OnePlus 6 - gyorsjárat a szenzorszigetekre

A piac legfürgébb telefonja sem úszta meg bevágás nélkül, de leperegnek róla a cseppek és a kritikák, ugyanis nagyon kevés hibája van, kamerában pedig végre előrelépett.

Hirdetés

Kamerák, multimédia

Elfogadható képet nappal a legtöbb mobil tud rögzíteni, kifogástalan estit vagy stúdiószintű portrét viszont még mindig csak a dedikált fényképezőgépek. A csúcsmobilok valahol a kettő között lavíroznak, a OnePlusnak pedig, mint minden fiatal gyártónak, meggyűlt már a baja az abszolút képminőséggel, jó alapokra gyakran túlzottan megdolgozott algoritmust húzva. A OnePlus 6 célja a hibákból tanulni, és jó hír a korábbiaknál méretesebb és modernebb főkamera, optikailag stabilizálva (1/2,6”, Sony IMX516, f/1,7 rekeszérték), amit leginkább este kamatoztat. A másodkamera viszont maradt hasonló gyújtótávolságú és 20 megapixeles (IMX376K, f/1,7 rekeszérték), amit csak a portrékhoz vet be a rendszer, ezek pedig még mindig nem hibátlanok, de azért használhatók. Egy jófajta zoomlencse előnyösebb lett volna, de ez van. Az előlapi modul 16 megapixeles HDR móddal és képernyővillanóval. Íme, egy hagyományos szelfi, itt pedig egy szelfiportré – a mód a teszt utáni napokban érkezett frissítéssel vált elérhetővé. Alább pedig négy hátlapi bokeh fotó:


[+]

A OnePlus keresője kellően egyszerű automata módban. Eltűnt a korábban meg nem magyarázott HQ mód, a HDR pedig automatára lett állítva, bár ki is lehet kapcsolni, mert csak ront az eredményeken, és nélküle is remek a dinamika a többelemes képfeldolgozásnak köszönhetően. A főképernyőn a képarány, a vaku, az önkioldó, az exponáló, a videofelvevő, a kameraváltó és a digitális zoomkapcsoló érhető el. A nyíl felől középre simítva pedig a további módok, így a porté, a lassított felvétel, a továbbra is tökéletlenül illesztő panoráma és a kézi. Apránként szabályozható a fehéregyensúly, az érzékenység (ISO100 - 3200), a záridő (1/8000 - 30 mp), a fókusz és az expozíció, ezek kombinációja pedig menthető. Elérhető továbbá a DNG RAW mentés, a hisztogram, a vízszintező és a rácsvonalak, viszont még mindig hiányzik a kézi mód esetében a vaku, a mérési mód vagy a fókuszmód variálása. Ideje volna a videofelvételekhez is lehetőségeket kínálni.


[+]

A szoftver és a DC-autofókusz villámgyorsan dolgozik a nap minden szakában, rásegítés legfeljebb a makrók esetében lehet hasznos, illetve éjszaka, ha koromsötét a fotózandó téma. A minőség nappal elsőrangú: nem csak a dinamika és a fehéregyensúly remek, középen több részlet rögzül, mint a OnePlus 5T esetében, és a szélek felé haladva is történtek előrelépések. Ugyanakkor még mindig hajlamosak a közel megegyező kontrasztú és színű részletek festményszerű elmosódásra, aminek a dinamikus zajmentesítés és a túlzó élesítés az oka. Mindkettőn lehetne még finomítani a HTC U11 kitűnő, nyers képminőségének eléréséhez.

A HDR este is kikapcsolva maradhat, de a kézi mód se szükséges feltétlenül, bár az optikai stabilizálásnak hála sikerült 1/3 másodperces záridőt is megtartanom. A többelemes képfeldolgozással az automatika jóval rövidebb záridővel is kellően világos képeket lő, egész sok részlettel, újfent előrelépve az elődhöz képest. Viszont még mindig tekintélyes az elmosódás a széleken, és bár pontos a fehéregyensúly, nem igazán kompenzál a rendszer a sárgás fényű utcai körülmények között. Az állóképes konklúzió az, hogy nappal és este is közelebb került a OnePlus a konkurenciához, amit pedig a képek nem árulnak el: egyszerűen gyorsabb és megbízhatóbb lett a fotózás, más szóval tíz próbálkozásból több jó kép születik, mint azelőtt. Akad viszont még mindig jobb kameraminőség (Pixel 2), fejlettebb esti lehetőségek (Galaxy S9), sokkal jobb zoomképességek (P20 Pro) és előnyösebb videózás (iPhone X).

A OnePlus azért előrelépett mozgóképes fronton is. A 4K / 30 FPS felvételek az optikai és elektronikus stabilizálásnak hála jól szűrik ki a kézremegéseket és az előrefelé lépdelés bizonytalanságát. Oldalra pásztázva már előfordulnak bizonytalanságok, mindenesetre a kép tűéles, bátran lehet zoomolni felvétel közben, a sztereó hang pedig kellően tiszta, nincs túlságosan megszűrve. Ritka, de rögzítés közben néha előfordul újraélesítés.

Opció a 4K felvétel 60 FPS-sel is, ami gördülékenyebb mozgóképeket jelent, ám ilyenkor nem érhető el az EIS, az OIS pedig szédülésre emlékeztető lencsebizonytalanságot produkál, ha lépdel az ember. Egy esetleges szoftveres korrekcióig érdemes tehát 30 FPS-nél maradni. A gyártó a lassított felvételre is ráfeküdt: a fejlett kameraegységnek és képfeldolgozónak hála lőhető lassítás 1080p felbontás mellett 240 FPS-sel (az eredmények inkább tűnnek felskálázott 720p-nek), illetve 720p felbontáson 480 FPS-sel (ami inkább a 480p felskálázása).

Szuper dolog az Xperia XZ2 960 FPS-es rögzítése Full HD-n, vagy a Galaxy S9 hasonló lassítása automatikus témafelismeréssel, de míg ott 1-2 tizedmásodperc (!) rögzíthető nagyon látványosan, itt addig akár egy perc. Ez praktikusabb, mivel nem a szerencsén múlik egy pillanat elkapása, és különben is: jóval hosszabb lehet a lassítani kívánt momentum vagy mozdulatsor. Ugyanakkor ezúttal is nappal érdemes próbálkozni a rövid záridők miatt, és akkor is érdemes ráküldeni a jó fényerejű LED világítást. Sajnálatos, hogy csak kép rögzül, hang sosem.


[+]

A Play Zene előadók, albumok, dalok, műfajok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, a FLAC és a WMA kiterjesztést is lejátssza, illetve hozzáfér a Google előfizetéses könyvtárához. Hangszínszabályzó vagy FM-rádió nincs, Dirac HD és Power Sound támogatás viszont van, akárcsak 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenet, amire kristálytiszta, dinamikus és részletes hang jut, átlagos hangerő mellett. Az átlagos a tökéletes jelző az alul könnyen eltakarható, monó hangszóróra is: a maximumon kissé laposan és vékonyan szól, 1-2 lépessel lejjebb véve már korrektebben. Az 5T mindenesetre hangosabb volt, a konkurencia legjava pedig már csak azért is előnyt élvez, mert a beszélgetési hangszórót bevetve sztereó hangzást kínál, ami ezúttal is kimaradt. Pedig a mozizás meghálálta volna, és ekkora képernyőn bőven lehet sorozatot is nézni.


[+]

A videolejátszó egyszerű, mint a faék, nincs például felirat megjelenítés vagy igazítás a 19:9-es képarányhoz. Nem gond ugyanakkor az összes ismert formátum és kódolás lejátszása az AC3 hangon kívül. Ezt és minden egyéb hiányosságot egy VLC Player telepítése könnyedén megold. Mindennel meg lehet dobálni amúgy a OnePlus 6-ot a 4K / 60 FPS videóktól kezdve a különféle HDR tartalmakon át, sőt: a YouTube ilyen videói is megtekinthetők HDR-ben – furcsa, hogy ezt a gyártó nem hangsúlyozza. Az 5T-vel szemben ráadásul adott a Widevine DRM L1 támogatás is, ami ahhoz szükséges, hogy a Netflix és társai nagy felbontáson streameljenek. Igaz, egyelőre HDR-ben ezt nem teszik, ehhez valószínűleg a videoszolgáltatók jóváhagyása szükséges.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés