Hirdetés

Hardver, kezelőfelület

A Pixel a jelenlegi legfrissebb és legerősebb Qualcomm rendszerchipet, a Snapdragon 821-et kapta meg, ami ugyanúgy MSM8996 kódnévre hallgat, mint a 820, ám több ponton optimalizálták, leglátványosabb előnye pedig az, hogy az erősebbik Kryo magok maximális órajelét is megnövelték. De nem a Pixelek esetén! Akármelyik méretosztályba tartozó Pixelt vesszük, a 820 órajeleivel fogunk találkozni, ami konkrétan azt jelenti, hogy a két energiatakarékos Kryo mag legfeljebb 1,6 GHz-en ketyeg, a komolyabb számítási kapacitást pedig 2,15 GHz-es magok végzik. Az új chip legfőbb előnye a hőkezeléshez kapcsolódik, a 14 nanométeres gyártástechnológiával gyártósorra kerülő lapkát még tovább optimalizálták, amitől a Pixel egyszerűen nem melegszik. A GFXBench-féle akkumulátorteszttel lehetett némi langyosodásra bírni, de ott is csak annyi idő után, amennyi a 820-as társak jelentős részét kellemetlenül meleggé teszi, és eleve életszerűtlen felhasználási módot szimulál. És még így sem ment 38 °C fölé a hátlapon mért hőmérséklet. Az Adreno 530 grafikus gyorsító játszi könnyedséggel jelenít meg komoly rendszerigényű tartalmakat, a 4 gigabájt rendszermemória pedig egyáltalán nem tűnt kevésnek, pedig komoly próbáknak vetettük alá a mobilt.

A benchmark programok természetesen hibátlanul lefutottak, és a mobilt megakadásra bírni szinte lehetetlen, így év vége felé ismét elkezdünk találkozni a Full HD-s csúcsmodellekkel, a Zenfone 3 Deluxe és a Mate 9 után a Pixelen megjelenített 1080 x 1920 képpont is olyan stabilan hozza a villámgyors szintet, amit korábban nemigen tapasztalhattunk, alapos beköltözés után sem lesz ok aggodalomra ilyen téren. Jóllehet, az előbb említett két mobil esetén szó sincs különleges VR-opciókról, a Daydream pedig szinte biztosan elbírna több képpontot, de erről a konkrét tapasztalat hiánya miatt elöljáróban nem is tippelnénk többet. A mobilon természetesen a jelenlegi legfrissebb, 7.1-es Android Nougat fut a legutolsó Google biztonsági szinttel, ez egy darabig biztosan így is marad, aki azonnali frissítésékre vágyik, annak minden bizonnyal szimpatikus lesz az a metodika, amit a Nexusok kapcsán is lehetett tapasztalni.

Rég láttunk alulról előhúzható alkalmazásmenüt az Androidban

Első bekapcsolás után a korai Android-rendszer kedvelői bizonyára elmorzsolnak majd egy könnycseppet: a Pixelekhez készült launcher ugyanis nagyon hasonlít a Material Design-féle megoldásra, amit rengeteg eszközön láttunk már, viszont oly sok év után visszatért az alulról felhúzható alkalmazásmenü, amit még bőven az Android Play-érája előtt lehetett utoljára látni, amikor még az 1.6-os Donut verzió számított frissnek és menőnek. Az értesítési felület lényegében változatlan maradt az új animáción kívül, és ha hosszan megérintjük rajta a beállításokat takaró fogaskereket, akkor azonnal hozzáadhatjuk a béta állapotban maradt Kezelőfelület-hangolót az opciókhoz, itt az állapotsor megjelenített tartalmát és gesztusvezérlési opciókat állíthatunk be, többek közt az újdonságnak számító natív többablakos módhoz.

A többablakos mód jól működik, de még kevés alkalmazás támogatja [+]

Nagyon sokan várták, hogy az Android rendszer végre magától, különféle gyártói megoldások nélkül tudja a többablakos rendszert, a Pixelben pedig ez tökéletesen működik: az api-t támogató szoftverekben hosszan lenyomott alkalmazásváltóval máris megfeleztük a kijelző megjelenített tartalmát, és az aktuálisan futó programok közül választhatunk alulra egy másik, többablakos megjelenítést támogató alkalmazást. Az ablakok méreteit tudjuk növelni/csökkenteni, és ha kihúzzuk a képből a szükségtelen alkalmazást, akkor visszavált hagyományos módra a kijelző. A megoldás teljesen helyénvaló, és pofonegyszerűen megszokható, már csak arra lenne szükség, hogy az alkalmazásfejlesztők is integrálják szoftvereikbe az ablakos mód támogatását, jelenleg még a Facebook és a Viber is hektikusan tud csak működni ebben a formában. Remek ötlet viszont az alkalmazásváltó dupla koppintására történő azonnali ablakváltás, ilyenkor a legutóbb használt két app között tudunk azonnal ugrálni, ami értékes másodperceket spórolhat meg ahhoz képest, hogy korábban ehhez mindig elő kellett hozni a multitsaking-kártyákat. Szintén jó megoldás, hogy a rendszeralkalmazások hosszú megérintésével (ha már a nyomásérzékenység kimaradt, de a lényeg hasonló) előhívhatjuk a legfontosabb funkciókat, így a kamerába lépés előtt válthatunk szelfi opcióra, és a telefonkönyv megnyitása nélkül hívhatjuk a leggyakrabban hívott kontaktunkat.

Komoly különbség van a legkisebb és legnagyobb méretű tartalom között [+]

A legtöbb gyártó végre gondol az idősebbekre vagy gyengébben látókra, mostanában már nem csak a betűméret változtatásával tehetjük egyértelműbbé a felületet, hanem kompletten egyszerűsített, hatalmas ikonokkal operáló megjelenést kínál a legtöbb egyedi kezelőfelület. A Google a kettő közti arany középutat találta meg, és bár kimondottan egyszerűsített módot nem kínál, a megjelenített méret változtatásával nem csak a betűket, hanem az ikonokat és a rácsméretet is változtatja, az ötlépcsős rendszerben szinte biztosan mindenki meg fogja találni a neki kedvezőt.

Számos Smart Lock-funkció érhető el [+]

Az ujjlenyomat-olvasó hatásfoka kiváló, gyakorlatilag 10-ből 9 alkalommal képes elsőre azonosítani az öt megadott ujjbegy valamelyikét, ám a szoftveres környezetből jóval többet is ki lehetett volna hozni: nem tehetünk az ujjakra különböző funkciókat vagy előugró alkalmazásokat, nincsen belső privát tér. A Play Áruház-vásárlásokon kívül szinte csak a kijelző feloldására használhatjuk a biometrikus szenzort, ám ennek rendszeressége jelentősen alábbhagyhat, köszönhetően a Smart Lock funkcióba pakolt olyan extráknak, mint a viselésérzékelés, a megbízható helyek (GPS-adatok alapján), kiegészítők, arcok és hangok hozzáadása, amikkel feleslegessé válhat ez a típusú azonosítás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!