Hirdetés

Aktív témák

  • rdi

    veterán

    A csend hangjai
    Helló Sötétség, öreg barátom
    beszélgetni jöttem hozzád megint ,
    látomásom volt, beleborzongtam
    de eddig elfojtottam álmomban .
    A látomás mégis belefészkelte magát gondolataimba
    s még mindig ott vannak darabjai
    a Csend Hangjában.
    Álmaimban nyugtalanul járkáltam egyedül,
    szűk, utcaköves utakon,
    amiken az utcalámpák holdudvar fénye verődött vissza
    S ahogy egy neon felvillanó fényénél, ami kettévágta az éjszakát -
    szememmel átláttam a pillanatot -
    az ingnyakam hideggé nedvesedett rajtam,
    és megérinthettem a Csend Hangját.
    És láttam a rideg fényben
    ezreket vagy még több embert.
    Anélkül beszéltek, hogy szóltak volna
    anélkül hallottak, hogy értettek volna,
    dalokat írtak, miket soha nem hallott senki,
    hangokkal, mit sohasem mertek megszólaltatni
    megzavarva a Csend Hangját.
    „Bolondok vagytok” mondtam, „nem tehettek róla, mert nem tudjátok,
    hogy a Csend olyan, mint egy gyilkos daganat.”
    „Figyeljetek szavamra, melynek hatalma tanít Benneteket,
    fogjátok meg a kezem, vele szabadon érhetlek el Benneteket.”
    De szavaim, mint halk esőcseppek koppanásai,
    visszhangoztak el a csendben.
    Az emberek imára borultak le
    az Isten-neonhoz, mit saját maguk alkottak.
    Figyelj rám, villant rám veszélyesen a jel.
    Ahogy így létrejöttek a szavak
    bennük nyilatkozott meg a jel: „A próféták szavai szerte
    az aluljárók és házak falán, suttogtak
    a Csend Hangjaiban.

Aktív témák