Hirdetés

Aktív témák

  • Csemike

    aktív tag

    Nem elég, hogy 30 éves koromra (najó, csak 29,75, legyünk pontosak) utolért a kórság és algériás lettem a parlagfűre (vagy a franc tudja mire, a lényeg, hogy sokat fújom az orrom), még egy mogorva, barátságtalan, szétállószemű vén macska is ugráltat.
    Mártonpánt pesztrálom. Igazából Marcipán, de ez egy undok macska, nem fogom itt Marcikázni. A gazdája elment az Adriára nyaralni, és én vagyok a vigyázó, etető, szórakoztató üzemegység az elkövetkezendő napokban, nehogy Mártonpán depressziós legyen és felkösse magát a galériára (amit annyira szeret, hogy az egyik vastag tartógerendát csaknem gyufaszál vékonyságúra faragta, gondolom, ez valami lassú bosszú is a gazdának a lakásban tartásért - hátha egyszer leszakad majd alatta éjszaka).
    Tegnap volt az első együtt töltött éjszakánk. Mártonpán ugye eleve az ágyon terpeszkedett, mert az az övé és kész, de hát sajnos el kellett fogadnia a helyzetet, hogy én nem fogok az ő cicakosarában csicsikálni, úgyhogy miután hiába rángattam az ágytakarót a pofátlanul közömbös és mozdulatlan macska alatt, egyszerűen megfogtam és leraktam az ágyról. Megvető undorral a képén még visszanézett, majd Chaplin-es léptekkel eloldalgott (azért Chaplin, mert a mellső mancsai mindig kifelé állnak).
    Éjszaka aztán a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

    - Vrrnyaúúúúú, nnnyyyyaaaaaaaaaaúúúúúúúúúú!!!!!!!!!
    - ...
    - Vrrrrrrrnnnnnnnnnnnyyyyyyyyyyyyyaaaaaaaaaaaúúúúúúúúúúú!!!!
    - ...
    - NYAUUUU!
    - Marcipán, mi a baj?
    - Nyafff.
    - Tessék aludni!
    - De..De... de NYAAAAAAÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!
    - Most meg mi bajod van? Gyere fel, én biztos le nem megyek! (Mármint a galériáról.)
    - Nyyyaaaaaaaauuu....
    - Nem érdekelsz, aludj!
    - ...

    És végülis odafeküdt a lábam mellé. Mártonpán ilyen érdekes fazon, mert nem lehet simogatni, felemelni aztán pláne, mert majd ő törleszkedik, ha úgy tartja a kedve. Azért tegyük hozzá, hogy nem tudta leplezni az örömét, amikor ma este végre visszajöttem, mert végre lett társasága. Akármennyire is utál, mégiscsak én vagyok most az egyetlen ember, akivel találkozik, én adok neki enni, én vagyok az egyetlen élőlény, akit goromba módon levadászhat. Azért ezt lassan kezdi értékelni.
    Mindamellett borzasztóan sajnálom szegényt. Régen úgy gondoltam, hogy én annyira szeretem a macskákat, hogy akkor is lesz macskám, ha lakásban fogok lakni. Viszont látom szegény Marcipánt, aki egy lakásban élte le eddigi 14 évét, ingerszegény környezetben, és napközben legfeljebb a szobanövény volt a társasága. :( Ettől egy kicsit bamba is, meg mogorva és antiszoc, és hát, ezért sajnálom nagyon. Össze sem lehet hasonlítani Judittal (aki igazából Jucus, de már őt se becézgetem :D ), a cicánkkal, aki a kertben a madarak és az egerek réme, az ugró- és futóbajnok, a kutyák cimborája. Szakadéknyi különbség van a két macska között.

    Ő itt őfelsége, Márton

    :

Aktív témák