Kedves Érdeklődő!

Ez a topik elsősorban a külön alkotóelemekből álló sztereó hangrendszerekkel foglalkozik, amelyekkel igény szerint kialakítjuk a nekünk megfelelő zenehallgatáshoz szükséges rendszert. Külön alkotóelemekből álló rendszer alatt értjük a külön lejátszó(ka)t, DAC-ot, erősítő(ke)t, külön tápegysége(ke)t, továbbá a hangdobozokat/hangsugárzókat/hangfalakat és a mindezeket összekötő kábeleket. Legfőképp az igényes otthoni zenehallgatást tartjuk fontosnak, az elsődleges célnak, a pénztárcánkhoz és szobai körülményeinkhez képest. A Hi-Fi rendszer építése ezen megközelítés alapján elég körülményes és buktatókkal teli, megfelelő kompromisszumkészséget és kísérletező hajlamot is igényel. Ehhez nyújt segítséget ez a topik, hogy a szubjektív vagy objektív tapasztalatok és technikai ismeretek cserélésével segítsenek a fórumtársak egymásnak az ízlésüknek megfelelő rendszer összeállításában. Az eszközök kiválasztása mellett nagyon fontos azok elhelyezése, állványozása is, kellő mértékű foglalkozás a szobaakusztikával és az optimális hallgatási pozíció megtalálása.

Hogy kérdezzünk, avagy hogyan kérjünk segítséget?

Az egyéni igényekhez, helyzethez való minél jobb segítségnyújtás miatt információkra van szükségünk, így mindenképpen kérjük, hogy segítségkérés esetén válaszold meg az alábbi kérdéseket:
- Milyen készülékekkel rendelkezel már, mit szeretnél még hozzá?
- Mekkora a rendelkezésre álló pénzösszeg, mit akarsz lecserélni?
- Milyen zenei műfajokat hallgatsz?
- Milyen eredményt vársz, milyen hangzást szeretnél elérni?
- Mekkora, milyen elrendezésű és berendezésű helyiségben használod-használnád a rendszert?
- Újat szeretnél vagy lehet használt is ?
A lentebbi írást nagyon javasolt végigolvasni, hasznos és fontos útmutatásokat tartalmaz.

Vásárlási-készülékkiválasztási tanácsadás egy-két alsóbb árkategóriában

Szempontok az elinduláshoz

„Ötvenezer forint lapul a zsebemben, HIFI készülékekre akarom költeni, mit vegyek?”
Az első dolog, amit el kell döntenie egy kezdő otthoni zenehallgatónak, hogy mire akarja használni a berendezéseit?
Ha bulizna vele, akkor elsősorban nagy teljesítményű, megbízható és relatíve olcsó berendezésekre van szüksége, hiszen sok mindent ki kell bírniuk, ha pedig valami gond lenne velük, fontos a gyors, egyszerű és olcsó javítás.
Ha a hangberendezésnek mindössze a háttérben kellene tennie a dolgát, jellemzően nem túl hangosan, de hallgatható minőségben, akkor elegendő lehet egy kisebb méretű kompakt rendszer, ismertebb nevén mini vagy mikro hifi, ám abból is egy megbízható, korrekt darab, Az ilyenek, a tudásukhoz képest, jellemzően nem túl olcsóak, viszont az áruk alacsonyabb a belépő szintű audiofil láncok áránál.
Ha kifejezetten zenehallgatás a cél, akkor mindenképp tisztázni érdemes és szükséges, mely zenei irányzatokat kedveli, hol, milyen körülmények között hallgatnád a rendszert. Ha ismeri a saját ízlését és elvárásait, akkor először a kiszemelt készülékek hangját kell megismerni tapasztalati úton. Ez fontos, mert ugyan lehetnek ezen a téren járatosabb ismerősök, haverok, barátok, akik nagyjából egyfajta előszűrő szerepet is betölthetnek, ám a személyes tapasztalás nem megúszható dolog, szerencsésebb a készülékekkel való ismerkedést a vétel előtt megejteni, mert csak tanácsokra hagyatkozva bizony komoly tévedésekbe, csalódásokba lehet belefutni, amik az előzetes hallgatózással jó eséllyel megelőzhetőek. Ízlésben, értékítéletben nagy különbségek vannak különböző emberek között, akik Hi-Fi rendszert építettek.
Az általánosan elterjedt, hifista közfelfogás szerint is jobb hangú készülékeket gyártó cégek közül a teljesség igénye nélkül említünk néhányat, elsősorban olyanokat, amelyek termékei Magyarországon is elterjedtek, viszonylag folyamatosan kaphatóak: Cambridge Audio, NAD, Pro-Ject, Rotel, Arcam, Naim, Musical Fidelity, Marantz, Denon, Hegel, ATC, B&W, Jadis, Micromega, Mission, Tannoy, Accuphase, Celestion, Audio Research, Wilson Benesch, Conrad Johnson, Chario, Sonus Faber, Heed, DALI, Harbeth, Spendor, JM-Lab (Focal), ELAC, Primare, Etalon, Vincent Audio, Myryad, Audio Analogue, Parasound, Monitor Audio, Krell, Wadia, Audio Note, Electrocompaniet, Audiostatic, Audia Flight, Quad, Quadral, Revel, JBL, Audionet, Linn, Copland, Dynaudio, Canton, Martin Logan, Triangle, Cyrus, Dynavoice, Thiel Audio stb... Ezek közül bármelyiket is választja az ember, ha igényeinek és ízlésének megfelelően állítja össze az egyes elemekből a teljes rendszert, akkor például ezekkel a gyártókkal, nagy valószínűség szerint, nem fog mellélőni.
Mindegyik márkának van egyfajta jellegzetes hangkaraktere, mely szinte a teljes termékpalettájukon felfedezhető, felismerhető, ám a felsőbb árkategóriájú termékeikben a nyújtott hangminőség szempontjából egyre kevesebb a zavaró tényező, a színezettség, azaz a torzítás.

Hi-fi irányzatok, rendszerépítés

Az egyes márkák saját hangját csoportosítani is lehet a szerint, hogy mely hangzási ideál, elképzelés vagy filozófia képviselői. A kulturális eltérésekből, fakadó sajátosságok is tetten érhetőek közöttük, természetesen ezek csak tendenciaszerűen érvényesülnek, kivételekkel.
Az európai gyártókra általánosságban jellemező az analógosabb hangzás, ami a középtartomány hangsúlyát, a sávszélek enyhe lekerekítését, azaz a mély és magas hangok kismértékű visszafogottságát jelenti, valamint az emberi fül számára kellemes torzítások jelenlétét, hosszan hallgatható formában.
Ezen belül megkülönböztethetjük az angol vagy BBC iskolát, melynél a fent vázolt jellemzők erőteljesebben jelennek meg (például Naim, Spendor, Rega, Royd Audio, Wilson Benesch, Musical Fidelity) és ténylegesen a középtartomány, az emberi hangok, a beszéd, az ének pontosságát és tisztaságát helyezik a középpontba, illetve az olasz mentalitást képviselő olasz és más déli gyártók által képviselt nagyon meleg, nagyon zenei és olykor bizony erősen színezett, de nagyon élő hangot adó iskolát (például Chario, Sonus Faber, Audio Analogue, Unison Research, Jadis, nagyjából a JM-Lab).
Másik oldalról közelít a témához a német vagy skandináv irányzat, náluk az egész, teljes hangkép tisztasága és pontossága fontos, akár azon az áron is, hogy kissé érzelem mentesebbé válhat a nyújtott hang (ilyenek például a T+A, Hegel, Audionet, Dynaudio, Lyngdorf), ám ez is csak relatív, mert sterilségről nem beszélhetünk, csak itt is kiütközik a kultúrákból és ízlésekből fakadó különbség.
Az észak-amerikai cégeknél a dögösség, az optimizmus és a magabiztosság a hangban is visszaköszön, azaz a basszus- és magas-tartomány kiemelése, a sodró, pezsgő előadásmód, ami néha elfedi a finom, apró részleteket (például Conrad Johnson, Martin Logan, JBL, már kevésbé például az Audio Research), ám ez nem jelenti azt, hogy ezek kellemetlenek vagy rosszak lennének, hiszen gyakran nagyon élő és hosszan hallgatható hangzásra képesek.
A japán és távol-keleti audiofil gyártók zenei elképzelése viszont az említett európai iskolák esszenciájaként is felfogható, általánosságban a pontosság, a színezetlenség, a semlegesség és igazmondás jellemző rájuk, gyakran viszonylag egyszerű felépítésűek, és előszeretettel használnak természetes anyagokat (például 47Lab, az eredeti Audio Note, Kondo, az Accuphase, valamennyire a Sony is).
Mindegyik fent tárgyalt irányzat termékei között megtalálhatóak az alacsonyabb, a közepes és a magasabb kategóriákba tartozó komponensek, ezek sokféleképpen kombinálhatóak, az egyéni ízlésünk, prioritásaink és pénztárcánk szerint, de rendszerépítéskor mindenképp érdemes rendszerben gondolkodni, azaz úgy összeállítani a rendszerünket, hogy a lehető legkiegyenlítettebb hangzást tudja nyújtani, a lehető legkisebb torzítások mellett, és tegye mindezt úgy, hogy közben az ízlésünket is kiszolgálja.
Továbbá a fent leírt csoportosításhoz hozzá kell tenni, hogy eléggé leegyszerűsített, akár márkán belül is nagyok a hangzásbeli eltérések a különböző szériák és azon típusai között.

A forrás kiválasztása

Ha forráskészüléknek CD lejátszót használnánk, mert sok kompakt lemezzel rendelkezünk, akkor ma már általában a használt készülékek közül érdemes választani, mert az új berendezések drágák, az olcsóbbak, ellenben, alapvetően nem szolgálják a minőségi zenelejátszást.
Válasszunk Sony vagy Philips alapú lejátszót, ami lényeges lehet, hogy a Philips lézeregységek beszerzése könnyebb és olcsóbb, illetve tapasztalatok alapján a Philips hibajavító rendszere általában jobb.
Ha nem akarunk modifikálni, tuningolni, akkor olyan típust érdemes választani, mely már alapból jól szól, ilyenek bőven akadnak a Philips/Marantz, Denon, NAD, Sony, Cambridge Audio... készülékek között. Tuningolás esetén bátran választhatjuk a régebbi Philips/Sony/Grundig és a Sony, Denon lejátszói közül, mert megbízhatóak, olcsóak és jó alapot biztosítanak a fejlesztéshez.

Amennyiben számítógép lenne a forrásunk és az alaplapon rossz minőségű integrált "zajkeltő" megoldásunk van, akkor érdemes legalább egy alap minőségű hangkártyát venni, például Asus Xonar DG-t vagy egy olcsó DAC-ot (digitális-analóg konverter), de ha már egy jobb alaplapi megoldásunk van, például egy korrekten megcsinált (nyákon különvezetett jobb-bal analóg csatorna, EMI védelem, elfogadható kondenzátorok) ALC1150 alapú integrált megoldás mellett nem szükséges alap szinten hangkártyát venni, nagyon szűkös pénzügyi kerettel.
Sajnos sok alaplap ma már csak optikai S/PDIF digitális kimenettel rendelkezik, vagy azzal sem, koaxiális S/PDIF nagyon ritka a legújabb alaplapokon, már csak a Gigabyte Sniper széria néhány verzióján található meg, általában csak egy S/PDIF tüske van. Tüskéről való koax S/PDIF jel kivezetése kissé körülményes, de általában megoldható, csak sajnos igazán tiszta, zajszennyezés nélküli digitális jel nem kapható ezzel a megoldással. Ennél szerencsésebb, ha egy jó minőségű hangkártyát szerzünk be digitális forrásnak, bár manapság már alternatíva lehet egy Amanero modul vagy egy olcsó XMOS chip alapú külső USB->S/PDIF átalakító (kivétel, ha olyan DAC-ot veszünk, amiben jó az USB vevő), amivel egy újraórázott, alacsony jitterű digitális jelet kapunk. Ezen kívül, ha már legalább 100 ezer forintunk lenne egy használt láncra, akkor érdemes beszereznünk egy külső DAC-ot is, mert a hangkártya vagy a médialejátszó beépített DAC-ja ugyan ellátja a feladatát, még akár egész jól is, viszont egy önálló külső DAC minősége meghaladja azt, ráadásul egy külső DAC rugalmasabb, ugyanis másik, erre alkalmas rendszerbe is beilleszthető, hiszen a legtöbb rendelkezik USB, S/PDIF (RCA) és optikai (Toslink) bemenetekkel, néhány FireWire, AES3 és AES3id-vel (BNC) is. Létezik már néhány eszköz, ami Thunderbolt szabványt használ.

Digitális csatolófelületek az audióban:
- USB ezek közül ma már a legelterjedtebb, köszönhetően a számítástechnikának. Utóbbi pár évben nagyon sokat fejlesztettek a digitális konvertereken illetve a DAC-okba épített USB jelfeldolgozókon, olyannyira, hogy már high-end termékeken is megjelent ez a csatolófelület. Viszont vigyázzunk, kerüljük el az Isochronous (iszinkron vagy más néven adaptív USB kapcsolat) USB vevővel ellátott DAC-okat, például: PCM27XX, PCM29XX, Tenor TE7022, CM102, mert csak ömleszti az adatokat folyamatosan és nincs ellenőrzés, hibajavítás sem. Teljesen más elv alapján működik, mint a fájl másolás! Még ha meg is érkezik minden csomag sértetlenül, a kinyert órajelnek még ha a frekvenciája pontos is, a jelalakja akkor is torzul, a felfutó és lefutó élek kicsit máskor jönnek, és ez a jitter. Tehát a frekvencia megvan, de az élek fázisa kicsit változó. Az eltérések mértékét pikomásodpercben (ps) adják meg, illetve lényeges, hogy milyen frekvenciával váltakozik, "zajong" a fázis.
Asynchronous (aszinkron) adatátvitel, tehát itt már van ellenőrzés, hibajavítás. Ezek között is elég nagy különbség van, a rosszabbakban csak nagyon kicsi puffer van, ebben az esetben csak a chipben lévő memória épphogy az újraórajelezésre elég, hogy a latency ne növekedjen meg nagyon. Például az XMOS nagyobb U szériás chipjei már elég jók, persze sok függ a táptól kezdve, az alaplapról USB porton keresztül vagy az USB kábelen a környezetből összeszedett zajoktól is. Ne felejtsük el, hogy USB-nél előfordulhat olyan jelenség a galvanikus leválasztás hiánya miatt, hogy az USB földvezetékén át is szaladgálhatnak kósza áramok, földhurok miatt. Ha a hurok impedanciája nagy, akkor nem okoz komoly zavart, ezért nem beszélünk földhurokról, de ettől még kis áramok folyhatnak, amik kis feszültséget ejtenek a kábel ellenállásán és ez a DAC földjére kiül, és belemérődik akár az ASRC (nincs mindben) utáni fokozatok jelébe, akár az analóg fokozatokra, és beleintermodulál a jelbe. Ez teljesen analóg jelenség, nem digitális. Tehát az USB kábel nem a digitális jelfolyamba szól bele, hanem a kábelen "rohangászó" közös módusú nagyfrekvenciás zajba, ami interferál, még a tápon keresztül is, és okozhat a digitális részben jittert, az analógban intermodulációs torzítást (IMD). A digitális kábelen nem csak analóg időzítésbeli hiba lehet jelen (jitter), hanem szintén analóg zaj is. Próbáljuk ki az alaplapon lévő USB portokat, arra kössük a DAC-ot, amelyről legjobban, stabilan működik, igény szerint használhatunk külön USB kártyát is, akár saját táppal is. USB kábelből érdemes nem túl hosszút venni, jelerősítő nélkül 5m a maximális szabvány szerinti stabil adatátvitelhez szükséges hosszúság.
- Optikai adatátvitelnél van galvanikus leválasztás, tehát semmilyen elektromos kapcsolat nincs az adó és a fogadó oldal közt, teljesen zavarvédett átvitel, nagy távolságra is megfelelő, szabvány szerint 10m a garantált. Hátránya, hogy sajnos az optikai jelátvitelhez először egy elektromos-optikai, majd a fogadó oldalon egy fordított átalakításra van szükség. A műveleteket végző lézerdióda és fotószenzor karakterisztikája egyenetlen, így időeltolódást visz a jelbe, ami hangminőség-romlást eredményez, ez kb. 100-300ps jittert visz bele a rendszerbe. Megjegyzés: a jitter spektrális adat, és általában >10MHz-en specifikálják, holott 10Hz..100kHz inkább érdekes audióban.
- Koaxiális S/PDIF esetén sajnos nincs galvanikus leválasztás, az S/PDIF-transzformátor nem szakítja meg, zajérzékenysége miatt mindenképp jó minőségű árnyékolt 75 ohmos koaxiális kábelt használjunk, viszont kevésbé jitteres mint az optikai adatátvitel, kb. 10-100 ps közötti érték a jellemző. Minél pontosabb és stabilabb az adó oldalán formált jel, annál tökéletesebben sikerülhet az átvitel és a vétel. Érdemes tudni, hogy a S/PDIF jel nem teljesen digitális, hanem analóg. Azért, mert az órajelet maga az adatfolyam tartalmazza. Ugyan az is egyenközű elvileg, de ha összeszed fáziszajt, akkor az megjelenik a hangban is: mosott és ideges lesz. Maximális kábelhossz 10m, de nem ajánlott 5m-nél hosszabbat használni, mert ilyenkor ugyanis a koaxiális kábelek már hajlamosak az elektromos zavarok „összeszedésére”.
- FireWire kapcsolatú eszközök (IEEE1394 port) hifiben nem, de a stúdiótechnikában annál inkább elterjedt, mivel lehetővé teszi a kép, hang, időkód, szalagtovábbítási és egyéb információk valósidejű, kétirányú, digitális átvitelét, egyetlen kábelen, támogatja az IP alapú kommunikációt. Kétféle adatátviteli metódust támogat a FireWire csatlakozó: a párhuzamos és az aszinkron átvitelt. Láncba fűzhető: ha egy eszközön található a saját kapcsolata mellett szabad FireWire csatlakozó, arra további FireWire eszközök fűzhetőek. Mivel a kommunikációt a FireWire chip vezérli, így az nem terheli feleslegesen a rendszert, nem igényli a processzor közvetlen és folyamatos közreműködését. FireWire kábelek sokszorozó nélküli leghosszabb mérete 4,5 méter. Galvanikus leválasztás alapvetően itt sincs, mint az USB-nél. Több eszköz csak Texas Instruments chippel ellátott FireWire kártyával hajlandó működni, driverre is érzékenyebb. Alacsony jitterű kommunikációs protokoll.
- AES3 szabványt (AES/EBU) professzionális stúdiós alkalmazásra használják inkább, nagyon hasonló az S/PDIF-hez, két szabvány között a feszültség (0,5V -> 5V) és a szimmetrikusság a különbség, ami miatt kevésbé érzékeny az elektromos zajokra. Itt a 75 ohmos 2 vezető erű (koaxiális) RCA csatlakozású kábel helyett 3 vezető erű árnyékolt csavart érpárú (STP) 110ohmosat kell használni XLR csatlakozóval. Ezek miatt hosszabb vezeték is használható, maximum 100m. Az elérhető hangminőséget befolyásolhatja az impulzus transzformátor, ami helyett vannak igényesebb megoldások is. Megemlítendő a konzumer audióban még kevésbé elterjedt AES3id szabvány, amely 75 ohmos koaxiális kábelt és 75 ohmos BNC csatlakozót használ.

DAC-ok hangminőségét - a forráson kívül - mind a digitális és analóg oldali átgondolt tervezés és jó minőségű alkatrészek határozzák meg leginkább, a DAC chip jóval kisebb részben. Kiemelendő a tápegység és a tápellátás, utóbbi chipekhez való hozzávezetése, hidegítése fontos. Ezért akármilyen chipeket tesznek a kis pendrive vagy annál nem sokkal nagyobb méretű DAC-okba, ne várjunk tőlük csodát. A legújabbak a nagy felbontású PCM formátumokon kívül DSD-t és DXD-t is ismernek. S/PDIF szabvány utóbbi kettő átvitelére nem alkalmas, ezért DSD-hez USB vagy FireWire(DSD128-ig) kapcsolatot használhatunk, DXD-hez csak USB-t.
Ajánlott márkák például: Audio-gd, Cambridge Audio, HiVox, Hiface, Hegel, Teac, NAD, Audio Note, Musiland, Emotiva, Antelope, Mytek, Human Audio...
Mivel az egyre újabb DAC-ok a technikai fejlesztések miatt egyre okosabbá és jobbá is válnak, ezért mindenképp nagyobb értékvesztéssel kell számolnunk az esetleges eladásukkor, cseréjükkor.

Hogyha valamilyen hálózati média- vagy zenelejátszó lenne a forráskészülék, akkor mindenképp ügyeljünk arra, hogy a WAW formátumon kívül támogassa a veszteségmentes tömörített zenei formátumokat (FLAC, APE, esetleg ALAC), illetve, amennyiben valamilyen olcsó médialejátszóról lenne szó, akkor mindenképp szükséges egy külső dac, a megfelelő hangminőség eléréséhez. Akár összeállíthatunk magunk is zenelejátszó számítógépet a jobb hangminőség érdekében, megfelelő dedikált hardverrel és szoftverekkel, zenelejátszásra optimalizált operációs rendszerrel.
Néhány ajánlott zenelejátszó szoftver:
Windowshoz JRiver Media Center, Foobar2000, AIMP3, HQPlayer, JPLAY, PlayPcmWin, uLilith, Roon. OSX-hez Amarra, Audirvana Plus. Linuxhoz például DeaDBeeF, a továbbiakhoz ide kattints.

Ha analóg lemezt szeretnénk forrásnak, akkor a lemezjátszón kívül szükségünk lesz egy jó minőségű RIAA erősítőre is (phono fokozat), amennyiben a kiszemelt erősítőben nincs, vagy csak egy alap szintűvel rendelkezik. Alapvetően háromféle felépítésbeli kategóriát különböztetünk meg: diszkrét elemekből állóakat, azaz nem tartalmaznak integrált áramköröket, vannak amelyek elektroncsövekkel oldják meg az erősítést és az integrált áramkörös más néven félvezetős konstrukciókat.
Arra is ügyelni kell, hogy sok esetben nincs hangszedő a vásárolandó lemezjátszóban, ezért azt is be kell szereznünk, ami általában valamilyen mozgó mágneses (MM) típus. Léteznek mozgó tekercses (MC) hangszedők is, azonban azok többségének kimenő szintje jóval alacsonyabb, mint az MM típusoké, a hozzájuk való MC RIAA erősítők ritkábbak és valamelyest drágábbak, igaz viszont, hogy az MC-k hangminőség az MM típusok fölött van.
A lemezjátszók meghajtási módja is fontos szempont, ami nagymértékben befolyásolja a hangminőségüket. Két típusuk létezik: szíjhajtásos és közvetlen meghajtásos (direct drive, DD), az előbbi a lényegesen jobb megoldás és bár a hifiben ugyan előfordul, ám az audiofil-high-end termékek között alig van DD lemezjátszó.
Ajánlott lemezjátszó márkák: Thorens, Pro-Ject, NAD, Roksan, Linn, Dual, Systemdeck, Rega, Michell, Kuzma...
Ajánlott hangszedő márkák: Audio-Technica, Grado, Benz, Shure, Van den Hul, Ortofon, Goldring, Audio Note, Denon...
Ajánlott phono előerősítő márkák: NAD, Parasound, Cambridge Audio, Audio Note, Alisca Orange, Roksan, AVA, Van den Hul, Pro-Ject...

Erősítőválasztás

Erősítők terén is számos lehetőségünk van, ebben az esetben is igaz, hogy amennyiben nem ragaszkodunk az új berendezésekhez, akkor sokkal jobban járhatunk hangilag és anyagilag is.
Akár új, akár használt erősítőkről beszélünk, azt érdemes szem előtt tartani, hogy rendszert építünk, tehát hangilag illeszkednie kell a hangsugárzóhoz és a forráshoz is.
Kisebb összegek esetén nem érdemes különálló előfokban és végfokban gondolkodni, ám, ha tehetjük, érdemes lehet külön-külön beszerezni őket, mert igen gyakran az előfokozat minősége miatt nem szól jól egy adott rendszer, hiszen kis jeleket kell kezelnie, impedanciákat kell illesztenie. Az alacsonyabb árszinteken pedig gyakran elvéreznek az előfokok, illetve miattuk az integrált, sztereó erősítők is.
Itt az esetleges későbbi eladás, továbblépés miatt érdemes lehet figyelembe venni azt a tényt, hogy a készülékek hangminősége és reputációja, valamint használt eladási ára nem feltétlenül korrelál egymással, azaz olyan készülékekbe érdemes beruházni, melyeket jó áron tovább is tudunk adni, amennyiben ezt szeretnénk.
Erősítőt ne a gyártó által megadott teljesítmény adatok alapján válasszunk, sok gyártó egyébként is túlzottan nagyvonalú módon bánik ezekkel a számokkal és a mindez semmit nem mondd a hangminőségről. Szobai zenehallgatáshoz egyébként sem kell több száz Watt, ezért többnyire az elektroncsöves erősítők teljesítménye is elegendő. Kivételt képeznek a nagyon nehezen hajtható, alacsony érzékenységű dobozok.
Ügylejünk arra, hogy maradjon erőtartalék, jól jön a halkabbra kevert felvételekhez.
Az erősítőkre is igaz az, hogy a gyártóik hangkarakterét magukon hordozzák, ezek figyelembe vételével (is) érdemes kiválasztani őket. Tehát, aki melegebb tónusú hangra vágyik, az válasszon például Marantz, Yamaha, esetleg Rotel, (amelynek több típusa a szárazabb hangúak közé tartozik!) vagy NAD erősítőt, aki pedig a szárazabb, pontosabb hangot kedveli, az válasszon például Cambridge Audio-t, régebbi Denont, Heed-et, esetleg, ha kevés a pénz, akkor valamilyen „D” osztályú kis erősítőt, például Muse Audio-t.
Aki az elektroncsöves technika felé fordul, mert abban találja meg a számára kedves hangot, annak figyelembe kell vennie, hogy még használtan is csak jóval magasabb áron tudja beszerezni a hőn áhított erősítőt, az elektroncsőkészletet pedig néhány ezer üzemóra után cserélni kell (ami nem kis összeg), valamint az elektroncsövek működése tetemes hőtermeléssel jár.
Néhány ajánlott elektroncsöves erősítő márka: AVA, Pointe, DPA, Unison Research, Audio Note, Jadis, Audio Research, Yaqin...

A hangsugárzók kiválasztása

Hangsugárzók esetén elsődlegesen a lehallgató helyiség mérete számít, valamint a konstrukció szempontjából a két út vagy három út.
Kis mérető hallgató helyiségbe, közeltéri hallgatásra érdemes állványos, ismertebb nevén polc sugárzót használni, mert a helyiség kis méreteihez ez a hangsugárzó típus jobban passzol, a kapott hang is kiegyenlítettebb, pontosabb és doboztalanabb lesz, jó térábrázolással és jelenlét érzettel. Ezen dobozok alá szinte kötelező a rendes hangsugárzó állvány használata! Nagyobb helyiségekbe, szobákba már inkább ajánlott az álló hangsugárzók használata, de ebben az esetben is alkalmazkodni kell a helyiség méreteihez, érdemes a gyártók által ajánlott alapterületek figyelembe vétele.
Kétutas konstrukciók révén könnyebb a műszakilag és hangilag korrekt megvalósítás és olcsóbban is kivitelezhető, ám nagy teljesítmény és valós mély-tartomány-igény, valamint nagy lehallgató helyiség esetén már valós alternatíva lehet a háromutas konstrukció, de ezek az alacsony árkategóriákban általában nem szólnak olyan jól, mint a kétutas rendszerek.
Léteznek még az egyutas vagy szélessávú hangsugárzók, melyekben csak egy hangszóró teljesít szolgálatot, ezek főleg akusztikus zenéknél mutatják meg erényeiket, azaz a pontosságot, a térábrázolást, a plasztikus zenei reprodukciót, viszont kicsi a terhelhetőségük és az igazán mély hangok lesugárzására nem képesek.
Ezen kívül beszélhetünk még arról, hogy az adott hangdoboz zárt vagy bassz-reflex rendszerű, az előbbi kevésbé kényes az elhelyezésére és pontosabb, feszesebb mély-közép tartománnyal rendelkezik, utóbbi pedig kicsivel több mélyet eredményez.
Megemlítjük még a bi- vagy tri-kábelezhetőséget/erősítést, ami azt jelenti, hogy az egyes hangtartományokért felelős hangszórók külön-külön kerülnek kábelezésre vagy erősítésre, amennyiben az erősítőnk és a hangsugárzónk erre alkalmas. Ezek előnye lehet a nagyobb pontosság, tisztaság, jobb térábrázolás és impulzusátvitel, cserébe a dupla kábelezés miatt lényegesen drágább megoldás, valamint nem minden hangsugárzó profitál belőle annyit, hogy ez a gyakorlatban is megérje a plusz befektetést.
Hangdobozokból ajánlhatóak például a következő márkák: ELAC, Canton, Mission, PMC, Tannoy, QUAD, DALI, B&W, Monitor Audio, Focal-JMlab, Chario, Triangle, Spendor, Proac, Epos, Dynaudio, Wilson Benesch, Magneplanar...

Kábelmizéria, avagy vezetékes dolgok

Azt gondoljuk, most többen kérdezik, hogy mi a helyzet a kábelekkel?
Nos, egy kicsit mindenkit el kell szomorítanunk, a kábelek ugyanis, a mindennapos felfogással ellentétben nagyon is fontos elemei egy konkrét láncnak, ugyanúgy illeszkedniük kell a rendszer többi tagjához, segítségükkel egy jó hangberendezés még jobbá, esetleg rosszabbá is tehető.
Egy-két ezer forintot mindenképp érdemes áldozni a kábelek méterére, akár hangsugárzó, akár összekötő (IC) kábelekről beszélünk, mert a "forintos madzagok" nagyon kompresszálják a hangot, agyonvágják a zenei produkciót. Ám az ajánlott ráfordítás inkább a rendszer bekerülési árának legalább a 15%-a legyen (bár elég nagy szórás van a kábelek ár/érték aránya között, szubjektív is, tehát ez nem egy kőbe vésett szám), mert a kapott hang miatt mindenképp érdemes annyit rááldozni (vannak, akik szerint lényegesen többet, de ez már az egyéni döntés kérdése)! Azt, hogy milyen vezetőjű (réz, ezüst, szén, arany vagy valamilyen kompozit), milyen szerkezetű (egyeres, többeres, csavart, fonott), milyen szigetelésű (PVC vagy más polimer, Teflon, pamut, selyem, gumi) és milyen hosszúságú legyen, azt a felhasználás módja, helye, az igények és a pénztárca határozza meg. Aki a hifi és a zenehallgatás zászlaja alatt főleg kütyüzni szeretne, annak az egyik legjobb választása lehet a kábelekkel történő játék, hisz ez csereberék, próbálgatások, kísérletezések véget nem érő folyamatát jelenti, állandó izgalmat generálva, hiszen a sokféle kábel rengeteg módon alkalmazható, akár kábelirányt, akár elhelyezést, hosszt vagy csatlakozó típust tekintve. Arra figyeljünk, hogy megbízható gyártótól válasszunk kábelt, ami minimum betartja az előírt szabványokat. A kábelek ára sok esetben nem egyenesen arányos a minőségükkel.
Ajánlott márkák például: Sommer, Oehlbach, QED, Van den Hul, Nordost, Stealth, Silent Wire, Audioquest, Kimber, Straight Wire, Klotz, Van Damme Cable, Valhalla, Audio Note, Siltech, HiVox, Alisca Orange, Lessloss...

Néhány konkrét rendszerajánlat

Ha megszületett az elhatározás, és az anyagiak is rendelkezésre állnak, akkor már csak azt kell eldönteni, mit és mennyiért szeretnénk összehozni. Például rendszert építenénk 50 ezer, 100 ezer vagy 200 ezer forintból. Mi lenne a zenei zenei forrás, számítógép (PC, laptop, stb) vagy valamilyen médialejátszó, CD-lejátszó, esetleg analóg lemezjátszó? A rendszerre költhető maximális összeg nagymértékben befolyásolja, meghatározza az elérhető hangminőséget és a lehetőségeket.
A lentebb említett állványos dobozokhoz értelemszerűen még állványokat is be kell szerezni. Költséghatékonyság miatt érdemes kábelekből például a Klotz, Van Damme Cable, Sommer, Belden, Canare, Mogami jobban sikerült kábeleit választani.

Ötvenezer forintból, új készülékekből álló, forráskészülék nélküli minimális összeállítást (erősítő-hangsugárzó) sem lehet összehozni, ekkora büdzsé mellett mindenképp használt készülékek között kell keresgélni.
Egy viszonylag jó hangú, kis költségű rendszer például:
Philips CD 650 CD-lejátszó + Muse Audio T Amp + Canton GLE 50 hangdobozok.
Ha nincs szükségünk külön forrásra, akkor egy kicsit jobbat is összehozhatunk, például:
Denon PMA-320 erősítő + DALI Concept 1 hangdobozok.

Százezer forinttal a bukszánkban már összeállítható egy minimális, forrás nélküli lánc, de, hacsak nem ragaszkodunk az új készülékekhez, érdemesebb ebben az esetben is a használt piacon keresgélnünk, mert ugyan kapunk új készülékeket is ennyiért, viszont a hangminőségben nagy kompromisszumokat kellene kötnünk.
Új lánc esetén például egy lehetséges összeállítás:
BC Acoustique EX-202.2 erősítő + Cambridge Audio SX-50 hangdobozok.
Használt rendszer például:
Philips CD 753 CD lejátszó + HiVox tuningos Rotel RA-840BX erősítő + StandArt 1 hangdobozok.

Nagyjából kétszázezer forint környékén érkezünk meg ahhoz a hangminőségbeli kategóriához, amelynél már az új készülékekből is egész korrekt és hosszabb távon is hallgatható rendszert tudunk összehozni, ám a korábbi, használt készülékekre vonatkozó megállapításunk itt is megállja a helyét, azaz ekkora összegből a használtak közül már nagyon zenei, nagyon élvezetes hangot tudunk előállítani, amennyiben nem érzünk vágyat a ritkább, technikailag fejlettebb és felépítésükben is inkább a minőséget sugárzó készülékek megvásárlására.
Ajánlott új rendszer például:
Cambridge Audio Topaz CD5 CD-lejátszó + BC Acoustique EX-222.3 erősítő + Castle Knight 3 hangdobozok.
Ajánlott használt rendszer például:
Rotel RCD 951 CD-lejátszó + Heed Obelisk Pro erősítő + Castle Conway 3, nagyobb szobába például Heco Argon 50 vagy 70 hangdobozok.

Ha ekkora, illetve nagyobb összeg esetén is inkább használt berendezéseket vásárolnánk a takarékosság és a minőség miatt, akkor ne féljünk, merjünk összejönni az idősebb gépezetekkel is, ugyanis a vintage eszközök nagyon sokszor legalább olyan jók, mint az újak, sőt, sok esetben jobbak is, mint a mostani elektronikák, készülékek. Az egyetlen dolog, amire ügyelni kell a korosabb berendezések esetén, az a műszaki állapot. Egy húsz év fölötti elektronikában vagy hangdobozban az elektrolit kondenzátorokat, esetleg a mechanikus kapcsolókat is lehet, hogy cserélni kell.

Magyarországi fejlesztők, gyártók, kereskedők

Ha már valóban csak az utolsó előtti lépés választ el minket a vásárlástól, akkor érdemes szétnézni a piacon, mi, hol, mennyiért beszerezhető, kik ajánlják, miért ajánlják az adott portékát, miért érdemes azt a konkrét erősítőt vagy hangsugárzót megvenni? Ekkor jönne az írott és elektronikus magazinok olvasása, böngészése, azonban az újságokból és internetes oldalakról felénk ömlő hirdetésekkel nem szabad sem túl sokat foglalkozni, sem pedig túlságosan komolyan venni, mivel az adott készülékek tényleges hangminőségéhez vagy nincs túl sok közük, vagy pedig valamennyire igazak, ám nem tényszerűek, olyan dolgokat emelnek ki, mondanak jónak vagy rossznak, melyek nem teljesen felelnek meg a zenei tényeknek, ellenben felettébb tetszenek a megrendelőiknek.
Tessék elmenni meghallgatni a berendezéseket, már csak azért is, mert a sok, különféle zenehallgatásból alakul ki, illetve ismerhető meg a valós igényünk. Amennyiben megoldható, minél több elemet otthoni körülmények között is hallgassunk meg, mert a szobaakusztika nagyon sokat számít, sokkal többet, mint azt sokan gondolják.
Valamint, ha már kíváncsiak vagyunk mások véleményére, mert a saját fülünkben nem bízunk, akkor elsősorban ne a kereskedőkre, hanem más zenehallgatókra, fogyasztókra figyeljünk, az ő véleményeiket, személyes tapasztalataikat érdemes böngészni a különböző internetes hifis/audiofiles közösségi fórumokon, esetleg blogokon.
Álljon itt néhány link a magyarországi kereskedőkhöz, forgalmazókhoz és fejlesztőkhöz, hifivel és audiofíliával foglalkozó cégekhez, valamint internetes oldalakhoz, fórumokhoz, közösségekhez, olyan helyekhez, ahová érdemes ellátogatni vásárlás előtti információszerzéshez, az ismeretek bővítéséhez és az esetleges eszmecserékhez, azt azonban még egyszer hangsúlyozom, a kereskedők dicsérő szavai nem feltétlenül a valóságot tükrözik.

Kereskedő, forgalmazó cégek:

AVX (ATC Sound), régi motorosok, nagyrészt erősítőket, hangsugárzókat és alkatrészeket forgalmaznak, jó és hasznos fórumuk van, az egyik legnagyobb hazai használt hifi és high-end adás-vétellel is foglalkozó oldal. Bemutató termük, raktáruk Szegeden található.
KÁCSA a régről ismert budapesti székhelyű hifi, audiofil és high-end alkatrészek forgalmazói, kérésre kábelek konfekcionálását, szerelését is elvégzik, szaktanácsadással is foglalkoznak.

Hazai fejlesztő és forgalmazó cégek:

HEED a Huszti Testvérek által alapított legrégebbi magyar, ma már főleg exportra fejlesztő és gyártó cég, elektronikáik alapjai és filozófiája az egykori Ion System rendszereiből fakad, azonban mára jócskán túlmutatnak rajtuk, áraik sajnos nem annyira a magyar piachoz igazítottak.
HIVOX a Szabó Zoltán (az egykori Dunaudió egyik volt tagja) által alapított, teljesen magyar fejlesztő-gyártó cég, fő profiljuk a kis szériás dac-ok és hozzá kapcsolódó elektronikák, hálózati szűrők és kábelek, erős tuningos műhellyel is rendelkeznek, elismert modifikációkat végeznek nagyrészt erősítőkön és hangsugárzókon, szoba és teremakusztikával is foglalkoznak.
ETALON a Sallay László alapította cég több, mint 20 éve fejleszt, gyárt és forgalmaz audiofil és high-end kategóriájú elektronikákat, hangsugárzókat,nagyon egyedi stílusban tálalva a nagyközönség számára, valamint stúdiók részére felvételtechnikai berendezéseket, mikrofonokat . Elsősorban exportra dolgoznak, az áraik miatt a hazai vásárlóik száma elenyésző.
Human Audio színtiszta magyar szürkeállomány, a teljesen akkumulátoros táplálású elektronikák és hangsugárzók szolgálatában, elsősorban ők is exportra dolgoznak, de ennek alapvetően anyagi okai vannak. A gyártás és fejlesztés teljes egészében hazai, náluk a a tartalmon kívül a csomagolás, a külső is majdnem olyan fontos.
Alisca Orange a Bese Attila nevével fémjelzett szintén teljesen magyar fejlesztő-gyártó cég, azonban ők szinte minden hifi, audiofil és high-end készüléktípus módosításával, tuningolásával, átépítésével is foglalkoznak, a szinte minden részegységre kiterjedő fejlesztésen, tervezésen és gyártáson kívül.
Bodor Audio a Bodor Ferenc nevével fémjelzett high-end audióval foglalkozó budapesti cég, elsősorban a dizájnos köntösbe csomagolt, magas színvonalú készülékeiről ismert, ám megrendelésre modifikációval is foglalkoznak, valamint egy közkedvelt HIFI klubot is működtetnek.
AVA a szintén budapesti cég (a hálózati zavarszűrőkön kívül) kizárólag elektroncsöves elektronikákat fejleszt, gyárt és forgalmaz, abszolút az analóg technikára összpontosítanak, digitális audióval nem foglalkoznak. Fejhallgató erősítők, phono előerősítők és illesztő transzformátorok is a kínálatuk részét képezik, termékeik nagyon jó ár/érték aránnyal rendelkeznek.
Pointe az egyik legrégebbi, manufakturális gyártással foglalkozó audiofil cég, a vajdasági Sindrics Tibor által életre keltett márka, nagyrészt elektroncsöves erősítőkkel és elektronikákkal foglalkoznak, bevallottan az árérzékenyebb kelet-európai vevőkért dolgoznak.
Ethosz Audio a veszprémi, kis szériás gyártással foglalkozó audiofil cég igyekszik a vevőik igényeit kielégíteni, ezért egyedi megrendelésre is dolgoznak, a saját CD és LP lejátszót leszámítva, szinte minden megtalálható a termékpalettájukon.
Soner Audio a Krähling Zoltán konstruktorhoz köthető cég high-end audióval foglalkozik, saját fejlesztésű elektronikákat forgalmaznak, ezen kívül szervizelést és modifikációkat is végeznek. A sajátos filozófiával felvértezett cég termékei megosztóak, ám nagyon magas színvonalúak.
Sonido Varga István nevéhez fűződik, aki az 1993-ban alakult kis manufaktúra egyik alapítója a fejlesztések motorja a mai napig. A cég életének középpontjában a minőségi dinamikus hangszórók és kész hangsugárzók fejlesztése, gyártása áll. Az építsd magad szubkultúrához is nyújtanak terveket, alkatrészeket.

Hazai forgalmazó cégek:

Auditorium a nagyrészt analóg berendezésekkel foglalkozó patinás budapesti cég elsősorban a high-end területén mozog. Fő profiljuk továbbra is az analóg technika, mind a készülékek, mind az adathordozók szempontjából. Az LP lemezek szerelmeseinek szinte kötelező zarándok- és zenehallgatóhely.
l'auditeur a Nagy László vezette cég mindig is élen járt az új technikák bevezetésében, egyrészt, köszönhetően a tulajdonos építész mivoltának, másrészt, erős német kapcsolatainak. A Pointe márka megszületését nagyrészt nekik köszönhetjük. Elkötelezett hívei az LP technikának, nagyon sok audiofil és high-end vinil lemez kapható náluk, a berendezéseken kívül.
Penna-Poor az egyik legelső szereplői a magyar piacnak, a High End Show egyik kitalálói, a házimozit is magába foglaló termék palettájuk széles és nagyrészt rendkívül nívós high-end berendezéseket forgalmaznak, a kor igényeihez messzemenőkig alkalmazkodva.
HIFI-Barlang az Informatéka által üzemeltetett cég hifi ás audiofil készülékek forgalmazásával foglalkozik, szintén régi szereplői a honi audiofil piacnak, elsősorban a kisebb pénzű hifista vásárlókhoz szól a kínálatuk, azonban a készülékeken kívül kiegészítőket is forgalmaznak, például állványokat, hangszedőket, fejhallgatókat és kábeleket, valamint márkaszerviz funkciót is ellátnak.
Audio vision tuning a valaha jobb napokat látott Datateam Audio utódja, ők is nagyrészt audiofil és high-end berendezéseket forgalmaznak, de árusítanak minőségi házimozi elektronikákat és kiegészítőket is.
Limar Audio szinte a kezdetektől a magyar piac szereplője, elsősorban tengerentúli high-end márkákat forgalmaznak, mint sokan mások, ők is felvállalták a házimozi irányzatot, de ezek mellett kiegészítőket is tartanak, elsősorban kábeleket és fejhallgatókat.
Aymara egy újabb régóta létező cég, elsősorban a mai kor igényeihez igazodó termékekkel, kiszolgálva a B&W hangsugárzóit és rendszereit.
Akusztika egy kicsi, de nagyon hangulatos bolt széles árukészlettel, több évtizednyi tapasztalattal, jó állapotú használt termékeik is vannak, szervizzel is rendelkezik.
Streamaudio 2004 óta van a piacon, egy nagyon széles kínálatú, a belépő szinttől a high-end kategóriáig sztereó és házimozival is foglalkozó, több bemutató teremmel is rendelkező bolt, amiben sok minden kipróbálható. Szaktanácsadással és rendszer telepítéssel is foglalkoznak. Weboldalukon egész részletes és igényes GY.I.K és szakmai szótár található.
Bartimex Audio 2007-ben alakult, nagyon széles szórakoztató elektronikai terméket felvonultató palettával rendelkezik, az elektroncsövektől az aktív stúdió monitorokig rengeteg minden megtalálható a kínálatukban.
Audio centrum áruház egyben az Inter Audio bemutatóterme is, így az általuk forgalmazott márkák kínálatának nagy része kipróbálható.
Audiophile Szalon inkább high-end és audiofil irányzatú cég. Bemutatótermükbe érdemes ellátogatni, ahol nagyon sok jó eszköz, rendszer kipróbálható, tanácsadással is foglalkoznak.
Netdepo egy internet alapú vállalkozás, de bemutatótermük is van, találhatunk a kínálatukban máshol ritkán előforduló termékeket.
Extreme Audio a fővároson kívül már Debrecenben is van bemutatótermük, Hi-fin kívül a fejhallgató, házimozi, autó Hi-Fi kínálatuk is elég széles.

Szobaakusztikáról

Ha megvannak a próbák utáni kiszemelt rendszerünk, még mindig van egy utolsó lépés, ki kell próbálni a saját zenehallgató helyiségünkben is. Ehhez először a hangdobozok megfelelő elhelyezéséről és az optimális hallgatói helyről kell gondoskodni, ebben segítségünkre lehetnek a Cardas anyagai, amolyan "szamárvezetőként" és mindenképp nézzük meg a hangdobozunk használati utasítását, amiben hasznos információkat találhatunk az elhelyezést illetően a saját típusunkról. Sokan azt gondolják, egy audio lánc utolsó tagja a hangsugárzó/hangdoboz/hangfal, de ez nem így van, mert a fülünk és a hangsugárzó között van egy nagyon fontos láncszem: az akusztikai tér, ami egyrészt áll levegőből, másrészt a hallgatási helyből, ami otthoni körülmények esetén leginkább valamilyen lakószobát sejtet bútorokkal, szőnyeggel, egyéb kiegészítőkkel. A szoba akusztikája kiemelten nagyon fontos, szélsőségesebb esetekben jobban befolyásolja a hangzást, mint az egész Hi-Fi rendszer. Sajnálatos módon a zárt terekben levő levegő rezgésekor nem elhanyagolható, legtöbbször igen zavaró rezonanciajelenségek mutatkoznak. Ezek a rezonanciák - a szoba méretétől, alakjától, felületeinek akusztikai állapotától függően a mélyfrekvenciás, esetleg középfrekvenciás tartományokban a legzavaróbbak. Akármilyen tökéletes átvitelű hangsugárzónk van hozzá illő szinergikus rendszerrel, egy esetleges rossz elhelyezés a szobában elképesztően elronthatja az amúgy kitűnő frekvenciaátvitelt. Ugyanaz a rendszer ezért nagyon másképp tud szólni különböző szobákban. Állványozásról, alátétekről és tüskékről se feledkezzünk meg! Kezdésnek ajánlatos elolvasni legalább ezt a néhány cikket a témáról: link1, link2, link3, link4, link5.

Aukciós oldalak, adok-veszek, használt készülékek ismertebb, megbízható fórumai, oldalai

- Hifi piac
- AVX
- Hardverapró

Vatera, Jófogás, TeszVesz ezek azért szerepelnek külön, mert, bár nagyon sokféle hifi, audiofil és esetleg high end termék is előfordul itt, de az eladók kiléte, a termékek valódi állapota sokszor ellenőrizhetetlen, gyakran csalások és visszaélések is előfordulnak, ezért ajánlott oldal, de csak figyelmesen és körültekintően!

Ajánlott olvasnivalók

- Hifi Magazin: alapműnek tekinthető a kilencvenes évek elejéig tartó helyzetig
- Degrell László - Lemezjátszók és hanglemezek
- Csabai Dániel - Magnósok évkönyve sorozat
- Csabai Dániel - Hi-Fi hangstúdió
- Ficza Sándor, Mamusich György - Természethű hangközlés
- Vajda Zoltán - Természethű hangátvitel

Nemzetközileg elsősorban néhány szakfolyóirat ajánlható, de ezeknek is a papír formátumban megjelent számaik és évkönyveik tartalmazzák a szakanyagokat, mert az internetes honlapjaik csak afféle "könnyített" kivonatok, ízelítők.
- Hi-Fi News & Record Review
- Hi-Fi Choice
- Stereophile
- Stereoplay
- The Absolute Sound
- Audio Magazine (megszűnt)

Kivételek, amelyek csak az interneten érhetőek el:
- Audio Perfectionist Journal
- 6moons
- Digital Audio Review

Blogok, amelyek különösen figyelmes forráskritikával használandóak, hiszen jellemzően nem szakmai kiadványok, hanem inkább elhivatott hobbisták egyéni és közösségi tapasztalatait, véleményeit megfogalmazó hobbibeszámolók. Elsősorban azoknak érdemes olvasniuk, akik már fel vannak vértezve szakirodalmi és tapasztalati előképzettséggel, amelyen át tudják szűrni a hobbitársaik által közölt szubjektív információkat.
- Audioland
- Audiolife
- Audioworld
- Carboncopy
- Earblog
- Egalizer
- Halfnote