Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • llll

    senior tag

    válasz llll #19218 üzenetére

    ...de egye fene, vmiért pont ezt az elrendezést hagyta működni a sok lehetséges közül

    de akkor meg azt mondjátok meg, hogy ilyenkor azért miért nem lép közbe??
    aki a leeső frigyláda után kapkodott azt agyon tudta vágni 1 villámmal
    szodomát le tudta bombázni
    az egész világot vízbe tudta folytani
    eccerűen nem értem, hogy akkor ilyenkor mire vár!?
    illetve adja magát 1 magától értetődő válasz:
    az említett példák csak kitalációk, isten pedig nem is létezik
    vagy bár nagy hatalmú, közel sem mindenható

    még csak nem is kellene felfednie magát, ha ennyire nem akarja
    még annyira sem, mint az említett esetekben
    tűnjön véletlennek a segítsége
    de nem
    magyarázatok?
    (azon kívül hogy kifürkészhetetlenek az útjai)

    [ Szerkesztve ]

    Soha többet DPD!

  • kymco

    veterán

    válasz llll #19218 üzenetére

    Nekem is van 11 éves lányom, meg hét éves is, meg tízéves fiam. Megértem az érzéseid. Most nemrég olvastam, hogy egy tizennégy éves fiú megerőszakolt, majd megölt egy tizenegy éves kislányt. MNagyon ideges lettem, ha én lettem volna a lány apja, és kezem közé kerül a fiú, akkor vsz nem maradt volna egy ép csontja sem, de élete sem. Nagyon bele tudtam érzeni magam a tehetetlenségbe, nagyon felháborított, nagyon mélyről jövő indulatokat ébresztett bennem.
    De nem Istent hibáztattam, mert pont az a baj, hogy nem volt jelen a fiú életében. Mert a fiú kizárta őt... A hibás a fiú, mert nem uralkodott szexuális vágyán, hanem a vágy uralta őt.

    Persze azt is értem, hogy elvártad volna, hogy Isten közbelépjen. Igaz, hogy a vágyban nem hibás, igaz, hogy a tettben nem hibás, de hibás abban, hogy nem lépett közben az utolsó pillanatban.
    Értelek, és nem is tudok korrekt, téged kielégítő választ adni rá. Nem is erőlködöm, korábban erőlködtem ez ügyben eleget.
    Két dolgot viszont le kell írnom, még ha ezek nem is válaszok a kérdésedre.
    Az egyik, hogy a teremtés történeti Ádám az egész emberiséget jelképezi. Nincs másik Ádám, aki nem akart elszakadni Istentől, akinek ne kellene megküzdenie azzal, hogy ki legyen az élete ura.
    Így a történetünk sántít, mikor az egyik fiú öli a másikat, akkor kinek segít az Atya. A Biblia azt mondja, hogy minden emberből hiányzik Isten dicsősége. Minden ember Isten nélkül akar élni úgy, hogy magát állítja az Isten helyére az életében, és saját maga lesz a maga istene. Ezt baromira látom már a hétéves lányomnál is, de láttam korábban is... mindháromnál.
    Így mi egy isten nélküli világba születünk, ahol mi vagyunk a magunk istenei. Erről szól a jó és rossz tudás fájának gyümölcse.
    Erről írja a Biblia, hogy:
    1Móz 2,16-17. "Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod."

    Persze sematikus vagyok, mikor az Isten nélküli világról beszélek, mert ez így nem igaz direkt módon. A teremtett világ legkisebb porszeme is Isten teremtésének csodájáról beszél, a Föld minden ajándéka az Ő gazdagságát hirdeti. A világ alatt a mi belső világunkat értem. Azt a körülhatárolható virtuális teret, ahol a vágyaink, motivációink, gondolataink hatására születnek a döntéseink. Még így sem vagyok teljesen pontos, de talán nem torzító annyira ez a leegyszerűsítés.

    Ebbe a világba bele van kódolva az elbukás, a fájdalom és a pusztulás. Az idézett ige nagyon egyértelműen fejezi ezt ki. És ez így is lesz. Azzal, hogy hívő vagyok, nem mentesülök a szenvedéstől, fájdalomtól, elbukásoktól, de vsz a haláltól sem. Még a hívő embereket sem emeli ki ebből a világból, engem is kirabolhatnak, nekem is meghalhat a gyermekem, engem is elhagyhat a feleségem...

    És itt a második dolog, amiről beszélni szeretnék. Az ember letaszította Istent az élete trónjáról, és maga igyekszik maga és sok esetben mások istenévé lenni. Isten erre válaszolt, a probléma gyökeréig hatoló választ adott erre a kifacsart helyzetre.
    Nem ezt, hogy egy-egy embert megment mások bűnétől. Bár ezt is teszi időnként. Ha egy embernek segít, attól még más ugyanúgy követhet el bűnt. Egy gyermek csodás menekülése nem oldja meg a problémát. A gonosz vágy ott marad az emberben. Ha pedig minden gyerekre, idősre, védtelenre, "ártatlanra" kiterjed a védelem, akkor ez miben különbözik attól, hogy be vagyunk programozva, megfosztva a saját akaratunktól. Hiszen akarom a gonoszságot tenni, de valaki folyton megakadályoz benne... Akkor most gonosz vagyok? Nem tettem rosszat, rendben van a világ? Hiszen nem történik rossz dolog, mert meg van akadályozva?
    Ugyanúgy akarat nélküli, vezérelt emberek lennénk, mint ahogy sokan gondolják lenézve a keresztényeket, ami persze nem igaz, mert ha igaz volna, akkor én sem tudnék elbukni, Dávid sem tudott volna... De jelentem, én is el tudok bukni, és Dávid is elbukott....
    Isten más utat választott. Az ember istenné lett problémát azzal oldotta fel, hogy az Isten emberré lett.
    Kiszolgáltatottság, megaláztatás, pusztulás... Ez várt Isten Fiára, de vállalta, hogy gyökerétől irtsa a gonoszságot. Nem a tüneteket kezeli Isten azzal, hogy be-be avatkozgat az életünkbe, nem akar kézi vezérlésű droidokat csinálni belőlünk.
    Emberként akarja helyreállítani a dolgokat, hogy a szeretetével elérje, hogy engedjük vissza az uralmat neki... mert ez a fő baj...

    A fenti idézet alapján szvsz egyértelmű, hogy Ádámék tudták, mekkora a veszély. De lehet, hogy nem hallották, lehet, ha hallották, nem jegyezték meg stb... De mikor a kísértő megjelent, a vele való beszélgetésben így adták vissza, amit megértettek:
    1Móz 3,2-3 "Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok."

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák