RS nem: más márka hasonló leolvasója kapcsán elhangzott már, hogy az ilyen védőrétegek megnehezítik, adott esetben ellehetetlenítik a szenzor működését. Passzoló fólia nem volt nálam, egy vékony zacskóval az ujjamon mindenesetre sok próbálkozásból csak egyszer jött össze az azonosítás, vizes kézzel pedig egyszer se. Magyarán a hatékonyság, azon túl, hogy pontos és erős érintést igényel, még ideális körülményeket is, azt pedig lehetetlen megmondani, hogy akkor mennyire lesz hatékony, ha idővel a panel összekarcolódik. Nem véletlen tehát, hogy az újfajta technológia végül egy limitált darabszámú Huawei variánsban kötött ki, bár én speciel nagyon is megszerettem – ha másért nem, hát azért, mert minden körülményhez és használati módhoz jut egy leolvasó.
Ahogy egyébként a Mate 10 és a P20, a Mate RS is kínál asztali nézetet DisplayPort 1.2-es támogatással és megfelelő kábellel, DeX-féle rendszer közbeiktatása nélkül. Én egy Type-C - DisplayPort összekötővel csatlakoztattam az RS-t a monitoromhoz, így a hangátvitelt nem tudtam tesztelni, mindenesetre gond nélkül megnyílt a Huawei-féle desktop, míg a telefon rendben operált tapipadként. Vezetékmentes egérrel, billentyűzettel és hangszóróval egész hasznos kis rendszer építhető, ám messze van a megoldás a Samsung desktop rendszerétől, hát még egy igazi számítógéptől. Az alkalmazások abszolút többsége ugyanis ablakban, mobilszerűen nyílik meg, a Chrome nem méretezhető át. Átméretezhető és szabadon pakolgatható alkalmazásokból pedig nagyon kevés van, hiányzik például az S9 esetében meglévő, teljes értékű irodai csomag. Az én PC-met ez a megoldás semmiképp se váltaná ki, de azért valamennyire ez is életképes, ráadásul az asztali megjelenítés futása mellett szabadon használható a Mate RS mobilként. Sima képernyőtükrözés is kérhető, vezetékes illetve vezetékmentes formában.
Kamerák, multimédia
Az, hogy P20 Pro és a Mate RS megegyező, tripla hátlapi kamerarendszere a legjobb-e ma a piacon, vagy valamelyik másik szereplő a kamerás király, olyan kérdés, amit nyáron, egy részletes összehasonlítás formájában igyekszem majd megválaszolni. Az mindenesetre Bog részletekbe menő tesztjéből egyértelműen kiderül: a Leicával közösen intézett rendszer a legsokrétűbb. Adott egy 40 megapixeles, méretes RGB szenzor (f/1,8-as rekeszértékű optikával), egy 20 megapixeles monokróm (f/1,6) és egy 8 megapixeles teleobjektíves (f/2,4), a három együtt pedig módtól és a mesterséges intelligencia hangulatállapotától függően mindenféle fotót képes kipöfékelni magából. Mondjuk egész vállalható portrékat és a mobilpiacon kiemelkedően jónak számító zoomfelvételeket, bár akadnak szoftveres kötöttségek.
Alapból 10 megapixelen rögzülnek a képek, és 1x-es, 3x-os és 5x-ös hibrid zoom között lehet váltani (illetve kézzel 10x-ig elmenni). Leginkább a 3x-os hasznos, mert tényleg rengeteg extra részletet hoz a puszta digitális nagyítással összevetve, míg az 5x-ös eredmények igazából nem részletesebbek. 40 megapixelre állítva a felbontást viszont egyáltalán nem lehet zoomolni vagy a telés kamerát bárhogy bevetni, kézi módban sem, és a DNG RAW felvételek is kizárólag a főkamerával rögzülhetnek (középen egyébként vörösesebb színegyensúllyal, mint a széleken, ez a baki már a P20 Prónál is feltűnt). A hibrid autofókusz mindenesetre villámgyors nappal és éjszaka, bár a közelképek meghálálják az érintőfókusz segítségét. A keresőn minden fontos és praktikus beállítás elérhető, ami meg nem, azt profi módra váltva lehet előcsalni. A következő fotóhalmaz első sora a kézi módban lőtt, 40 megapixeles képeket tartalmazza, a második a mesterséges intelligenciát használó 10 megapixeleseket, a harmadik a 3x-os, a negyedik pedig az 5x-ös nagyítású zoomfotókat.
Az abszolút képminőség kapcsán újfent Bog verdiktjét ajánlanám, ezt a részt rövidre fogom. A 40 megapixelnyi részlet temérdek, bár középről a szélek felé haladva gyorsan csökken a vonalélesség, előbújik néha nem kevés kromatikus aberráció plusz az EMUI továbbra is jókora zajmentesítéssel és élesítéssel operál, így még 10 megapixelre állatva is akad a JPG eredményeknek némi „digitális mellékíze”. Mégis inkább az AI-kamerára terelném a szót. A Mate RS kérdezés nélkül vált lombkorona, kék ég, étel és hasonló nevű témára, hacsak egy darab fát, égrészletet vagy pár paradicsomot meglát, és olyan mennyiségű kontrasztot és szaturációt rátol, mintha 80-as évek retró bulija volna neonfényekkel. A fehéregyensúly egyébként is gyakran tér el két egymást követő felvételen, az ég kékje pedig hajlamos a lilás tónust kapni, míg az esti és sötét eredmények a sárgás-vöröses színek felé hajlanak el.
Nagyon is ráférne az egész algoritmusra némi finomítás, az AI Insta-effektszerű eljárására meg komolyabb ráncfelvarrás, mert bár éppenséggel a Pixelek agyondicsért HDR+ funkciója is bőséges utómunkát alkalmaz, az eredmények mégis jóval természetesebbek. Nyilván az intelligens témafelismerésé a jövő, hiszen a legtöbben nem állnak le a beállításokkal bíbelődni, csak kattintanak és megosztanak. Csak az ne legyen, ami a szelfikameráknál, ahol perverzióba fordult az „arcszépítés” és az effektezés, mindennemű természetességet kiölve az állítólag „jobb” eredményekért. A következő csoport első sora a makrófelvételeket közli 10 megapixelen, AI funkcióval, majd az esti, kézi, 40 megapixeles sor jön, végül az esti, 10 megapixeles, AI funkciós.
Kétségtelenül helytáll a Mate RS az éjszakában, bár itt is jókora szoftveres belenyúlásról lehet beszélni. Nem árt a készüléket sötétben 2-3 másodpercig mozdulatlanul tartani – nem a hosszú záridő, hanem a többszörös expozíció okán, a telefon ezekből gyúr össze egy világos és részletes fotót. Tízből ezt ráadásul szép számmal csinálja hatékonyan, viszont túlságosan meg van szűrve a zaj, a fényforrások esetében pedig még 10 megapixeles is észrevehetők az élesítés nyomai. Valahogy egy U11+ vagy Pixel 2 esti képei természetesebbek, ráadásul a rövid rögzítés miatt a mozgó témák (mondjuk egy családi esemény szereplői) kevésbé mosódnak el. Az ínyencek persze bevethetik a kézi módot vagy akár a fénnyel festést, a szelfik fanatikusainak pedig 24 megapixel jut az előlapon, számos effekttel.
Videofelvétel legfeljebb 4K-ban lőhető 30 FPS-sel, meglehetősen sok részlettel és tiszta sztereó hanggal. Más kérdés, hogy az AI a színeket a fenti példa esetében is túltolta, amit pedig a Huawei AI stabilizálásnak nevez, 4K és 1080p / 60 FPS mellett (ami igazából csak 51 FPS) nem érhető el, így darabos a mozgás ezeken a felvételeken. Az iPhone X remek kiegyensúlyozása vagy 4K / 60 FPS rögzítése így álom marad, lassítani viszont lehet 960 FPS-sel is lehet, persze a szokott módon, pár tizedmásodpercnyi témát. Ezt követően a felvétel le is áll, újabb lassításhoz tehát újabbat kell indítani.
A Zene előadók, albumok, mappák, dalok és listák szerint rendszerezi az állományokat, jó pár widget is jár, FM-rádió viszont nem. Adott a DolbyAtmos, az AptX HD, az LDAC és a HWA Audio támogatás. A fülesre kitűnő minőségű hang jut, csak kár, hogy a régi, jack típusúak és a Mate RS közé Type-C-s átalakítót kell iktatni. Tiszta, dinamikus, zajmentes és részletes a hangzás, a hangerőre sem lehet panasz. Hát még a sztereó hangszóró esetében: a beszélgetési, és kiváltképp az alsó, multimédiás hangleadó igazán erélyes, komolyzenei dallamok esetében a legtisztább. A magas hangokat inkább a beszélgetési, a mélyeket pedig az alsó intézi (bár nem túl sokat), a maximumnál azért már zörejesen, de lejjebb véve, amikor még mindig roppant hangos, teljesen jó marad a minőség. Hangszínszabályzó nincs, viszont Dolby Atmos támogatás, filmes és zenei sémával van.
A videolejátszó lényegében mindent megzabál, 4K videótól kezdve a DivX és Xvid kódoláson és az AC3 hangon át a HDR tartalmakig, viszont a 18:9 arányú panel megfelelő kitöltéséhez (és nem a videó széthúzásához), illetve a feliratok lejátszásához alternatív szoftverre lesz szükség. A HDR tartalmak a Netflix katalógusában is elérhetők, és baromi jól néznek ki a fényes OLED panelen, úgyhogy a Mate RS mozizáshoz és sorozatnézéshez sem utolsó.
Adatkommunikáció, üzemidő, végszó
A Mate RS két nanoSIM-et fogad be, és bármely hazai LTE sávra fel tud lépni. Az adatsebességgel sosem volt gond, a beszélgetési hangminőség pedig hozza a magas minőséget, kellően tiszta és erélyes hangszóróval. A kétcsatornás WiFi modem 802.11a/b/g/n/ac szabványú, átlagos vételi minőséggel (Direct, HotSpot), a Bluetooth viszont maradt 4.2-es szabványon (A2DP, LE + aptX HD, LDAC & HWA Audio támogatás). Az USB Type-C csatlakozású (MTP, OTG, DisplayPort 1.2), a navigációhoz a földi antennák és routerek jelein túl a GPS, a Glonass, a BeiDou és a Galileo műholdakat lehet segítségül hívni, A pozíciószerzés villámgyors és pontos, iránytű is akad, akárcsak barométer, hang szenzor, hall szenzor, gyorsulásmérő, giroszkóp, NFC és infraport.
A 4000 mAh-s telep kitűnő alapkelléke a Mate csúcsszériának, így nincs abban semmi meglepő, hogy intenzívebb használat mellett is kijön egy töltésből másfél-két nap nyomkodás, hacsak a remek kijelző odakint maximumon nem pörög, illetve a 4K felvétel vagy a játék át nem rágja magát a méretes, bár nem cserélhető akkumulátoron. De komolyan meggyötörve is elég a nap végén a két óra alatt végző, vezetékes gyorstöltőre helyezni, a visszafogottabb használatból pedig akár a 2-3 nap is kijöhet. Más kérdés, hogy nem a Mate RS az első EMUI-s készülék, amelyiknek az akkumulátor statisztikái a szokásosnál gyakoribb ébrenlétet jeleznek. Na nem a felhasználó, hanem a telefon részéről, egy-egy rakoncátlankodó folyamat miatt, ami gyorsabb készenléti fogyasztással jár. Akad mindenesetre többrétű akkumulátorkímélés és alkalmazásonként is rá lehet nézni a folyamatok körmére. Aki pedig Qi szabványú töltőpaddal rendelkezik, az elvileg gond nélkül töltheti a Mate RS-t vezetékmentesen, sőt: a gyártó kínál egy 10 wattos gyorstöltőt is, amit külön lehet beszerezni.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 9 pont |
Anyaghasználat | 10 pont |
Összeszerelés minősége | 10 pont |
Kijelző mérete, minősége | 10 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 9 pont |
Sebesség | 9 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 9 pont |
Felhasználói felület élménye | 9 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
PIM funkciók | 10 pont |
Adatkommunikációs képességek | 10 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 9 pont |
Audio | 8 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 8,5 pont |
Ár/érték aránya | 5 pont |
Hogyan értékelünk? |
Összefoglaló
A Mate RS az eddigi legjobb Huawei telefon, ami nem csoda, hiszen már a P20 Pro is az volt hasonló hardverével és elképesztően sokrétű kamerájával, ehhez pedig a luxusvariáció tűéles és fenomenális fényerejű OLED kijelzőt, ironokus módon pedig notch nélkül is képernyődominánsabb előlapot kínál. A friss PD / Huawei kollaboráció nem mellesleg a piac egyik, ha nem a legszebb készülékét eredményezte: minden ív és elem az esztétikát és a kényelmet szolgálja, és az se gond, ha az egyik ember az előlapi, a másik meg a hátlapi ujjlenyomat-olvasóra esküszik: ide is, oda is jutott belőle. Az EMUI 8.1 ráadásul roskadásig tele van extrafunkciókkal, alkalmazásokkal és lehetőségekkel, aki pedig nem az én részletességemmel közelíti meg a kameratémát, boldogan használhatja a tripla rendszert vagy a szelfimodult, nappal és este egyaránt. Az üzemidő is jófajta, extrának pedig ott a vezetékmentes töltés.
A Mate RS tulajdonképpen annyira szép és jó, hogy az már a Huawei-nek rossz, mivel az az ember érzése, ha ezzel a formával és kijelzővel kerül a P20 Pro piacra, többen beszélnének róla, és kevesebb ellenfele maradna talpon. Az a modell viszont notchot és nem kevés ellenvéleményt kapott, a Mate RS meg félmillió forintos árcédulát és limitált elérhetőséget, így sosem lesz az iPhone vagy a Galaxy eladásokat szorongató tömegtelefon. Az, hogy nem akar az lenni, mert luxustelefon, igazából vajmi keveset számít, ha egyszer jobb, mint a gyártó reguláris csúcskészüléke. Így ugyanis pont a nyálcsorgatás marad a küllem, a QHD+ kijelző vagy az extra tárhely részéről. Az sem igaz, hogy ez a forma csak a luxuskategóriában működik: a Mate RS-nél még a méregdrága S9+ is sokkal olcsóbb, pedig a hardvere erősebb, ez pedig a Snapdragon 845-tel és Apple A11 Bioniccal szerelt készülékekre is igaz. Tulajdonképpen a PD logón és a kövér tárolón kívül semmi nem indokolja az iPhone X-nél is elszálltabb, döbbenetes árazást, de ugye a luxuskellékek sosem az ár/érték arányról szóltak, és ennyire jó mobil még nem készült ebben a speciális kategóriában.
A tetszett plecsni tehát kiérdemelt, viszont akad pár szoftveres gikszer, ami csökkenti a fényét. Bár még nem végleges a rendszer, nem indokolt a bizonyos alkalmazások vagy mondjuk a megosztás esetében előálló várakozás, ahogy a széleken történő vétlen érintések kiküszöbölésére is rá kellene még nézni. Jelenleg a kamera AI funkciói pedig kimerülnek brutális képroncsolásból, feltolt kontraszttal és telítettséggel, miközben a normál mód finomabb képfeldolgozására és videózás komplett tematikájára kellene komolyabban ránézni. Akinek persze az egyedi kell, és hajlandó komolyabban áldozni arra, hogy véletlenül se jöjjön vele szembe ugyanolyan telefon, a Mate RS-ben máris megtalálhatta ideális választását.
![]() |
Porsche Design Huawei Mate RS |
Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán
A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
Specifikáció
![]() |
Általános | |
---|---|---|
Technológia | GSM/UMTS/LTE | |
Méret | 152,9 x 72,5 x 8,5 milliméter | |
Tömeg | 183 gramm | |
Színvariációk | fekete, vörös | |
SIM-foglalat | 2 x nanoSIM | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 6 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 1440 x 2880 pixel (538 ppi) | |
Kijelző típusa | Huawei FullDisplay OLED kapacitív érintőkijelző | |
Színárnyalatok száma | 16 millió | |
Hardver | ||
SoC típusa | HiSilicon Kirin 970 | |
Processzor típusa | 4 x 2,4 GHz-es Cortex-A73 + 4 x 1,8 GHz-es Cortex-A53 + i7 koprocesszor + NPU chip | |
Processzor csíkszélessége | 10 nm | |
Processzor utasításkészlete | ARMv8 | |
Grafikus chip | Mali-G72MP12 | |
RAM mérete | 6 GB | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
SMS memória | dinamikus | |
Belső tárhely | 256 / 512 GB | |
Memória bővíthetősége | nem bővíthető | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B6/B7/B8/B9/B12 B17/B18/B19/B20/B26/B28/B32 |
|
GPRS / EDGE | van / van | |
UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE | van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 1200 Mbps | |
IrDA / Bluetooth | van / 4.2 (A2DP, LE, aptX, aptX HD, HWA Audio) | |
WiFi | 802.11a/b/g/n/ac (dual band, HotSpot, Direct) | |
USB | Type-C (MTP, OTG, DisplayPort 1.2) | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | van (GPS, GLONASS, BeiDou, Galileo) | |
NFC | van | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | néma/rezgés | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van | |
Prediktív szövegbevitel | van | |
Szoftverek | ||
Platform | Android 8.1 (Oreo) + EMUI 8.1 | |
WAP / HTML böngésző | nincs / van | |
E-mail kliens | van | |
Játékok | telepíthetők | |
Valutakonverter | telepíthető | |
Extra szoftverek | Témák, Telefon-kezelő, Fájlkezelő, Zseblámpa, Tükör, Okos Vezérlő, Egészség, HiCare, Hangrögzítő | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 40 megapixel (RGB) + 20 megapixel (monokróm) + 8 megapixel (tele), AI képstabilizálás, 5x hibrid zoom, hibrid autófókusz, kéttónusú LED villanó, RGB szenzor | |
Előlapi kamera | 24 megapixel | |
Videófelvétel | 4k (30 fps), 1080p (60 és 30 fps), 720p (120/960 fps) | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | Dolby Atmos | |
FM-rádió | nincs | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 4000 mAh-s lítium-ion | |
Készenléti idő | n/a | |
Beszélgetési idő | n/a | |
Zenelejátszási idő | n/a | |
Egyebek | ||
Giroszenzor, gyorsulásmérő, légnyomásmérő, hall szenzor, iránytű, NFC, képernyőbe épített + hátlapi, érintésalapú ujjlenyomat-olvasó, hangszernzor, infraport, közelségérzékelő, fényérzékelő, Leica tripla kamera, SuperCharge gyorsöltő, IP67-es por és víz elleni védelem, vezetékmentes Qi töltés |