Hardver és Android Nougat

A Pixel XL lelke a négymagos Snapdragon 821, bár itt a két 1,6 GHz-es Kryo mag mellett nem két 2,35, hanem két 2,15 GHz-es dolgozik, nyers teljesítményben picivel elmaradva a OnePlus 3T-től (a Google viszont nem csal a benchmark teszteken). Rendszermemóriából 4 gigabájt, belső tárolóból pedig 32 vagy 128 gigabájt jár – illett volna 300 ezer forintot súrolva 64 gigabájton nyitni, ami a 3T-nek és a Huawei Mate 9-nek olcsóbban összejött. A tesztkészüléken 22 gigabájt maradt szabadon, bővítési lehetőség nélkül, bár legalább a Google felajánlja a fotók és videók korlátlan migrálását a felhőbe, ha fogytán volna a lokális hely.

[+]

A rendszersebességre furcsa volna egy referenciamobil esetében panaszkodni, a Pixel XL is roppant fürge és azonnal reagál a legfinomabb érintésre. Ezért furcsa, hogy egyszer-egyszer pár másodpercre is elgondolkozik, plusz ext4 fájlrendszerével egy Real Racing 3-féle 3D-s játékmonstrum 20 másodperccel több idő alatt tölt be, mint a fenti, F2FS-fájlrendszerű riválisokon. A memóriakezelés rendben van, sok alkalmazás a gyorsítótárban marad és zavaró erőforrás-felszabadítási alkalmazások sem zavarnak bele, mindenesetre csúcskészülék és csúcskészülék között is van különbség: a 3T érzésre fürgébb és kevésbé melegszik. A játékok többsége azért panaszmentesen fut és a böngészésé élménybe sem kontárkodik bele komolyabb dadogás, a fenti autóverseny viszont nem megy el tökéletesen.

[+]

A Pixel telefonok felületéről az Android Nougat és a kisebb fivér esetében is részletezve írtunk. A 7.1.1 továbbra is a legfrissebb publikus verzió, míg a tesztfázis 7.1.2-nél tart. Adott ugye a Material Design rendszer köntös, immáron a képeken látható, telt alsó gombsorral, a középsőt hosszan lenyomva vagy a beállításkor rögzített OK Google vezényszóra indul az Assistant. Menüikon nincs, az alkalmazástárat alulról lehet előcsalni, balról meg a korábbról ismert Google Now-kártyákat. Van kétablakos mód az alkalmazásváltóra telepedve, ugyanezt duplán megbökve a két utóbbi között vált a felület. A támogatott ikonokat hosszan megérintve felugrik számos opció, mint például az azonnali videofelvétel, az új névjegy/levél/SMS/inkognitóablak, a gyors navigálás haza stb. Ezekből asztali gyorsindítókat is lehet képezni, ami remek, bár még mindig főleg a Google-appokra szorítkozik ez a hasznos funkció.

[+]

Részletezettebbek immáron az értesítések, több kártyáról lehet azonnal választ adni a küldő program megnyitása nélkül, öt kapcsoló mindig elérhető az értesítési panelen, a többi meg testreszabható. Van kékfényszűrő és akad fényerő-állítási csúszka, bár automatikus módban is ráfér a tologatás, este például túl világos marad a képernyő. Korábban a rendszerfrissítések és a havonta befutó biztonsági csomagok újraindítást és hosszú várakozást igényelnek alkalmazásoptimalizálás címén. Immáron minden a háttérben folyik, és a végén csak egy, gyors újraindításra van szükség. És ha már hasznos újdonságok: a bekapcsolóra telepedve opció lett a nyers Androidról évekig hiányzó újraindítás. Wow.

[+]

Akad pár gesztusvezérlési extra, így az értesítési panel lehúzása az ujjlenyomat-olvasón simítva vagy a kameraindítás a bekapcsolót duplán megnyomva. Két csuklórázással a szoftver az előlapi szenzorra vált. A kijelző előtt hessegetve ugyan semmi nem történik, az XL-t felemelve (fekete fehérben) és duplán koppintva (színesben) megjelennek az értesítések. A biometrikus szenzor gyorsan és pontosan működik, öt mintát tárol el, és a Google-féle jelszavas bejelentkezéshez, valamint az Android Pay fizetéshez is használható. A dizájnoldalról a kifogásom az, hogy a szenzor túl magasan van, a hölgyeknek biztos fogást kell váltani az elérésére, funkció részéről pedig az olyan extrák hiányoznak, mint az alkalmazászárolás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!