Új hozzászólás Aktív témák

• #54 madgie titán wolfman #53

  Új Válasz 2012-07-17 07:20:38 #54

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  madgie

  titán

  válasz wolfman #53 üzenetére

  Dehogy tűntek el. Itt van a házamtól huszonöt méterre a "királyság terme", ott szoktak találkozni. Igazából fura, de itt, a "hit epicentrumában" egyszer nem kopogtak még az ajtón, bezzeg míg odébb laktunk

• #46 madgie titán Huma #44

  Új Válasz 2012-07-16 19:59:43 #46

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  madgie

  titán

  válasz Huma #44 üzenetére

  Emlékszem, mikor suliba jártam Pestre, azt sem tudtam, mi merre van. Mentem vissza a laktanyába, és mivel az Üllői úton van, én naivan a Fradi pálya felől mentem, és épp meccs volt. Megy a suttyó vidéki kölök az utcán (mivel a járdán nem lehetett menni), az egyik oldalon a Fradi szurkolók, a másik oldalon a sisakos cövek közegek, szinte érezni lehetett a levegőben a vihar előtti feszültséget. Komolyan, egy helyi sem ment arra, én lüke meg átsétáltam köztük Ha akkor indul meg a dara, szépen néztem volna ki

• #38 madgie titán Huma #37

  Új Válasz 2012-07-16 17:50:06 #38

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  madgie

  titán

  válasz Huma #37 üzenetére

  Nekem van több olyan osztálytársam is, aki tizenpár év után pucolna hazafelé Pestről (csak nincs hová, mert itt nincs meló), mind azt mondja, hogy egyre élhetetlenebb, egyre több a kattant retardált.

• #26 madgie titán wolfman #22

  Új Válasz 2012-07-16 08:12:35 #26

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  madgie

  titán

  válasz wolfman #22 üzenetére

  Embere válogatja, hogy ki hogy reagálja le a traumát. Van aki képes önerőből tovább lépni, előre nézni, van, aki megragad a vegetáció szintjén, és ha nincs, aki gondoskodjon róla és segítsen feldolgozni a lelki bajait, akkor "ott maradt". Nem pszichókönyvből szedem ezt, sajnos gyerekkoromban nekem is voltak elég erős családi problémáim, hetediktől kábé gimi négy elejéig nagyon durva módon megálltam a testi-lelki fejlődésben, csak sodródtam a történésekkel. Gimi négyben aztán találtam egy-két olyan barátot, akiknek a segítségével sikerült kitörni a félaktív hibernáció szintjéről (komolyan, négy év alatt egy centit sem nőttem, meg folyamatosan a tanárok jóindulata juttatott tovább a gimiben... elsőben még minimumszintért kellett írnom év végén, negyedikben meg már elmentem ugyanazon tantárgyból központizni)

Új hozzászólás Aktív témák